Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-16 / 51-52. szám
BÜNTETÉSBŐL m encse? De hiszen ki I nem állhatod, azt csak m a lányunkkal szoktam főzni. Bánom Is in, de nincs ' titkon tejfölünk, jó, de slessl Addig megpuhul a lencse... Már csak egészen kevés van a zacskóban. Holnap bevásárolok, de ki segít, ha Évike már tizenkettedik napja nincs itthon?! Becsapta az ajtót, azt mondta 6s- diák vagyunk; fogalmunk sincs arról, mennyire elmaradt ö az osztálytársai mögött, és hogy ennek ml vagyunk az oka. Azt is az apja fejéhez vágta, hogy öt fiatal korában senki sem korlátozta, miért teszt 6 ezt vele? Aztán fogta a kabátját, és elrohant. Ha Kálmán nem kiált rám, hogy maradjak, utána rohanok és kiengesztelem. Félreértés volt az egész, hiszen nem ilyennek neveltük. Lehet, hogy csak próbára akart tenni bennünket, várta, hogy marasztaljuk, hogy magyarázkodjunk. De Kálmán nem, nagyon kemény fejű ember az apja. Huszonkét évvel ezelőtt Is; könyörögtem, várjon, mig megenyhülnek iránta a szüleim, biztosan beleegyeznek a házasságunkba. De nem lehetett vele szót érteni. Még tizennyolc éves sem voltam, épp dolgozni kezdtem az Elektrosvitben. A- pám nagyon megvert, mert hagytam, hogy Kálmán egészen a házig kísérjen. — Azzal a jöttmenttel többé ne lássalak, mert leütöm a derekadat.. .1 Anyám nem szólt közbe, nem szerette a vitákat, csak esténként megsimogatta a fejem, és azt mondta, fogadj szót apádnak. Ebből tudtam, hogy mellettem van, Isten nyugosztalja szegényt. Kálmánnak közben meghalt a nagyanyja, aki tulajdonképpen a mindene volt, hiszen szüleiről semmit sem tudott. Bátor legény volt, I- gaz, ami igaz. Mint komor bikának, olyan a járása ... mondogattam neki. Amikor 1 beállított hozzánk, anyám leültette a konyhaszékre és azt mondta, apu nincs itthon, ha őt keresed, hát nincs szerencséd. Az apád akkor csendben leült, s azt mondta, megvárja, bármikor Is jön. A nagyapád éjfél e- lőtt keveredett haza, és Kálmánt, mint egy taknyost, megpofozta. Én szégyenemben kirohantam. Ha maradok, biztosan nagyon megver. Azon az éjszakán az ápádé lettem. Anyu apránként titokban u.űnam hozta a cókmóko- mat, néha elemózsiát Is csomagolt hozzá. Ahányszor gyerekágyas voltam, eljött, a te születésedkor itt is 3- ludt, hiába küldözgettem, menjen, nehogy apám valamit is megsejtsen. Mindent tud. mondta, és tovább mosta a pelenkákat, vasalt, főzött; volt kire, hiszen akkor már négy apró gyerekem volt Apám nehezebben békült, hét évig tartott amíg megenyhült a haragja. Nagyon megöregedett, teljesen görnyedt volt már, de eljött hozzám. Elmondhattam volna neked már mindezt régebben, de tudod, a ml fajtánk nem bő beszédű. Munka legyen bármennyi Is, elvégezzük becsületesen, de mi még az a- páddal egymás közt sem mondunk olyasmiket, mint £ amiket a tévében hallasz. Egyszer azt mondtad, nem $ jő az a kabát, amely egy héttel azelőtt még tetszett, és amelyért apád félhavi keresetét adtuk. Akkor tizennégy éves voltál, és azt Is . kijelentetted, nemcsak a kabát nem tetszik, Idegeidre megy a vasárnap délutáni gyerekfilm Is, engedjünk el este moziba, nem vagy már te gyerek. Apád nem engedett, te az ajtót csapkodtad, és nem Is tudtad, mennyire aggódok értetek. Másodikos voltál, amikor azt mondtad, ne vegyünk új csizmát, megelégszel a tavalyival is, de az árát adjuk. neked. Akkor azt hittem, kevesled a havi száz korona zsebpénzt, ezért 1- dőnként a pénztárcádba dugtam pár koronát. Nyáron aztán jött ez a napszemüveges, behemót fiú, akitől a- mlkor először láttam, nagyon megijedtem. Nem tudtam, bohóc-e vagy mi. Azt ; mondtad, valamilyen zenekarban énekel, én nem értettem egy szavát sem, mintha nem is a mi nyelvünket beszélné, de azért bántott, hogy a bátyád kidobta öt... í Tudod, ő a tévében sem szereti nézni az ilyeneket. Tehetetlen voltál, és nagyon dühös. Kijelentetted, a bá- ;' tyádhoz ezután semmi közöd. S Apáddal később ezen jót nevettek, mire dühödben beverted a veranda ablakát, bezárkóztál a szobába, és másnap nem mentél iskolá- j ba. Hát Ilyen voltál. Apád íí nyugtatgatott, semmi baj, a korával jár, ahogy jött, úgy el is megy. Nem így történt. ;f Egy délután apád a szokásosnál korábban jött haza a munkából, és itt talált a hó- ríhorgas fiatalemberrel. Szó-1 bádban bömbölt a magnó, és ft biztos, hogy apádat ez hozta ki a sodrából. — Apu, nézd, végre nekem Is van magnóm, Frank szerezte kézalatt... Apád nagyon dühös lehetett, de biztosan nem rád A magnóra, a hórlhorgasra, meg ki tudja még kire. Le-, hét, hogy már a munkából Is dühösen jött haza, ezért ne csodálkozz azon, ami ezután történt. Ha visszajössz, j veszünk neked új magnót, Z szebbet, mint az volt, ne télj minden rendben lesz ... Ip Csöngetnek, biztosan Kálmán jön a tejföllel. — Évik érni smejföl, tejföl, minek a M lencsébe tejföl? jóké- " nyeret is hozok, csak azt nem tudom, kt fogja megenni. Két fiunk katona, a legidősebb Sellyén lakik, Éva meg valamilyen albérletben gubbaszt. Üzent, ne keressük, az osztálytársánál van, és soha többé nem jön haza. Az anyád csak az albérletről tud, az üzenet második részéről nem, gyenge az 6 szive már az ilyesmihez. Elmentél, hát elmentél, majd csak visszajössz. Azt a nyavalyás magnót összeszerelték a műhelyben, nem szól, az igaz, de nekem nem is hiányzik. Hogy költ- heti valaki ilyesmire a zsebpénzét. Egy olyan ember, aki még csak tizenhét éves, és ráadásul az én kenyeremet észt. És ez a Frank, vagy kicsoda, ez a nyápic, aki életében csak magnógombokat nyomogatott, lapátot esetleg a tévében látott, ilyen tetszik az én lányomnak. De hát miért? Hiszen munkára, becsületességre neveltünk, őriztünk, mint szemünk fényét. Annyi szép holmid van, amennyiről az anyád még álmodni se mert volna. Hogyan lehetséges, hogy nem vettük észre a változást, azt, hogy egyszeriben más vagy, mint amilyennek hittünk? Lehet, hogy szégyenled is a traktoros apádat; a szüléidét, de mégiscsak a mi vérünk vagy... Gyereknek tartalak, de a haverok gyakran mondogatják, készítsd a sörétes puskát a kérők elriasztására. Azért adtunk Újvárba iskolába, hogy ttt legyél a szemünk előtt, ne kelljen diákotthonban laknod. Otthon nyugodtabban tanulhatsz, meg aztán más az, ha a gyerek a szülei mellett érik emberré. De hát úgy látszik, már ez is baj. Még hogy mi visszafogjuk, hátráltatjuk a fejlődésed!- Hát -melyik szülő adott többet a gyerekének? Kétszer annyit kaptál, mint a fiú testvéreid, és lehet, hogy épp ez volt a baj. Szerettél moziba Járni, engedtünk Is, amíg egyszer kiderült, hogy nem a bátyáiddal ülsz a nézőtéren, mint azt hittük, hanem mindenféle szedett-vedett csőcselékkel. Ki nem állhatom a szülők Ilyen olcsó falhozál- lítását. Duzzogtál, araikor a következő vasárnap nem engedtünk moziba. De hát hogyan várjak a többi embertől őszinteséget, ha a saját gyermekem Is becsap?! Felhagytál a kultúrcsoporttal is, biztosan a miatt a fiú miatt. Láttam én a szeme den, hogy nem énekkari próbára mégy, de hát nem szóltam, a te korodban én sem vallottam volna be a világ minden kincséért sem, hogy találkára megyek. Féltem rákérdezni — mert akkor remélem, szint vallasz —, és én már csak az apai tekintélyem végett is kénytelen lettem volna nemet mondani. De ha tudom, hogy azzal a senkiházival vagy...! Azon az októberi délutánon, nem tudom, mi történt velem. Káromkodás, kemény munkát végzek, de otthon azért nem vagyok durva, ezt tudhatod. Anyádnak csak a magnóról szóltam, arról nem, amit láttam. Abban a fülsiketítő zajban nem is hallhattátok, hogy hazajöttem, és nem is számoltatok azzal, hogy valaki is megzavarja „bambulástokat“. Ott feküdtetek a szőnyegen, és ha nem jövök, Igazán nem tudom, mi lett volna a vége. Nem neheztelek rád azért, hogy elmentél; ha nem rohantok el, megüsszátok egy- -két pofonnal, és lehet, hogy minden marad a régiben. A- nyád azt mondja, felnőttél, bízzunk benned jobban. Közben azon retteg, reggellzel-e rendesen, és nem fázol-e éjszaka. Hidegek vannak, mindennap várjuk, hogy hazajössz. Már harmadszor főzünk lencsét, mióta elmentél. A bátyáidnak semmit sem írtunk, de az emberek már összesúgtak körülöttünk, kérdezgetik, mi lesz előbb, keresztelő vagy érettségi. De mi még megmutatjuk nekik, hogy mindkettői De akkor, amikor annak eljön az ideje. Nem, nem vagy még olyan felnőtt, ha bár apád fölött eljárt már az idő. Emlékszel? Tavaly beiratkoztál a tánciskolába, és hetente egyszer a tízes vonattal jártál haza. Ilyenkor kimentem eléd az állomásra, mert féltél a sötétben. Egyszer a szokásosnál később jöttem, te sírtál még akkor is, amikor a karod fogtam. Azt mondtad attól féltél, hogy megfeledkeztem rólad. Most ugyanezt érzem én. —o— Na, hát ttt a tejföl, már a macskának Is elege van a sok lencséből. Hol ts a kapukulcsom ,..? De hiszen nyitva van ... — Nézd csak, te rossz kö lyök. Hát megjöttélf SZÁZSZ MM 1 % nltrobenzol a legegy- 5% szeröbb aromás nltro- % vegyület, Halványsárga színű, számos győgyszer- Iparl eljárás kiindulási a- nyaga ... anyaga .. — Kati, te tudsz tanulni? Jő, csendben leszek. Fél öt. Ilyenkor szokott apu hazajönni, anyu talán reggeles. Ha Igen, akkor a vacsora már biztosan gőzölög az asztalon. Rakott krumpli vagy talán lencsefőzelék ... Jaj, gyerünk azzal a szomatolőgiával, mert az öreg már hétfőn ígérte a feleltetést. „A betegségre jellemző külső jeleket... Ez a Kati, hogy tanult Könnyű neki. Holnapután péntek, ő hazautazik, és csak vasárnap jön vissza. Otthon mindenki majd őt hallgatja, ahogy beszámol az osztály eseményeiről, én meg csücsülhetek itt, ebben a nedves albérleti szobában. Múlt vasárnap moziban voltam, most is mehetnék, hiszen senki sem kéri számon, hová megyek, mikor jövök. Mehetnék, de utána ismét csak ide kellene visszajönnöm. Tizedik napja, hogy otthagytam mindent. Nagyon I- degeimre ment már a tökéletesség. Várj, míg felkel majd a Nap — félbeszakadt a dal, de a magnó is siralmas állapotban volt, amikor apu levette róla a lábát. Talán jobb lenne a közérzetem, ha lenne magnóm. Na, gyerünk azokkal a nltrove- gyületekkel... Az osztl tegnap behívott a laborba, kérdezte, ml történt. Meghallgatott, és a végén azt mondta, hogy egyszer majd valakitől számon kérem ezeket a napokat, és minél kevesebb időt töltök távol otthonról, annál kisebb az ő felelőssége. És hogy büntetésből százszor Írjam le: Nagy bunkó az, aki eldob magától olyan értéket, mint az otthon. Nem értettem azonnal; az osztályfőnökünk csak pár évvel idősebb nálunk, nagyon rendes fej, bármin Is vitatkozunk, mindig az ő szava a döntő Bántott, amit mondott. Hát ilyen lennék? Lehet, hogy anyu bánkódik utánam, de apu nem, az egészen biztos. Most legalább tudják, hogy nekem ts van lelkem, akaratom, és bánt, hogy mindenben olyannak kell lennem, mint azt ők szeretnék. A fater azt hiszi, Frank miau történt az egész. Legalább megkérdezte volna, ki is az, akivel járok. A lányok is mondták, az a hiba, hogy töladagoltam a heti sokkokat. A szülőket nem lehet egyszerre cukkolni egy egzotikus megjelenésű lénynyel, frissen vásárolt magnóval és mateknégyessel. Mindenre apránként kellett volna felkészítenem őket. Feri különben faképnél hagyott. Még hogy Franki Akkor este ott a sarkon azt mondta, nem boxbajnok ő, aki minden alapállásban megvédi magát. Csak addig voltam érdekes a számára, mig túladott az öreg rozoga magnóján. A nyavalyásl Lehet, hogy apu azt hitte, szeretem őt. Jó volt vele, ismerik őt az egész városban, három hangszeren is játszik, de különben nagyon unalmas teremtés. Nem tud egy verset sem, és nem tudja, mit tegyen, ha a virágárus néni felkínálja a portékáját. Ráadásul bűzlik a sok cigifüsttől. Pfújl Judit, a barátnőm tegnap hívott a cukiba, azt mondta, fiúk ts lesznek. Felöltöztem, Kati még a csizmáját Is kölcsönadta, de végül ts itthon maradtam. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Ml történt velem? A múlt héten még élveztem a fene nagy szabadságot, az osztályban sokan irigyelték is az önállóságomat, most egyszerűen hiányzik, hogy nincs kihez tartoznom. Levelet azért talán mégiscsak Írhatnék haza. „Drága Szüleim! Egészséges vagyok, csak kicsit köhögök, az éjszaka megfáztam. Kaptam két hármast, és a kórházi gyakorlaton találkoztam Molnár nénivel. Küldjétek pénzt, mert már hetvenöt korona adósságom van ...“ Anyu a- zonnal elájulna. — Kati, tudod mit, pénteken én is hazamegyek. Ez a fránya rám sem hederít. Kati, hallod? Hazamegyek! — Hallom, hallom. Végre megjött az eszed! Pénteken nekem hét órám van. Te hamarább kint leszel az állomáson, az első kocsiban foglalj helyet... — Anyuka, te itthon vaqu? Micsoda tllatok?/ Aznap, péntek este három ember ülte körül a konyha- asztalt ... ZÁCSEK ERZSÉBET
