Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-05 / 32. szám

KEMÉNYEN DOLGOZNAK (Beszélgetés VARGA MARlAVAL, a SZISZ Dunaszerdahelyi (Dunajské Strode) Járási Bizottságának titkárá­ralj >ns Tavaly közvetlenül az aratás előtt kerültem a SZISZ járási bizott­ságára, így nem voltak tapasztala­taim és egy kicsit csak néztem e munkát. Arra jő volt mindez, hogy munkámat átgondoljam, tapasztala­tokat gyűjtsék, s az idén már teljes gőzzel nekilássak a szervezésnek — mondja bevezetőül, Ismerkedéskép­pen Varga Mária, a SZISZ Dunaszer­dahelyi járási Bizottságának mezőgaz­dasági titkára, aki korábban a hodo- sl (Vydrany) szövetkezetben dolgo­zott, s aki tő szervezője az Ifjúság idei Járási aratási versenyének. Elő­veszi az egyik dossziét, beletekint és bővebben szól a versenyről: — A fel- szabadulás 35. évfordulója tiszteleté­re hirdettük meg a versenyt és min­ket is meglepett, milyen nagy vissz­hangra talált a fiatalok közötti., — Mit jelent ez? —< Ázt, hogy a tavalyi 2267 Jelent­kezőhöz képest szinte hihetetlen, mennyien jelentkeztek az Idén. — Mennyien? — 4299-en. — Ez valóban goknak tűnik. — Igen, valóban és először mi sem akartunk hinni a szemünknek, de az­tán amikor újra utána számoltunk és megnéztük, kik jelentkeztek, már nem volt kétséges e szám. Kombájnoso- kon, traktorosokon és gépjavítókon kívül — akik közvetlenül vannak el­foglalva az aratással — SZISZ-alep- szervezetek és pionírcsapatok tagjai is jelentkeztek, hogy segítsenek. Ezen. kívül működnek a tűzrendészen őr­járatok, a szemveszteség felelősök, a szalmaszedők, sőt az újítók is. — Sokszor tapasztaljuk, hogy a földeken minden a legnagyobb rend­ben megy, mindenki arra törekszik, hogy lehető legkevesebb szem szó­ródjon szét, és közben az út szélét pedig teleszórjuk gabonával. Hogy tudnak ezen a fiatalok segíteni? — Az ifjúsági fényszórómozgalom őrjáratai már kint a földeken figye­lik a járműveket, hogy ne szórják szét a már betakarított gabonát. Ma­gam is jelen voltam, amikor megállí­tottak egy-egy traktorost, nehogy mi­re beér a magtárba, szétszórja az e- gész rakományt. Persze ez nem köny- nyű feladat és nem mindenhol tud­nak hatni a fiatalok. Az idősebbek ugyanis nem nagyon szeretik, hogy „gyermekek“ figyelmeztessék a hi­bákra, de ahol ismerik a lehetősé­geket, ott segítségül hívják a veze­tőket, és támogatásukkal már köny- nyebben boldogulnak. Persze ennek ellenére magam is láttam“ hogy bi­zony nem egy jármű rakfelülete lyu­kas, végigszórja a gabonát. Dehát a- zért szerveztük a versenyeket, hogy a fiatalok ott legyenek, figyeljék a dolgokat és orvosolják is, ha szük­séges. — „Menet közben“ hogyan tudja irányítani, vezetni a járási ifjúsági titkár a fiatalokat? — A feltételek közé tartozott, hogy mindenki rendszeres jelentéseket te­gyen a verseny állásáról, így aztán naponta, kétnaponként kapom a je lentéseket, figyeljük a verseny állá sát, értékeljük a helyzetet és termé szetesen készítjük a jutalmakat is Már most meglátszik, hogy a fiata lók komolyan vették jelentkezésüket és keményen dolgoznak. Köszönöm a tájékoztatást. üt a nap és esik az eső. Ülünk a búzatábla széli földbuckákon. Körülöttem napbarnított, borostás arcú kom- bájnosok, kezükben sörösüveg, szemük az égre mered: — Odafönn már megint harag­szanak ránk — mondja egyikük, akinek még mindig van kedve viccelni, majd homlokára húzza a sapkáját és kortyol egy nagyot. Már vagy jó órája ücsörgünk az ipolybalogi (Balog nad lplom) szövetkezet szécsénkei (SeCianky) határában. Hátunk mögött a dél! szélben magas száron ringatóznak a telt búzakalászok. A várakozás kínkeserves perceiben le-, leté­pünk egyet-egyet, tehyerünkben morzsolnánk ki a szemeket, de nem enged a tok, úgy kell köröm­mel kikaparni. Nedves nagyon a szem, szinte csöpög belőle a víz. — Ennek legalább még három- -négy verőfényes nap kel) — mondja Mézes László, a legidő­sebb, a legtapasztaltabb kombáj- nos. — Nem mintha a tavaszi ár­pa, amit most vágunk tökéletes lenne, elég nedves, sok közte a zöld szem, de vágni kell, ez a pa rancs. Vágni kell, mondják a szövet­kezet vezetői, élükön Bodonyi ]á nos elnökkel, hiszen lehet ettől még sokkal rosszabb idő is, és ak kor minden kalász a földeken pusztul el. Mivel huszonkét szá­zalékos a nedvességtartalom, szá­rítani kell, sok olajra van szük­ség, de még mindig jobban meg­éri, mint mindent veszni hagyni. A nagy szemekben szemerkélő eső egy negyedórán belül elunja magái, eláll, épp csak arra volt jó, hogy kicsit ránk Ijesszen. A tucat kombájnos felét egy mikrobusz ebédelni vitte a szé- csenkel konyhára. De a többiek­nek Is állni kell, nem dolgozhat­nak, mert tele a gépek „gyomra“, teherautó pedig még a láthatáron sem mutatkozik, nincs hová ki­üríteni a begyűjtött szemet. Egyikük megjegyzi: *- Nem mondhatnám, hogy sze­rencsésen kezdődik ez a nap. A szervezés még nem fill a helyzet magaslatán. Ezt a táblát délre ta­lán már levágtuk volna, ha egy­folytában mehetnénk. De fgy töb­bet állunk, mint dolgozunk. Valaki rákontráz: s— Az aratás megkezdése előtt elvittek bennünket tanfolyamra, kioktattak, beszéltek mindenről. Azt. mondták, az idén úgy lesz meg£zarvezv3 a lanuk*. hegy h3 az emhér szükségre megy. a gép elrobog. Ponyva nincs, a szem le­fedetlen, csak a jóságos ég a megmondhatója, hány kilót, eset­leg mázsát szór el az utakon. Bár a sofőr azt mondja, óvatosan, las­san megy majd, nem hullajt el so­kat. Amikor a ponyvái említem neki, azl feleli kinek van ked ve azzal bajlódni .?! Felszállók Nagy István gépére. Indulunk, vágjuk a jó négy és fél méteres rendet Az előttünk hala­dó kombájn nyergében fiatalok, kezdők ülnek, cikk cakkosán, ka­nyargósán haladnak előttünk, nem vágnak egyenletes rendet, nehéz követni őket. — Lassítja ez is a minik» me Az, amikor a falu apraja-nagvja egy emberként kivette részét az aratásból, amikor minden kézre szükség volt és |ú!iusban, augusz­tusban még fürödni se nagyon mehettek az Ipolyba, nem hogy nyaralni küllőidre. Ma már a hét falut egyesítő szövetkezet határé­ban, telepein |ó százötven ember végzi „csak“ a munkát, a töb­biek szinte nem is tudnak róla. Tizenegy helyi, és hét vendég­kombájn — kettő Szolnokról, öt Dubovéból — vágja, csépeli a ga­bonát. Az elnök még reggel elmondta, hogy a 250 hektárnyi őszt árpát ■ icÄnek vágták le ' ktV'én szlová­„Csak a magtárban lenne már” * ' * .. . irtják akkor is menni fog, azért va­gyunk ketten-ketten egy kombáj­non. £s tessék...?) Meg felhív­ták a figyelmünket arra, hogy me­redek, dombos részre ne merész­kedjünk semmi áron. Ha betarta­nánk az utasítást, akkor a fele határ nem lenne learatva. Tán a dombos részeket majd kaszával vágjuk le .. .?1 Szó szót követ, hallani még e- gyéb kritikus észrevételt Is, amo­lyan „melós-módra, de, mintha tudnák, falrahányt borsó minden szó, inkább arról tereferélnek to­vább, hogy tavaly ki milyen vadat lőtt a határban. A komoly vita akkor forrósodik föl Igazán, ami­kor egyikük azt állítja, hogy a zö- työgő kombájn nyergéből nyulat is lehet lőni, de annak már mes­terlövésznek kell lennie, mondják. Aztán újra jön a mikrobusz, vi szí a másik partit. De akkorra már megérkezik egy teherautó, a- melyik a jó tizenöt kilométerre lé­hordja a szemet. Ma még csak egyet tért, ez lesz a második fu­var. A sofőr panaszkodik, nagyon nedves a szem, nem akarták tőle átvenni, másik, jóval messzebb lávő magtárba akarták küldeni, és vő leszenyel (Lesenlce) magtárba csak a tartós rábeszélés segített. Négy kombájn üríti ki „bendő- i jét“ és a színültig teli teherautó netét — mondja a sofőr —, de nekik is be kell tanulniuk, türe­lemmel, megértéssel kell visel­kednünk irántuk, nem is rosszból mondom én sem. jó, rendes gye­rekek, egyébként nincs velük semmi baj. A gabona szép egyenesen áll, nincsenek megdőlve a szárak, le­hetne bátrabban Is haladni, de a- lig érünk a tábla másik végére, máris tele a tartály, kigyullad a gép tetején lévő piros lámpa. Hiá­ba villog, újabb teherautó nem jött. „Visszaballagunk“ a kiindu­lópontra. Másik kombájnra szállók, azt a fiatal Ferencz Sándor vezeti, aki­nek még épp csak serken a sza­kálla, de már hatodszor arat. Köz­ben szél kerekedik, szemünkbe szórja a töreket, a port, a na­pocska pedig izzasztóan tűz. Ar­cunkat, testünket csípi a por, Sa­nyi épp csak kézfejével törli meg a homlokát. A hajdani aratások romantikájából ennyi maradt: az izzadtság. De ki emlékszik itt már az egykori kaszás, kévés, cséplő­gépes aratásokra .. .71 Talán a hu­szonöt esztendeje arató Mézes László, aki egyébként a helyi Is­kola tanítója és nyaranta rendsze­resen gépre száll. Azt mondja, ő még gyerekfejjel kaszával Is ara­tott, de hol van már az az Idő. kiai kerületben, és a 220 hektár tavaszi árpának is elsőnek fog­tak hozzá. Ezt még a rádió Is be­mondta i— háromszor. 980 hektár búzát kell learatniuk a követke­ző napokban. Ha az Idő engedi, tfz nap alatt azzal is kész lesznek. Az idő. A pénteki szemerkélést szombat délután egy kiadós zápor követte, vasárnap pedig megint zuhogott egy félórát. Délelőttönként arat­hattak csak egy-egy keveset. A termés jő, sőt jobbnak ígérkezik, mint a tervezett, csak a magtár­ban lenne már. Hiszen más évek­ben ilyenkor a szövetkezet gépei az északi járásokban arattak, most meg.. .71 — Most meg naponta zuhog és karácsony továbbra is december huszonötödikén van, és addig ne­künk minden késést be kell hoz­ni. Nincs mesel ■— mondja Bodo­nyi János. — Nincs mese. ZOLCZER JANOS A címoldalon lévő és az itt lát­ható képek az ipulybalogi szövet­kezetben készültek. Fotó: Zolczer Már szokássá vált hogy amikor a mezőgazdasági termények beta­karítására kerül sor, s megkez­dődik a munka dandárja a határ­ban, az ifjabb korosztályt Is segít­ségül hívják. S azok mindig fia­talos lendülettel, kellő szorgalom­mal látnak munkához. Az idén ugyancsak hazánk vala­mennyi részén a nyári időszakban számítanak a fiatalok, a SZlSZ-ta- gok munkájára, hiszen évente 1- gazolódik, hogy nélkülük lényege­sen vontatottabb lenne az aratás, s kevésbé sikeresek a betakarítá­si munkák. A lévai (Levlce) járás mezőgaz­dasági üzemeiben, szövetkezetei­ben nem kis izgalommal várták, hogy véget érjen a tanév, hiszen a középiskolás fiatalok segítsége is jól jön Ilyenkor. Mintegy ezer diák kapcsolódik be ugyanis a mezőgazdasági munkákba. A Iával Közgazdasági Szakközépiskola és a Pedagógiai Szakközépiskola 25 SZISZ-tagja — valamennyien lá­nyok például a szántól L3sn; tovka) Forrás Efsz-ben kezdték meg a munkát már a vakáció el­ső napjaiban. A lévai egyike azoknak » járá­soknak, amelyek hazánk legna­gyobb gabonatermesztől, s egyben növénytermesztői. A megművelt te­rület jelentős részén takarmány­növényeket termelnek, s ezek be­takarítása komoly erőfeszítéseket Igényel. Ebben is ]Ö1 jött a fia­talság segítsége, hiszen több mint 10 000 hektár évelő növény beta­karítását, 4723 hektár takarmány- széna lekaszálását végezték el. Különösen jól dolgoztak a SZISZ- -esek a Cajkovl, a deméndl (De- mandlce), a sáról (Sárovce), a nagysallól (Tek. Lu2any) és az alsószecsel (Dolná Seő) szövetke­zetekben. A munkába járásszer- te összesen 28 SZISZ-alapszerve- zet tagjai kapcsolódtak be. Ok a-, zok, akik a Nemzeti Front Járási bizottságának felhívására mindig igennel válaszolnak, s legteljesebb mértékben kiveszik részüket a társadalmi munkákból. Persze, kí­vánatos lenne, ha példájukat mi­nél többen követnék, különösen a- zok a SZISZ-szervezetek, amelyek eddig még Ilyen téren nem jeles­kedtek. A földművesek a SZISZ-szerve- zetek tagjaival közösen vették fel a harcot a gyomnövények ellen | is, hiszen kiszámították, hogy e- zek nemkívánatos elterjedése ese­tén a gabonafélékből 25—40 szá- ! Zalákkal kevesebbet takaríthatná­nak be. A vegyszeres gyomirtás mellett előkerültek a kézikaszák is, s az eddigi eredmények úgy mutatják, hogy nem hiába. Ugyan­csak részt vesznek a bőséges ter­més érdekében a mezőgazdasági területek öntözésében. Nagy kapa­citású öntözőberendezések segítsé­gével 9541 hektár területet öntöz­nek. Most már az aratás, a kenyér- gabona betakarítása következik, amelyből a járás SZiSZ-tagjai u- gyancsak nagy mértékben kiveszik részüket. A járás területén mint­egy 41 658 hektár gabona vár le- aratásra. Ebben az igényes mun­kában 550 kombájn áll az aratők rendelkezésére, s a legtöbb nyer­gében fiatal szakember ül majd. Arra számítanak, hogy kedvező Időjárás esetén 10—12 nap alatt lebonyolódik a kenyércsata. Ebben nagy ösztönző lesz a szocialista inunkaverseny, amelyben lelkesen vesznek részt a fiatalok Is. A Szö­vetkezeti Földművesek Szövetségé járási bizottságának elismerő ok­levelét kapják meg azok, akik az E—512-es, az SZK—5-ös kombáj­nokkal 120 hektárról, s az SK—4- es kombájnokkal 100 hektárról ta­karítják be a termést. Elismerés­ben és pénzjutalomban részesítik azokat is, akik 1,5 százaléknál ki­sebb szemveszteséggel dolgoznak. Mindannyiunk ügye, hogy a ke­nyérgabona hiánytalanul tető alá, raktárakba kerüljön. Ezt tudato­sítják azok a fiatalok is, akik be­kapcsolódnak a mezőgazdasági munkákba, akik erejük teljével segítik a mezőgazdasági dolgozók mielőbbi célba érését. Benyák Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom