Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-24 / 26. szám

A fngatos trappban ereszkedik le a lejtőn: rám köszön. Egy ötéves forma kisfiú önkéntelenül a nadrágomba kapaszkodik, megbújik az apja elöl. A porták nyitott kapuiban, bokrok hősében kutyák lazsálnak, a forróságban még ugatni is restek: a faluban széltében-hosszában járhat-kelhet az idegen.

A zöldellő dombokkal övezett falu szinte kihalt. Csak itt- ‘Ott kapálgat kiskertjében egy magányos öreg nénike. No meg a buszmegállóval szemben épülő művelődési ház környékén van valami mozgás.

Kőkeszi (Kamenné Kosihy) csendes, nyugodt napját éli.

— De mondja csak .— tette hozzá az egyik megkérdezett —, másképp ki hallgatna rá, hiszen még Így is van mit csinálnia, hogy eredményt érjen el. Pedig hát értünk teszi, a- mit tesz.

Amikor Krnáő Vincétől az ifjúsági szervezet munkájáról érdeklődöm, megint csak a tőle megszokott nyíltsággal válaszol:

Ennyi támogatás mellett megemberelhetnék magukat a fiatalok is. (A SZISZ járási bizottságán Vladimír Mikuä is hasonlóképpen nyilatkozott: „Minden segítséget megadunk nekik, és mégis a leggyengébbek közé tartoznak. Már gondolkodtunk azon is, hogy a szövetkezet mellett kéne létrehozni az ifjúsági «•/<• i

■— A busz csak jó óra múlva indul Nyék felé — mondja e csaplárosnő az aprócska kocs mában, ahol a hat asztal csak szökősen fér el. Gyalog vágok neki a hat-hét kilométernyi útnak. Cseresznyefák, zöldellő bú zatáblák övezik a dimbes-dom bős, kacskarlngós bekötőutat. Szembe egymás ulán futnak el mellettem a személygépkocsik. Hiába tekingetek sűrűn nátra, Kőkeszi felől egy se jön. Ilyenkor már kifelé kevesen mennek a faluból.

A vad szél pedig egyre csak szembe csapkod, hátralölt, marasztalni akar.

Beérek Nyékre.

Ez itt már szinte más világ.

ZOLCZER JÁNOS

A szerző felvételei

„A múltkor i* nyolcan-tfzan jöttek csak el."

.. örökösen nem lehet csak dolgozni."

„Nekem munka kell, mindig több és több."

A falu főutcája

Miközben baktatunk a falu ban, elmeséli, hogy nyolc. (811 lagja van a falu SZISZ-szerve zetének. Abból öt vezetőségi tag, de valójában csak három lánnyal lehet számolni, a többiek passzívak.

— A múltkor is teaestet szerveztünk a klubban, és csak nyes, szűkös helyiségünkben ra gondolok, hogy a mi szegényes, szűkös helyiségünkben mulassanak-e vagy valamelyik szomszéd község, mondjuk Nyék szép, hatalmas kultúrhá- zában, akkor nem csodálkozom, ha a fiatalok az utóbbit választják. Még ha utazni kell is.

— És te mint elnök mindent megteszel azért, hogy jobb, színesebb legyen itt a közösségi munka?

Látom az arcán, erre a kérdésre nem szívesen válaszol, inkább ne is tettem volna föl. De ha már elhangzott, önkritikus egy kicsit:

— Nem, de nehéz Ilyen körülmények között boldogulni.

Ezt ugyan nem hiszem el, mint ahogy azt aem, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de legalább meg kellene próbálni. Mondom is Júliának.

i— Én Itt az óvodában csak helyettesítek. Szeptembertől el megyek, hogy hová, azt még nem tudom, de a faluban nem maradok, mert megesz az unalom.

Hát Igen, itt van a kutya elásva. Már ő sem érzi otthonának a falut, 6 is elvágylk, és az itt eltöltendő néhány hőnap majd csak eltelik valahogy. Utána meg lesz, ami lesz, főjön érte másnak a feje. Vince szavaiban. Nyílt szavű, A hnb előtti villanypöznára őszinte tekintetű, egyenes jel- az Idén gólyacsaiád telepédé" lemű embert, közéleti személyt- Tavaly még máshol fészkelte séget ismertem meg benne, Ve- de ott valaki szétdúlta az „otí le öröm a beszélgetés. A falu- hónukat“. Mégsem mentek e siak is csak egyetlen „rossz“ messzire, Itt találtak maguk tulajdonságát vethetik a szemé- nak helyet a hangosbeszél ö' re, mégpedig azt, hogy éré- hangszórója fölött. Ezt egy ki- lyes, szókimondó és vélemé- csit még jelképesnek ts érzem, nyét Is így adja tudtára az embereknek. 4.

Híradás? Rólunk? *>-. néz rám bizonytalanul a hnb-elnök, Krnáő Vince, amikor előadom jövetelem célját. — Aztán mit szeretne írni? — kérdezi, miközben segít két idős embernek a művelődési ház alapjainál. Függőónt tart a kezében, „belenéz“ a zsinórba.

Látom, hogy kell Itt a segítség, közelebb lépek, s ahol a függőón megjelölte a helyet, beverem a szöget. Mikor készen vagyunk, büszkén mutat körbe:

—I Ez lesz falunkban az u- tőbbt évek legnagyobb vállalkozása. ötmillió koronánk van rá, és társadalmi munkában szeretnénk fölépíteni.

f— Hárman? te kérdezem él- celődve.

Elharapja a szöt, mondana valami cifrát, de csak később felel:

*— Mond valamit. Tegnap végre sikerült fuvarost szereznem, aki elhozta a cementet, de htába jártam végig a falut, egy embert sem tudtam meggyőzni, hogy segítsen lerakni. Nagy sokára két suhanc megszánt, ők segítkeztek.

'te Ne csodálkozzék, hiszen ilyen dologidőben minden épkézláb ember a határban van: répát, kukoricát kapálnak, a háztájiban is van elég munka,

•— Ami igaz, az igaz, de akkor sem töri magát a falu, ha nincs tennivaló. Ezt már ne írja meg: elszoktak az emberek a közös melótól. A lelke- met Is kltehetem, hogy társadalmi munkára megszervezzek néhány embert. Persze tisztelet a kivételnek, de a többség az fütyül mindenre.

A tűző napról behajtunk a hnb épületéhez. Közben Krnáő Vince lelkesen, boldogan beszél:

— Látta azokat a gyönyörű gesztenyefákat az épülő kul- túrház előtt? Tövükben van egy közel százéves, erős, masz- szív szökőkút. Közvetlen közeiét ugyan elcsúfítja még a róggyant hajdani uradalmi é- pület, de azt, ha elkészül a kultúrház, lebontjuk. Szép parkot csinálunk a helyére, sok virággal, zölddel. Olyat, hogy párját ritkítja majd a környéken.

— Nem tart attól, hogy mire mindez elkészül, kihal a falu, nem lesz, akii szolgáljon a művelődési ház, a park...?

— De tartok ettől, nagyon is tartok. Csak épp nem tudom elképzelni úgy a napjaimat, életemet, hogy tétlenkedjek, ne csináljak semmit. Nekem kell a munka, mindig több és több. És még egy kicsit hiszek abban, hogy a lakásokkal is meg tudom értetni: más is van a világon, mint kiskert, háztáji, kukoricakapálás._ Hogy van közösségi munka, kultúra, szórakozás, kikapcsolódás, pihenés. Tegyük azt olyan helyen, qlyan környezetben, a- mtt együtt, közösen hoztunk létre, a majdani kultúrházban.

f 2.

Kőkeszi, a nagykürtöst (Vet. Krtiä] járás dombok között megbúvó kisközsége valójában központi jellegű, de mégsem fejleszthető. Közigazgatásilag hozzá tartozik: Sirak, Gyürki, Terbegec és Szelény. Építeni — néhány nagyon indokolt kivétellel — egyik faluban sem lehet. Az öt településnek összesen 1582 lakója van, Kőkeszi- nek 337, házszáma 93, és a falu lélekszáma egyre csökken. A fiatalok Nyéken, Csábon, Zsélyben vagy Nagykürtösön építkeznek, kapnak lakást. A helyi szövetkezet a nemzeti bizottsággal karöltve ugyan fölépített két hatlakásos bérházat, de az ott lakók közül is sokan elmenekülnek. Itt nincs mozi, nincs presszó, művelődési ház, nincs semmi, ami lekötné a fiatalságot. Van u- gyan egy parányi Ifjúsági klub, de annak is lassan berozsdásodik az ajtaján a zár. Ha marad Is majd a faluban valaki, az csak az öregebbje lesz. Jelenleg is legalább tizenöt család építkezik az imént említett községekben.

t—. Kinek kell hát a művelődési ház?

te Nem mondhatok mást: a kutyának se kell majd. Ott van például a terbegecl: ha lakodalmakra nem bérelnék ki, neszőné a pókháló. Ez is erre a sorsra jut majd. De bár adná az Isten, hogy ne lenne Igazami Viszont kell, hogy legyen itt is, mert igazán csak akkor tudjuk megítélni e szempontból az embereket, ha már kész lesz, lehetőségük lesz használni.

Beszélgetésünk közben megérkezik a szövetkezet soíőrje, a nemzeti bizottság legfiatalabb képviselője, Toldi György. Huszonnyolc éves, három esztendeje lakik Kőkeszin a már említett bérházak egyikében. Azt mondja, a két bérház lakói közt elég sok a perpatvar, nem tetszik itt neki. Építkezni szeretne, valószínűleg rövidesen telket vesz, talán Nyéken.

— Miért hagyja cserben a falut? — kérdezem.

— Miért? Hát vegyük csak számba a lehetőségeket. Ha az ember munka után, hétvégén szórakozni szeretne, vagy megelégszik a tévével, vagy beül a kocsiba, és elmegy valahová. Mozi után jő lenne beülni egy presszóba kávézgatni, beszélgetni, iddogálni, de nem lehet. Itt a bevásárlási lehetőségek sem olyanok, mint másutt. Nekem még szerencsém van, mert az autószerelés kedvtelésem, Így délutánonként és hétvégeken bőven van munkám, de örökösen csak dolgozni sem lehet. Nemcsak azért él az ember. Meg az sem mellékes, hogy saját házat szeretnék, kerttel, udvarral, ahol a magam ura vagyok.

— Ez a sorsa itt minden fiatalnak?

Toldi György az elnökre tekint, összemosolyognak, majd kisvártatva Krnáő Vince adja meg a választ:

— Gyuri aránylag sokáig bírta. Mások, az ő korabeliek hamarább odébbálltak. Az az Igazság, hogy én Gyurit se marasztalom. Most már késő a marasztalás. Igazuk van, ha belegondolunk.

Hogyan sikerült teljesíteniük a község választási programját? te kérdezem az elnököt.

— Kőkeszire vonatkozóan e- zek voltak a terveink: a két hatlakásos bérház fölépítése közel másfél millió koronáért, háromszáz méter út építése, három község hangos híradójának összekapcsolása, a kul- tűrház, és terven felül 57 ezer korona értékben bővítettük a villanyhálózatot. Amit vállaltunk, teljesítettük.

Milyen panaszokkal fordulnak önhöz a lakók?

— Panaszok? Korábban két, Jó viszonyban levő szomszéd most kacsalopás miatt pereskedik, vagy valakit el kell vitetni a zárt osztályra ... Hirtelenjében nem Is tudnék többet említeni. A lakók ügyeit, már ami rám tartozik, igyekszünk orvosolni, még mielótt panaszra Jönnének. Kevés a panasz, és ez jó Jel. Másra összpontosíthatjuk a figyelmet, mint apró-cseprő peres ügyek intézésére. Dolgozhatunk, hiszen az öt községben mindig van mit tenni.

3.

Nincs okom kételkedni Krnáő

talán aktívabb munkát fejtenének ki“.)

A SZISZ-elniik, Horváth Júlia óvónő a nemzeti bizottsággal egy épületben lévő óvodában dolgozik. Most délutános, húsz gyerek van a gondjaira bízva. Fél öt felé, amikor be kopogok hozzá, már csak egy kisfiú játszik a szűkös helyi ségben. Tavaly még húszon nyolc gyerek járt a magyar tannyelvű óvodába, a jövő tan évre eddig még egy szülő sem jelentette be csemetéjét.

Júlia örül, hogy felkerestem, legalább nem kell kapálnia, mert Itt a munkaidő után ez következik. Azt javasolja, néz zük meg a klubot.