Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-24 / 26. szám
1 Az ismeretlen MOSZKVA MARAFKÖ LÄSZLÖ világjárók A húszas-harmincas években élte virágkorát a Montparnasse müvészne- gyede. A „magyar Párizs" e- gylk helyszíne ez, számos t- rónk, művészünk járt ide szívesen, vagy lakott a közelben. A kávéházak szép időben kitelepülnek a járdára, éjfélkor Is pezsgő élet zajlik a bulváron. Az egyik házfalon mésszel ptngált felirat: „Koszos idegenek, menjetek hazai" Nos, az idegenek valóban piszkosak. A felirattól nem messze feltörve a járda, mellette gázcsövek hevernek. A csatornában dolgozó munkások között — arc- és hajszínükről könnyű megállapítani — elvétve sincs francia. Vendégmunkások. Ha szivükre vennék a felszólítást, s távoznának az Országból, nem tudom, ki végezné a legnehezebb és legszennyezettebb munkákat Franciaországba n. Persze, a „fővárosok királynője", Párizs, mint minden városóriás, még számtalan arcát ragyogtatja. Megyek a régi metró folyosóin, melyeket olyan csempe borit, mint mifelénk a fürdőszobát, s messziről egy fúvószenekar hangja csalogat. Csapong az alagút-labirintus- ban, ahol felerősödik,hol elvész. Az egyik kanyarban aztán ott áll előttem egyi fiú, konzervatőriumi hallgatónak vélem, vastag keretes szemüvegben, blockflőtével. Előtte a betonon a barettje, benne aprópénz. Főként centithe-ok, s néhány egyfrankos. fete errefelé jövök haza, Ismét látom, még mindig elmélyülteti játszik. De a metrókocsira tis felszáll- nak fiatal zenészek. ‘Az egyik például hegedűvel; partnernője addig kalapozni indul. Nem erőszakosan, inkább félszegen.. Nem nagyon gyűlik a pénz, de nem méltatlankodnak, s az u- tasok sem tesznek megjegyzéseket. A következő állomáson a fiú meghajol: „Köszönöm“ — mondja halkan, s leszáll. Másnap a Beaubourg-nál, avagy a- hogy hivatalosan nevezik: a Pompidou Kulturális Centrumnál látom újra. A szuper-hipermodern fémtraverzháló alatt zsong a „hétköznapi művészek“ kavalkádja. Összecsukható széken ül a sötét szemüveges férfi, aki — a tábla szerint — „megtanította a fűrészt zenélni.“ S valóban, a ránézésre egyszerű fűrésznek tűnő szerszám időnként a szférák zenéjét szólaltatja meg.. Az ..egyszemélyes színházat bemutató negyven feletti férfi „beköpéseit“ lehetetlen követni: csak a franciák kacagnak. Nyilvánvalóan párizsi zsargóban az aktuális politika! témákat „alulnézetből“ kommentálja a nagyérdeműnek. A tűznyelő láthatólag meg- orrol, amikor fényképezőgéppel közeledem feléje. Sejtem, hogy nem azért, mert röpke pihenőjét zavarom meg, Inkább amiatt, hogy ha most fotózom, akkor a produkció alatt egy potenciális bevételi forrással kevesebb lesz a körbeálló, nézők között. Fellépés közben u- gyanis rámenős felesége pillanatokon belül fémlálcájávál elindul begyűjteni az elismerést. S bár tüntetőleg papírpénz virít a tálcán, a turistáktól mégis inkább apró csörren meg a réztányéron. Párizs, az évszázados hagyományokhoz híven, má is befogadja 8 művészeket. A nagyokat s a jövendő nagyokat, meg a kisebbeket is, s végül azokat, akikből még nem bújt ki Szerzőnk a budapesti Világ Ifjúsága belső munkatársa. Nevét olvasóink már ismerik. Legutóbb Moszkvában, majd Párizsban járt, ezekről az útjairól számol ba az Oj Ifjúság olvasóinak. A SOKARCÚ PÁRIZS az Igazi tehetség vagy már nem ts fog. Közülük nem egy naponta Itt látható a Feaubourg előtt. Lehet, hogy közönségük naponta több, mint az itt nem látható nagy művészeké, mégis a megélhetés alamizsna jellege nehezen vitatható. Lerí az arcukról, hogy mit gondolnak a turistákról: „örülünk, hogy jól érzed magad Párizsban, de nekünk ez Itt munka, munka, munka.“ S hiába fejezi ki a francia nyelv a „pénzt keresni“ fogalmát a gagner, azaz nyerni igével, Itt bizony az apróért is keményen meg kell izzadni. . - . »Persze Párizs . .üzért Párizsi A - kegyelemkenyérrel határos müvészkedésért senkit sem Illet-megjegyzésekkel a Járókelő, s nem zaklat a rendőr. Este újra a Montparnasse negyedben visz az utam. Fényekben tocsog a körút, nagyvilági turisták élvezkednek az éjszakai hangulatban. Ekkor pillantom meg a clochard-t, a csavargót. Két luxuskocsi között villámgyorsan hajol le, s felkap egy félig elfogyasztott pizzát. Ráfűj, s szégyenkezés nélkül rágcsálja. Lehet, hogy életformája sanzonban megénekelve, regényben megírva érdekesnek tűnik, de élőben látva, csak az jut az eszembe: vajon az emberi méltóság milyen kilúgozása kell ahhoz, valakit ennyire betöltsön az éhség. Persze, a meglesett clochard szélsőséges példa, de az is tény, hogy a „más“-ságára annyira büszke Franciaország sem mentes a tőkés világot sújtó Inflációs folyamattól. 1979-ben ez 13 százalékos -volt. Franciaországban -adnak arra, hogy az ország önálló, világpolitikai tényezőt jelentő nagyhatalom-szerepét hangsúlyozzák. Nemcsak a tévé adásaiban, hanem a politizáló emberek szavaiban is érződik ez. A hivatalos politikai megnyilvánulásokban sem titkolják, milyen jelentőséget tulajdonítanak az önálló atomütőerő elrettentő hatásának, s hogy e- zek a rakéták valahol a Francia-Középhegység rejtett silóiban szunnyadnak. Arról viszont már kevesebb szó esik, hogy Grenoble, a francia atomkutatás központja környékén é- pült, Illetve épülőfélben levő atomerőművek ellen nem egyszer tüntettek a fiatalok, s a megmozdulásoknak súlyos áldozatai Is voltak. Az Inflációhoz visszatérve: ez elsősorban a fiatalságot sújtja. Kilenc és fél millió a 14—25 év közötti fiatalok száma. Hivatalos adatok is elismerik, hogy a munkanélküliek 55 százaléka az ifjabb korosztályokból kerül ki, számuk 900 ezerre tehető. De 2—3 millióra becsülik a bizonytalan munkalehetőséggel rendelkező fiatalok számát. Nem véletlen, hogy a Francia Kommunista Párt harci céljai között szerepel a valódi, konkrét munkaalkalmat kínáló Irodák felállítása. Az egyetemekre »— elvben — könnyű beiratkozni, felvételi vizsga nincs. De magasak a költségek, és egyéb „szűrők“ is működnek: ezt tanúsítja, hogy a munkásszármazáSúak aránya a felsőoktatási Intézményekben 10 százalék, kisebb, mint a megelőző öt évben volt. A munkásszármazásúak klszű- rődésének tendenciája már a középiskolában megkezdődik, ahol arányuk 17 százalék. A fiatal diplomások nagy hányada jő Ideig állás nélkül marad, vagy nem a szakképzettségének megfelelő-munkát áaegá. Egyébként a diákok egyhar- mada bármiféle diploma nélkül fele pedig képesítés nélkül hagyja el az Iskolát. Egyetértek vele, csak azt nem tudom, miért dicséri előttem a néhány száz kilométerrel távolabb élő barátaink hazáját. jelzem Is értetlenségemet. Csodálkozva néz rám. Látszik, hogy — legalábbis számára — Kelet-Európa egy bizonytalan határokkal átjárt, ismeretlen terület. Amikor elmondom, hogy Magyarország lakosságának száma több mint tízmillió, elámul. Lám, milyen új dolgokat Is tanul az ember egy utazás röpke Ismerkedése alatti Nem tudni, hogy a fiú zseb- pénzért vagy a megélhetéséért muzsikál a Beaubonoy előtt fülius 14-én, a nemzeti ünnepen vidám figurákkal népesítik be a legkisebb városok tereit ts Bár az artista még tarifa a formáját, már csak a Pompidou kultúrközpont előtti téren van alkalmuk fellépni. A becsvágyó, független francia szellem, amely a kultúrában vonzó, a köztudatban némi befelé fordulást is eredményez. Az átlagfrancia >—i még ha tudjuk Is, hogy Ilyen nem létezik, de az egyszerűség kedvéért hadd fogalmazzák így meglehetősen keveset tud a külföldről, különösen ami a szocialista országokat illeti. Ülök a Grenoble-ből Párizsba tartő expresszen. A legendás hírű belső vasutak ma is megszolgálnák a hírnevüket. A kocsi ülései, belső kiképzése repülőgépére emlékeztet. Mögöttem egy vidéki bácsika percek óta gyötör valamilyen kérdésével, de elharapja a szavakat, kiejtése követhetetlen, és rejtélyes tájnyelvi szavakat használ. Végül a mellettem ülő ötvenes úr, felfedezve, hogy külföldi vagyok, segítségemre siet, eligazítja a bácsikát, hogy hol kell átszállnla. Majd megkérdezi, honnan Jöttem. Válaszom után elismerően bő- lint. «= Lengyelország szép ország. Moszkvában jártam már csoporttal, amikor a külföldinek kijáró előzékenységgel engedtek előbbre bennünket a Lenin- -mauzöleum előtt kanyargó sorban; jártam egyedül, amikor magányos sétákon cserkésztem be a múzeumokat, fedeztem tel az Arbatszkaja semmihez sem hasonlítható hangulatát. Legalább tízszer jártam ebben a városban, melynek méreteit egy „őslakos" ezzel a kedves sztorival jellemzi; „Mondja, kérem, merre van az X utca? Igen, menjen négy Órányit ebben az Irányban, aztán térjen jobbra ...“ Am ha valakinek moszkvai barátja van, felfedezhet egy újabb Moszkvát. Másként felderítetlenül maradó házakra vethet pillantást, s az ismeretlen emberekkel váltott néhány sző is lényegesen kiegészíti azt a képet, amelyet a suhanó panorámabuszból alakit ki az ember. Egy jókora séta előtt mindenekelőtt ajánlatos a kiadós ebéd. S mivel a magyar vendég már kitapasztalhatta egy régi orosz, étel Ízelt, s olvasmányaiból még külön (z emlékek társulnak hozzá, ezért megkockáztatja, hogy szívesen enne scslt. Nos, a moszkvai barát Ilyenkor ijedten kapja a szája elé a kezét, nehogy a jönevü szálloda felszolgálója meghallja a rusztikus kifejezést, s neki mint törzsvendégnek nehogy csökkenjen a hitele. Mikor a pincér távozik, a barát halk magyarázata következik: scslt, tehát káposztalevest (bár ez az összetett sző úgysem jellemzi eléggé a pompás eledelt) csak faluhelyen készítenek. Ilyen patinás étteremben szoljánkát,. felséges szol- jánkát Illik reúdelni. S mivel szovjet barátunk már Jő néhányszor járt Budapesten, még hozzáteszi, hogy scslt kérni Itt olyan, mintha Magyarországon a Hotel Intercontinentalban pacalpörköltet rendelnénk. Bevégezvén az aprő felsüléssel kezdődött ebédet, nekivágunk a „dombos Moszkvának“. Nem tévedés, ugyanis valahol a Dzerdzslnszklj tér mögött glrbe-gurba utcácskák követik a dombok emelkedőit. Régi kolostor, a múlt század végén, az e század elején épült házak sajátos hangulatot árasztanak -» valaha klshivatalnokok, kiskereskedők éltek errefelé. Néhol egy-egy foghfjon felépült modernebb magasépülét cövekell ki ezt a kerületrészt. Egy bádogtetővel árválkodó faház mellett (egyre ritkább már ez Moszkvában) bemegyünk egy hátsó udvarra. Csenevész fák, elhagyatott játszótér, a tűzfalhoz ragasztott épület fele már lebontva. — Hát Itt állt a gyerekkorom háza, ezen az udvaron nőttem fel — mondja barátom. - , Fejkendős néni közeleg bevásárlószatyorral. — Jó napot, Vera Dmltrijevna — szólítja meg barátom. — Nem Ismer meg? — Petyal ■— hitetlenkedik a néni. — Ha ezt Valért] tudnál Szomorúság suhan át az arcán. — Ha apád élne, Valerlj talán soha nem keveredik abba a társaságba... Na, de annak már tíz éve. Azóta megnősült, gyereket vannak. Amikor elbúcsúzunk, barátom elmondja: gyerekkori pajtásának édesanyja volt az idős asszony, akt egyedül nevelte a flát. Míg barátom apja élt, addig saját fiaként Irányította Va- lerijt, de amikor meghalt, a fiú rossz társaságba keveredett. Közben régi Iskolájához érünk, öreg épület, a kaput ketten is alig tudjuk kinyitni. Copfos, fehér kötényes kislányok szaladnak a folyosón. Benyitunk a színházterembe, az Iskolai ünnepélyek helyszínére. — Ugyanazok a széksorok — nyugtázza megelégedéssel barátom. A főbejárat előtti zsibongónál kis múzeum. Pllőtasapkák, - kézzel frt levelek, elsárgult fényképek a vitrinekben. Az Iskola volt tanulóinak tárgyal, emlékei, akik elestek a Nagy Honvédő Háborúban. S azon kevesek fotói, akik hősként élték túl. — Jócskán szétszóródott az osztályunk — emlékezik barátom. — Van, aki tábornok lett, a másik postás. Nehéz gyerekkorunk volt a háború utáni években. Ma Is látok néha egy, férfit, s rögtön eszembe jut ez a gyerekkori emlékem róla: jön velem szemben az utcán, kinőtt, bőrből készült ruha van rajta, amelyet talán már minden testvére hordott. Nem Ismerem a nevét, akkor nem köszöntünk egymásnak, de ma is, a negyvenes évelnek végén járó férfiban felismerem. Estébe hajlik a nap, amikor bekukkantunk egy fedett moszkvai piacra. Halszag — a pultokon láttam Is a sokféle tengeri halat. Gombahegyek, dinnyehegyek, gránátalma pirosa. Nem túlzás, hiszen a Szovjetunió déli vidékeiről olyan gyümölcs, zöldség is eljut Moszkvába, amelyeknek a hidegebb országrészekben még nincs szezonja. Tübltejkát viselő, barnára sült férfiak, bajuszos, cserzett arcú öregek állnak az áruk mögött Egymás között a saját nyelvüket beszélik, és oroszul szólnak át a ■ háziasszonyoknak, Illetve a „háziférfiaknak“, amilyen a barátom is, aki Imád főzni, nagy Ínyenc. Az egyik Jóvágású fiatal férfinak aztán ő Is valamilyen számomra Ismeretlen nyelven szól vissza. Az meglepetten mosolyodík el. Kiderül, barátom Üzbegisztánban volt katona, s néhány mondatra azért ma Is emlékszik. i A délről érkezett emberek sokszor egy-két hetet egyfolytában Moszkvában töltenek, amíg el nem kel a portékájuk. S bármilyen fárasztó Is nekik ez, megéri. Mint ahogy Moszkva Is örömmel veszi a friss árut. Az őriás város piacain nem kell attól tartani, hogy nem fogy el a nyálcsorgatóan gusztusos sok savanyúság, a kampókra akasztott hús, a tűrő és tejföl.
