Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-05 / 6. szám

6 m

OLIMPIA

ÉS POLITIKA

Ha az Egyesült Államok nem vesz részt a moszkvai olimpián, akkor Los Angelesben sem rendezhetik meg az Ötkarikás játékokat — jelentette kt Mexikóvárosban Mario Vasguez, a nemzeti olimpiai bizottságok világszervezetének elnöke. S hogy nem felelőtlenül nyilatkozott, bizonyítja a hír második mondata: Február 4-re összehívtam a szervezet végrehajtó bizottságát és teljes támogatásukról biztosítjuk majd a Nemzetközi Olimpiát Bizottságot. Moszkvában ott kell lennie a világ sportoló ifjúságának — fajra, vallásra és világnézetre való tekintet nélküli Az olimpiai eszme nem képezheti poltttkaí alku tárgyát se ma, se holnapi

‘Az amerikai választási harc kezdetén — a figyelemelterelés és a közismert belpolitikai célkitűzések érdekében — kirobbantott válság nem újkeletű. Ha visszaemlékezünk, az utóbbt időben valamennyi olimpiai játék veszélybe került az enyhülés és a békés egymás mellett élés ellenségei révén. Nem Is kell nagyon mész- szíré mennt, elég a mexikóvárosi, majd a müncheni és a montreali olimpiát megelőző, és kifejezetten politikai érdekeket szolgáló manőverekre emlékeztetni, amelyek végül Is mind kudarcot vallottak. S várhatóan ugyanerre a sorsra jut a napjaink nyugalmát felkavaró, a sportvilágot és a békeszerető emberek százmillióit mélyen megrendítő —, de ugyanakkor szoros egységbe kapcsoló — amerikai bojkottfavaslat.

A sportszerető emberek mindig szívesen, érdeklődéssel ftgyelik a legkülönböz&bb versengéseket, boldogan tapsolnak és felháborodottan fütyülnek, mikor mi kívánkozik. Most éppen az utóbbi visszhangzik világszerte. Az olimpiai eszme sérthetetlenségére úgy vigyáz a világ, mint a békére. Mert az ötkarikás játékok nem csupán azt fejezik ki, hogy futásban, úszásban, vívásban vagy birkózásban kik a legjobbak, hanem példát mutatnak a földgolyó minden részén, mindenkinek arra,hogy a testnevelés és a sportolás milyen csodálatos fiatalságot képes nevelni. S ahol a Coubertin-i eszme hódít, mint a szocialista világban is, ott a közegészségügy helyzete töretlenül javul, a fiatalság pedig erősebb, ü- gyesebb, értelmesebb, mint azokban az országokban, a- hol a sportolást az üzleti érdekek határozzák meg, s nem az erkölcsi siker, hanem a profit a tét.

Világszerte ma még szorongva kérdezik: nem marad el az olímpta? De belül valamennyien érezzük, reméljük, hogy a békeszerető emberek összefogása ezúttal is elsöpri majd a kardcsörtető politikusok öncélú, nagyon is átlátszó támadását a világ e nagyszabású béketüntetése, az olimpiai játékok ellen. Eddig is és ezután ts mindent megtesznek azért, hogy — eredményeiken kívül — jelenlétükkel is hitet tegyenek a világ népeinek legfőbb célkitűzése mellett, s bizonyítsák: a békés egymás mellett élés, a sportszerű versengés az értelmes élet rendje.

V. K.

egjelent az első hő virág Jp az utcákon, közeledik a tavasag ■ kizöldülnek a focipályák Is, mint annyi esztendeje, mindig. Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, a csapatok ja-vában játsszák előkészítő mérkőzéseiket. A Lokomotive Koäioe egyik kulcsembere nélkül vívja sárban-fagy- ban találkozóit. Ján Kozák, a középpályás Ausztráliában készül a válogatottal.

Mire azonban Írásom napvilágot lát, ő Is együttesében rúgja a labdát; hiszen; napokon belül megkezdődik t> liga tavaszi idénye. Ki tudja, mit hoz a huszonöt éves Kozák számára? Üjabb sikereket, győztes bajnoki mérkőzéseket és eredményes helytállást a nemzeti tizenegyben?

A Lokomotive középpályása tavaly szinte mindent megkapott a sorstól, amit Csehszlovákiában élvonalbeli labdarúgó megkaphat: ő lett az ország harmadik legjobb focistája, az év tizenegyének egyik tagja, a szlovákiai élsportolók listáján is előkelő helyen szerepelt, nem beszélve a „keleti“ rangsorolásról és az egyesületén belüli értékelésről.

A pályafutása legeredményesebb esztendejét záró játékos egymás után vette ét a különböző serlegeket, okleveleket, a- jándékokat, nem győzte adni az Interjúkat; i< szó szoros értelmében népszerűvé vált, országszerte ismert emberré, a- kitől ezek után még többet vár a közönség.

Ján Kozák „vidéki“ szárma zású, az iglól (SpiSská Nová Vés) járásban található Mate- jovce a szülőfaluja. Ez a helység a Hernád-parton fekszik, ne tévesszük hát össze a tát- raalji, Poprád környék) ugyanilyen nevű városkával. Itt kezdte a labdát kergetni a kertek végében meg az iskolaudvaron, a tiszta, általában hűvös vagy csípős levegőn, hepehupás talajon, és — véleményem szerint — ennek is köszönheti, hogy eredeti, színes egyéniség lett belőle, mihelyt lehetőséghez jutott.

A jó levegő ma már egyre inkább hiánycikk, különösen a nagyvárosokban az, pedig itt van a legtöbb egyesület, itt nevelik az utánpótlást. Ján Kozákot szerencsére nem „nevelték“, nem magyarázták meg neki már kölyökkorában, milyen rúgásnemeket alkalmazzon a különböző helyzetekben, ő maga kényszerült a buckás gyepen megtanulni megszelídíteni a labdát, kitalálni, hogyan lehet becsapni a kapust és az ellenfelet a legegyszerűbben, miképp úgy megcélozni, hogy

iJ

O

OS

'<

N

O

2

a

"n

'CÖ

'05 t-1

■M

U

o

CL,

MINDIG A KÖZÉPPÁLYÁN

az a lehető legsimábban vágódjék a kapuba.

Amikor Iglóra került középiskolába, tanárai azonnal ész revették, hogy szinte kész játékos futkároz az iskolai csapatban, és nyomban beajánlot ták az ifjúsági ligás együttesbe. Zökkenőmentesen folytatódott tovább pályája, megállta a helyét a ligában csakúgv, mint később a felnőttek bajnokságának mezőnyében vagy az Európa-bajnoki selejtezőkön.

Érettségi után KoSicébe (Kasse-) került főiskolára. Ki hinné, hogy egy év után (addig otthon játszott, hazajárt vasárnaponként) ő maga ajánlkozott: szívesen játszana a kék- -fehéreknél. Kipróbálták, a többit pedig mndenki tudja már.

XXX

Emlékszem első ligamérkőzé- seine; már akkor feltűnt mozgékonysága, labdaérzéke, munkabírásé. Többször láttam edzésen is, és meggyőződhettem róla, hogy „Jankó“ nem mindennapi tehetség. A csapat kulcsemberei —■ Móder, Józsa, Farkas — szinte azonnal befogadták, mert megsejtették, nem tipikus kezdővel, hanem vérbeli tehetséggel kerültek össze, olyannal, aki érzi a játékot, a- klnefk nem kell jó diákként.

edzésről edzésre megtanulni valamit, hanem aki máris mindent tud.

Élvezet volt nézni, hogyan épül bele Kozák a Lokomotí- vába; hogyan egészíti ki a középpályán Módért és Farkast; hogyan kezdi döntő góljait lőni; hogyan színesedik mérkőzésről mérkőzésre játéka. Tulajdonképpen szerencséje is volt: egy olyan csapatba került, amely akkoriban érett be, ekkoriban kezdte legjobb teljesítményeit nyújtani, s amelytől volt mit ellesnie a „nagyoktól“.

Szerencséje volt akkor ts, a- mikor szóhoz jutott a különböző válogatott keretekben. U- tazott, világot látott, kemény csatákat vívott, és egyfe tapasztaltabb, rutinosabb középpályás vált belőle. A hozzá hasonló. tehetségeknek valamikor nagyon nehéz volt az ország keleti csücskéből a nemzeti tizenegybe jutniuk. Nem voltak annyira szem előtt, mint a fővárosi játékosok, és éveken át vasárnaponként kellett bizonyítaniuk: megérdemlik a bizalmat. Ján Kozák megragadta — csakúgy, mint előzőleg is — az első lehetőséget. Nem játszott mindig kifogástalanul, de mindig Igyekezett, hajtott, küzdött. Sokáig tartott, amíg első gólját belőtte, de hitt benne, hogy sikerülni fog ez is, hiszen klubjában 130 találkozón közel 40 gólt lőtt,- ez pedig nas gyón jó arány.

„Én az első perctől kezdve középpályás voltam, a mai napig ez a pos?t a szerelmem, el sem tudnám magam képzelni másutt. Szeretek sokat futni; mert szeretem, ha játszhatok,- azaz ha nákrn van a labda. Nem edzem többet; mint a többiek, azt hiszem, van egy bizonyos velem született mozgékonyság bennem. Az edzések gyakran kimerltöek; de én szívesen edzem, mert tudom; hogy enélkül nem lenne erőnlétem, azaz nem futhatnék annyit, amennyit akarok; tehát a labdát sem birtokolhatnám sűrűn. Nem paneszkodhatom, a Lokomotive középpályája igazán jó játékosokból áll. Élvezet együtt szerepelnem Móder- rel, aki az ország egyik legjobb játékosa ma is; harmincon túl, és élmény volt együtt játszani Jözsávaí, a gólzsákkal. A’ külföldiek közül az NSZK-beil Bonhof tetszik különösen, mert ő mindent tud, amit egy középpályásnak tudni kell: jól védekezik, jól támad és gólokat is 16.“

Sok szakember, újságíró és egykori, labdarúgó kedveli Kozákot. Egyrészt azért, mert tisztességes, készséges ember; a szó nemes értelmében véve Is sportember. Szívesen elbeszélget a fociról, szívesen ad interjút is, mindig mosolygós, mindig jóindulatú. Másrészt szakmai, a futball-mesterség vagy inkább foci-művészet terén elért tudásáért. Hiszen a- lig huszonöt évesen már tekintély. Nem titok, hogy bármely ligacsapatunk középpályája a- laposan megerősödne áltálé, e- zért hallani olykor-olykor, hogy ajánlatokat kap lnnen-onnan; legutóbb például .a Slovantól.

Barőti Lajos nemzetközi

klasszisnak tekinti; Szikora György szerint még mindig fejlődőképes, de máris nagy játékos, akinek azonban egyre több nehéz nemzetközi mérkőzést kellene vívnia a klubjában is.

1979 Ján Kozák éve volt. Gratulálunk hozzá, és sok st- Kprt kívánunk 1980-ra is.

— A megjelent cikk megértésével nem lesz. gondom, teszi hozzá búcsúzóul Kozák, a feleségem kassai lány, ő majd lefordítja nekem az írást, és elmondja, megdicsértek-ei vagy megszidtak.

Batta György

A HIDEG-HEGY

gazdáinál

A téli olimpia színhelyei az egyesült államokbeli Lake Piacidban a Hideg-hegy, Illetve a Fehérarcú lesznek, amelyek 16 kilométerre húzódnak a várostői (1484 m). A műlesiklók régóta kedvelik a síelésre alkalmas hegységet, de a város és környéke

most kerül Igazán az érdeklődés középpontjába, hogy a 13. téli olimpia eseményei közelednek. A rendezők, hogy minden feltételt megteremtsenek, sok millió dollárt ruháztak be.

Ezen a vidéken gyakran Igen erősek a hóviharok, ezért az amerikaiak elhatározták, hogy biztosítják magukat az Időjárás szeszélyei ellen. Emlékeztek ugyanis, hogy az 1932-es olimpia alkalmával olyan erős hóvihar volt Lake Piacidban, hogy 16 kilométerrel távolabb sodorta a lesiklópályát. így most kidolgozták aZ úgynevezett „hószisztémát“. A technika segítségével szavatolják majd, hogy ne legyen fennakadás. Minden lesiklópályán négy szivattyútelep működik, percenként 7000 liter víz permetezésére alkalmas berendezéssel. Így ha a felhőkből nem hullana hó, mesterséges ú- ton teremtenek.

A férfi műlesikló pályán a számított maximális sebesség 140 kilométer, az átlagsebesség 104 kilométer/óra lesz. A legutóbbi versenyek bebizonyították, hogy ezek a pályák gyorsabbak az európaiaknál.

A női lesiklópálya adatai: az optimális maximális sebesség 120 kllométer/óra, az átlagsebesség 95 kilométer/óra. A speciális slalomútvonalat a férfiaknál és a nőknél sgyformán 53 másodpercre tervezték.

Lake Piacidban 28 lesiklópálya és nyolc sífelvonó működik. A két olimpiai lesiklópálya útvonalát széltől védett helyen jelölték meg.

r-pti

A moszkvai olimpia a filmvásznon

Akik majd valami miatt nem juthatnak el Moszkvába, a tv-közvetítésekről Is lemaradnak, azok Ízelítőt kaphatnak a nyári olimpiai játékok legérdekesebb versenyeiről, pillanatairól és légköréről. Már folynak az előkészületek annak a kétrészes színes filmnek az elkészítéséről, amely megörökíti a idei nagy sporteseményt.

A hatalmas vállalkozás „karmestere“ a híres filmrendező Jurlj Ozerov, akinek ugyancsak nagyszabású filmjét, a Felszabadítást nálunk Is bemutatták. Ozerov az olimpiai film készítésében több rendező munkáját fogja össze. A Moszfllm stúdióban 6 a felelős vezetője annak az alkotócsoportnak, amelyet a nagy feladattal megbíztak. A vállalkozás nagyságára jellemző, hogy legalább 150 operatőr vesz részt a film elkészítésében, ki-kl a maga „mozaikjaival“. Nem tartozik a kulisszatitkok közé, hogy a film egy-egy részletét már rögzítik a celluloid szalagokra. Az aranyérmekre esélyes szovjet sportolók előlegezett bizalomként már most kamera elé állnak, hogy portré készüljön róluk. Ozerov azt szeretné, hogy a filmből ne maradjanak ki az olimpia valóban legérdekesebb pillanatai. Nemcsak a nagy

győzelmek lesznek ezért benne, hanem a fájó vereségek, meglepetést kiváltó kudarcok Is.

A film egyik érdekességének számit majd, hogy műfajok keverednek benne. Játékfilmszerű részletek vegyülnek hagyományos doku- * mentumképekkel, és felvonultatják a trükkmegoldások gazdag tárházát Is. A főrendező szándéka, hogy a nézőkkel megismertessék a sportemberek, jellegzetes vonásait, erkölcsi tartásukat, fejlődési lehetőségeik határtalanságát. Érzékeltetni akarják azokat a magasztos érzéseket, amelyek akkor válnak sajátjukká, amikor úrrá lesznek, a sebességen, a magasságon, a távolságon és a súlyon. A film zenéjének szerzője Alekszandra Paesmutova lesz, aki elő szőr 1965-ben került kap csolatba a sporttal: ő szerezte a közkedvelt Dinamó- -indulót.

4