Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-05 / 32. szám

M ár akkor szerette a tánc­zenét, amikor a charles­tont járták. Azóta Is hű maradt hozzá. ír a zenéről, ze­nét szerez, szöveget Ír a zené­hez és már egy emberöltőn át ültetgetl át a magyar dalszöve­geket cseh és szlovák nyelvre. — Hát bizony most már har­minc éve, sőt talán több Is, hogy átültettem cseh nyelvre az elsőt, ml is volt az? Persze, már emlékszem rá. Több mint 35 éve annak — emlékezik vissza a múltra Sano Karsay dálszövegírő, fordító, zongoris­ta, költő és újságíró. —- Mellém szegődött a zene és én hű maradtam hozzá — mondja egy kis nosztalgiával. Nem zenetanár, a tánczene pro­fesszora. Amikor az első slágert le­fordította, nem voltam jelen, ám nem sokkal később az ak­kori Berlin-kávéházban tanúja voltam egy ilyen „átültetési“ műveletnek. Elmondom, hogyan történh Néhány barátommal ültünk a kávéházban, amikor megjött Sanyi. Egyik zenebolond cim­boránknak felcsillant a szeme: i— Szinte megrendelésre jöt­tél — fogadta KarSayt. —< Már szép is volt az akkor, húsz év­vel fiatalabb voltam, pontosan hússzal, hiszen a Ifjú Szívek most ünnepelte 25 éves jubileu­mát. Hadd kívánjak nekik én is sok sikert további működé­sükhöz. Nemcsak slágerek, operett- szövegek, táncdalok és egyéb dalok fordításával egyengeti a népek, nemzetiségek megérté­sét Karsay, a versfaragás is beletartozik fordítói tevékeny­ségébe. Lefordította Ady End­re néhány költeményét. Adyt fordítani nem könnyű, hiszen nagy magyar költő, gazdag szó­kincse roppant nehéz feladat elé állítja a fordítót. Karsay si­kerrel birkózott meg a nehéz­ségekkel. Verseket és dalszövegeket is ír Karsay, néhányat már ma­gyarra is lefordítottak. —i Sok verset, dalt írtam, de talán befejezésképpen térjünk vissza még a fordításaimra. Legújabb ilyen tevékenységem a Zenegép átültetése. Erre úgy került sor, hogy amikor tele­víziónk a „Nasich deväf“ — „A mi kilencünk“ zeneversenyt su­gározta, eljött hozzám Milos Lányk zenedramaturg, és fel­kért, csináljam meg a szlovák SZOl A ZENE, SZÁLL A DAL három napja kereslek. Van itt egy magyar sláger dobd át szlo­vákra. Sanyi átvette a szöveget, be­leolvasott, majd megkérdezte: s-s Holnapra elég lesz? *— Jobb volna mindjárt.- 16. Átült -egy üres asztalhoz és húsz perc alatt készre szabta a szlovák szöveget. Említem az esetet Sanyinak. Nevet. Ar.: $ £ ­— Szeretem a gyors munkát. Ha jó ritmus, jó a szöveg, szin­te szórakoztat a fordítás. Olyan­kor aztán kapásból meg lehet csinálni. Talán azért szoktam rá a gyors fordításra, mert az elsőt is ilyen „gyorsforraló“ módra kellett megcsinálnom. Egyik legnépszerűbb és leg­sikeresebb dalfordításom a Pa dá 21té lístie, a Hull a sárga levél. Ennek a szlovák szöve­gét nálunk Éva Szepesiová éne­kelte, igen nagy sikere volt vele. Egyébként a Hull a sárga levél itt nálunk a Bratislava! Lírán a nemzetközi versenyen első díjat nyert. A szlovák szö­veggel elénekelt dalt az Opus is kiadta. A dalfordítás előzmé­nye az volt, hogy levelet kap­tam az Opus vezetőségétől, melyben megírták, kapóra jön­ne nekik néhány jó magyar dalszöveg szlovák fordítása. Akkoriban már nálunk is éne­kelték ezt a dalt magyarul, tüs­tént érintkezésbe léptem Szepesi Évával, aki jól ismerte a dalt, melynek sanzonjellege van, s ez felel meg legjobban az 6 hangjának. Éva örömmel vál­lalta, megírtam a szlovák szö­veget, Éva elénekelte s’ nem­csak lemez lett a dalból, sugá­rozta a rádió, sőt a televízió is közvetítette. Hálás szövegek az operettdalok, szívesen for­dítottam le Kálmán Imre né­hány sikeres dalát is. A fülbe­mászó melódiáit nálunk is ha­mar divatba jöttek. Magam is Káimán-dalok révén kerültem kapcsolatba az operettdalokkal. Akkoriban operettszövegeket rnég nem fordítottam, az első­ket bizony egészen rendkívüli körülmények között ültettem át szlovákra. Súlyos lábtöréssel kórházban feküdtem, amikor meglátogatott Dankó Pista, az Opus zenedramaturgja. Ponto­san emlékszem a dátumra, 1973 március hatodikén volt, no persze főképp a lábtörés miatt emlékszem pontosan a napra. Bejött a szobába Dan­ko, hóna alatt kottákkal. „Nagy­lemezre kéne néhány Kálmán- -szöveg mondta. Persze sürgő­sen, azért jött utánam a kór­házba. Hogy vissza ne utasít­sam a kérését, letette az ágyra a kottákat, a magnószalagot, és elment. Kórházi ágyon, deré­kig gipszben fordítgattam a vi­dám operettdalokat. Operett, táncdal, sanzon szlo­vák szövege került ki Karsay Sano föTIá'alól. AdcFmár Cfranj az esőt, Szenes Iván és Behár György dala a Szerelem nélkül, Ránky György Dal a népek megértéséhez. — Ezt a dalt az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes ötödik év­fordulójára fordítottam le, ju­bileumi ünnepségen énekelték magyarul és szlovákul, ma is emlékszem még á két sorra .. „piesefi vxfazná, krásna, znie pracujúcim v ceste pred“ — emlékszik vissza a húsz évvel ezelőtti időkre Karsay és fel­csillanó szemmel mondja: De szöveget. Ebben a sorozatban én állandóan közreműködtem, szívesen tettem eleget a kérés­nek. A dalt Ján Lehocky vezény­letével a Modus zenekar adta elő. Sikerük volt, bizonyára az Oj Ifjúság olvasói közül is so­kan hallották a dalt és össze­hasonlították a magyar dal- és zeneszöveggel. Hogy ezen a té­ren mivel foglalkozom most? Szívesen fordítanék még né­hány operettdalt, annál is in­kább, mert úgy tapasztalom, hogy bár van elég sok átköl- tött operettdalunk, nem min­den esetben végeztek jó mun­kát a szövegírók, a fordításkor, nem sokat törődtek a zene tör­vényszerűségeivel, a nyelv el­térő ritmusával és a dal meló­diájával sem, vagyis azzai, hogy a szöveg összhangban legyen a melódiával. Döcögő a ritmus, nehézkes a szöveg, így aztán nem csoda, hogy énekeseink, nem szívesen vállalkoznak el- éneklésükre. Nem vitás, igen sok függ a jó fordítástól, a jól átültetett dal nem okoz nehéz­séget az énekesnek, mert bár kétféle nyelven van írva a dal­szöveg, a- zene közös szárnyán szépen, tetszetősen szárnyal, újabb apró hidacskákat építve a megértés, az egymáshoz kö­zeledés útján. -os Vakáción a Mézga család Szegény Aladár!... Ha kritikát mondhatna a csa­ládjáról készült új sorozat­ról — amolyan kívülálló­ként! — bizonyára neki is meglenne az elmarasztaló véleménye. Mert ez a ko­rábbi Mézgához képest nem is Mézga. Hol van a párja nincs humor, a sok-sok ere­deti ötlet, a pazar látvány, a lebilincselő rím-kombiná­ciók, az abszurd helyzetek tömkelegé? ... Hol van mindaz a szemfülesség, ta­lálékonyság, ami a korábbi sorozatot jellemezte, emlé­kezetessé, maradandóvá tet­te? ... Mintha nem is u- gyanazok a készítők csinál­ták volna ezt az újat, ha­nem valami hozzá nem értő kezdők, akik még tanulgat­ják a szakma ügyes-bajos fogásait. Valamikor mennyi kis szállóigét, „szólás-mon­dást“, rím-variációt vett át a kedves néző a sorozat szereplőitől, de most... Pedig magát az ötletet, a vakáníózást nem is tartom rossznak. Otnak indítani a családot és természetesen Máris szomszédot — kecseg­tető lehetőség, ebből szám­talan újabb pazar ötlet kí­nálkozhat. Es közben renge­teg mindent el lehet mesél­ni önmagunk kicsinyességé­ről és a világ fenegyerek- -hatalmas voltáról. Lehet szatirikusán, ironikusan és ellenszenvvel tekinteni a vi­lágra és önmagunkra, lehet — pontosabban lehetne (!) mindent, csak épp mégsem lesz a „lehet“-bői valóság. Szegény Aladár, őt igazán sajnálom. Alkimista konyhá­jában „felfedezhette“ a vi­lágot, világjárása során — nemi Z. J. Ilii IRHWHII ~ 0 |p w Menekülés az arany földjéről Véget ért a filmsorozat, amelyet — végre! — élve­zettel lehetett nézni és iz­gatottan várta az ember a folytatásokat. Elam, a Tüzesnek becézett alaszkai fenegyerek megjár­ta kálváriáját: volt szegény, mint a templom egere, volt dúsgazdag, mint az olajsejk. És ami a végletek között van, minden. Az aranynak, az aranyért élt — és az a- rany hatalmában. Mert az aranynak hatalma van az ember fölött: a kevésnek is, a soknak is. Csak a soknak nagyobb! Még az olyan ke­mény jellemű, gerincesnek maradni akaró emberek fö­lött is, mint Elam Harnish. Előbb vonzza öt az arany, aztán menekíti. De a bűvös körből szinte lehetetlen ki­szakadni. És az írój Jack London is csak látszatra en­gedi hőseit menekülni; csö­börből vödörbe. Az ö vilá­ga Alaszka halárain túl is az arany, a pénz sejtelmes berkeiben marad. Ahol em­bernek maradni nagyobb, ko­molyabb hétpróbát jelent, mint bárhol másutt. De meg kell tanulnia, aki itt ereszt gyökeret, hogy jó a gazdag­ság, de negyven dollárral a zsebben elviselhetőbb, bol- dogítóbb a szegénység. Mert a pénz, az a fránya pénz nem és nem boldogít! Ez pedig — Jack London szerint — lehetne akár szentírás is. A Csehszlovák Televízió IBratislava) által készített hét részes filmsorozat, ame­lyet az elmúlt hetekben a Magyar Televízió sugárzott, remekül játszó színészgár­dát sorakoztatott föl, úgy adta a sztorit, hogy a né­zőt állandóan feszültségben tartotta. Nem voltak üres­járatok, mint azt már a so­rozatoknál megszoktuk. És azt hiszem, Franék Chmiel rendező alaposan ismerheti Jack London alkotói világát, olyannyira, hogy a forgatás helyszíneiről1 is elhitette ve­lünk: Alaszkát látjuk a kép­ernyőn. Pedig jobbára az Alacsony-T átrában dolgoz­tak a filmesek. Sebaj, Elam Harnish, alias Bruno O’Ya ott is alaszkainak látszott. M ai számunkban folytat­juk az idén érettségi­zett diákok tablóinak a közlését. A verseny felté­teleit már az előző száma­inkban ismertettük. Mivel számos olvasónk érdeklődik még a verseny iránt, a fel­tételeket megismételjük. Az Oj Ifjúság következő számaiban két-két tablóké­pet és a tablóhoz tartozó számozott szelvényt kr :liink A győztes tablóról az olva­só dönt. Az a felvétel nyeri el a legjobb tabló elmet, a- melyre a legtöbb szelvényt küldik be. A győztesnek a díja seri mindennapi. La­punk szerkesztősége lesz az egyik szervezője a győztes osztály öt év múlva sorra kerülő érettségi találkozó­jának. ami azt is jelenti, hogy a szerkesztőség a talál kozó kiadásainak bizonyos részét is magára vállalja (je­les mövészek felléptetése. zenekar biztosítása, tombo­la a találkozókor stb.). A tablóhoz mellékelt szel­vényt a lap megjelenése u- tán egy héten betűi kell beküldeni címünkre: Oj Ifjúság szerkesztősége, 09714 Bratislava, Praiská 1L A szelvényt lehetőleg le­velezőlapra ragasszák. Ha valaki borítékban küldi, a borítékra frja rá: Tablóver­seny. Továbbra is várjuk a tab­lókról készített, lehetőleg 18x24 cm-es fényképet, hogy a nyár folyamán lapunkban közölhessük, és olvasóink szavazhassanak rá. Kérjük a tablók beküldőit, ■rják meg pontos címüket, mert a felvételeket a közlés után a feladó címére vissza­küldjük. A SZERKESZTŐSÉG TABLÓ­VERSENY SZELVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom