Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-24 / 26. szám

M a a társadalmi érdeklődés középpontjában a gaz­dasági kérdések állnak. Ez egyrészt azért van, mert a CSKP Központi Bizottságának 14. ülésén ho­zott határozat alapján a népgazdaság tervszerű irányí­tási rendszerének a tökéletesítése került napirendre. Másrészt a szocializmusban a szűkén vett gazdasági problémák közügyekké válnak, mivel a gazdálkodás a társadalmi tulajdon keretében történik, és ennek alap­ján a társadalom minden tagja egyben köztulajdonos is, és mint ilyennek, joga van beleszólni a gazdasági kérdések intézésébe. Hogy a gazdasági kérdéseket megértsük és aktív részesei lehessünk gazdaságunk formálásának, fontos, hogy bizonyos közgazdasági ismeretekkel rendelkez­zünk. Ezt szolgálja a lapunk hasábjain most indított so­rozat is. A sorozatnak azonban nem célja, hogy teljes közgazdasági ismereteket nyújtson. Arra törekszünk, hogy néhány időszerű közgazdasági kérdésben helye­sen tájékoztassuk az olvasót. Munkatársunk, Harna Ist­ván mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa, szívesen válaszol az olvasók kérdéseire is. TÁRSADALMI OSZTÁLYOK ÉS CSOPORTOK A SZOCIALIZMUSBAN iSBSCj A termelőeszközök magántulajdonának felszámolása megszűnteti a társadalom ellentétes érdekű osztályokra szakadását. A társadalmi tulajdon alapján megvalósul az emberek alapvető társadalmi-gazdasági egyenlősége. Ebben az értelemben a szocializmus magában hordja az osztály nélküli kommunista társadalom „csíráit“. A társadalmi tulajdon a szocializmusban azonban külön­böző létezésü formákat ölt, azonkívül fennállnak az elkülönültség viszonyai is, ezért a szoclálizmúsban is léteznek még társadalmi osztályok, rétegek, csoportok. A két alapvető osztály a szocialista tulajdon két for­májának megfelelően: a munkásosztály és a szövetke­zeti parasztság. Az állami és szövetkezeti tulajdon eltérő vonásai jelentik azokat a feltételeket, amelyek e két osztály létezését megalapozzák. Az állami és a szövetkezeti tulajdon ugyanakkor mint a társadalmi tulajdon formái egytfpusúak. Mindkét tulajdon formára jellemzők a szocialista tulajdonviszonyok belsőleges vo­násai és összefüggései, amelyek összekapcsolják a mun­kásosztályt és a szövetkezeti parasztságot. Mindkét osz­tály tagjai tulajdonosok és dolgozók egy személyben, és mint ilyenek, érdekeltek a társadalmi-gazdasági fejlő­désben. Egyéni anyagi helyzetük különbségei elsősor­ban végzett munkájuk különbségeiből fakadnak. A két tulajdonformából következő sajátosságok létre­hozzák ugyan a két osztály osztályérdekeit is, ezek azon­ban nem állnak szembe antagonisztikusan egymással. A szocializmusban az emberek egyéni helyzetét alapve­tően nem az osztályokhoz való tartozás határozza meg, hanem minden osztály (réteg j tagjai egyben a társa­dalmi termelő kollektívának is tagjai. A termelőeszkö­zökhöz való viszony tekintetében egyenlőek, nincsenek az osztályok között kizsákmányoláson alapuló viszo­nyok. A szocializmusban tehát csak szövetséges dolgozó osztályok léteznek. A két alapvető osztály mellett a szocializmusban ön­álló társadalmi réteg az értelmiség. Az értelmiség álta­lában, így a szocializmusban sem kötődik önálló tulaj­don formákhoz, éppen ezért soha sem önálló osztály. Tevékenységének sajátos tartalma alapján azonban kü­lön társadalmi réteget képez. Tevékenysége mindig — így a szocializmusban is — a tulajdon funkcionálásával függ össze. Az értelmiség feladata a termelés és a tár­sadalmi tevékenység egyéb területein a folyamatok szakszerű irányítása, vezérlése a tulajdonosok érdekei­nek megfelelően. A szocialista értelmiség ebben az érte­lemben az osztálytársadalmi érdekek hordozója. Tagjai is jórészt a két alapvető osztályból kerülnek ki. Az ér­telmiség tagjainak egyéni helyzetét illetően szintén a végzett munka a mérvadó. Az általuk végzett szellemi munka minősége (kvalifikációjaj a munkamegosztás mai fokán még lényegesen különbözik a fizikai munká­tól. Más szóval: az irányítás és a vezérlés funkciója még bizonyos mértékig elkülönül a végrehajtás funk­ciójától. A szocialista társadalomban az egyes osztályokon be­lül is kialakulhatnak viszonylag önálló érdekkel bíró rétegek, csoportok. A szocialista árutermelés viszonyai között egy-egy ágazat, illetve foglalkozási ág dolgozói előnyös helyzetbe kerülhetnek, például a termékeit (szolgáltatásaik) iránt megnyilvánuló különösen inten­zív kereslet révén. A műszaki fejlődés eltérő üteme, a szükségletek szerkezetében bekövetkező változások az ágazatok és vállalatok különböző mértékű fejlődését teszik lehetővé, illetve szükségessé. A gyorsabban fej­lődő területek vállalati kollektívái, dolgozói általában ebből következően is élveznek bizonyos előnyöket, ame­lyek realizálása, illetve megtartása az adott terület dol­gozóit sajátos érdekek alapján összekapcsolja. HARNA ISTVÁN mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa P ár nap múlva a közép­iskolákban, szaktaninté­zetekben is felhangzik a tanév utolsó csengetése. Meg­kezdődik a várva várt vaká­ció. Szegre kerül az iskolatás­ka, s vele együtt az elmúlt tíz hónap gondjai, fáradalmai is lassan feledésbe merülnek. A tanév utolsó napjai már ma­gukon viselték ennek a han­gulatnak a jelelt a Somorjai (Samorín) Mezőgazdasági Szak­tanintézetben is. A harmadiko­sok a záróvizsgára készültek, a többiek meg azt tervezgették, hogyan lehetne a néhány he­tes szünidőt a lehető legjobban kihasználni. Sokat pihenni, szó­rakozni, nagyokat kirándulni, esetleg egy-két hetet dolgozni, hogy pár koronára is szert te­Az utolsó csengetés után gyenek. E célok lebegtek leg­többjük előtt. — A nyári szünidőt, hogy hasznos és kellemes legyen, legalább úgy kell megszervez­ni, mint a tanulást vagy a munkát — mondta Petrilla Ctibor, az iskola igazgatója. — Sajnos, a tanév utolsó napjai­ra nem tudtunk olyan jól si­került kirándulásokat szervez­ni, mint korábban. Nem azért, mert nem volt érdeklődés, vagy talán a pedagógusok nem vállalták volna a szervezéssel járő többletmunkát, hanem a- zért, mert a dolgozók iskolájá­ban ezekben a napokban van­nak a záróvizsgák, és teljesen lekötik a tanárokat. Ezeket a kirándulásokat főleg az elsősök hiányolják, érthető is, hiszen a szünidőre jóformán semmit sem tervezhettünk számukra. A másodikosok a szünidő egy részét, pontosabban mondva két hetet Magyarországon töl­tenek. Már harmadik éve ba­ráti kapcsolatot tartunk fenn a csurgói mezőgazdasági iskolá­val. Ez az iskola hasonló be­állítottságú, mint a miénk, éppúgy szakmunkásokat készít fel a mezőgazdaság számára, mint ml. >— Hírneves iskola Magyar- országon a csurgói, nagyon jól fel van szerelve segédeszkö­zökkel, kitűnő kapcsolatokat tartanak fönn a környező szö­vetkezetekkel, ahol a legkor­szerűbb ismeretek szerint fo­lyik a termelés, és nagyon Jó a kollektívája is, így a ml ta­nulóinknak is kitűnő alkalmuk nyílik arra, hogy az ott tartóz­kodásuk alatt kibővítsék a ná­lunk szerzett szakmai ismere­teket. Minden évben a máso­dikosokat visszük Csurgóra, mégpedig valamennyit. Termé­szetesen ez a kapcsolat a köl­csönösségen alapszik. A csur­gói iskola növendékei közül ű- gyanannyian jönnek Csehszlo­vákiába, mint ahány tőlünk megy Csurgóra. Mi is mindent megteszünk azért, hogy a csur­gói vendégeink ismeretekben és élményekben gazdagodva térjenek haza. — Néhány napot vendégeink a brnői traktorgyárban is töl­tenek. Itt megismerik a trak­torgyártás legfontosabb műve­leteit, ami nagy segítségükre lesz gépjavítói pályafutásuk a- latt. A szakgyakorlat alatt meg­ismerkednek hazánk második legnagyobb városának, Brnó- nak és környékének történelmi nevezetességeivel, utána pedig nagyobb kirándulást tesznek e Magas-Tátrába. Ez alatt a ki­rándulás alatt a magyarországi tanülők bejárják Észak-Szlová- kiát. Ügy ütemeztük be, hogy a kirándulás végén Kelet-Szlo- vákiában találkoznak majd a mi diákjainkkal, akik a csur­gói szakgyakorlat után szintén kiránduláson vesznek résZt. így volt ez az elmúlt években, és így szeretnénk az idén is. Biz­tos vagyok benne, hogy senki sem bánja meg, hogy részt vett ezen a esereüdüléseü. Ezt a kapcsolatunkat továbbra is á­polní akarjuk, sőt a lehetősé­geinkhez mérten még jobban ki szeretnénk bővíteni, hiszen a kultúrában és a sportban vannak még jócskán tartaléka­ink. A tanulók többsége pedig szívesen megy a csurgói tanul­mányútra. Szombathelyi Lász­ló, Görcs József és társaik már alig várják az indulás napját. Voltak már hasonló találkozó­kon, barátokat szereztek, S a szakmájukhoz meg újabb is­mereteket. — Két hét nem nagy idő — mondja Görcs József. — Ha ha­zajövünk, néhány hetet itthon is dolgozni akarok. Több, mint valószínű, hogy a nyár egy ré­szét gépjavítóműhelyben töl­töm. Szeretnék néhány napot segédkombájnosként dolgozni, mert ott J61 lehet keresni, de nem biztos, hogy ez a vágyam teljesül, elég nagy a konkur­encia. A harmadikosok, Mucska Du- San, Mészáros Károly, Kalmár Vince meg a többiek az utol­só csöngetés előtti napokat a záróvizsgára való felkészülés­sel töltik. Számukra véget ér­nek a tanulóévek. Elhangzik az utolsó csengetés, s várja ő- ket az élet. Friss szaktnunkás- -igazolvánnyal a zsebükben térnek haza, ki-ki abba a szö­vetkezetbe, amellyel szerződést kötött. Bizakodva lépnek ki az iskolából, mert tudják: az ott éltöltött három év nem volt hiábavaló. Jő szakma, biztos megélhetés a kezükben. K. I. Űj szervezet alakult Alakuló gyűlésre Jöttek össze a minap a nád- szegl (Trstice) fiatalok. Többen csodálkoztak a faluban, hiszen évek őta működik már a Község­ben SZISZ-alapszervezet, méghozzá nem Is rosz- szul. E szervezet többségét a szövetkezeti fiatalok alkották, de regisztrált tagként számon tartották az ország más részeiben, más városaiban tanuló diákokat meg a csak hétvégére hazalátogató mun­kásfiatalokat is. Különösebb vitát ez a helyzet ugyan nem okozott, de tény, hogy a teendők orosz- tánrészét a szövetkezett fiatalok végezték, a tár­sadalmi munkából is főleg ők vették ki részüket. A többiek esetleg pénteken este, de jobbára csak szombaton és vasárnap kapcsolódhattak be a kö­zös munkába. Ezért döntöttek úgy, hogy külön szervezetet alakítanak. Az alakuló gyűlésen Hencze Béla, a „régi“ SZISZ-elnök gratulált elsőként Gombos Tibornak, az új alapszervezet elnökének. Személyében ügyes, talpraesett tagot választottak az alapszervezet élére, A munkaterv önállósulásánál figyelembe vették, hogy a tagok Jobbára csak a hétvégeken kerülnek haza. Az ifjúsági szervezet már eddig is sokat segí­tett a helyi alapiskola tanulóinak, a pioníroknak. Anyagi támogatást nyújtottak a versenyekhez, ve­télkedőkhöz, kirándulásokhoz, műsort szerveztek gyermeknapra. Ezentúl még szorosabbra szeret­nék fűzni a baráti kapcsolatot. A jövőben többen segédrajvezetökként látogatnak a pionírok közé. közös vetélkedőket, versenyeket rendeznek, a Je­lentősebb társadalmi, politikai évfordulókra, ese­ményekre közős műsorokat készítenek. Pénztárosnak Czanlk Magdát választották meg. Magda negyszerű érzékkel látott munkához. Tud­ja, hogy jő bevételt hoz a diszkó s ugyanakkor nagy közkedveltségnek örvend a fiatalok körében. A kultúrház egyik helyiségében ezentúl hetente egyszer diszkó szerepel a műsoron. A falu veze­tői főleg a társadalmi munkában számítanak a fiatalok segítségére. A kultúrház környékének rendbetételekor fogadják majd örömmel a dolgos kezeket. A fiatalok pedig szívesen mennek. A népművészetet, a népi hagyományokat ked­velő, ápoló fiatalok népi tánccsoportot alakítot­tak, Hat lányból és hat fiúból áll az együttes; a vezetőjük Miszlik Tibor. Kísérőjük a község nép­szerű zenekara, a Pegas lesz. A CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége felkarolta őket, s meg­ígérte, hogy műsorukhoz ruhákról majd gondos­kodik. A CSEMADOK helyi szervezetén kívül hama­rosan felveszik a kapcsolatot a község többi tö­megszervezetével is. Az alakuló gyűlés késő estig eltartott. Minden­ki kirukkolt valami ötlettel, elképzeléssel, ame­lyet ha nem is rögtön, de hamarosan megvalósí­tanak. Az egész gyűlést a tenniakarás jellemezte. S az utána következő hetek munkáján is meglát­szott, hogy ez a lelkesedés nemcsak fellángolás volt. Ezt a lelkesedést szeretnék tartóssá tenni, s évek múlva átadni azoknak a SZISZ-tagoknak, akik az ő helyükbe lépnek. BENYÁK MÁRIA Fociparádé a Garam-kupáért A Csehszlovák-Szovjet Bará­ti Szövetség kéméndi (kamení- ni) szervezete nemcsak kultúr­műsorokkal, hanem érdekes sportrendezvényekkel is ked­veskedik a község lakosainak. Jó példa erre az a június 29- én, vasárnap délután 14 óra­kor kezdődő fociparádé, ami­kor a kéméndi öregfiúk, a ga- ramvölgyi öregfiúk válogatott­ja, a budapesti újságírók lab- larúgó-vélogatottja, valamint a CSEMADOK, a rádió és a heti­lapok focicsapata vetélkedik a szervezet által felajánlott Ga- ram-vándorserlegért. És hogy mennyire „fociparádé“ lesz ez a labdarúgótorna, íme néhány adatl A budapestieket a Ma­gyar Televízió, a Magyar Rá­dió, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Hírlap, a NépsZava, a Népsport és az Űj írás szer­kesztőiből válogatták össze, legkeményebb ellenfelei pedig a CSEMADOK KB, a Hét, a Sza­bad Földműves, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége és a Nő munkatársai lesznek. Természetesen rádiónk magyar adása is beszámol a rendez­vény érdekesebb epizódjairól, már csak azért is, mert a dön­tő mérkőzéseket a Magyar Te­levízió két Ismert sportripor­tere, Kopeczky Lajos és Egri János (a Játék a betűkkel szer­kesztője) konferálja majd. Ér­demes tehát a távolabbi köz­ségekből is átruccanni a nép- mulatsággal és tánccal végző dő kéméndi fociparádéral ta-(n-n) FÖNÍCIA SORSA KÍSÉRT Ha jól tudom, a föníciai­aktól származik a mondás, hogy hajózni kell. Annyi bi­zonyos, hogy az ókori föní­ciai nép hajósnemzet volt. Többek között ez ts lett a vesztük, mert a kereskedé­sen és alkalmanként a hábo­rúskodáson kívül semmi mással sem foglalkoztak, a- mi egy nemzet virágzását elősegítette volna. A hajóépítéshez fa kellett, sok fa, ezért rendületlenül Irtották a dús cédrus- és fenyőerdőket eladdig, míg majdnem kipusztították 6- ket. Megbomlott a természet biológiai egyensúlya, és az egykori Fönícia az évszáza­dok során sivataggá válto­zott. Pár évvel ezelőtt erről a saját szememmel is meg­győződhettem, amikor ke- resztül-kasul bejártam Liba­nont és Szíriát, tehát az egy­kori Fönícia területét. Kü­lönösen Szíria nyújt a ml égövünk dús növényzetéhez szokott szemnek szivetszo- rító látványt. Az oázisokban és a településeken tmttt- -amott zöldellő fák, bokrok kivételével az egész ország sárga-vöröses málladék. Amikor e sorokat kanya- rítom papírra, könyvszek­rényem sarkában egy céd­rusfaágra és tobozra esik a pillantásom. A világ utolsó cédrusfáligetéből, a Libanon hegység Les Cedres lejtő­iről hoztam magammal. Kö­rülbelül négyszáz cédrusfa található még itt a mind­össze néhány hektárnyi er­dőségben elrettentő példa­ként arra, hogyan nem sza­bad bánni az éltető anyater­mészettel. Mindézt csak azért tartot­tam érdemesnek elmondani, mert néha az az érzésem, hogy nem okultunk a föní­ciaiak sorstragédiájából. Kü­lönösen a városok és köz­ségek belterületén olyan barbárul irtjuk a fákat, mint­ha a világ legtermészete­sebb dolga lenne. Ha valahol fás részeken építenek lakó­házakat, akkor az első te­endő, hogy egy szálig kiirt­ják a fákat. Aztán amikor elkészül a lakótelep, akkor meglehetősen költséges ú- ton éltesebb fákat próbál­nak telepíteni, hogy vala­melyest elviselhetőbbé te­gyék a sivár környezetet. Ezek a fák legtöbbször meg sem fogannak, képtelenek alkalmazkodni az új környe­zethez. Vajon miért voltak útban a korábban ott talál­ható fák? Az isten sem tud- fa. Kora tavasszal Bratislava lakóit egyik napról a má­sikra azzal képesztette el valami „okos“ elme, hogy több utcában kivágatta a 20—25 éves fákat. Nem is akármilyen módon. Először derékban fűrészeltek el 6- ket, és a fatönkök sokáig ott éktelenkedtek a járdák szé­lén, míg vettek valahol kül­földön egy gépet amely tö­vig vágta a fákat, eltüntet­ve a szomorú látványt. Ekkora barbárság láttán sok embernek kinyílott a bicska a zsebében. Valaki később „megmagyarázta a bizonyítványát“, hogy ezek a fák már kivénhedtek (?), nem volt más választás. El is hiszem, ha közben nem hallom egy másik bennfen­tes magyarázkodását, hogy azért irtották ki a fákat, mert túl költséges a gondo­zásuk. Steel A jó ég tudja csak, hogy mióta jövedelmező vagy rá­fizetéses üzlet az egészsé­ges környezet, és miért aka­runk mindenáron a föníciai­ak sorsára futni. PALÁGYI LAJOS A szaktanintézetben élénk sportélet folyik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom