Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-30 / 40. szám
Amint a szovjet űrhajósok egyik jelentésükben megállapítják, a Nap és a csillagok olykor az űrhajóból szemlélve különös látványt nyújtanak. Amikor például a Nap korongja a horizonthoz közeledik, úgy tűnik, mintha ellipszis alakú „dinnyévé“ torzulna. Gyakorta előfordul az is, hogy a Napot sötét, egyenlőtlen részekből álló „gyűrű“ veszi körül. A csillagok esetenként ugyancsak szokatlan módón „viselkednek“. Miközben eltűnnek a földgolyó mögött, fényüknek elméletileg a horizonthoz való közelítésével arányosan csökkennie kellene. Ám éppen ilyenkor keletkezik néha az a látszat, mintha a csillagok hirtelen „fellobbannának“. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Légköri Fizikai Kutatóintézetében dolgozó tudósok nemrégiben megfejtették a jelenségek titkát. Kimutatták, hogy a földfelszínről távolodva nem csökken a magassággal a- rányos mértékben a légnyomás és a hőmérséklet. így az atmoszféra egyes rétegeiben „levegőlencsék“ alakulnak ki. Ezek átmérője általában több száz méter. A „lencsék“ belsejében alacsonyabb a nyomás, mint környezetükben. Amikor a csillagok fénye ilyen „levegőlencsén“ halad át, a sugarak megtörnek, s a csillag látszólag felvillan. A naplemente idején tapasztalható szokatlan jelenségek okozói szintén ezek a levegőképződmények, illetve a közelükben lejátszódó légkört frontváltozások és egyéb események. Egy kis méretű repülőgép a hét végén felszállt a deurne-i légikikötőből, majd rövid levegőben tartózkodás után lezuhant. A manőver furcsasága az volt, hogy a gép fedélzetén nem volt senki. A Cessna—4 típusú gép pilótája ugyanis — miután beindította a motort — kiszállt a repülőgépből, hogy ellenőrizzen egy külső felszerelést. Nagy megdöbbenésére a gép hirtelen elűre- lendült, felgyorsult és a levegőbe emelkedett: átszállt néhány ház és a labdarúgópálya fölött — ahol éppen folyt a mérkőzés —, majd a repülőtér felé visszatérve az önállósult gép lezuhant. Sérülés szerencsére nem történt. Bár a tudósok ma még nem sokat tudnak mondani arról, ml is a holdkórosság igazi oka. Egy biztos: ez a betegség a legkorábbi időktől ismeretes. Ismerték a rómaiak és a görögök is, említi a Biblia és más források. Az is tény, hogy — az angoI„Family Doctor“ című folyóirat szerint — sokkal több a holdkóros, mint azt általában gondolják. Angliában állítólag félmillió (!) nyilvántartott „lunátikus“ van, az USA-ban ez a szám meghaladja a 4 milliót. Egy lengyel felmérés szerint minden száz egészséges emberre jut egy holdkőros. A betegség gyakoribb fiatal korban és sokkal többször fordul elő fiúknál, mint lányoknál. Az ikrekkel folytatott kutatások alapján többen állítják, hogy örökletes kórról van szó. Az egypetéjű ikreknek csaknem a fele holdkóros, míg a kétpetéjűek esetében alig 7 százalékuk. Szerencsére a holdkóros gyerekekre legjellemzőbb tünetek, az, hogy éjszaka elhagyják ágyukat, fel-alá járkálnak a szobában stb., általában a 20. életév körül nyomtalanul elmúlnak. Az orvosok szerint mind a fiatalkorú, mind a felnőtt holdkórosoknál a betegség okai különfélék lehetnek: epilepszia, hisztéria, különböző emocionális zavarok, konfliktushelyzetek, szomorú élmények (például egy közeli családtag halála) stb. A holdkórosok az esetek többségében zárkózott, gyenge fizikumú, ideges emberek. A felnőtt holdkórosok patológikus álmuk során javarészt csak lakásukban sétálgatnak, de az orvostudomány feljegyzett szélsőséges eseteket is. 1965-ben az ausztráliai Sydnyben egy 25 éves nő éjjel azt álmodta, hogy vőlegénye meg akarja szöktetni, és létrát támasztott az ablak alá, a hölgy le is ment a ... nem létező létrán. A harmadik emeleti ablakból zuhant le, de csak a lábát törte el. Egy amerikai nő azonban egy hasonló zuhanást nem élt túl. Volt eset, amikor egy nő szom- nambulikus álmában kinyitotta a gázcsapokat. Szerencsére ritkán, de az is előfordul, hogy a családtagok e- gyike éjjel valamilyen zavaros álom után holdkórosan fegyvert vesz a kezébe, és megöli vagy megsebesíti, aki eléje kerül. A holdkórosok „részleges" álomban vannak, éjszakai vándorlásaik alatt, ezzel magyarázható, hogy éberségük is „alszik“, nem érzékelik a veszélyt, s olykor hihetetlen teljesítményekre képesek, olyan egyensúlyérzékről tesznek tanúságot, amire ébren soha nem lennének képesek. A kutatók már régen észrevették, hogy a hold- kórosok lunátikus álmunkban sokkal többre képesek, mint normális éber állapotban; egy esetben egy férfi még autót is vezetett, holott nem is értett hozzá. A kaliforniai Berkely rendőrsége elfogott egy holdkóros asszonyt, aki — mint kiderült — negyven mérföldet vezette autóját — szerencsére néptelen műúton — a legteljesebb kóros álomba merülve. 1971-ben egy hindu férfi holdkóros álomban 30 kilométeres gyalogsétát tett anélkül, hogy tudott volna róla. Több városban a rendőrök már névről ismerik azokat a holdkórosokat, akik több-kevesebb rendszerességgel megjelennek éjszakánként a házak oromzatán, tűzfalakon, sok emelet magasságban — majd visszatérnek ugyanazon az úton szobájukba és „lefekszenek aludni“ —, holott egész vándorlásukat lunátikus álomban tették meg. A huszonnyolc éves rock- veteránnak tizenhárom esztendő profi muzsikálás után az idén jelent meg első önálló nagylemeze. A ’67-es Ki mit tud-ot megjárt Neotonban kezdte hivatásos pályáját. Ezekben az időkben ott muzsikált Debreczeni Ferenc az Omegából, és a Piramis főkolomposa, Som Lajos. Ök hárman Pásztor László vezérlete alatt rögzítették a vokális kommersz zenét tartalmazó Bolond város című albumot. Ugyancsak a Neoton tagjaként járt Afrikában, s ez a szereplés nagyban meghatározta további útját is. Hazajövet ugyanis Amszterdamban élőben látták a Black Sabbath-együttest, ez adta az ötletet hasonló magyar csoport létrehozásához, így született meg az ő és Som Lajos kezdeményezése nyomán a Taurus. Ez a formáció a progresszív vonalat képviselte a maga idejében és a fiatalság körében nagy népszerűségnek örvendett. Különböző okok miatt két évi csillogás és két kislemez megjelentetése után megbukott. Balázs Ferenc egyszeriben a nyugat-európai bárok porondján találta magát. A Neotonban próbált újrakezdeni — sikertelenül. Ekkor szegődött Koncz Zsuzsa kísérőzenekarához, a Koráihoz. Ezt a korszakot, bár végig háttérbe szorultak, őrzi néhány felvételük, mint például a Hazafelé vagy a Nem tudok megállni. Az igazi „come back“-ot 78 májusában „követte el“. A Budai Ifjúsági Park nyitókoncertjén sokezres tömeg üdvözölte visszatérését. Az új Korái tehetséges, fiatal, a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen zenészekkel lépett színre. Kezdeti személycserék után a következőképpen alakult a zenekar: Balázs Ferenc — ének, billentyűsök, Fischer László — gitár, Scholler Zsolt — basszusgitár, Dorozsmai Péter — dob. Saját bevallásuk szerint a lírai dallamvezetés és a kemény ritmusvilág egységét szeretnék megteremteni számaikban. Ogy érzem, első albumukon ezt valóra is váltották. A lemezen a bővérű instrumentális kíséret dominál, kissé háttérbe szorítva a lágy hangsorokba íródott dallamokat. Kiderül a barázdákról, hogy Balázs Ferenc a Hammond-orgona legkiválóbb magyarországi vallatója és ismerője. Szép« télén örömmel játszadozik e nagyszerű hangszer színeivel, lehetőségeivel. Ebbe a széles színskálába jól illeszkednek Fischer László rockosra vett gitárbetétei. Ugyancsak keményíti a hangzást a Dorozsmai —■ Scholler-ritmusduó. Az album szerzői jogdíján Balázs Ferenc és Fischer László osztoszkodik, a szövegeket Horváth Attila írta. A dalok hangulata hasonlít a már előzőleg megismert Korál-dalokéhoz, talán egy kissé még elvontabbak, kevésbé fülbemászóak. Kivétel a Hangoddal ébreszt a szél, amely bizonyára fölkerül a slágerlistára is. Az utóbbi időben vészes hasonlóságot fedeztünk fel néhány keménykedő magyar rockzenekar muzsikájában, előadásmódjában, szövegeikben. A Korái nem tartozik az egymásra figyelők közé, önálló hangulati vlágban mozog. Néha azonban úgy, tűnik, a szerzői fantázia véges; itt-ott előbukkan az albumon a régi Korál-nóták egy-két zenei motívuma. STRIE2ENEC SÄNDOR Akik látták őt a tévé Mire megvénülünk című Jókai- -sorozatban, több mint egy éve kérdezgetik, hol van, mi van vele, miért e nagy csönd körülötte. Neve eltűnt a Madách Szinház plakátjáról, tévében, filmben rég nem szerepelt, de még csak hírt sem olvashattunk róla. Safranek Károly katona volt. Tavaly, a színházi évad második felében kapta meg a behívót; szerepeit kollégái és harmadéves főiskolai hallgatók vették át. Tavasszal, amikor leszerelt, új tényekkel kellett szembenéznie. Felújítás miatt lezárták a Madách Kamaraszínházat, ami annyit jelentett: kevesebb lehetősége nyílik a szereplésre. De a fiatal, tehetséges színész szerencsésnek mondhatja magát. Három vidéki színház hívta tagjai sorába. Safranek Károly Szegedet választotta, s vele együtt Ruszt Józsefet, napjaink egyik legkiválóbb rendezőjét. A nyarat sem pihenéssel töltötte. Szinkronizálni járt, és elfogadta Seregi Zoltán ajánlatát, aki Lope de Vege Sevilla csillaga című darabjában Sancho Ortiz szerepét bízta rá. Az egervári esték után a Szegedi Nemzeti Szinház következett; augusztus utolsó napjaiban már a Paraszt-Hamletet próbálta. S mivel a tévéfilmrendezők sem feledkeztek meg róla, a közeljövőben újra viszontláthatjuk őt. (g. szabó) Fotó: Markovics Ferenc 1944 augusztusában Ohta repülűmérnök egy új találmány rajzait adta le a jokosukoi Légi Kutatóközpont vezetőinek. A találmánynak fontos szerepet szántak a kamikazek harci bevetésében. Lényegében egy fa konstrukciójú, egyszemélyes vitorlázó repülőről volt szó, a- melybe ezernyolcszáz kilogramm robbanóanyagot helyeznek el. A kis vitorlázó egy kétmotoros Micubisi- -bombázó aljára lett erősítve, amely elvitte a cél közelébe. Az utat a célig a kamikaze pilóta a bombázó fedélzetén tette meg, majd a cél közelében a Micubisi bombanyílásán keresztül jutott a robbanóanyaggal megtömött vitorlázóba. A bombázó pilótájának utasítására lekapcsolta a repülő koporsót, és üzembe hozta az öt kis rakéta segédmotort. Ezek segítségével irányította azután a kamikaze gépét a célra. A tervezett repülő- bomba az Oka (cseresznyevirág) fedőnevet kapta. Mindenesetre poetikus elnevezés egy repülő koporsónak. A terv elfogadása után, 1944 végén megkezdték az Oka sorozatgyártását. Az első bevetésre 1945. március 21-én adódott alkalom. A légi felderítés három amerikai anyahajót fedezett fel a Kiusiu szigettől délre. Az anyahajók az előző napokban lezajlott csatában sérültek meg, és légi biztosítás nélkül úsztak biztonságosabb vizekre. Okamura kapitán, a Tokiótól nem messze levő Kono- -Ike támaszpont parancsnoka kapta meg az utasítást a bevetésre. A kapitány tisztában volt a ténnyel, hogy a vitorlázóval megterhelt Micubisik manőverezési képessége erősen csökkent, és könnyen az amerikai vadászgépek prédája lehet. Ezért erős kíséretet kért. — Az egész 201. repülőcsoport vadászgépállománya rendelkezésére áll — válaszolták a parancsnokságról. r- Ez szám szerint mennyi? í— Ötvenöt vadászgép. i— Ez kevés! — Sajnos, több nincs. Az utolsó időben nagyok voltak a veszteségek. Tizenegy harminckor tizenkét túlterhelt Micubisi e- melkedett fel a Kono-Ike kifutópályáról. Az ígért ötvenöt vadászgépből csak harminc érkezett meg. A többi rossz műszaki állapota miatt egyáltalán nem startolhatott. Közben a felderítők jelentették, hogy a három anyahajóhoz még további négy csatlakozott. A parancsnokságon feszülten várták a bombázók jelentkezését rádión. De semmilyen hírt nem adtak, pedig az eltelt idő szerint már rég el kellett érni a céljukat. Ha még nem fordultak vissza, lassan problémájuk lesz az üzemanyaggal. — Ha nem fedezték föl a célt, folytassák utukat Mar- kus-sziget irányában — rádiózták a parancsnokságról, de nem kaptak választ. Végre megérkezett a kísérő vadászgépek egy része. Ezek lesújtó jelentést tettek a bevetésről. Tizennégy tizennyolckor körülbelül ötven amerikai Grumman Wildcat gépből álló vadászraj jelent meg a japán kötelék közelében. A japán vadászok nem voltak képesek eredményesen megbirkózni a műszakilag jobb, gyorsabb amerikai gépekkel. Először a bombázókat támadták meg. Ezek kénytelenek voltak kioldani élő bombáikat, hogy megkíséreljék a menekülést. De így sem sikerült. Az amerikai gépek úgy lövöldözték le őket, mint az agyaggalambokat. Csak három gépnek sikerült kereket oldani, de ezek is nyomtalanul elvesztek. A tizenkét kamikaze a tengerbe zuhant anélkül, hogy a legkisebb kárt okozták volna az ellenségnek. Szomorú cseresznyevirág-hullés volt.
