Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-05 / 6. szám

5

Y

lchidl Chiseyengl egyedül ült a magasba e- melkedő gép pilóta- ülésében. Olyan esemény volt ez Lusakában, a zambiai fővárosban, hogy az ország mindkét napilapja első oldalas cikkben adott hírt róla. Mert Yichldi Chl- seyengl nő — Zambia első ptlótanője. Hatszáz órás földi kiképzés után 225 órát töltött a levegőben, és októberben, Zambia függetlenségének tizenötödik évfordulóján már a közép-afrikai ország légi szolgálatának hivatásos pilótájaként dolgozik.

Teljesítménye egyébként az európai országokban sem a leghétköznapibb dolog. Hát még jegy olyan afrikai államban, ahol az elemi Iskola elvégzésének lehetősége sem adatott még meg minden fiú és lány számára — az egyetemi képzésről nem Is beszélve. Yichldi Chlseyenglnek ez már sikerült, s a pilótanő példája arra ösztönözheti a zambiai lányokat, hogy kíséreljék meg ők is a korábban elérhetetlennek vélt, s különösen az afrikai lányok számára tabunak számító foglalkozások elsajátítását.

Természetesen nem arról van szó, hogy az elkövetkező . években a zambiai lányok mind pilótáknak jelentkezzenek, de próbálkozzanak bátran, hiszen segítik őket. Ezt hangoztatták Lusakában a Kaunda elnök vezette kormánypárt, az E- gyesült Nemzeti Függetlenségi Párt (UNIP) ifjúsági szervezetének központjában. Az UNIP Youth League még fiatal szervezet. De erről Idézzük Njekwa Aname- Iát, a szervezet propaganda- tevékenységgel foglalkozó titkárát:

A múlt év decemberében Kabwe iparvárosban a zambiai ifjúság minden rétegének képviseletében 400 küldött tanácskozott, és létrehozta az UNIP ifjúsági szövetséget Kaunda elnök az ország történetében „vízválasztónak“ nevezte ezt az eseményt, hiszen most a fiatalság nagyobb szerepet kap Zambia építésében. .

Korábban ugyanis az 5 és fél millió lakosú ország fiataljai, diákjai csak fegyénl kezdeményezésből -vehettek részt a nemzeti célok megvalósításában. Nem volt egységes szövetségük, külön tevékenykedett a nemzeti Ifjúsági szolgálat, külön a falusi újjáépítési központok, az oktatásügyi minisztérium képzési intézményei, az ifjú farmerek klubjai és a többi önkéntes szervezet. Az UNIP Youth League létreho- -zásával és szervezeteinek felépítésével — az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt országépítési akcióprogramjához való csatlakozásával — új helyzetet teremtettek. Tevékenységükben felhasználják a korábbi szervezetek, de más országok, köztük a szocialista államok ifjúsági szövetségeinek tapasztalatait is. (Májusban a Komszomol küldöttségét látták vendégül Zambiában.) Ugyanakkor a szövetség szervezeti felépítését a zambiai politikai, társadalmi és gazdasági helyzetből reájuk háruló feladatokhoz szabták. Az adminisztratív, vagyis vezető titkár az UNIP e- gyik parlamenti képviselőnője, Zenlah Ndhlovu lett, aki egyben az ifjúsági és sportügyek államminisztere is. Egy-egy titkár a nemzetközi kapcsolatokkal, a szociális-kulturális feladatokkal. a vidéki teriiietek fel

világjárók

Világjáróink most a földkerekség három egymástól nagyon távol eső pontjáról osztják meg olvasóinkkal az ott szerzett élményeiket: az Indiai-óceánban levő Mal- dív-szigetek nagylányavatásáról, a zambiai pilótanő történetéről, ás egy magyarországi lány párizsi viszontagságairól tudhatunk meg sok mindent. Ezt az utóbbi cikket egyik komáromi olvasónk, Szénássy Árpád irta. Az ő Írásának közlése kapcsán felhívjuk világjáró olvasóink figyelmét, ha külföldön szerzett útiélmányeik közérdeklődésre tarthatnak számot, Írják meg és küldjék el szerkesztőségünknek. Természetesen csak azokat közöljük, a- melyek valóban érdekesek, tartalmasak és színesek.

lesztésével, a diákintézmények és kommunák ügyeivel, a honvédelemmel, az úttörőkkel foglalkozik.

Zambia gazdasági nehézségei és külpolitikai problémái nem csupán a gyarmati örökség függvényei, haném abból adódnak, hogy az ország délen mintegy ezer kilométeren át határos Rhodesiával. £s az ellene irányuló katonai akciók nem csökkentek azóta sem, hogy lan Smithet a fekete bőrű Muzorewa váltotta fel a Sa- lisburyban székelő, Immár „zimbabwel-rhodeslai“ kormány élén. Zambia a Zimbabwei Hazafias Fronthoz tartozó ZAPU egyik legfontosabb hátországa, itt vanA Függetlenség szobra La- sokában. A függetlenség ünnepén a láncait tépő afrikai rabszolga szobra előtt tisztelegnek á zambiai fiatalok.

nak a gerillák főbb kiképző bázisai, kórházai, menekülttáborai, s ezért a dél- -afrikai és a rhodesiai rend- " szer gazdasági zsarolással és légitámadásokkal egya- ránt Igyekszik gyengíteni ezt a hatalmas kiterjedésű, de gyéren lakott országot. Zambia gondokkal küzd a szárazság miatt kiesett termés, főként a kukoricahiány miatt Is. Ebben az évben nem jut elegendő kukoricakása a zambiai, csalá /. dóknak, kevés a megműveli és az öntözött föld, kevés a szakember, kevés a tani tó.

Njekwa Anamale ezekből a gondokból indul ki, a- mlkor megfogalmazza az ifjúsági szövetség tagjainak feladatait. A tanulás, az elméleti képzés mellett szakembereket és önkénteseket toboroznak a. falvakba, a kis településekre, hogy elterjesszék a fejlettebb mező- gazdasági módszereket, a kutak, vízvezetéket építését.

Akadnak harci fekadatok Is: a rhodesiai határt képező Zambezi folyón — ezen a sok felé őserdővel övezett „zöld Maginot-vonalon“ — újfa és újra átdobnak bandákat, szabotőröket, s ezek felszámolásában is számítanak a Youth Leauge tagjainak közreműködésére. Előfordult, hogy a rendőrökkel és katonákkal együtt a fiatalok több héten át üldözték a Rhodesiából beszivárgott bandákat, amíg bekerítették és ártalmatlanná tették őket.

...Yichidi Chiseyengl pilótanő tehát nem annyira napjaink, mint Inkább a Jövő Zambiáját példázza. A kezdeti lépéseket a Kafue, a Luangwa és a Zambezi mentén öntözésre és kapálásra váró kukoricaföldeken kell megtenni az UNIP Youth Leauge tagjainak, hogy mindenkinek jusspn e- legendő kukoricaliszt a paradicsomos-hagymás mártással, esetleg földimogyoróval vagy szárított hallal Ízesített napi kásához.

SEBES TIBOR

PÁRIZSI TÖRTÉNET

Párizsi élményeim a földalattiban kezdődtek. Ismertem már a moszkvai, a budapesti metrót, s gondoltam, most megismerkedem a világ egyik legöregebb metrójával, a párizsiakéval.

A gyors mozgólépcsővel leereszkedtem a föld mélyébe, majd beszálltain az első kocsiba. Néhány állomást már elhagytunk, amikor e- szembe jutott, hogy a nagy izgalom közepette meg sem figyeltem a végállomás nevét. Egy fiatal, csinos lánytól kértem felvilágosítást. Ismerkedésünk közben rögtön észrevettem, hogy nem francia. A beszélgetés köz bén kicsúszott a számon:

— Ja, igen.

Rögtön megkérdezte:

— Te magyar vagy?

így ismerkedtem meg Anikóval.

Néhány perc múlva kiszálltunk a világ egyik legnagyobb szárazföldi kereskedelmi központjában. Amikor hirtelenében a „felszínre kerültünk“, az volt az érzésem, hogy Párizs repülőterén vagyunk, mert csak fel és leszálló repülőgépeket láttunk. Néhány száz méter gyaloglás után egy felüljáróról beláttuk az egész központot.

— Itt dolgozom mint üzemmérnök — mondta Anikó.

A Rungis, Párizs új piacnegyede a csarnokok és raktárak sokaságával Európa egyik legnagyobb piaca. A neve onnan származik, hogy a piac Rungis községnél épült, az Orly repülőtér közelében, nem messze a vá ros központjától. Mindössze 13 kilo méterre a Notre-Dame-tól és 7 kilométerre a külső Buleverd-tól. A történelmi ismertetés közben sétálgattunk a napi 11 ezer tonna piacfelhozatal termékei között.

A hosszú séta közben elfáradva ültünk be Anikó szerényen berendezett hivatali szobájába. Anikó mesélni kezdte élete tragédiáját, egy hazájától elszakadt ember történetét;

— Egyetemista koromban a Rákóczi úti diákszállóban, ahol több százan készültünk jövendő hivatásunkra kezdődött el az életem. Egyetemista kollégáimmal együtt dőltünk a kacagástól. Az egyik lány Jósolt, a többiek meg nevetve rázták a fejüket, nem hittek a furcsa Jóslatokban. Talán kezdő volt a Jóslás szakmájában a barátnőm. Az év távlatából visszaidézve körülbelül ezt mondta: „Nem az lesz a férjed, aki most a lovagod, nálad jóval Idősebb lesz, s az első igazi találkozás hozza meg számodra a nagy csalódást. Nem hittem ezeknek a szavaknak, de ha ma erre gondolok, az jut eszembe, hogy a bolondos jóslatból mégis valóság lett.“

— Balszerencsém egy forró nyáron, a Balatonom kezdődött. „Lovagom“ éppen a szemeszter utolsó vizsgái! izzadta az Eötvös egyetemen, és én erre a pár napra leugrottam a Balatonra pihenni, erőt gyűjteni a (tő- vetkező vizsgára. Egyik alkonyaikor a csillámló tavon hintázó sétahajón , megismerkedtem egy negyvenhárom éves külföldi férfival. Egy kinti gyár, küldte őt Magyarországra üzleti megbízatással, napidíjjal, kocsival. Az esti találkozásból szerelem lett. Az idős férfi üzleti okokból később is gyakran megfordult Budapesten. Amíg Magyarországon tartózkodott, napidíiá ból fényűző életmódot folytatott. A

Szabadság-szállóban lakott, fényes estélyeket rendezett, autókirándulásokra vitte a szüléimét. Én és a szüleim azt hittük, rám köszöntött a szerencse. Leendő férjemről csak annyit tudtam, hogy egy autógyár részlegének az igazgatója. Az egyetem elvégzése után összeházasodtunk, és az esküvő után megérkeztünk Párizsba. Pontosabban a város nyomor- negyedébe, a lebontásra Ítélt házak közé, Rungis nevű falunegyedbe. Egy panzióban laktunk, két dohos szobában, fürdőszobánk nem volt. Képzelj el egy tapasztalatlan lányt, aki gyengén beszéli a francia nyelvet, s aki életében még nem Járt külföldön, e- gész nap egyedül bezárva egy világváros szállodai szobájába. Azt hittem, megőrülök. Egész nap sírtam, csontig lefogytam. Haza nem is mertem írni. A férjem meggyűlöltem, amiért ilyen szörnyű körülmények közé hozott. Közben autószerelői állását is elvesztette. Én tudom, ml a munkanélküli segélyl Hetenként háromszor kellett érte Jelentkezni, még lakbérre Is alig jutott belőle. Sokszor az ebédről maradt ételből kellett a vacsorát is elkészítenem. El sem tudod képzelni, hogy mit Jelentett számomra e szörnyű bizonytalanság, mi lesz velünk, ha nem tudjuk kifizetni a lakbért, és felmondanak. Hosszú idő után sem beszéltem még jól a nyelvet,: így éltem hónapokon keresztül pénz, boldogság, ismerősök, barátok nélkül, teljesen kiszolgáltatva egy:számomra idegen világnak. Eszembe jutottak az otthoni emlékek, a szüleim, a volt udvarlóm, aki már biztosan befejezte az egyetemet, és talán még most Is rám gondol. Eszembe Jutottak közös

terveink, az, hogy most szépen, boldogan dolgozhatnánk egy kis üzemben a biztos munkáért, a biztos megélhetésért.

— Itt a közelben egy raktárban kaptam állást mint segédmunkás e- gyetemi végzettséggel. Megtanultam franciául, németül és közben megismerkedtem egy fiatal építészmérnökkel. Az itt látott placnegyednek éppen akkor kezdték építeni ezt a részét, így Jutottam erre a szép, megbecsülésre méltó munkahelyre. Volt barátom három is, másként nem tudtam volna meglenni ebben a nagyvárosban. így próbáltam szebbé tenni az életemet.

— És mit tudnak erről otthon? — kérdeztem.

— Semmit. Nem szabad megtudniuk. Édesanyám nem élné túl. Időnként vásárlók néhány holmit, csomagokat küldök. Azt hiszik, hogy jól megy a sorsom, boldog vagyok, mint ahogy azt nálunk általában hiszik Nyugatról. Nagyon fiatal voltam, amikor belecsöppentem ebbe a „nagyvilági é- letbe“. Az ifjúság varázsát láttam Párizsban, és csalódnom kellett. A mér- földes. boldog sétákat komor, egyhangú magányosság váltotta fel. Tudod, sokan vásárolnak ócska, nagy kocsit, amelyeket a roncstelepen szinte ingyen adnak., Egész évben gyűjtik a pénzt, hogy aztán néhány hétig nálunk megjátsszak a nagyot. Az otthoni lányok nem nézik a motort, csak a karosszériát, és ez a nagy csalódás életükben.

Már . alkonyodott, mire beszélgetésünket abbahagytuk, és elindultunk a metróval Párizs szívébe. Végigsétáltunk. a Champs Elysées-n, csodáltuk az üzletsorok csábító reklámait. Az Eiffel-torony közelében aztán elváltak útjaink.

szénássy árpád

És kinél van a seprű nyele?

Valamikor a XIV. század harmincas éveiben a Maldív-szi- geteken járt Ibn Batuta, a hires arab utazó és krónikás. Megdöbbenve állapította meg, hogy az itt lakó nők, bár Allah hűséges hívéi, derékig meztelenül Járnak. Nyílt harcot hirdetett e szörnyűség ellen. Mint bírónak, annyit sikerült elérnie, hogy a nők csak felöltözve léphettek a bíróság épületébe.

NAGYLANYAVATÄS

A Maldív-szigeteken régi hagyomány a nagylányavatás. Az egykori általános „divat“, a derékig meztelenség a kislányok privilégiuma lett, míg el nem érték a nagykorúságot. A- mikor közeledett a lányavatás, megkezdődtek az előkészületek. A szülők anyagi helyzete szerint a lánynak ruhákat varrattak. A ruha fehér, csíkos, fekete vagy barna szoknyából és jő hosszú, többnyire aranyvagy ezüstfonállal átszőtt fehér tunikából állt. A ruha tartozéka az arany nyaklánc, a karkötő és e lábdísz. Ezután kitűzték az avatás napját, és megkezdték az ünnepség előkészítését. A ceremóniát mindig a férfi vezette, de segédei nők és lányok voltak, többnyire barátnők és rokonlányok. A kitűzött napon a tengerpartról fehér homokot és 25 élő csigát vittek a lány házába. Az avatómester szétszórta a homokot a házban, 25 négyzetet rajzolt bele, és mindegyikbe egy csigát helyezett. A homokra állították még a családi ékszereket tartalmazó ládát, ráültették a lányt, aki magára vette összes ruháját.

Ezután a lány szertartásosan kezet és lábét mosott. A mosdóvizet a ház küszöbé alá öntötték. Így ért véget az első nap. A következő két napon következett a meghívottak mulatsága. Imádkozás után a forróságban a lány — még mindig összes ruhájában — sorra járta rokonai, barátnői házát, és megkínálta őket különféle csemegével. A megkínáltak apró ékszerekkel, illatszerekkel és más ajándékokkal viszonozták a lény kedvességét. Ezután hazatérve a lány levethetett egy ruhát magáról és minden elkövetkezendő nap egyet. Ezután nyilvánosan már senki sem láthatta félmeztelenül.

Még mindig előfordulnak hasonló szertartások a déli szigeteken, de már nem olyan parádésak, gazdagok, mint annak idején. A civilizációval kapcsolatot tartó északii szigetek már régebben elhagyták az ősi szokásokat.

A maldiv nők ruhája ma sem sokban különbözik az egykori avatási öltözettől. Csak hétköznap hordanak egyszerűbb ruhát. A hagyományos viseletén kivül a nők a sziget első köz- társasági elnöke által tervezett ruhát viselik, főleg a felsőbb rétegek férjes asszonyai. A ruha olyan „ötletes“, hogy még a legbujább fantázia sem képes elképzelni mögötte a nő alakját. A ruhára átlátszó fátylat tűznek, amely eltakarja gyönyörű hosszú hajukat. Mivé) a ruhák szabása egyforma és csak. anyaguk díszítő virágai mások, igen nehéz megkülönböztetni egyik nőt a másiktól. A lányok és a fiatalasszonyok bő, színes nadrágot és testhez álló blúzt viselnek. Ez a hivatalos öltözet; a maldiv nők csak így járhatnak munkahelyükre.

V. sz.

TA &

iHB 52v~

i//T\

I PILÓTA-)

K. NŐJ