Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-23 / 39. szám
6 ifusao Emléktorna Orosz Elemér, az érsekújvári (Nővé Zámky) Start testnevelési egyesület volt tagja emlékére Idén először rendezték meg a férfiak kézilabdatornáját Orosz Elemér Érsekújváron a férfi kézilabdázók neves egyénisége volt. Az L ligában játszott és nemzetközi játékvezető volt 1975-ben halt meg hirtelen. Azóta minden évben nyáron megrendezik tiszteletére a férfiak kosárlabda-emlékversenyét A mostani emlékversenyt Is a Start testnevelést egyesület férfi kézilabda- osztálya rendezte, az Érsekújvárt Ipari Szolgáltató Vállalat védnöksége a- tatt Az ünnepélyes megnyitáson a védnöki üzemből Szabó Ernő mérnök méltatta röviden a sportoló Orosz Elemér tevékenységét, majd üdvözölte a torna résztvevőit és Orosz Elemér özvegyét Az emléktorna résztvevő csapatai: a Martini Katonai Testnevelési Egyesület, Zbehy, Vráble és a Start. Az első helyet Zbehy szerezte meg, a további sorrend:' Martin, Start és Vráble csapata. A sportszerüségi versenyt Vráble nyerte meg. A torna legjobb kapusa a martini Karel Ka- lous, a legtöbb gólt pedig Stefan Bo- jansky, a Zbehy játékosa dobta. Eddig az Orosz Elemér-emlékván- dorserleget a következő csapatok nyerték: 1976-ban Start Nővé Zámky, 1977-ben Győr, 1978-ban Treníln, 1979-ben Start Nővé Zámky s legújabban Zbehy. Or. Hofer Lajos Edzők, tanítványok A sportolók sikertelen szereplése, a vártnál gyengébb eredmények után rendszerint felvetődik a kérdés: ki a hibás? A sportoló vagy a szakvezető? Egyes edzők csak a sikerekben osztoznak versenyzőikkel, a balsikerek Idején hátat fordítanak tanítványaiknak, pedig a kudarcokban is van némi részük. Mások azt állítják, hogy mindent megtettek a sikerért — ebben nem Is kételkedünk. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy ma már olykor a maximum sem elegendő ahhoz, hogy egy-egy versenyző lépést tudjon tartani a világ élvonalával. Egyes nézetek szerint a fiatalok ma már nemigen érdeklődnek a sport iránt. A szerkesztőséghez érkezett le velekből ezzel szemben arra lehet következtetni, hogy a fiatalok változatlanul vonzódnak a versenysporthoz, csak sokszor tájékozatlanok, nem Jutnak megfelelő lehetőségekhez. Más szóval nem Is annyira a fiatalok érdektelenségéről, sokkal Inkább kedvezőtlen fogadtatásukról beszélhetünk. Azaz, a felnőttek között nem megfelelő az érdeklődés a fiatalok sportolása iránt. A testedzésre a szülőknek, a tanároknak és az iskolarendszernek kell nevelnie, jelentős szerepet játszhat ebben a gyermek- és sportkönyvkiadás, a gyermekújságok mozgósítása. Ha a gyerekek hozzászoknak a kényelemhez, például sokat nézik a televíziót, u- tána már nehéz meggyőzni őket a rendszeres sportolás előnyeiről. A testnevelés és a sport iránti érdeklődés felkeltése, a tehetségek kiválasztása és a versenyzésre való felkészítése rendkívül Igényes munkát követel oktatótól, edzőtől, és a ne velősről sem szabad megfeledkezni. Nem sokat ér a nagyszerű szakmai eredményeket elérő edző tevékenysége, ha ugyanakkor tanítványai más irányú nevelését elhanyagolja. A sokoldalú nevelés ma már elengedhetetlen, s ha az életben a munkateljesítményük alapján értékeljük az embereket, hasonló mércét kell felállítani a hivatásos sportedzők munkájának megítélésében is. (Rudé právo) JÖN A KÉTSZERES OLIMPIAI BAJNOK IS! ÖTVENEDIK ÉVFOLYAMÁBA LÉPETT A BÉKEMARATON N em tudom, hányadik interjút készítem a koéicei (kassai) Békemaraton ürügyén ján Margitával, a szervező bizottság elnökével, aki az alapító Bu- kovszky Béla nyomdokain haladva e világhírű rendezvény legmarkánsabb élő egyénisége. Itt ülök, vele szemben dolgozószobájában, a Slovéport új épületében, és arra gondolok, hogy az elnök most néz talán legnehezebb feladata elébe. Ügy kell irányítania, a szervező munkát, hogy mindenki elégedett legyen: a futók, a vendégek, a közönség, az újságírók. Ilyen óriási érdeklődés ugyanis, mint a mostani Békemaraton iránt megnyilvánul — még sohasem kísérte ezt a távfutóversenyt. Mindez nagyon örvendetes és érthető: a Békemaraton október 5- én 50. évfolyamába lépi Ján Margita azonban mosolygós és nyugodt. Bízik munkatársaiban, az évtizedek során szerzett tapasztalatokban, a közönség fegyelmezettségében, a futók felkészültségében. S bár 6 maga sem tudja, hányadik Interjút adja már, minden alkalommal pontosan, villámgyorsan és tárgyszerűen fogalmaz, akár szlovákról magyarra, vagy magyarról szlovákra váltunk. — Néhány nap múlva itt az ötvenedik évfolyam rajtja. Hány futó részvételére számít a szervezőbizottság? — Legalább ezren lesznek. Kilencszázan Csehszlovákiából, százan a világ különböző országaiból, köztük körülbelül húsz nő. A Békemaraton történetében most állnak először rajthoz a gyengébb nem képviselői, külföldről és belföldről egyaránt. Eddig huszonkét ország jelentette be maratoni futóit. — Tudom, hogy a jelentkezések szinte az utolsó pillanatig befuthatnak. Mégis: kik lesznek azok a világhírű futók, akik az o- limpia után a Békemaratonon rajthoz állnak? — Kezdjük rögtön a győztessel: a kétszeres olimpiai bajnok NDK-beli Cierpinskl megígérte részvételéti Egy héttel a mi versenyünk előtt érkezik Csehszlovákiába, és részt vesz a Nyltra melletti cabaj-őáporl távfutóversenyen. Jönnek természetesen a szovjet és a magyar futók, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselői. Hagyományosan rajtolnak marato- nunkon a japánok, és jelezte érkezését az amerikai Atkins Is, aki már két óra tizenegy percet is teljesítettl — Mivel magyarázható, hogy ilyen tömegesen jelentkeznek a futók az idei mara- tonra? (—. Egyrészt azzal, hogy a jubileumi, ötvenedik évfolyamon mindenki ott akar lenni, át akarja élni ezeket az ünnepi órákat. Másrészt a szervezők és rendezők ezúttal nem tették függővé a rajthozállást időlimlttől. Egyetlen feltételünk van csupán, mégpedig az, hogy valamennyi résztvevőnek legalább négy óra alatt kell lefutnia a távot. Aki lassabban fut, azt kétszáznegyven perc után a verseny befejezésére kell kényszerítenünk, ez remélem, érthető. Nagyon bízunk abban, hogy jól felkészült futók jönnek az idei maratonra, o- lyanok, akik tisztában vannak e küzdelem buktatóival és becsülettel helytállnak. Aki célba ér, a helyszínen egy kis ajándékot kap a rendezőktől, Árpád RaCko plakettjét. Mint városunkban köztudott, Árpád Raöko a Békemaraton terén felállított futó szobrának alkotója, és ezt a kis plakettet is mesterműnek nevezhetjük. — A Békemaraton nemcsak sport-, hanem társadalmi esemény is. Mit tervez a rendezőség a jubileumi évfolyamra? —■ Örömmel nyilatkozhatom, hogy versenyünk fölött ezúttal a Béke-Világtanács vállalt védnökségetl Küldöttség érkezik október harmadlkán városunkba, és ezt a delegációt — ha csak időközben valami rendkívüli megbízatást nem kap — maga Romes Csandra, a világszervezet elnöke vezetil Romes Csandra megígérte — hónapokkal ezelőtt már —, hogy okvetlen eljön. Ha mégsem tudna ideutazni, helyettese, az ausztrál Benson lesz a küldöttség vezetője. Szombaton, október negyedikén délelőtt tíz órakor nagygyűlést rendezünk az Állami Színházban. A szónok vagy Romes Csandra, vagy a helyettese lesz. Kinyilvánítjuk békeóhajunkat, hiszen maratonunknak már .a nevében Is ott szerepel ez a szó. A békenagygyűlésnek különös jelentőséget ad az a tény, hogy pár nappal a szeptember végi, szófiai békekonferencia után bonyolítják le. — ön az ötven évfolyam java részéi látta, először mint kíváncsiskodó biciklis gyerek, aztán mint szervező és rendező. Tudom, hogy mindegyik évfolyamnak megvan a maga varázsa, de azért mégis megkérdezem: Mire emlékszik a legszívesebben? — Azt hiszem, 1957 után, a szovjet futók megjelenése óta van igazán nemzetközi jellege versenyünknek, és ez az az 'Időpont is, amikor a sport mellett a békemozgatom szolgálata is egyre nagyobb teret kapott. 1957-ben Fiiin győzött, imponáló futással, bebizonyítva, hogy alaposan, jól felkészült. — Milyen keretműsnrokra kerül sor a jubileumi évfolyam során? — Hadd említsek kettőt. Az egyik egy nagyszabású kiállítás a Békemaraton történetéről. A Kassai Kormányprogram épületében rendezzük meg, október harmadlkán nyitjuk. A Lokomotlva Koáice csermelyl stadionjában pedig izgalmasnak ígérkező ligamérkőzés zajlik majd, miközben a futók a kilométerekkel birkóznak: a házigazdák a Zbrojovka Brno együttesét fogadják. Azt talán mondanom sem kell, hogy a rendezők a jubileum ürügyén egy sor vendéget hívtak meg. Az egykori győztesek közül itt lesz a magyar Tóth Gyula, a szovjet Popov, a csehszlovák Kantorek és Chu- domel. A csehszlovák atlétika neves funkcionáriusai mellett jelezte jövetelét Paulen úr is, az Atlétikai Világszövetség elnöke. Megköszönöm ján Margita interjúját, elrakom a ceruzát és a jegyzetfüzetet, és közben megjegyzem, hogy előző nap találkoztam egy sefial (szinai) lakossal, Dvor- csák Jánossal, aki gyerekként szurkolt a futóknak a szinai fordulóban. (Ebben a határ menti községben van a táv fele, innen indulnak vissza toronylránt a futók.] Az ötvenhét esztendős férfi mosolyogva mondta, hogy akkor bizony nem várta rezesbanda a futókat, a rendezőség két ifjú tagja kerékpáron követte a versenyzőket, a fordulónál pedig a helyt tanító jegyezte fel a rajtszámokat, nehogy csalás történjen. Emlékszem, október vége volt — mondta Dvorcsák János —, a futók latyakos hóban rótták a kilométereket. Elsőként Galambos József érkezett, őt vagy tizenöt perccel lemaradva követték a többiek. — Így volt, teszi hozzá Ján Margitaj az élő lexikon. Október végén bizony gyakran havazott, azért kellett terminust változtatnunk. Az országút hepehupás volt akkoriban, a kerékpárosok meg az atléták igyekeztek a szélén haladni, nem a gidres-göd- rös macskaköves úton. Elbúcsúzom, újat úgysem tudnék ánnek a szervezőnek mondani. így hát — mint sok éve már minden Interjú után — jó időt, jó versenyt, sok sikert kívánok az elnöknek. Batta György AKITŐL EL AKARTAK LOPNI AZ ARANYÉRMET Ragyogóan szerepeltek az olasz sportolók Moszkvában, a XXII. Nyári Olimpiai Játékokon. Diadalmámorban úszott a napfényes Itália, hiszen az éremtáblázat szerint csak a Szovjetunió és az NDK versenyzői előzték meg őket. Olaszország fiai és lányai 15-ször állhatták az olimpiai játékok dobogóján, s ebből 8 alkalommal a legmagasabb fokon. Erre senki sem számított, de kis híján, az érmekből nem lett egy sem. Az olasz kormány csatlakozott ugyanis Carter elnök bojkottjavaslatához, és nem ajánlotta országa sportolóinak részvételét. A kormány álláspontját azonban csak a fegyveres testületek tették magukévá. Olaszországban mostanában gyakran felteszik a kérdést: mekkora lett volna a siker, ha a kény- szerűségből távolmaradottak Is rajthoz áll nak Moszkvában? — Az értelmetlen döntés sok érmet, helyezést kihúzott a zsebünkből — jelentette ki Franco Carraro, a nemzeti olimpiai bizottság elnöke. — Nagy a csalódásuk azoknak, akik kénytelenek voltak otthon maradni. Dal Zotto, a tőrvívás olimpiai bajnoka például kísérletet sem tehetett arra, hogy megvédje bajnoki címét. Kishíján erre a sorsra jutott a női magasugrás világcsúcstartója, Sara Simeonl Is. Szerencsére az olasz olimpiai bizottság, név szerint Carraro elnök sem engedett a kormány nyomásának, és a rokonszenves Sara további társaival együtt ott lehetett a világ legjobb sportolóinak seregszemléjén. S nemcsak hogy ott volt, vllágéletében dédelgetett álma Is teljesült: olimpiai bajnokságot nyert. — Miután megtudtam, hogy enyém az a- rany, minden erő elszállt belőlem, és csak sírni tudtam örömömben — mondta az újságíróknak. Azok nyomban megfigyelték, hogy más is történt. Mérhetetlen boldogságában sorra csókolta a versenybírákat és a rendezőket, akik zavarukban csak álltak és meglepődve néztek maguk elé. Ilyesmi nincs az olimpiai protokollban. Lehet azonban csodálkozni azon a sportolón, aki annyi kálváriát megjárt az olimpián való részvételért? Mikor nyilvánosságra hozták, hogy az o- lasz kormány elfogad|a Carter elnök bojkottjavaslatát, Sara Simeon! az elsők között szembeszállt a döntéssel. Tiltakozó összejöveteleket szervezett, felhívásokat fogalmazott. — Ha nem versenyezhetek a moszkvai olimpián, abbahagyom, nem várom meg a jövő évi világkupa-viadalt — nyilatkozott annak idején. — Az amerikaiak javaslata nem tetszik nekem. Az olimpia légköre csodálatos, semmilyen más versenyhez nem hasonlítható. így ha ezt a nagyszerű seregszemlét szétdarabolnák, odalenne a hangulat. Az ő hangulatát — mivel mégis ott volt Moszkvában — mindössze az zavarta meg hogy az ünnepélyes eredményhirdetésnél az ismert okból nem játszhatták hazája himnuszát, és nem vonhatták fel a nemzeti lobogót. És még valami: — Mindenfelé nagyon jó a szervezés — jelentette ki a szokásos sajtóértekezleten. — A gondoskodás, a messzemenő figyelmesség és a kiváló műszaki berendezések jó hatással vannak a versenyek színvonalára. Csupán az bosszant, hogy már nem maradt erőm a világcsúcs megdöntésére, a moszkvai közönség megérdemelte volna, hogy világcsúcsjavltást lásson, és én úgy szerettem volna meghálálni ezzel a csodálatos fogadtatást. Ezzel a két évvel ezelőtti prágai Euró- pa-bajnokság epizódjára emlékeztetett. Prágában világcsúcsbeállítással győzött, és az újságírók megkérdezték tőle, hogy miért nem emeltette a lécet mindjárt 202 centiméterre, amely új világcsúcsot jelentett volna. Elmaradhatatlan mosolyával közölte, hogy a lécet csak akkor emeltetheti tetszés szerint, amikor már csak egyedül van versenyben, de a 202 centimétert azért majd átugorja máskor. Egyelőre nem sikerült. Marad tehát változatlanul a 201 centiméter érvényben, a- melyet közvetlenül az Európa-bajnokság e- lőtt, 1978. augusztus 4-én ugrott Bresclá- ban. A huszonhét esztendős fizikatanárnő azonban még egész biztos nem mondta ki az utolsó szót. Kislányként csak arról álmodozott, hogy egyszer majd világhírű balett-táncosnő lesz. Rómeó és Júlia városában, Veronában a szülei be is Íratták a balettiskolába Rövid két esztendő elteltével jött a bal: a kecses mozgású kislány egyszeriben egy fejjel kimagaslott társai közül. A balettiskolából eltanácsolták. Nagyon sírt, hetekig büskomor volt. Ak- dor édesanyja azt mondta neki, hogy a sírással semmit sem ér el. Miért nem sportol? Fusson vagy ugráljon. A folytatást már ismerjük. Lehet, hogy Verona egy közepes vagy jó képességű balett-táncosnőt veszített el benne, de hazája és az egész világ kiváló at- létanőt nyert vele. Olimpiai bajnoknőt, akit hazaérkezése után az egész ország forrón ünnepelt. Sőt, talán már a_ kormánykörök is jobb belátásra jutottak. Olyannyira, hogy a hallatlanul sikeres olasz csapat tagjait a közeljövőben, Sandro Pertlni köztársasági elnök ünnepélyesen fogadja. Köztük Sara Simeonlt Is, akitől nem sokkal korábban — jelképesen szólva — még el akarták venni az aranyérmet. De furcsa a világi M. J.
