Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-23 / 39. szám
5 A kiváncsi turista általában Helsinkiből indul útnak, hogy megismerhesse a tavak országát, Finnországot. Betelve a főváros látnivalóival, északkelet Irányban Vág neki a Járvl-Suominak, Tó-Finnor- szágnak. A Saiama-tónak, az ország legnagyobb tavának a vidékére érve elnyeli az utazót az erdőrengeteg. Szinte végtelennek tűnnek ezek az erdők, csak itt-ott nyílik meg a fenyők és nyírfák csodálatos függönye, hogy előcslllanjon valamelyik tó ezüstös-kékes tükre szigeteivel, szigetecskéivel. A zöld-fehér nyírfaligetekkel övezett, itt-ott szürke gránitszigetekkel tarkított víztükör, beborítva a halványkék bárányfelhős égbolttal, a színek és formák Ha gépkocsival járjuk be Norvégiát, délről északi 1- rányban vagy az Északi-foktól a fővárosba igyekezve két dolog marad meg emlékezetünkben elválaszthatatlanul. A hegyek és fjordok. A hegyek sziklás „lábukat“ belelógatják a tengerbe, a völgyeken a fjordok vize vágódik néha száz kilométernél hosszabban a szárazföldbe. Belül még tovább tagolódnak kisebb-nagyobb öblökre, ágakra. így az ezer- kilencszáz kilométer hosszú ország partvonalának hosz- sza eléri a harmincezer kilométert. Az ország déli részét az északival összekötő egyetlen országút is természetesen adózik ennek a természeti adottságnak. Az út kanyarog a fjord mellett a víz és ég közé akasztva a SKANDINÁVIA A VOLÁN MÖGÜL STREDL TERÉZIA RIPORTSOROZATA ____________________ világjárók Mivel a Skjerstad-fjordot a tengerrel csak ez a csatorna köti össze, dagálykor a szűkületen zuhog be a mérhetetlen víztömeg a Skjer- stad-fjordba hatalmas örvényeket kavarva. Apálykor aztán megindul az áramlás visszafelé, ugyanilyen örvényléssel. Ez a Saitstraumen. Verne Gyula olvasói a Nemo kapitány című regényében találkozhattak ezekkel az örvényekkel, ahol Mael- strőm néven emlegetik. A csatorna fölé merész ívű hidat építettek, így a kíváncsi turista minden oldalról, kéznyújtásnyi távolságból megszemlélheti az örvényeket. Persze Verne leírását egy kiss fentartással kell venni. Csak a fantáziája méretezte olyan nagyra az örvényeket, hogy azok bármekkora hajót elsüllyesztenek. Ottlétünkkor éppen dagály volt, a norvég halászok kicsit bukdácsolva bár, de minden veszély nélkül, behajóztak a csatornán a Skjerstad-fjordba. Huszonnégy napos, nyolc és félezer kilométeres út során az élmények olyan tömege rögződik az emberben, hogy csak nehezen tud válogatni belőlük egy rövid riportsorozat adta terjedelemre. Válogatja őket, szelektál, latolgat, melyiket is lenne érdemesebb felvillantani. Nézegeti feljegyzéseit, fényképeit, diáit, és közben már egy kicsit készülődik is i=a a következő útra. Vége olyan harmóniáját alkotja, amelyet művész ecsete lenne csak képes hűen visz- szaadni. A sík vidéken a- zonban csak ritkán adódik lehetőség nagyobb távolból áttekinteni egy-egy tavat. Csak részletekben, adagolva kínálja föl a természet szépségeit. Négyszázötven kilométer után érheti el az utas Joen- sut. Ez már a tóvidék keleti pereme. Ha azonban még hajlandó néhány kilométert tenni észak felé, elmondhatja, hogy Igazán látta a tóvidéket. A főútról irányjelző csalogatja a vándort néhány kilométeres kitérőre. Hirtelen egy hegylánc bukkan elő az erdőségből. Persze a Kárpátokhoz szokott ember ezt csak amolyan vonulatnak tekinti, hiszen a legmagasabb pontja sem haladja meg a háromszázötven métert, de ez itt bizony hegynek számít. Az út váratlanul meredek kapaszkodóba szökken, hajtűkanyarokban kúszik felfelé, hogy pár perc múlva egy modern turistaháznál érjen véget. Innen már csak gyalog lehet folytatni az utat az ötven méterrel magasabban fekvő csúcsra. A kényelmesebb turisták kedvéért ezen az úton lépcsők vezetnek fölfelé. Még néhány lépcsőfok és fenn vágyunk a hegyvonulat legmagasabb pontján, az Ukko Kolln, ami magyarul ezt jelenti: Ukko apó. Lent a lábunk alatt, háromszáz méterrel lejjebb k Pielisjär- vi végtelennek tűnő tükre csillog, teleszórva szigetekkel, szíriekkel. Felülnézet- ben szinte koncentrálva, összesítve kapjuk, amit eddig részletekben láttunk. Ez hát a finn tóvidék. A Lappföld olyan benyomást kelt, mintha egy viharos tenger kövesedett volna meg hirtelen. Szinte szabályosan hullámzik. Az útépítők nem nagyon igyekeztek „kivasalni“ a terepet. Az úttest híven követi a földvonulat alakzatát. Kilométereken keresztül ingyen hul- lámvasutazunk. Ha figyelembevesszük, hogy a távolság Rovaniemitől Inariig hatszáz kilométer, akkor érzékelhetjük, jó hosszú „hullámvasúton“ utaztunk. A hullámos terepből itt- -ott kopár hegy emelkedik ki. Ezeket itt tunturiknak nevezik. A nyelvészek utalnak a tunturi és tundra Szávák rokonságára. Szép lehet a kilátás Ilyen hegyről — ámélkodunk magunkban. A hegyek azonban mindig jó néhány kilométerre vannak az úttól, és csak gyalog lehetne őket megközelíteni. Erre sem időnk, sem kedvünk nincs. A házigazdák gondoltak a turistákra, jó- voltukból részesei lehettünk ilyen élménynek. Ugyanis az egyik tunturira utat építettek. Kaunispää. Kopáran „tornyosul“ Lappföld fölé. Lent a végtelenbe hullámzó tundra, ameddig szem ellát. Kopár puszta. Emberi hajléknak még nyoma sincs. Lappföld. meredek sziklafalakon, majd megunja és nekivág a hegyrengetegnek. Szűkén és tekeregve kaptat fel a hegygerincre, majd elérve, u- gyanilyen szűkén és kanyarogva ereszkedik lefelé a következő fjordhoz. És minden kezdődik elölről. Van, amikor meggondolja magát, és a fjord szélén egyszerűen megszűnik. Nincs tovább. Türelmesen meg kell várni a komphajót, amely átevez velünk a fjord másik partjára, és folytathatjuk az u- tat „saját tengelyen“. így aztán az Oslo-Kirekenes közötti távolság, amely légvonalban nyolcszáz kilométer, úton kétezer-hatszáz kilométerre nyúlik meg. Hat nap alatt megtenni ezt a távolságot, autós bravúrok közé tartozik, persze csak májustól októberig lehet próbálkozni ezzel a bravúrral. Október végén ugyanis lezárják Észak-Norvégia útjait mert a havazások járhatatlanná teszik őket. Májusig csak hajóval közelíthetők meg az ország északi részén a települések. Bognelv után kanyargunk az úttal a Kvaenangen-fjord északi partján. Az út bukdácsolva hol közelebb kerül a vízhez, hol eltávolodik tőle, megkerülve egy-egy szik- lakiszögellést. Néha belebújik a sziklába, vagy éppenséggel átugorja, a negyvenkilométeres szakaszon nem kevesebb, mint nyolc híd és tizenkét alagút révén. A fjord végén a déli parthoz „fjordul“ az út. Meredek e- melkedőn, néhány kilométeren a víz szintjétől felmászunk a négyszáz méter magasan fekvő Kvaenansfjell- -szoroshoz, hol lenyűgöző látvány fogad: a fjord túloldalán szinte a vízből kinőve magasodik ki az Oks- fjordokelen több mint ezer méteres sziklamasszívum. A hegyeket óriási foltokban jég borítja — gleccserek. Csak ritkán láthat magunkfajta ember ennyi jeget július végén. Persze ezt csak pár perc múlva tudatosítjuk, háromszáz kilométerrel az északi sarkkör fölött vagyunk. Fauskenál érdemes kitérőt tenni Bodoba, már csak a- zért is, mert északról jövet itt lehet először kijutni a nyílt tengerhez anélkül, hogy a számtalan szigetek egyikére áthajóznánk. A Salt-fjord torkolatánál fekvő, festői halászvároska é- lénk kikötőjével Norvégia vasúthálózatának északi végállomása. Tovább már csak busszal vagy hajóval lehet közlekedni, illetve gépkocsival. Még északabbra létezik ugyan egy vasútvonal, amely Narvikot köti össze a svéd Kirunával, de ez nincs rákapcsolva a norvég vasútra. Kizárólag a kirunai vasércet szállítják, amelyet aztán Narvikból hajókon továbbítanak a nagyvilágba. A bodol kitérő még egy látványosság megtekintésére ad alkalmat A Fauske- -Bodo útvonal felétől délre a Salt-fjord a Skjerstad* -fjordba torkoll. A néhány kilométer széles fjordokat egy alig kétszáz méter széles sziklacsatorna köti ösz- sze Az Atlanti-óceán dagály és apály közötti vízkülönb- sége több métert tesz ki. VIZEK ÉS HEGYEK A Nemzetközi Diákszövetség 13. kongresszusa előtt A BÉKÉÉRT, A LESZERELESERT ÉS A TÁRSADALMI HALADÁSÉRT A Nemzetközi Diákszövetség titkárságának határozata alapján Berlinben, az NDK fővárosában kerül sor november 18—24-e között a szövetség 13. kongresszusára. A