Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-05 / 32. szám
6 M Utoljára 1948-ban állt csehszlovák tornász olimpiai győzelm emelvényen. Több mint harminc évet kellett várni, hogy erre isme sor kerüljön. Jifí Tabák, az RH Praha versenyzője (1955. augusz tus 8-án .született) gyűrűgyakorlatával Moszkvában bronzérme nyert. A többi szeren is jól szerepelt. Talajgyakorlatával a 4. he lyen végzett, lóugrásban 6. lett. Ezenkívül hozzájárult még a csa pat 6. helyéhez is. Ritka szép teljesítmény. ■■■■■■nnnnasiWäSfögE!. ngpániiBHHHBHBi mmm ■MMM JARMILA KRATOCHVlLOVA: 1951. január 26-án született Golöov Jenfkovban, Cáslav mellett. Magassága ,170 centiméter, súlya 60 kiló. A STavoj Cáslav versenyzője, csehszlovák csúcstartó 200 és 400 méteres síkfutásban, és legújabban: a moszkvai olimpiai játékok ezüstérmese 400 méteren. A világ élvonalában Meglehetősen későn, gimnazista korában, 17 éves fejjel kezdett foglalkozni , az atlétikával. Mai, kozmikus . világunkban mások ilyenkor már nemzetközi sikereket mutatnak fel. Egy barátnője unszolására ment el az atlétikai pályára. Esze ágában sem volt sportolni, csak azért engedett a nógatásnak, hogy valamivel agyoncsapja az időt. Miroslav Kvác edzőnek, aki már sok tehetséges futót indított el a pályán, rögtön feltűnt az ismeretlen lány .nehézkes, furcsa futásmódja^a- mely mindén Józan elméletet fejtetőre állított. A jó szemű edző azonban azt is észrevette, hogy ebben a lányban hallatlan kitartás és akaraterő van, ezért biztatta, hogy jöjjön el gyakrabban is a pályára. És elkezdte csiszolni a nagyszerű ősanyagot — ahogy azt az olimpiai ezüstérem elnyerése után az egyik rádióriporternek elmondta. Jarkában valóban hallatlan őserő lappangott, amelyet szülőfalujából hozott magával. Gyermekkorában sokat futkározott a határban. Még gimnazistaként is gyakran futva ment az iskolába és onnan haza. Ez az őserő azonban majdnem elkallódott, mert amikor észrevette, hogy az edzés a tanulás rovására megy, hátat fordított az atlétikai pályának, és addig nem is jelent meg újra, míg le nem érettségizett a gimnáziumban, illetve a közgazdasági szakközépiskolán. Közben természetesen múltak az évek, és már-már úgy tűnt, hogy a- mít elszalasztott, soha többé nem hozhatja be. Tekintélyes súlyfeleslege Is volt, amelyet sehogy sem tudott leadni. Az orvosok megállapították, hogy ennek a pajzsmirigy rendellenes működése az oka, de megfelelő gyógykezelés után minden rendbe jött. ARCKÉPCSARNOK Az éveket azonban nem lehetett letagadni. Sokan nem nagy jövőt jó* soltak neki. Megpróbálták lebeszél* ni, mondván, hogy rövid távon hu* szonöt éves koráig képes valamire az ember, innen már csak lefelé visz az út. Azzal érvelt, hogy Szewinská a montreáli olimpián harmincéves korában nyert aranyérmet. A lengyel futónő példája lebegett előtte, amikor még nagyobb elszántsággal végezte az edzéseket. Még szerencse, hogy edzője, Miroslav Kváö változatlanul bízott benne, és ő még keményebb munkába fogot*. Meg is lett a látszata. 1976-tól rohamosan javultak az eredményei. Még ugyanabban az évben 200, illetve 400 méteren országos bajnoki címet nyert. A következő évben a fedettpályás Európa-bajnokságon hatodik lett, a Pravda, a Televízió és a Slovnaft hagyományos atlétikai versenyén Bratislavában pedig ragyogó, 51,09 másodperces országos csúcsot futott négyszáz méteren. A két évvel ezelőtti prágai Európa-bajnokságon betegen állt rajthoz, és ez megakadályozta abban, hogy jobb eredményt érjen el. Maradt tehát az olimpia, amelyen azonban még azok sem tartották nagy esélyesnek, akik ismerték és bíztak benne. Annál nagyobb volt a meglepetés. A négyszáz méteres női síkfutás döntőjének erős mezőnyében csupán ő tartotta az iramot az NDK világcsúcstartónőjével, az utolérhetetlen Marita Kochhal. Nagyszerű 49,46 másodperces csehszlovák csúccsal másodikként ért a célba. A világ hírügynökségei, a tévé- és rádtóríporterek legalább annyi, ha nem több figyelmet szenteltek neki, mint a győztesnek. Hát még ha azt Is tudnák, hogy ez a szerény bajnoknő otthon, Cás- lavban most is salakon folytatja a felkészüléseit.. * (mész) SEXSSSBHföS NINCS FÉMESEBB"“"s AZ OLIMPIAI ÉREMNÉL Amikor e sorokat Írjuk, Moszkvában még javában folynak a XXII. nyári olimpiai játékok küzdelmei. Korai lenne még számvetést tenni. Azt azonban már most is nyugodtan elmondhatjuk, hogy a moszkvai versengés minden eddigit felülmúlt. A szovjet főváros nagyszerű házigazdának bizonyult., Valamennyi résztvevő egybehangzó megállapítása, hogy a rendezők kiváló feltételeket teremtettek nekik a versengéshez. A szovjet polgárok páratlan vendégszeretetéről írnak most már azok a nyugati hírközlő eszközök is, amelyek néhány héttel ezelőtt még kígyót-békát kiabáltak a vendéglátókra. Nem vált be az a jóslat sem, hogy némely ország távolmaradása miatt csökken a versenyek színvonala. A moszkvai olimpián több világ-, Európa- és országos csúcsot döntöttek meg, mint bármelyik más korábbi olimpián. Ki látott még olyat, hogy egyetlen sportágban néhány perc leforgása alatt hétszer javítsanak világcsúcsot, mint ahogy az a kerékpározók 1000 méteres ál- lórajtos futamában történt. Nem csoda, hogy a krilatszkojei kerékpáros pályáról mindenki a legnagyobb elismerés hangján beszél. Sokan úgy vélekednek, hogy a jövőben a legnagyobb profi kerékpározók sem restellnek majd eljönni ide, hogy csúcsdöntést kíséreljenek meg. De minden elismerést megérdemel a többi pálya és csarnok műszaki színvonala és felszerelése is. A nyugati sajtó elsősorban az úszóversenyeket siratta el már jó előre, azt állítva, hogy az amerikai úszók távollétében csak afféle harmadrangú versenyekre . kerülhet sor. Nos, anélkül, hogy vitába bocsátkoznánk, hívjuk segítségül a számokat, amelyek nem lehetnek részrehajtóak. Az olimpiai medencében nem kevesebb, mint tíz világ-, 22 olimpiai és 238 világrekordot döntöttek meg a résztvevők. Ehhez nyilván nem kell magyarázat. Magyarázkodniuk nyilván azoknak kellenek, akik lehetetlenné tették, hogy hazájuk sportolói részt vegyenek az olimpián. Mert senki sem utasította vissza sem a2 amerikai úszókat, sem pedig más sportolókat. Szívesen látták volna őket Moszkvában, és velük kétségkívül még színvonalasabbak lettek volna a versenyek. De megvoltak így is. Olyan keretek között, hogy örökre emlékezetbe vésődnek Különösen azok számára, akik jól szerepeltek az olimpián. Mert az olimpiai érmeknél nincs fényesebb. jós) / sors útjai klfürkészhetetle- ■( ; nek. Néhány héttel ezelőtt még é hasábokon irtuk, hogy az olimpiai súlylökő körben nagy küzdelemre van kilátás áz újdonsült világcsúcstartó Ilona Slupianek,■ és elődje, a mi Helena Fibingerovánk között. Bajnoknőnk sajnálatos hátsérülése miatt Moszkvában nem rajtolhatott, így a várt nagy viadal elmaradt. j. Ilona Slupianek úgyszólván méltó vetélytárs nélkül, teljesen magabiztosan nyerte az olimpiai aranyat. Egy centi híján kerek egy métert vert rá az ezüstérmes szovjet Kracsevszkára, és 22,41 centiméteres eredményével mindössze négy centiméterrel maradt el saját világcsúcsa mögött. Először a két évvel ezelőtti prágai Európa-bajnokságon hívta fel magára a világ figyelmét, amikor úgy nyert aranyérmet, hogy legyőzte a világcsúcstartó Fibin- gerovát. Ügy látszik, a súlylökésben is érvényes, hogy evés közben jön meg az étvágy, mert Slupianek teljesítménye attól kezdve töretlenül, és rohamosan ívelt felfelé. Egy kíváncsi újságíró meg is kérdezte tőle, hogy mire gondol, amikor Fibingerová nevét hallja. „A világcsúcsra, amelyet ő tart, és én szeretnék elhódítani tőle“ *— válaszolta. — Nagy a versengés közöttünk, és Prágában, amikor legyőztem, úgy vettem észre, nem nagyon szívelt." A világcsúcsra nem sokat kellett várnia. 1979-ben már teljesen magabiztosan vezette a világranglistát. Fibingerová után másodikként túljutott a bűvös huszonkét méteren, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy az. olimpiai játékok egyik nagy, esélyese a sportágában. Egy év alatt pontosan egy métert javult. Először május elsején Splitben négy centiméterrel dobta túl Fibingerová 22;,32 méteres vi lágcsúcsát, aztán ‘.néhány nappal, később Potsdambén 22,45 méterré, javította a női súlylökés világcsúcsát; * „Potsdamban roppant jó súlylökő szektor van, amelyben tavaly már kétszer dobtam' huszonkét méteren felül. Ezenkívül a szülő- ■ városom, itt kezdtem tulajdonképpen sportolni, és ez is közreEVÉS KÖZBEI... játszott a nagyszerű eredményben. Meg akarom mutatni, hogy mire vagyok képes, jóllehet a világcsúcsra nem gondoltam." Az egész atlétikai világot meg; lepte, hogy olyan nagyszerű formába lendült, az egész világot — rajta kívül. „Az eredmények tulajdonképpen nem leptek meg, mert edzés- .eredményeim addig is jók voltak — mondta. — Versenyeken is tizenötször dobtam huszonkét méteren felül. A közelmúltban semmiféle sérülés sem akadályozott a felkészülésben, és fizikailag is nagyszerűen éreztem magam. Így nyugodtan elmondhatom, hogy már áprilistól. kezdve „rekórdéh- ség“ vett erőt rajtam. Sokan úgy vélték azonban, nem valószínű, hogy az olimpiáig tartani tudja kitűnő formáját. Slupianek azonban remekül időzített. „Természetesen az elképzelhetetlen, hogy most már versenyről versenyre mindig jobb eredményt érjek el. Különben is az olimpiai küzdelem hevében nagyon nehéz világcsúcsot javítani. Az olimpián ugyanis elsősorban a jő szereplés számít, az aranyérem a legfontosabb." Hát ő ezt a legfontosabbat is megszerezte, és nem is akármilyen eredménnyel. ,(Hogy a győzelmet jelentő kísérlet olyan hosszúra sikerült? Igaz ugyan, hogy mi súlylökők a nagy versenyeken rendszerint egy méterrel elmaradunk a legjobb e- gyéni eredményeinktől, de én az egész idényben igyekeztem állandósítani a formámat. Mindig úgy huszonkét méter körül dobáltam. Nagy az örömöm, hogy ez Moszkvában is sikerült. Valamennyiünket elszomorított azonban, hogy nem rajtolhatott nagy vetélytárs- nőnk és barátnőnk, Helena Fíbin- gerová. Mi, az NDK atlétái elhatároztuk, hogy levelet írunk, a- melyben mielőbbi javulást kívánunk neki" — mondta az olimpiai győzelme után. . Ilona Slupianek egyébként — az NDK sportolói esetében ez szinte már törvényszerű — a .tanulóifjúság spartakiádján tűnt fel. „Egy iskolai versenyen derült ki, hogy súlylökö lehetek. Ebben a számban vehettem részt 1970- ben a tanulóifjúság spartakiádján. Emlékszem, 12,60 méteres eredménnyel érdemeltem ki az első a- ranyérmet. 1972-ben másodszor is spartakiádot nyertem. 1956. szeptembér 24-én született, 180 centiméter magas, 90 kilő, és a berlini Dinamo tagja. Tanítónő, tavaly fejezte be a pedagógiai főiskolát. Fiatal, sportágában a legfiatalabbak közé tartozik. így egész biztos számos jó e- redménnyei örvendezteti még meg az atlétika híveit. M. I. Az olimpia tiszteletére Négy község Ifjúsága vett részt azon a sportdélutánon, melyet az áji (Háj) SZISZ-szervezet július 20-án rendezett a XXII. nyári olimpiai játékok tiszteletére. A közönség labdarúgó mérkőzéseket és sportjátékokat láthatott, nem hiányoztak a frissítők és a finom gulyás ezen a szép júliusi vasárnapon. A SZISZ-szervezet vezetősége Bernár Jánossal és Bartók Istvánnal az élen jól megrendezte ezt a sportdélutánt, a. nagyszámú közönség jól szórakozott. A négy futballcsapat közül az újbódvai (Nová Bod- va) Druástevník testnevelési egyesület csapata lett a győztes, a péderi (Peder), az áji (Háj) és a szádudvarno- ki (Zádielske Dvorníky) csapat előtt. A vetélkedő résztvevői szép serleget, emléklapot kaptak, és a sport, a barátság jegyében zárták a napot, elküldvén forró üdvözletüket a Moszkvában vetélkedőknek. FARKAS ROZSA Asztalitenisz verseny A napokban asztalitenlsz- -versenyt rendezett a hodo- si (Vydrany) SZISZ-szervezet vezetősége a falu fiataljai között. A versenyt Zöld István, Kovács Árpád és Széllé Lajos nyerte. A győzteseknek a díjakat Varga Ildikó, a SZISZ szervezet elnöke adta át. SZÉLLÉ BEATA
