Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-05 / 32. szám

R lan műszert kaptak. Ilyen teleszkópot ed­dig még nem készítettek a földön.“ B. Lovell, a Jaodrell Bank obszerva­tórium igazgatója, Anglia — Az észrevételek, amint látja, elsősor­ban nem a teleszkóp méreteire vonatkoznak — jegyzi meg a főkonstruktőr. — Csak a laikusokat döbbenti meg a távcső nagysá­ga: a tükör átmérője 6 méter, súlya 42 ton­na, a teleszkóp „magassága“ 42 méter. A szakemberek jól tudják; ilyen méretekre azért van szükség, hogy a tükör minél több, a távoli égitestekről érkező sugárzást fog­jon fel, továbbá folyamatosan figyelje azok napi mozgását. Az újabb teleszkópunk tük­re 26 négyzetméteres, és legalább egymil- liószor több fényt fog fel, mint az emberi szem. A tükör a felületére jutó fényt 0,01 négyzetmilliméter területű pontba gyűjti össze. Ez a művelet nagy pontosságot kí­ván, ezért a tükör alakja, bármilyen hely­zetbe fordítjuk is a távcsövet, nem térhet el a tervezett formától többet, mint 0,15 mikron. Ez az eltérés százszor kisebb az emberi haj vastagságánál Csak egészen jelentéktelen — tizedmilliméternyi — le­katrészt és szerkezeti részegységet gyártot­tak, melyeket összeszerelve készült el a te­leszkóp —* fejezte be a beszélgetést Bagrat loannlsziani. Az Észak-Kaukázusban levő Pasztuhov- -hegyen, a csillagos éjszakában lassan föl­emelkedik a hatalmas torony sisakrostélya és a föld legnagyobb „szeme“ megkezdi őrjáratát. 300 tonnás csöve végigpásztázza az égboltot, és az elektronikus számítógé­pek parancsára bonyolult mozgást végez. A BTA több tízmilliárd fényév távolságba tekint a Világegyetembe, tehát mintegy másfélszer messzebb, mint a világ bárme­lyik teleszkópja. Ennek eredményeképpen 2—3-szor nagyobb térséget tanulmányozha­tunk. Ez lehetővé teszi, hogy számos érde­kes és fontos adathoz jussunk, többek kö­zött olyan felvételeket készítsünk, amelyek a Világegyetem nem stacionárius voltáról tanúskodnak. Az utóbbiak világszerte nagy hatással voltak a szakemberekre. De ez még csak a kezdet. A legkiválóbb csillagászok véleménye szerint még sok meglepetést várhatunk a BTA-tól. (A Szovjetunió nyomán) A szovjet BTA típusú, új óriási teleszkóp­pal készített első felvételek 1976 elején je­lentek meg. Abban az időben a világsajtó sokat írt erről a maga nemében egyedül­álló, tudományos célú készülékről. Az ér­deklődés érthető volt: a teleszkóp segítsé­gével a kutatók még pontosabban megfi­gyelhetik a világegyetemet, és újabb isme­reteket szerezhetnek annak titkairól. Azóta eltelt néhány év, de az érdeklődés a teleszkóp iránt nem csökkent. A készü­lék szerkezeti felépítése és működési elve világszerte „izgatja“ a szakembereket. Va­jon miért? Erről beszélgettünk Bagrat loanniszianival, a BTA főkonstruktőrével. — Először nézze meg, hogyan véleked­nek teleszkópunkról — mondta Ioanniszia- ni. „El kell ismerni, hogy egy ilyen nagy­méretű teleszkóp megalkotása korunk tech­nikai lehetőségeinek legfelső határán mo­zog ... A BTA megszerkesztése mérföldkő a teleszkópgyártás eddigi történetében. Az új készülék óriási lehetőséget nyújt a Vi­lágegyetem tanulmányozásához.“ A. Prohorov akadémikus és E.- Musztel, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagju: „A szovjeteknek az az elhatározása, hogy a teleszkóp elkészítésében új konstrukciós elveket használjanak, élénk visszhangot kel­tett Nyugaton... A tapasztalatokat felhasz­nálva még nagyobb teleszkópokat is lehet majd tervezni.“ D. Mac-Eleni professzor, Egyesült Államok „A BTA-val a szovjet csillagászok párat­het a teleszkóp csövének megengedhető elhajlása. Hogyan lehet ezt biztosítani? A teleszkóp gyártása terén sok tapaszta­lat halmozódott fel a különböző országok­ban. Csaknem három évtizeden át az ame­rikai Palomar Mountain teleszkóp volt a legnagyobb a Földön, ötméteres átmérőjű tükrével. A legnagyobb és a legkisebb táv­csőnek is azonos volt a felépítési elve. A BTA szerkesztésénél azonban mi nem ezt az elvet követtük. Miért? Galilei óta nem változott a távcsövek fel­állításának módszere. Ezért a teleszkópo­kat, amíg a súlyuk és méretük megengedte, egyformán állítottál; fel. De a nagy tele­szkópoknál e korábbi módszer már nem felel meg. Ahhoz, hogy figyelemmel tudjuk kísérni a forgó világegyetemet, biztosítani kellett a teleszkóp csöve bonyolult, kétirá­nyú mozgásának összhangját. A tudósok a problémát úgy oldották meg, hogy módosí­tották a Galilei-felé megoldást: a teleszkóp főtengelyét az égi pólus irányába fordítot­ták el. Ettől fogva a nagy teleszkópokat mindenütt így állították fel. Még amikor a szakemberek újabb, jóval nagyobb ké­szülékek szerkesztésén törték a fejüket, ak­kor is ragaszkodtak a bevált módszerhez. Mi azonban alaposan megvizsgáltuk e fel­állítási módszert és eltértünk tőle. Néhá- nyan értetlenkedve vették ezt tudomásul, mások egyenesen megharagudtak. Hogyan lehet visszatérni a 350 évvel korábbi, Gali- lei-féle kezdetleges megoldáshoz, s a tele­szkóp főtengelyét függőlegesre állítani? A bírálatnak természetesen volt komoly alapja is: túlságosan bonyolult módon le­hetett csak a teleszkóp mozgását irányíta­ni. Újításokra volt szükség. Hozzáfogtunk a munkához. Átdolgoztuk az egész konstrukciót, rendkívül pontos szá­mításokat végeztünk, végül elkészítettük a kicsinyített működő modellt, a leendő tele­szkóp pontos mását, de tízszer kisebb tü­körrel. A teleszkóp előző, elfogadott konstruk­ciójában a mozgatható rész, elsősorban a cső, elkerülhetetlenül deformálódott. A ha­gyományos elgondolásnál maradva, azt nem lehetett kiküszöbölni. Következésképpen, mi­nél nagyobb egy teleszkóp, annál nagyob­bak a deformálódások és elhajlások. Emiatt nem lehet elérni a kívánt pontosságot. A probléma megoldására új megközelítési mó­dot alkalmaztunk: először a teleszkóp me­chanikai részét készítettük el, majd a szá­mítástechnika és elektronika vívmányaira támaszkodva az irányítás új rendszerét dol­goztuk ki. Nem arra törekedtünk tehát, hogy vala­mi technikai különlegességet alkossunk, vagy tudományos világrekordot állítsunk fel. Célszerű eljárást kerestünk a teleszkó­pok készítéséhez általában. A javasolt meg­oldás roppant nagy felelősséggel járt, hiszen óriási anyagi ráfordításokról, több ezer em­ber és számos vállalat munkájáról volt szó. Nem is beszélve az egész vállalkozás si­keréről, tudományos jelentőségéről. A régi konstrukciónak és a modern elektrotechni­kának a felhasználása biztosította vélemé­nyünk szerint a sikert. Neves szovjet tudósok támogatták elgon­dolásunkat. A Leningrádi Optikai Művek (LOMO) Mihail Panfilov vezette szakember- csoportja és más vállalatok dolgozói vettek részt a kivitelezésben. Tizenöt évig tartott a munka. A BTA meg­szerkesztéséhez — nem számítva a kiegé­szítő berendezéseket és felszereléseket — több mint 30 000 tervrajzra és vázlatra volt szükség Ezek alapján több mint 10 000 al­Nyolckapus, hengerfelületű rúgófal. Ezt az ábrát közölte a Sport és Tudomány 1958 áprilisi száma Háromkapus, henger felületű rúgófal j Tudomány a labdarúgás szolgálatában A Sport és Tudomány című folyóirat 1958. áprilisi száma büszkén röpítette világgá a hírt: nagyszerű magyar újítás született, a henger alakú rúgószlnl Az említett Írás ábrát Is kö­zöl, lelkes hangon méltatja az eszköz örvende­tes kilátásait. Szót ejt a cikk Írója arról Is, hogy szakmailag milyen kecsegtető távlatok nyílnak, hiszen, mint Írja: ,,Labdarúgásunk fej­lődése a közelmúlt dicsőséges Időszaka után megakadt, mégpedig elsősorban a technika, pontosabban a rúgások, fejelések tekinteté­ben ... feltűnően gyenge volt az utóbbi Idő­ben a gólhelyzetek kihasználása.“ A cikk írója azt sem rejti véka alá; hogy az MLSZ edző­testületének nagytekintélyű szakemberei Is örömmel üdvözölték az újító, Nagyvárt János kaposvári mérnök előadását, s most már csak azon gondolkoznak, miként lehetne a gyakor­latban is megvalósítani a kétségtelenül érde­kes elképzelést. Tessék még egyszer rápillantani az Időpont­ra: 1958. áprilisát Irtuk. Azóta több mint 22 esztendő telt el. Ennyi idő alatt nyilván min­den utcasarkon elkészülhetett volna egy hen ger alakú rúgófal, vagy rúgöszín. De a pályá­kon mindenképpen, s játékosaink feltehetően már kilyuggatták bombáikkal a világ valameny- nyi futballkapuját. De ne cslgázzuk a kedélye­ket. Labdarúgóink azóta Is a „verebeket lövöl­dözik“, s egyetlenegy pályán sem áll az em­lített találmány. Ezek szerint az újítás nem állta ki az Idő próbáját. Nyilván kiderült: tetszetős, de hasz­navehetetlen holmi, amely csak az első pilla­natban tűnt kecsegtetőnek ... A dolog logikája legalábbis ezt követelné. Csakhogy a logika szabályai ezúttal csődöt mondanak. A későb­biekben ugyanis kiderül: ma talán még nagyobb szükség lenne rá, mint annak előtte. A szo­morú igazság inkább az, hogy ez esetben Is a nemtörődömség volt az alkotó újat akarás hóhéra. A részsikerek fölötti hurráoptimizmus ismét a sutba lökött egy életrevaló elképzelést. De térjünk a tárgyra. Mi Is az újítás lénye­ge? Nagyvári János azóta Szegedre költözött és nyugdíjba vonult. Idős kora ellenére szellemi­leg friss, de ami meglepő, mérnöki képzettsé­ge dacára hallatlanul járatos a labdarúgás szak­mai kérdéseiben is. íme újításának indítékai: — Nem vitatom, komoly bajok vannak fut­ballistáink fizikai képességeivel Is. De a leg­nagyobb gondot a taktikai lemaradás okozza. Mármost mit tesz az edző, aki ezt észreveszi? 1 Megkísérli gyakoroltatni játékosaival a leg- korszerűbb taktikát. Az eredmény mégis alig több a semminél. De vajon miért? Azért, mert a taktikát egyszerűen lehetetlen hatékonyan oktatni, magasszlntű technikai tudás híján. Márpedig ezzel a legjobbjaink sem igen ren­delkeznek. És a labdarúgás szóban nem vélet­lenül szerepel a „rúgás“ összetevő. A technika döntő töhbségét ugyanis a rúgások alkotják. Rúgni pedig, ki kell mondanunk: nem tudnak fiaink. De hogyan lehetne hatékony a taktika gyakorlása, amikor egy bonyolultabb variáció ban öt-hat rúgás Is szerepelhet? Az edző olyan karmesterre hasonlít, akitől azt kívánják, hogy kezdő muzsikusokkal próbáljon nehéz zenekari müvet eljátszatni . . — Én a kapura lövések? — A Népsport tudósításai hemzsegnek a ha-., sonló kifejezésektől: „A csatárok nem húzták fel góllövőcipőjüket“, „A csatárok góliszony­ban szenvedtek“. „X. senkitől sem zavartatva ; 10 méterről a kapusba lőtt“, „A szabadrúgás messze elkerülte a kaput“. És Így tovább. De vajon miért: A felelet: azért, mert fejletlen volt a rúgótechnikájuk, vagy hiányzott az önbizal műk. — Az ön újításával kiküszöbölhetők a hi­bák? — Ogy érzem, sok tekintetben Igen: A jelen­legi feltételek mellett a játékosok az edzése­ken ritkán lőhetnek kapura. Az én rűgófalam- mai pedig fél óra alatt 600-szor. Ennyit persze nem bír el egy labdarúgó, de 4—5 perces gya- koriás után is tetemes a rúgások, lövések szá­ma. Szerintem ezzel a módszerrel viszonylag rövid Idő alatt is javulhat a játékosok rúgó­technikája, s ami nem utolsó szempont: az ál lőképességük is remekül fejlődik. ■ — Miben hoz újat az ön elképzelése a hagyo­mányos rúgófallal szemben? — Elsősorban az alakja miatt. A síkfelületű rúgófalról csak a merőlegesen lőtt labda pat­tan vissza a gyakorlóhoz. A henger felületű falról viszont mindig a rúgóhoz kerül vissza, ha csavartan lövik is meg a labdát, akkor fs csak minimális- az eltérés. Ez nagymértékben ■ növeli a labdarúgó kedvét és önbizalmát. Ezen tül, a falfelület dőlésszögét is tetszőlegesen lehet formálni. Ha például úgy építjük meg, hogy befelé lejtsen, akkor az Ívelt labdák természetének kitapasztalására nyílik jó alka lom. Nagyvári János nagyon sok ábrát közöl ta­nulmányában, s a gyakorlás módozatait Is ki­tűnő hozzáértéssel boncolgatja. A megoldás igazi Kolombusz tojása, végtele­nül sok variációs lehetőséggel. Elkészíthető 1., 3., 5. vagy 8 kapus rúgófal Is. Utóbbi már zárt hengert alkot. Nézegetem az ábrákat, a magyarázatokat, s bevallom: kedvem lenne be állni egy kis gyakorlatozásra a falak közé Gondolom ezzel a játékosok sem lennének más ként. Az utánpótlás-nevelés területén Is rend­kívül népszerű és hasznos lehetne ez a se­gédeszköz. A mérnök precíz ember, elkészítette a költ­ségvetést Is. Tehát: a mai árak mellett válla­lati kivitelezés esetén egy 3 kapus rúgófal ára 141 800 forint, a teljes henger ára 309 200. Ugyanez társadalmi kivitelezésben csak 60 000, | Illetve 129 600 forintba kerül. Ahogy mondani 1 szokták, a bolondnak is megéri. Nekünk úgy látszik nem éri meg. Ami nem i; Is csoda, ha meggondoljuk: legtöbb egyesüle | tünkben még arra sem veszik aj Illetékesek | a fáradságot, hogy a kapuk mögé hálót állít- 1 sanak — ne kelljen minduntalan a mellé lőtt 1 labdák után - rohangásznl. Sok helyütt még fe- J jelőállvány sincs, nemhogy egy Ilyen rúgófal; * ne adj Isten, rúgófal-rehdszer. Pedig nagyon kellene. Emlékezzünk csak' vissza az Európa-bajnokság mérkőzéseire. Ma ! napság annyira leszűkültek a rések, annyira | szervezett a védekezés, hogy Jószerével, már I csak egyből, vagy kapásból lehet megcélozni 1 a kaput, igazltgatásokra alig van mód. Foly r nak Is világszerte a kísérletek. Próbálkoznak- rúgófalakkal, rúgőfolyosókkal, sőt újabban ada í gológéppel is. Ez a megoldás azonban még -í nem jutott az eszükbe. Nagyvári János talál 1 mányához hasonló sehol sincs a yilágon. A Népsport nyomán A VILÁG LEGNAGYOBB TELESZKÓPJA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom