Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-26 / 35. szám
A (átér Város az ezredfordulón m. I Fonéorda, a város legnagyobb és legszebb lakótelepe A napokban emlékezünk a Szlovák Nemzeti Felkelés 36. évfordulójára. Ebből az alkalomból ellátogattunk a felkelés városába, Banská Bystricába, s ott elbeszélgettünk Juraj Mikulával, a városi nemzeti bizottság titkárával és Jozef Fabian mérnökkel, a város főépítészével. i. Járom Banská Bystrica utcáit, sétálok a főtéren, élvezem a forgatagot, mintha magam Is turista lennék, de nem a múltba, hanem a mába és a jövőbe tekintek, s arra gondolok, hogy tetten kéne érni, elmondani róla valamit, vázolni belőle egy részt. Ezért Juraj Mikulá- nak, a Banská Bystrica-i Városi Nemzeti Bizottság titkárának az ajtaján kopogok, hogy megtudjak tőle egyet- -mást a városról. — Rengeteg nálunk a turista, tele van a város néppel, szinte nyüzsög a tömeg a főtéren, így hát gondolom, nincsenek itt a városi nemzeti bizottságon épp irigylésre méltó helyzetben. — Bizony kicsit kinőttük már ezt a várost. A felszabaduláskor körülbelül tizenkétezer lakosa volt, ma hatvanezer, képzelheti, mennyi a gondunk, feladatunk. Itt van például a bölcsődei és az óvodai férőhelyek kérdése. Teljesítjük, sőt negyven százalékkal túlteljesítjük választási programunkat, közben mégis kevés a férőhely. De hát ez nem is csoda, harminc évvel ezelőtt háromszázötven gyerek született itt egy év alatt, ma pedig már ezerszáz. Magas a születési arányszám, és ez nem csoda, hiszen évente 1100— 1200 új lakást adunk át, a- melyek zömében fiatalok költöznek. — Kint jártam az egyik lakónegyedben, Fonéordán, és azt tapasztaltam, hogy már elég jól ki van építve. — Igen, Foncordáról mi is azt mondjuk, de nem ez a helyzet a többiben, az újabbakban. Felépülnek a lakások, még az iskola is valahogy elkészül, de az üzletek meg a lakónegyedhez tartozó többi épület befejezése késik, és ez sok gonddal jár, a lakosságnak meg rengeteg bosszúságot okoz. — Hogyan élnek a mai fiatalok a városban? — Említettem, hogy sokan jutnak új lakáshoz, pontosabban talán egy kicsit a fiatalok számára építjük, fejlesztjük a várost, és ez megnyilvánul más téren is. Megvan a lehetőségük a művelődésre, a sportolásra, a hasznos kikapcsolódásra. Hogy mást ne említsek, nemrég fejeztük be a nagy szak- szervezeti művelődési otthon építését, sportpályákat, több új Iskolát, sőt egész iskola- központot építettünk, nagyszerű lehetőség nyílik a téli sportokra, különösen a sízésre, és van fedett uszodánk, téli stadionunk, néhány síugrősáncunk, és így sorolhatnám tovább. — Régen kevés volt a munkalehetőség, Banská Bystrica is ontotta a nagyvilágba a munkaerőt, ma viszont fordított a helyzet, sőt munkaerőhiány mutatkozik. Itt is ugyanez a helyzet? — Nem egészen. Ennek a városnak és környékének a múltban is volt némi ipara, de azt sem mondhatjuk, hogy krónikus munkaerő- hiány lenne. Itt van például a Buöina, a nagy fafeldolgozó gyár, a Tesla számítástechnikai üzeme, a Slo- venka, a cementgyár stb., de úgy tűnik, hogy nincs tipikusan férfimunkaerőt foglalkoztató gyár, nagyobb üzem. A jövőben azon kell majd lennünk, hogy felfejlődjék itt egy gépipari gyáregység, és a zömében nőket foglalkoztató munkahelyek mellett a férfiaknak is bőven jusson munkalehetőség. — Az iparról nemcsak mint áldásról, hanem annak kártékonyságáról is szoktunk beszélni, különösen a- mi a vizek és a környezet szennyeződését illeti. Banská Bystrica környéke csodálatosan szép, tiszta. Vajon ilyen marad-e a jövőben is? — Talán... Egyedüli gond a cementgyár. Amikor . szóba jött az építése, majd megkezdődtek a munkák és a próbaüzemelés, a számítások, föltételezések szerint a gyárnak nem volna szabad szennyeznie a város levegőjét, de közben kiderült, hogy a számítások és a föltételezések nem voltak e- gészen megalapozottak, s közben a város Is fejlődött, terjeszkedett, s az ún. ipari zóna, ahol a cementgyár is van, közelebb került a városhoz. A szél behozza a port, és ez már eddig is nagy gondot okozott. Foglalkoztunk már azzal a gondolattal, hogy le kellene állítani a gyárat, persze a cementre szükség van. Erre csak valamikor a kilencvenes években vagy még később kerülhet sor. — Egy alkalommal nagyon érdekes távlati tervekről hallottam a várossal kapcsolatban. Milyen jövő vár Banská Bystricára? — Elkészültek a távlati tervek, elképzelések. A város lakosságának száma egyszer talán eléri a kétszáz- -kétszázhúszezret. Vannak elképzeléseink, de erről bővebben talán a város főépítésze tudná tájékoztatni. — Sok jót és érdekeset hallottam Banská Bystrica távlati terveiről, amelyek azt sejtetik, hogy nemcsak nagy és szép lesz a város, hanem otthonra is lel benne sokezer ember. i— A távlati terveket huszonöt évre készítjük, vagyis megpróbáljuk elképzelni, milyen is lehet ez a város, mi történhet benne az elkövetkező negyedszázadban. Ez persze nem azt Jelenti, hogy huszonöt év után megáll az élet. Dehogy! Mint a- hogy eddig is, ezután Is fejlődik majd, tehát nem arra törekszünk, hogy végleges, megmásíthatatlan terveket alkossunk, hanem arra, hogy biztosítsuk itt az elkövetkező nemzedékek alkotó életmódját, az élet lehetőségét. — Ugyanakkor még azt Is el kell mondanom, hogy míg a távlati terveket huszonöt évre készítjük, a meglévő és épülő műszaki berendezések, csatorna-, vízvezeték-, villanyhálózat ötven évre készül, tehát legalább kétezer- -harmincig szolgálnia kell a város r lakóit. S hogy még bonyolultabb legyen a tervezők dolga, a mai lakások élettartama, használhatósága száz évre szól, vagyis e- zek között az adottságok között kellett megtalálnunk az adott lehetőségeket, amelyek talán lehetővé teszik a város polgárainak az életét. Ebből kiindulva született az az elképzelés, amelyet végül is jóváhagyott a városi nemzeti bizottság, a kormány Is, s amely föltételezi, hogy Banská Bystrica és Zvolen építői találkoznak valahol a két város, illetve járás határán, s anélkül, hogy erőszakolnánk, eggyé olvad a két város, s egy körülbelül kétszáz-kétszázhúszezres lélekszámú települést alkotnak. — Nehéz még mindezt ma elképzelni. — Elég pontosan meg tudjuk határozni már a dolgokat. Ismerjük a születési a- rányszámokat, az ipar fejlődését, a várható fejlődést, de adataink vannak arról is, hogy az a bizonyos lélekszám, amely majd a várost alkotja, milyen igényeket támaszt a környezetére. — Mégpedig? — Új városközpont kialakítására lesz szükség. Gondoljuk csak el, a mai város főtere körülbelül tíz-tizen- ötezer ember befogadására képes. Már nagy gondunk van egy korszerű áruház elhelyezésével, nem tydjuk hová „tenni“ a szolgáltatóházat. A Jövőben szükség lesz egy vagy több korszerű színházra, s ezt már a mai városközpont nem bírja el. Ugyanakkor más küldetést is be kell töltenie. Például szükség lesz parkolóhelyekre. Tehát az új városközpont megalkotása elkerülhetetlen. — A közlekedés már ma is nagy gondot okoz. Hogyan oldják ineg ezt a kérdést, ha a két város egymásba épül, és több mint tizenöt kilométer hosszú települést alkot? — Ami a közlekedést illeti, ma vonattal az út majdnem ötven percig tart. Autóbusszal ugyanez a távolság huszonöt percet vesz igénybe. Ugyanakkor autóval mindez tizenkét percig tart. Vagyis az egyik főtértől a másikig már ma is tizenkét perc alatt tehető meg az út. Ezért óvnunk kell azokat a közlekedési vonalakat, amelyekre ennek a városnak szüksége lesz, és ha ezt sikerül megóvni, akkor számítani lehet arra, hogy az emberek a Jövőben bosszankodás nélkül közlekedhetnek. — Említettük a lakásokat. Mint megtudtam, száz évre készülnek. Viszont már a mai ember is szűknek, kicsinek találja két Vajon nem szorftjuk-e túlságosan szűk térbe a jövő emberét, nem avulnak-e el túlságosan e- zek a mai lakások? — Ma még nem lehet pontosan tudni, hogy kétezerben vagy később, mit gondolnak majd az emberek a mai lakásokról. Annyi viszont már biztos, hogy Itt elsősorban az energetika mondja ki az utolsó szőt. Ha az emberiségnek sikerül megoldania az energiakérdést, márpedig az emberiség eddig még mindig megoldotta gondjait, a mai két- -háromszobás lakások köny- nyen átalakíthatók, nem lesz gond a szociális berendezések duplicitása. Viszont ha nem tudjuk biztosítani az energiaellátást, akkor még a mai lakások Is túlságosan tágasak és nagyok lesznek. Addig mindenképpen meg kell oldani nemcsak a villany-, hanem a víz-, a hö- és más szolgáltatások mérhetőségét, hogy lehetővé váljék az ésszerű takarékosság. — Valamikor 1990 táján vagy később át kell térnünk, és át is fogunk térni a szerkezetes, vázas építkezésre, hogy ne lakást, hanem lakóteret építsünk, adjunk az embereknek. Ebben tág lehetőség nyílik majd a válaszfalak mozgatására, alkotó lényegük kihasználására. Ha ez megoldódik, akkor bizonyára a lakók is élvezik majd környezetüket, és nem menekülnek el a városból. De mondom, erre csak 1990 után kerülhet sor, hiszen éppen csak, hogy befejeztük a panelgyár építését, nem láthatunk azonnal a lebontásához. — Sok városban nagy gond ai ivóvíz. Banská Bystrica nem szamjazik? — Egyenlőre nem, és egú- szen 1985-ig nem Is fog. Van elég és jó minőségű ivóvizünk a város fölötti forrásokból. Ezek a források e- gyelőre olyan bőségesek, hogy még Banská Stiavnlcát Is képesek ellátni. — Es nyolcvanöt után? — Azután sem kell válságosnak lennie a helyzetnek, mert az említett források a legnagyobbak, Így a leggazdaságosabbak is, viszont kívülük más, kisebb források Is találhatők a környéken, és ha ezeket is feltárjuk, akkor nem kell szomjaznia a városnak. A távlati terv már erre is gondol, és már most azon dolgozunk, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. — 1956-ban, amikor diákként egy nyáron a cementgyár építésén dolgoztam, tapasztaltam, hogy a Garam nagyon kegyetlen és kíméletlen is tud lenni. Emlékszem, csúnyán kilépett akkor a medréből, és utána 1974-ben ismét pusztítást vitt végbe. Meg tudják zabolázni, hogy újra ne pusztítson? — Kétféle megoldás van a Garam megfékezésére. Az egyik védőgátak emelése, e- rősítése, de ez, sajnos, már nem fokozható a végtelenségig, hiszen már most Is majdnem a lehetőségek felső határánál tartunk. 1974- ben az új Lux-szállót Is elöntötte. Emberemlékezet 6- ta ez volt az eddigi legnagyobb vízállás. Hogy ez a jövőben meg ne történjen, szükség lesz a másik lehetőség Igénybe vételére is: néhány víztárolőt kell építenünk fönn a forrásoknál, úgy, mint ahogy a Vágón van, hogy legalább ötven százalékra föl tudjuk fogni a nagy tavaszi vizeket, esőzéseket. Ha ez megtörténik, nem kell majd tartani a folyó haragjától. — Lesznek-e új munkalehetőségek? — A városnak a kézipar mellett mindig megvolt a maga Ipara, és a jövőben Is meglesz. Sőt, bizonyos dolgok menet közben módosultak, változtak az elképzelések. Sok esetben közvetlenül a gyárak mellett ts épültek lakások, így aztán a családfenntartó helyben volt, viszont utazott az egész család, a gyerekek az Iskolába, az asszony pedig az ő munkahelyére. Ezeket a dolgokat újra egyensúlyba kell hozni. Fejleszteni kell a közlekedést, mert csak akkor nem lesz gond a munkalehetőség. A két beszélgetést NÉMET ISTVÄN készítette
