Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-23 / 39. szám

6 ifusao Emléktorna Orosz Elemér, az érsekújvári (Nő­vé Zámky) Start testnevelési egye­sület volt tagja emlékére Idén elő­ször rendezték meg a férfiak kézi­labdatornáját Orosz Elemér Érsekújváron a férfi kézilabdázók neves egyénisége volt. Az L ligában játszott és nemzetközi játékvezető volt 1975-ben halt meg hirtelen. Azóta minden évben nyá­ron megrendezik tiszteletére a fér­fiak kosárlabda-emlékversenyét A mostani emlékversenyt Is a Start test­nevelést egyesület férfi kézilabda- osztálya rendezte, az Érsekújvárt Ipa­ri Szolgáltató Vállalat védnöksége a- tatt Az ünnepélyes megnyitáson a véd­nöki üzemből Szabó Ernő mérnök méltatta röviden a sportoló Orosz Elemér tevékenységét, majd üdvözöl­te a torna résztvevőit és Orosz Ele­mér özvegyét Az emléktorna részt­vevő csapatai: a Martini Katonai Testnevelési Egyesület, Zbehy, Vráble és a Start. Az első helyet Zbehy szerezte meg, a további sorrend:' Martin, Start és Vráble csapata. A sportszerüségi ver­senyt Vráble nyerte meg. A torna legjobb kapusa a martini Karel Ka- lous, a legtöbb gólt pedig Stefan Bo- jansky, a Zbehy játékosa dobta. Eddig az Orosz Elemér-emlékván- dorserleget a következő csapatok nyerték: 1976-ban Start Nővé Zámky, 1977-ben Győr, 1978-ban Treníln, 1979-ben Start Nővé Zámky s leg­újabban Zbehy. Or. Hofer Lajos Edzők, tanítványok A sportolók sikertelen szereplése, a vártnál gyengébb eredmények után rendszerint felvetődik a kérdés: ki a hibás? A sportoló vagy a szakve­zető? Egyes edzők csak a sikerekben osz­toznak versenyzőikkel, a balsikerek Idején hátat fordítanak tanítványaik­nak, pedig a kudarcokban is van né­mi részük. Mások azt állítják, hogy mindent megtettek a sikerért — eb­ben nem Is kételkedünk. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy ma már olykor a maximum sem elegendő ah­hoz, hogy egy-egy versenyző lépést tudjon tartani a világ élvonalával. Egyes nézetek szerint a fiatalok ma már nemigen érdeklődnek a sport iránt. A szerkesztőséghez érkezett le velekből ezzel szemben arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a fiatalok változat­lanul vonzódnak a versenysporthoz, csak sokszor tájékozatlanok, nem Jut­nak megfelelő lehetőségekhez. Más szóval nem Is annyira a fia­talok érdektelenségéről, sokkal In­kább kedvezőtlen fogadtatásukról be­szélhetünk. Azaz, a felnőttek között nem megfelelő az érdeklődés a fia­talok sportolása iránt. A testedzésre a szülőknek, a tanároknak és az is­kolarendszernek kell nevelnie, je­lentős szerepet játszhat ebben a gyer­mek- és sportkönyvkiadás, a gyer­mekújságok mozgósítása. Ha a gye­rekek hozzászoknak a kényelemhez, például sokat nézik a televíziót, u- tána már nehéz meggyőzni őket a rendszeres sportolás előnyeiről. A testnevelés és a sport iránti ér­deklődés felkeltése, a tehetségek ki­választása és a versenyzésre való fel­készítése rendkívül Igényes munkát követel oktatótól, edzőtől, és a ne velősről sem szabad megfeledkezni. Nem sokat ér a nagyszerű szakmai eredményeket elérő edző tevékeny­sége, ha ugyanakkor tanítványai más irányú nevelését elhanyagolja. A sokoldalú nevelés ma már elen­gedhetetlen, s ha az életben a mun­kateljesítményük alapján értékeljük az embereket, hasonló mércét kell felállítani a hivatásos sportedzők munkájának megítélésében is. (Rudé právo) JÖN A KÉTSZERES OLIMPIAI BAJNOK IS! ÖTVENEDIK ÉVFOLYAMÁBA LÉPETT A BÉKEMARATON N em tudom, hányadik interjút készí­tem a koéicei (kassai) Békemaraton ürügyén ján Margitával, a szervező bizottság elnökével, aki az alapító Bu- kovszky Béla nyomdokain haladva e világ­hírű rendezvény legmarkánsabb élő egyé­nisége. Itt ülök, vele szemben dolgozószobájában, a Slovéport új épületében, és arra gondo­lok, hogy az elnök most néz talán legne­hezebb feladata elébe. Ügy kell irányítania, a szervező munkát, hogy mindenki elége­dett legyen: a futók, a vendégek, a közön­ség, az újságírók. Ilyen óriási érdeklődés ugyanis, mint a mostani Békemaraton iránt megnyilvánul — még sohasem kísérte ezt a távfutóversenyt. Mindez nagyon örvende­tes és érthető: a Békemaraton október 5- én 50. évfolyamába lépi Ján Margita azonban mosolygós és nyu­godt. Bízik munkatársaiban, az évtizedek során szerzett tapasztalatokban, a közön­ség fegyelmezettségében, a futók felké­szültségében. S bár 6 maga sem tudja, há­nyadik Interjút adja már, minden alkalom­mal pontosan, villámgyorsan és tárgysze­rűen fogalmaz, akár szlovákról magyarra, vagy magyarról szlovákra váltunk. — Néhány nap múlva itt az ötvenedik évfolyam rajtja. Hány futó részvételére számít a szervezőbizottság? — Legalább ezren lesznek. Kilencszázan Csehszlovákiából, százan a világ különböző országaiból, köztük körülbelül húsz nő. A Békemaraton történetében most állnak elő­ször rajthoz a gyengébb nem képviselői, külföldről és belföldről egyaránt. Eddig hu­szonkét ország jelentette be maratoni fu­tóit. — Tudom, hogy a jelentkezések szinte az utolsó pillanatig befuthatnak. Mégis: kik lesznek azok a világhírű futók, akik az o- limpia után a Békemaratonon rajthoz áll­nak? — Kezdjük rögtön a győztessel: a két­szeres olimpiai bajnok NDK-beli Cierpinskl megígérte részvételéti Egy héttel a mi ver­senyünk előtt érkezik Csehszlovákiába, és részt vesz a Nyltra melletti cabaj-őáporl távfutóversenyen. Jönnek természetesen a szovjet és a magyar futók, valamint a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság kép­viselői. Hagyományosan rajtolnak marato- nunkon a japánok, és jelezte érkezését az amerikai Atkins Is, aki már két óra tizen­egy percet is teljesítettl — Mivel magyarázható, hogy ilyen töme­gesen jelentkeznek a futók az idei mara- tonra? (—. Egyrészt azzal, hogy a jubileumi, öt­venedik évfolyamon mindenki ott akar len­ni, át akarja élni ezeket az ünnepi órá­kat. Másrészt a szervezők és rendezők ez­úttal nem tették függővé a rajthozállást időlimlttől. Egyetlen feltételünk van csu­pán, mégpedig az, hogy valamennyi részt­vevőnek legalább négy óra alatt kell le­futnia a távot. Aki lassabban fut, azt két­száznegyven perc után a verseny befejezé­sére kell kényszerítenünk, ez remélem, ért­hető. Nagyon bízunk abban, hogy jól fel­készült futók jönnek az idei maratonra, o- lyanok, akik tisztában vannak e küzdelem buktatóival és becsülettel helytállnak. Aki célba ér, a helyszínen egy kis ajándékot kap a rendezőktől, Árpád RaCko plakettjét. Mint városunkban köztudott, Árpád Raöko a Békemaraton terén felállított futó szob­rának alkotója, és ezt a kis plakettet is mesterműnek nevezhetjük. — A Békemaraton nemcsak sport-, hanem társadalmi esemény is. Mit tervez a ren­dezőség a jubileumi évfolyamra? —■ Örömmel nyilatkozhatom, hogy verse­nyünk fölött ezúttal a Béke-Világtanács vál­lalt védnökségetl Küldöttség érkezik októ­ber harmadlkán városunkba, és ezt a dele­gációt — ha csak időközben valami rend­kívüli megbízatást nem kap — maga Romes Csandra, a világszervezet elnöke vezetil Ro­mes Csandra megígérte — hónapokkal ez­előtt már —, hogy okvetlen eljön. Ha még­sem tudna ideutazni, helyettese, az auszt­rál Benson lesz a küldöttség vezetője. Szombaton, október negyedikén délelőtt tíz órakor nagygyűlést rendezünk az Állami Színházban. A szónok vagy Romes Csandra, vagy a helyettese lesz. Kinyilvánítjuk bé­keóhajunkat, hiszen maratonunknak már .a nevében Is ott szerepel ez a szó. A béke­nagygyűlésnek különös jelentőséget ad az a tény, hogy pár nappal a szeptember vé­gi, szófiai békekonferencia után bonyolít­ják le. — ön az ötven évfolyam