Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-02 / 36. szám
Kétezerben járunk L assan egy éve már, hogy a hodosi (Vydra- ny) Dukla Efsz-ben felszereltek egy napenergiát hasznosító berendezést. A napelem működéséről Somogyi Attila mérnökkel beszélgettem. ■—: Mi tette indokolttá a napelemkísérleteket? Az energiatakarékosság ma az egész világon a legfontosabb kérdések közé tartozik. Nemcsak nálunk, hanem az egész világon az energiakészlet kifogyőban van, ezért sok helyen foglalkoznak új energiaforrások feltárásával. Hazánknak nagyon energiaigényes ipara van, viszont kevés az energiája, ezért felettébb fontos, hogy nálunk is fokozottabb mértékben foglalkozzunk az új energia- források feltárásával, lehetőségeivel. Ezek a lehetőségek a mezőgazdaságban is fellelhetők. A mezőgazdasági szövetkezetek a leggyorsabban fejlődő energiafogyasztók közé tartoznak, és ennek az energiának a nagy része a víz melegítésére használódik fel. Mi a napelemekkel a nap energiáját használjuk fel vízmelegítésre. >— A napelemkollektorok működését természetesen befolyásolja az időjárás? *— A nap energiája a napkollektorokban alakul át hővé, és ezek működése teljes mértékben az időjárástól függ. Ezért a berendezéssel megtakarított villamosenergia mennyisége is ennek függvénye. s—■ Évente hány kilowattóra megtakarítása várható a berendezés működésétől? A mi berendezésünk előzetes becslések szerint 60—80 000 kilowattórát takarít meg évente. Várható-e a berendezés további fejlesztése? Igen, az eddigi tapasztalatok jók, és várható, hogy a berendezést szövetkezetünkben máshol is alkalmazni fogjuk. Széllé Beáta Somogyi mérnöki a szövetkezet napkollektorai melleit. Mi hatvan, nyolcvanan Napjainkban a környezet- és a természet védelme, a biológiai e- gyensúly helyreállítása szerte a világon — nálunk is — törvényekkel Szabályozott feladat. Az ily,en törvény csak akkor nyer érvényt, ha mindenki belátja, hogy környezetének megóvása az ő ügye is. Sokan ma még valami furcsa nemtörődömséggel kezelik ezt a feladatot. Ahol csak megfordul az ember, hulladék, szemét marad utána. Elég szétnézni egy vasútállomás vagy villamosmegálló környékén, tele eldobált papírokkal, összetört üvegekkel. Falunk, Rúban mellett van egy fás-füves dombocska, mi Ciglét- kének hívjuk; Alatta egy kisebb halastó. Nagyon szép hely, alkalmas kirándulásra, sátorozásra. A közelmúltban az egyik környező falu alapiskolájából a legjobb tanulók jutalomként egy hétig sátorozhattak a Cigiétkében. Kicsit szomorúan, aggódva néztük, ahogy sátrat vernek, s ezzel ideiglenesen elfoglalják a „mi terepünket“. Eltelt az egy hét — az iskola legjobbjai — felszedték a sátraikat, és továbbálltak. S ami utánuk maradt, nagyon siralmas látványt nyújtott. Üres konzervdobozok, papír, letört gallyak és a leégett fű jelezte, hogy ember járt a környéken. Már régen olvastam Déry Tibor Képzelt riport-ját, de még ma is jól emlékszem a záróképre: „Sehol egy élő ember a tájban, csak szemét és rom, s ezrével az üres borosüvegek, legalább egymillió, a fele eltörve. Konzervdobozok, s körülöttük emberi hulladék, a- meddig a szem ellátott... De voltunk néhányan, talán hatvanan- -nyolcvanan a háromszázezerből, akik elhatároztuk, hogy eltakarítjuk az égig bűzlő szemetet, addig nem megyünk haza, amíg be nem gyógyítjuk a föld sebeit...“ Nem szabad elfelednünk, hogy földünk emberkéz által ütött sebekből vérzik. Gyógyítható sebekből. S biztosan jóval többen vágytunk, mint hatvanan-nyolcvanan, és még sokan csatlakoznának hozzánk. Csak hozzá kell kezdeni. KAMONCZA MÁRTA .................. Végre megszületettl Már régen hiányát érezte a naszvadl (Nesvady) fiatalság a SZISZ-szervezetnek. Eddig csak a helyi szövetkezet mellett működött SZISZ vagy a CSEMADOK nyújtott egy kis lehetőséget kultúrált szórakozásra. Annak, aki sem ide, sem oda nem tartozott, maradt a borozó vagy az öt kocsma egyike, vagy pedig egyszerűen otthon maradt. Többször elhangzott már, jó lenne megalakítani a SZISZ-t de a szavakat nem követte tett, mindenki a másiktól várta, hogy történjék valami. Aztán néhányan megelégelték a szószaporítást, s a kultűrház egyik helyiségében rendszeresen találkozni kezdtek, egyszóval megindult a SZISZ- munka. A hivatalos alakuló gyűlést június végén tartották, azóta gyakran hallat magáról. Győré János elnök, Holop Ferenc alelnök, Lásková Helena, Hen- geriöová Henrieta és a többiek mindent megtesznek azért, hogy a szervezet neve ne szenvedjen csorbát, és a község vezetősége előtt se rendüljön meg a beléjük helyezett bizalom. Minden héten pénteken este hattól tízig jönnek össze. Itt mindenki kedve szerint töltheti el az idejét. A lányok egy csoportja dzsesszbalettozik, a kisszínpad tagjai Tóth Ernő Furfangos szerelmesek című vígjátékát próbálják, működik a fotókör, a sport- kedvelők asztaliteniszezhetnek. Az összejövetelek persze diszkózene nélkül elképzelhetetlenek. Ezen kívül Az illedelmesebb győz címmel nagysikerű vetélkedőt szerveztek, részt vettek Tok Bélának, a komáromi Duna menti Múzeum munkatársának az ateista előadásán és beszélgettek a bratislavai közgazdasági főiskola diákjával, az afganisztáni Habibula Amlnivel. A hétvégeket is igyekszePÉNTEK HATTÓL TÍZIG nek hasznosan tölteni. Irány a természet! — volt a jelszava annak a kerékpártúrának, melyet a környék növény- és állatvilágának a megismerésével kötöttek egybe. Társadalmi munkát végeztek az auto-moto klub, a sportpálya építésénél, az aratás alatt pedig egy szombaton és vasárnap a helyi szövetkezetben segítettek. A falu vezetősége nagyra becsüli munkájukat, meg van elégedve a SZISZ-esekkel, így az év végéig hat diszkótalálkozót engedélyezett. Alig kéthónapos fennállásuk óta igazán szép eredményeket tudnak felmutatni, de Győré János elnök, a Nővé Zámky-i Magasépítő Vállalat dolgozója, párttag, mégsem teljesen elégedett. — Eddig ötven tagunk van, sajnos a többség csak regisztrált tag. Igyekszünk majd minél több fiatalt bevonni a SZISZ-munkába. Igaz, hogy nincs miért szégyenkeznünk, de összejöveteleinken, rendezvényeinken általában ugyanaz a húsz-huszonöt arc látható, a többiek csak névleges tagok. Pillanatnyilag ez azzal is magyarázható, hogy nyár van, a fiatalok nagyon sokat segítenek otthon a kerti munkákban, kevés a szabad idejük. Remélem, télen megváltozik a helyzet, s többen ellátogatnak majd körünkbe. TÓTH ERIKA EGY NAP AZ AUTÓSZTRÁDÁN A füvet lekaszálták, csak össze kell gyűjteni. Holnap szombat, akár neki is láthatunk, mondta vállalatunk SZISZ-szervezetének elnöke a pénteki összejövetelünkön. Szombaton az ébredés utáni rossz kedvemet kissé enyhíti a ragyogó napsütés. Nem csoda, hogy örülök a jó időnek, hiszen ma dolgozni megyek, közhasznú munkába. A SZISZ üzemi szervezete toborozta össze a vállalkozó kedvű fiatalokat, az autósztráda melletti lejtőn fogunk szénát gyűjteni. Végre egy napra kimozdulok a négy, fal közül! Főleg az hangol jókedvre, hogy „igazi“ munkát végzek. A többiek is hasonlóan érzik magukat, mert mindenki vidáman érkezik. Pár perccel nyolc óra után befut a teherautó a szerszámokkal. Elkezdődik a munka. A kis csoport összeszokottan, lelkes igyekezettel dolgozik, bár nagy a hőség. Az autósztrádán óriási a forgalom: kirándulók, stopposok, teherkocsik, szolgálatos rendőrök, gépkocsivezetők. Néha meg-megál- lunk letörölni a szemünkbe folyó izzadságot. Ilyenkor irigy pillantást vetünk a kirándulókra, főleg a stopposokra. Mi is szeretnénk inkább az úton állni és várni, hogy valaki felvegyen, mint gereblyézni és izzadni, de sajnos ... Sajnos? Ha jobban belegondolunk, talán nem is sajnos, hiszen a néhány órás munkával mi is hozzájárulunk a környezet szépítéséhez. A szép fű, a díszcserjék kellemesebbé teszik az utazást, és jelenlétükkel mérsékelik az autósztráda forgalmából eredő kedvezőtlen hatásokat — zajt, füstöt. A lejtőn állva, miközben feltört tenyerünkkel izzadó homlokunkat törülgetjük, ezt nem is tudatosítjuk, csupán este, mikor holtfáradtan, lebarnulva leülünk a kiadós vacsora és a hideg sör mellé. Bár munkánkkal csupán részben járultunk az autósztráda szépítéséhez, mégis elégedettek vagyunk. Az a tudat, hogy az üzem vezetői számítanak ránk, SZISZ-tagokra, jó érzéssel tölt el mindannyiunkat. TAKÁCS ÉVA a Műútfenntartó Vállalat dolgozója csevecro Mini Insszúságok Este tizenegy óra leié egy vendégemet kísérem ki a bratislavai raéai lakótelepről a vasútállomásra. A jegy- automata rossz, „lenyeli* a koronát. Hárman utaznak még rajtunk kívül, ők bérlettel. Nincs kitől villamosjegyet venni. Húsz perc rettegés: mi lesz, ha jön az ellenőr? XXX Visszafelé jövet, a főtéren leszállók körülnézni. Közeleg az éjfél, hajt a kíváncsiság; a főváros nyitva tartó két büféje mit kínál ilyenkor a kóborló turistának. Az egyik, a Grand kávéház a- latt csak kekszet és tonicot tud adni. Az is meleg (mármint a tonic). A másik a Luxor alatt dzsúszt és bort. Kérek két deci gyümölcslét. Műanyag pohárban nyújtja felém az eladó, és négy húszat kér érte. Sokállom az árát, és keveslem a meny- nyiséget. Szóvá teszem, megméretném vele, de nincs kétdecis pohara. Csak úgy szemre mért a bádogdobozokból. Teheti, nem önmagát csapja be, ezt még a vak is látja. A turisták tömege pedig sort áll. Hát ez az üzlet, kérem. XXX Prágában vagyok. A belvárosban lehetetlen egy szabad széket, egy szabad asztalt találni. Zsúfolt minden presszó, vendéglő, kávéház. Betérek a Vencel téri osztályon felüli Jalta-szálló kávéházának teraszára. Van hely. Jön a pincér, előbb angolul, majd németül köszön. Csehül válaszolok neki. Erre: — Egy pillanat — mondja, és elrohan. Hiába integetek neki, nem jön vissza. Dolga van, körül kell ugrálnia a nyugatiakat. Hiába, ők valutával fizetnek, s velük még csencselni is lehet. XXX Este fél tíz. Az Anionnál turisták állítanak meg. Azt kérdezik, hol lehet ilyenkor sört inni. Mondom nekik, itt nem messze van az új sörház, ott biztosan. Erre ők: „Épp onnan jövünk, egy korsóra való sincs már kilenctől.“ Ott azt tanácsolták nekik, várják meg a reggelt. Ennél okosabbat én sem tudok mondani. Mert épp az állomásról jövök, már ott sincs. Igaz is, miért épp a sör „hazájában“ lehetne sört kapni este fél tízkor?! Amikor még napközben is probléma lehúzni egy korsóval. XXX A 34-es busz sofőrje egy idős nénire rácsukja az ajtót. Valaki rászól, máskor jobban vigyázzon. így a sofőr: — Minek mászkál már az ilyen a városban, miért nem marad otthon ...? Es úgy hajt végig a vonalon, mint az őrült. XXX Egy folyóiratot keresek négy egymás utáni napon ugyanannál az újságárusnál. Az ötödik napon is kérdezem, van-e már? — Már legalább háromszor mondtam magának, hogy nincs. Mit akar még? — rivall rám a marcona hölgy, mintha azon nyomban le akarna nyelni. ZOLCZER JANOS