tanácskozáson több mint 120 ország tag- és baráti szervezeteinek képviselői lesznek 'jelén. Az előkészületekről Prágában Miroslav Stépán, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat. A berlini kongresszus a jelenlegi időszak legreprezentatívabb diákakciója lesz. Tulajdonképpen ezzel kezdődnek a szövetség megalapítása 35. évfordulójának ünnepségei, amelyek jövő év augusztusában érik el tetőpontjukat. A kongresszus fő témája a világ diákságának a békéért, a leszerelésért és a társadalmi haladásért vívott harca lesz. A kongresszusi előkészületekkel kapcsolatban a szövetség titkársága azzal a felhívással fordult a világ diákságához, hogy tegyenek meg mindent a nemzetközi diákmozgalom egységének megszilárdításáért, s fokozzák a küzdelmet a világbékéért, a leszerelésért és a nemzetközi együttműködésért. Ifjúnnmkásnapok Magyarországon Kilenc évvel ezelőtt rendezték meg előszűr az azóta hagyományossá vált ifjúmunkásnapokat. Ebben az évben is szakmái tapasztalatcserék, vetélkedők, politikai fórumok, kiállítások, sportrendezvények, úttörő-ifjúmun- kás-egyetemista találkozók szerepelnek a programsorozatban. Az elnevezés nem teljesen pontos, mert ebben az évben is nem annyira ifjúmunkásnapokról, mint inkább hónapokról illenék beszélni. A rendezvényeket n- gyanis szeptember közepétől december végéig bonyolítják le. A szervezők ebben az évben is a korábbihoz hasonlóan jelölik meg a célt: „A munkásfiatalok műveltségének elmélyítését, az ifjú szakemberek tehetségének, ismereteinek bemutatását, a munkáshagyományok ápolását és nem utolsósorban a diákok pályaválasztásának megkönnyítése. A magyarországi sajtó ezeknek a rendezvényeknek hasznosságát igen pozitívan értékeli, kiemeli azt a tényt, hogy a találkozás, a személyes kapcsolatok megteremtése, a szakmai tapasztalatok cseréje, új ismeretek megszerzése és a legkülönbözőbb témakörökben rendezett vetélkedők csak előnyére szolgálhatnak a fiataloknak, gazdagíthatják őket. A hagyományokhoz híven, szeptember harmadik keddjén megnyílt az ENSZ-köz- gyülés ez évi rendes ülésszaka. A jubileumi, 35. ülésszakon 153 tagország küldöttsége vesz részt A csehszlovák küldöttséget Bo- huslav Chftoupek külügyminiszter vezeti. Az ülésszak napirendi pontjainak száma 121. A tárgyalások középpontjában a leszerelésre vonatkozó kérdések állnak. A Szovjetunió és a további szocialista országok reális javaslatai követelik az új típusú tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek gyártásának a betiltását, szorgalmazzák az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltására vonatkozó szerződés megkötését. Napirenden szerepelnek a regionális jellegű konfliktusok, többek között a közel- -keleti helyzet, különös tekintettel a máig rendezetlen palesztin kérdésre. Ha Izrael, amely élvezi az USA támogatását, nem változtat eddigi hajthatatlan álláspontján, várható, hogy az arab és más országok rendkívül éles intézkedéseket fognak javasolni. Felmerült annak a lehetősége is, hogy ha Izrael nem veti magát alá a világszervezet eddigi döntéseinek, az izraeli delegációt ki kell zárni az ü- lésszak további munkájából. A katonai hatalomátvétel Törökországban nem érte váratlanul a világpolitikai megfigyelőket. A hírügynökségek rámutatnak, hogy a törökországi terrorhullám láttán a hadsereg vezetői több ízben is a kormányzat értésére adták, amennyiben a politikai pártok tehetetlennek bizonyulnak, ők lépnek fel úgymond a „nemzeti érdek“ védelmében. Persze az egész mögött nem a nemzeti érdekek igazi védelmét kell látni, mert a katonák sem tudják megoldani az ország súlyos szociális problémáit, hanem azt, hogy Törökország a NATO egyik fontos tagja, és ezért most is a NATO érdekei dominálnak. Ez év márciusában Törökország új védelmi szerződést kötött az Egyesült Államokkal, s annak nyomán tucatnyi amerikai támaszpontot nyitottak meg ismét az országban. A katonai hatalomátvétel különös pikantériája, hogy egy nappal azután került sor az államcsínyre, hogy megkezdődött az országban hat NATO-tagállam részvételével az Anvil Express “80 elnevezésű hadgyakorlat.