java részéi lát­ta, először mint kíváncsiskodó biciklis gye­rek, aztán mint szervező és rendező. Tu­dom, hogy mindegyik évfolyamnak meg­van a maga varázsa, de azért mégis meg­kérdezem: Mire emlékszik a legszíveseb­ben? — Azt hiszem, 1957 után, a szovjet futók megjelenése óta van igazán nemzetközi jel­lege versenyünknek, és ez az az 'Időpont is, amikor a sport mellett a békemozga­tom szolgálata is egyre nagyobb teret ka­pott. 1957-ben Fiiin győzött, imponáló fu­tással, bebizonyítva, hogy alaposan, jól fel­készült. — Milyen keretműsnrokra kerül sor a ju­bileumi évfolyam során? — Hadd említsek kettőt. Az egyik egy nagyszabású kiállítás a Békemaraton törté­netéről. A Kassai Kormányprogram épületé­ben rendezzük meg, október harmadlkán nyitjuk. A Lokomotlva Koáice csermelyl stadionjában pedig izgalmasnak ígérkező ligamérkőzés zajlik majd, miközben a fu­tók a kilométerekkel birkóznak: a házi­gazdák a Zbrojovka Brno együttesét fogad­ják. Azt talán mondanom sem kell, hogy a rendezők a jubileum ürügyén egy sor ven­déget hívtak meg. Az egykori győztesek közül itt lesz a magyar Tóth Gyula, a szov­jet Popov, a csehszlovák Kantorek és Chu- domel. A csehszlovák atlétika neves funk­cionáriusai mellett jelezte jövetelét Paulen úr is, az Atlétikai Világszövetség elnöke. Megköszönöm ján Margita interjúját, el­rakom a ceruzát és a jegyzetfüzetet, és közben megjegyzem, hogy előző nap talál­koztam egy sefial (szinai) lakossal, Dvor- csák Jánossal, aki gyerekként szurkolt a futóknak a szinai fordulóban. (Ebben a ha­tár menti községben van a táv fele, innen indulnak vissza toronylránt a futók.] Az ötvenhét esztendős férfi mosolyogva mond­ta, hogy akkor bizony nem várta rezes­banda a futókat, a rendezőség két ifjú tag­ja kerékpáron követte a versenyzőket, a fordulónál pedig a helyt tanító jegyezte fel a rajtszámokat, nehogy csalás történjen. Emlékszem, október vége volt — mondta Dvorcsák János —, a futók latyakos hóban rótták a kilométereket. Elsőként Galambos József érkezett, őt vagy tizenöt perccel le­maradva követték a többiek. — Így volt, teszi hozzá Ján Margitaj az élő lexikon. Október végén bizony gyakran havazott, azért kellett terminust változtat­nunk. Az országút hepehupás volt akkori­ban, a kerékpárosok meg az atléták igye­keztek a szélén haladni, nem a gidres-göd- rös macskaköves úton. Elbúcsúzom, újat úgysem tudnék ánnek a szervezőnek mondani. így hát — mint sok éve már minden Interjú után — jó időt, jó versenyt, sok sikert kívánok az el­nöknek. Batta György AKITŐL EL AKARTAK LOPNI AZ ARANYÉRMET Ragyogóan szerepeltek az olasz sporto­lók Moszkvában, a XXII. Nyári Olimpiai Já­tékokon. Diadalmámorban úszott a napfé­nyes Itália, hiszen az éremtáblázat szerint csak a Szovjetunió és az NDK versenyzői előzték meg őket. Olaszország fiai és lá­nyai 15-ször állhatták az olimpiai játékok dobogóján, s ebből 8 alkalommal a legma­gasabb fokon. Erre senki sem számított, de kis híján, az érmekből nem lett egy sem. Az olasz kormány csatlakozott ugyanis Carter elnök bojkottjavaslatához, és nem ajánlotta or­szága sportolóinak részvételét. A kormány álláspontját azonban csak a fegyveres tes­tületek tették magukévá. Olaszországban mostanában gyakran felteszik a kérdést: mekkora lett volna a siker, ha a kény- szerűségből távolmaradottak Is rajthoz áll nak Moszkvában? — Az értelmetlen döntés sok érmet, he­lyezést kihúzott a zsebünkből — jelentette ki Franco Carraro, a nemzeti olimpiai bi­zottság elnöke. — Nagy a csalódásuk azok­nak, akik kénytelenek voltak otthon ma­radni. Dal Zotto, a tőrvívás olimpiai bajno­ka például kísérletet sem tehetett arra, hogy megvédje bajnoki címét. Kishíján erre a sorsra jutott a női ma­gasugrás világcsúcstartója, Sara Simeonl Is. Szerencsére az olasz olimpiai bizottság, név szerint Carraro elnök sem engedett a kor­mány nyomásának, és a rokonszenves Sara további társaival együtt ott lehetett a vi­lág legjobb sportolóinak seregszemléjén. S nemcsak hogy ott volt, vllágéletében dé­delgetett álma Is teljesült: olimpiai bajnok­ságot nyert. — Miután megtudtam, hogy enyém az a- rany, minden erő elszállt belőlem, és csak sírni tudtam örömömben — mondta az új­ságíróknak. Azok nyomban megfigyelték, hogy más is történt. Mérhetetlen boldog­ságában sorra csókolta a versenybírákat és a rendezőket, akik zavarukban csak áll­tak és meglepődve néztek maguk elé. Ilyes­mi nincs az olimpiai protokollban. Lehet azonban csodálkozni azon a spor­tolón, aki annyi kálváriát megjárt az olim­pián való részvételért? Mikor nyilvánosságra hozták, hogy az o- lasz kormány elfogad|a Carter elnök boj­kottjavaslatát, Sara Simeon! az elsők kö­zött szembeszállt a döntéssel. Tiltakozó összejöveteleket szervezett, felhívásokat fo­galmazott. — Ha nem versenyezhetek a moszkvai olimpián, abbahagyom, nem várom meg a jövő évi világkupa-viadalt — nyilatkozott annak idején. — Az amerikaiak javaslata nem tetszik nekem. Az olimpia légköre cso­dálatos, semmilyen más versenyhez nem hasonlítható. így ha ezt a nagyszerű sereg­szemlét szétdarabolnák, odalenne a hangu­lat. Az ő hangulatát — mivel mégis ott volt Moszkvában — mindössze az zavarta meg hogy az ünnepélyes eredményhirdetésnél az ismert okból nem játszhatták hazája him­nuszát, és nem vonhatták fel a nemzeti lo­bogót. És még valami: — Mindenfelé nagyon jó a szervezés — jelentette ki a szokásos sajtóértekezleten. — A gondoskodás, a messzemenő figyel­messég és a kiváló műszaki berendezések jó hatással vannak a versenyek színvonalá­ra. Csupán az bosszant, hogy már nem ma­radt erőm a világcsúcs megdöntésére, a moszkvai közönség megérdemelte volna, hogy világcsúcsjavltást lásson, és én úgy szerettem volna meghálálni ezzel a csodá­latos fogadtatást. Ezzel a két évvel ezelőtti prágai Euró- pa-bajnokság epizódjára emlékeztetett. Prá­gában világcsúcsbeállítással győzött, és az újságírók megkérdezték tőle, hogy miért nem emeltette a lécet mindjárt 202 cen­timéterre, amely új világcsúcsot jelentett volna. Elmaradhatatlan mosolyával közöl­te, hogy a lécet csak akkor emeltetheti tetszés szerint, amikor már csak egyedül van versenyben, de a 202 centimétert azért majd átugorja máskor. Egyelőre nem sikerült. Marad tehát vál­tozatlanul a 201 centiméter érvényben, a- melyet közvetlenül az Európa-bajnokság e- lőtt, 1978. augusztus 4-én ugrott Bresclá- ban. A huszonhét esztendős fizikatanárnő azonban még egész biztos nem mondta ki az utolsó szót. Kislányként csak arról álmodozott, hogy egyszer majd világhírű balett-táncosnő lesz. Rómeó és Júlia városában, Veronában a szülei be is Íratták a balettiskolába Rövid két esztendő elteltével jött a bal: a kecses mozgású kislány egyszeriben egy fejjel ki­magaslott társai közül. A balettiskolából el­tanácsolták. Nagyon sírt, hetekig büskomor volt. Ak- dor édesanyja azt mondta neki, hogy a sí­rással semmit sem ér el. Miért nem spor­tol? Fusson vagy ugráljon. A folytatást már ismerjük. Lehet, hogy Verona egy közepes vagy jó képességű balett-táncosnőt veszített el ben­ne, de hazája és az egész világ kiváló at- létanőt nyert vele. Olimpiai bajnoknőt, akit hazaérkezése után az egész ország forrón ünnepelt. Sőt, talán már a_ kormánykörök is jobb belátásra jutottak. Olyannyira, hogy a hallatlanul sikeres olasz csapat tagjait a közeljövőben, Sandro Pertlni köztársasá­gi elnök ünnepélyesen fogadja. Köztük Sa­ra Simeonlt Is, akitől nem sokkal koráb­ban — jelképesen szólva — még el akarták venni az aranyérmet. De furcsa a világi M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom