Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-10 / 24. szám

Szabadjon kezdenem az Ipolysági (Sahy) tejüzem­ben tett látogatásomról szó­ló beszámolót egy kis kité­rővel. Maguk a termékek késztetnek erre, mert hiszen a tej és származékai közvet­lenül a kenyér mellett van­nak étlapunkon, mindenna­pi életünkben. S hogy ez Így volt a régmúltban is, azt beszédesen bizonyítják szólásaink, közmondásaink, ősi álmot, képzelődést rög­zít a „tejjel-mézzel“ folyó vidékről, országról alkotott néphit; akinek jól ment a sorsa, „volt mit aprítania a tejbe“; az ilyen ember a gyermekét „tejben-vajban füröszthette“. A tiszta er­kölcsű, bűntelen ember „ár­tatlan, mint a kifejt tej“; e- gyesek viszont szeretik „le­szedni a tejfelt“, aki ilyen, „nem akarja enni a szerdá­két“. Ám ha megjárja, óva­tos lesz, mert „kinek a tej megégette a száját, az aludt­tejet is fújja“. Hosszan so­rolhatnánk a példákat, bi­zonyítva, hogy a tejfélesé­gek végigkísérték az embe­riséget a gyermekkortól e- gész életen át. Külön feje­zetet érdemelne az anyatej­jel kapcsolatos szólások, mondások csoportja. A tej mindennapi szükséglet, de Jelkép Is. „Szerény lettem, éjjelenként is / kenyérről meg tejről álmodom / — ír­ja az ifjú Szabó Béla egyik nevezetes versében, mely­ben a befejező sorok is alá­húzzák a tej szerepét éle­tünkben: Halljátok? / Al­mom: / kenyér meg tej ko­pog az ablakomon. Az éhező proletár költő megannyi szűkölködő, kop­laló nincstelen ember nevé­ben is — álmodott a min­dennapi tejről. Hogyan jel­lemezhetnénk a tejellátást napjainkban Ipolyságon és vidékén? — kérdezem Vil­ma JakuSovától, a tejüzem vezetőjétől. ^ A tejtermelés nagyon fontos ágazata- és célja a nagyüzemi állattenyésztés­nek. Ennek előfeltétele a jó­fajta, egészséges egyedekből álló szarvasmarha-állomány, a megfelelő takarmányozás és a szakszerű állatgondo­zás. A múltban éppen ezek a feltételek hiányoztak, ke­vesebb volt tehát a tejho­zam, gyengébb a minőség, kevesebb jutott az emberek­nek. Üzemünkbe reggelen­ként hat teherautó mintegy 46 000 liter tejet szállít a környező falvak szövetke­zeteiből. Az átlagos zsírtar­talom 3,6 — 3,8 százalékos, de vannak persze tartós el­térések is. Például huzamo­san az átlagnál Jobb minő­ségű tejet fejnek Ipolysza- kállason (Ipel'sky Sokolec) és Paláston (Plásfovce). Ez a szövetkezetnek nemcsak erkölcsi elismerést, hanem anyagi előnyt is jelent. Vi zes tejet már nem ismerünk A hígítás kiment a divat ból, megjegyzem, nem is lenne érdemes kísérletezni vele, mert ilyen esetben nemcsak hogy semmisnek tekintik az aznapi leadást hanem még 20 százalékos térítést is köteles fizetni a csaló szerződő fél. A havon­ként többször is megismé­telt laboratóriumi vizsgálat kimutatja még azt is, ha gyulladásos a tehenek tő gye, vagy lemosásához nem az ajánlott mosószert hasz nálták. Mi történik ezután a be­érkezett tejtengerrel? — kíváncsiskodom tovább. — Üzemünk alkalmazot­tainak nagy része nő, s ta­lán nem lenne káros szép­ségápolásképp a reggeli tej­fürdő. No de fordítsuk ko­molyra a szót: a tejet per­cenként hatezer fordulattal működő centrifugában tisz­títjuk, s egyben egységesít­jük a zsírtartalom szem­pontjából, elválasztván a tej­színt Is. Ezután következik a 85 C-fokon történő pasz­törizálás, majd a közellátás számára szükséges mennyi­séget egy- és félliteres ta- sakokba csomagolja az ön­működő gépsor. Mindez o­hengerré formálják, fürde­tik, úsztatják, pihentetik, hűtik, füstölik, csomagol­ják... Nem is hinné az em­ber, hogy az eidam-tömb vagy a füstölt henger, a- melyből négy-öt szeletet rántott sajtnak szoktunk vásárolni az üzletben, ilyen hosszú utat tett meg. ott "az ipolysági üzemben, míg el­nyerte végső alakját, színét, ízét. A csarnokban a kisebb helyiségekben is érződik ugyan az erjesztett tej sa­játos illata, de üdeséget á- raszt a feltűnő tisztaság. A lányok nem sajnálják a vi­zet, amikor a sajtformákat áztatják, amikor a gépe­ket mossák, a padlót tisztít­Nehezéket kell tenni a sajtra, hogy kinyomódjék a savó. ZOLCZER János felvételei PETRIK JÓZSEF ják. Mert a tisztaság itt fon­tos tényező, benne foglalta­tik abban az 50 százalék­ban, amellyel az ember hoz­zájárulhat a kifogástalan áru előállításához. Újra a vezetőnő irodájá­ban vagyunk, lapozgatjuk a kát szocialista munkabrigád naplóját. A sajtosok huszon­három tagú brigádjának ve­zetője, Tóth Katalin nincs jelen, tanulmányi szabadság­ra ment, vizsgára készül. A naplóbejegyzésekből követ­keztetek arra, hogy jól irá­nyított kollektíva az övék, amel> nemcsak a munkahe­lyen tölti be a szerepét, ha­nem a közösségi életben és a tagok családi életében Is érezteti gyümölcsöző hatá­sát. Frenko Anna munkabri­gádjára az a jellemző, hogy tagjai gyakran cserélődnek. Ide szokták ugyanis beosz­tani a kezdő dolgozókat, a- kik kellő tapasztalatra szert téve máshová kerülnek. Je­lenleg például már csak ket­ten vannak a hét évvel eze­lőtti nyolctagú alapító gár­dából. Ez persze csak sajá­tos körülmény, de semmi­képp sem akadály abban, hogy a brigád hasznosan befolyásolja a munka me­netét s egyben gazdagítsa, széppé, tartalmassá tegye a kollektíva szabad óráit, nap­jait is. Búcsúzom az ipolysági tej­üzem vezetőjétől, dolgozói­tól, de befejezésül arra ké­rem Jakuáková elvtársnöt, árulja el a jó rántott sajt receptjét. — Szívesen. Mint háziasz- szony, észrevettem sokszor, hogy ha nem fogy el a fris­sen rántott sajt, kihűlve már élvezhetetlen. Azért én az eídamit lereszelem, a resze­léket tojással vegyítem, morzsában meghemperge- tem, és úgy rántom ki. Így omlósabb, ízletesebb. Megköszönöm a receptet. Ha tejboltjainkban, üzlete­inkben eidami sajtot vagy füstölt hengeres sajtot lá­tok, eszembe jutnak majd az ipolysági tejüzem dolgo­zói: veszek néhány szele­tet, hogy megízleljem, érez- zem azt a 40 százalékot, a- melyet a jő minőségű tejnek köszönhetünk, meg azt az 50 százalékot, amelyet a szorgalmas lányok, asszo­nyok munkája képvisel a sajtban. ségnek alig egyharmada ke­rül közellátásra, a többit sajtnak dolgozzuk fel — folytatja a tájékoztatást a vezetőnő, s hogy az elkép­zelésem e folyamatról pon­tosabb lehessen, hívatja Frenko Annát, az átvevő részleg szocialista munka- brigádjának vezetőjét, ka­lauzoljon végig az üzemen. Amíg a kísérőt várjuk, megtudom, hogy a bratisla- vai Mile» tejipari tröszt lé­vai (Levice) vállalatában a tejtermékek előállítása ra­cionális munkamegosztással Frankó Anna brigádvezető Deák Gita, Rongyik Éva és Medves Hona formákba rakja a sajtot. lyan ütemben folyik, hogy a vásárlók az üzletek nyi­tásakor már friss tejet ta­láljanak a polcokon. Nagyon célszerű a féllite­res csomagolás, aminek bi­zonyára nagy a keletje. Bra- tislavában is kérték már a vásárlók, sőt ígéretet is kap­tak, hogy lesz... De inkább tovább kérdezősködöm. Va­jon mi a többi tej sorsa? — A beérkezett mennyi­íörténik. Az ipolysági üzem eidam típusú sajt, valamint füstölt szalámisajt gyártásá­ra specializálódott. S meg­tudok még egy érdekes ada­tot, amely egyben rávilágít ennek a munkamegosztásnak az ésszerűségére is. A mun­ka minősége — mint minde­nütt — itt is fontos szem­pont: 40 százalékban függ az alapanyag, a tej minő­ségétől, 10 százalékban be­folyásolhatják az alkalma­zott gépi berendezések, ám a legnagyobb arány 50 szá­zalék (!) az emberi mun­ka milyenségén múlik. így alakul a jóminőségű tej, a kiváló sajt. Frenkóné „oltalmába vesz“ s már indulunk is ragyogó fehér köpenyben oda, ahol a tejből oltóanyag alkalma­zásával kivonják a sajtot, majd „téglává“ vagy éppen ■HMM Vakáció hasznosan A téma korainak tűnhet, de valóidban már hetek óta nem az. Mire ezek a sorok megjelennek, már késő is le­het kinek-klnek azon törni ■a fejét, hová, merre menjen dolgozni nyáron a szünidő alatt: építőtáborba, vagy ha úgy sikerül, külföldre, avagy szövetkezetbe vagy valame­lyik kisebb-nagyobb üzembe? „Jó, jó — hallom valahon­nan —, csak ne hamarkod­juk el a dolgot. Mert még nem biztos, hogy egyáltalán megyek-e dolgozniI“ Es én erről már majd megfeledkez­tem, akárcsak arról, hogy tavaly nyáron meg azelőtt és még korábban mennyien tengtek-lengtek odahaza a szülök nyakán. S ha nagyon megunták már a heverőn va­ló fekvést, az elnyűtt leme­zeket hallgatni, napozást a folyóparton, esetleg elindul­tak stoppal a legközelebbi üdülőhelyre. Az még vélet­lenül se jutott eszükbe, hogyha már másért nem, legalább unalomból néhány napra, egy hétre a szövetke­zetben a nyári munkákban segítsenek vagy a konzerv­gyárban ... Próbálom, de nem tudom megérteni őket. Bár elhiszem, hogy a tíz­hónapos iskolai hajrá után kell az édes semmittevés, a pihenés, a senkitől-semmitől függés, kell a gondtalanság, de mégis... Nem tudom megérteni, hogy aki két hó­napig egy helyben, tétlen­ségben tud élni, akit két hó­napig nem izgat sem a köz­vetlen környezete, sem a tá­volabbi világ, az a tíz hó­nap alatt istenigazából át tudta adni magát a tanulás­nak. Hogy az a fiatal érett- . ségt vagy szakmunkás-bizo- - nyítvánnyal a kezében úgy dolgozzon, úgy álljon helyt, úgy vegye tudomásul a vi­lágot, mint azt kellene. Ez nem megy a fejembe. Ez a két hónapi tétlenség! Hiszen két hónap elszaka- ■ dás mindentől nem más, mint passzivitás, érdektelen ség, nemtörődömség — úgy általában. A kivétel most is csak erősíti a szabályt. Persze — és ezt a tapasz­talat mondatja — akkor sem mindig rózsás a helyzet, ha a-tizen-huszonéves fiú vagy lány néhány napra-hétre munkába áll. Volt rá pél­da, hogy egyesek több kán csináltak, mint hasznot. Sőt, \ még a körülöttük dolgozó­kat ts föltartották. De ezek a példák inkább a kirívó e setek, nem az átlagot tükrö­zik: egyszerűen van ilyen is A nagy-nagy többség a- zért áll munkába, hogy pénzt keressen. Ami jól jön maja az annyira áhított „cucc" megvételéhez, amin utazhat, kirándulhat, és jól jön a tanév alatt. Hiszen a szülök pénztárcája sem feneketlen Másrészt meg azért, hogy közösségben legyenek, a tíz­hónapos agytorna után most lapát-, villanyelet, ládákat markoljanak, fizikai munkát végezzenek. Belülről lássa­nak egy munkahelyet, egy gyárat. ízelítőt kapjanak abból, kire mi vár, ha ki­nyílnak előtte az Elet kapui. Vannak országok, ahol a fő iskola előtt kötelező ledol­gozni egy bizonyos időt a jövendőbeli szakmában. Ná lünk a nyári építőtáborok hasonló szerepet tölthetné nek be, ha mindenki élne a \ lehetőséggel. Semmi több, mint akarat, elhatározás kérdése, és most még nem késő biztosítani a szünidei hasznos elfoglaltsá­got. ■ Zolczer János AZ EMBER A DÖNTÖ TÉNYEZŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom