Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-03 / 23. szám

Kulturális a Szovjetunióból Az örmény főváros, Jereván egyik sugárútján van a gyér* mekképtár hatalmas épülete. Ez a világ első gyermekképtára — 1970 tavaszán alapították. Az Intézmény nem önképző körként működik, hanem mint a gyermekek művészi tevékeny* ségét összefogó Jelentős köz* pont Az elmúlt tíz év alatt több ezer gyermekrajzot és festményt állítottak ki. Nem­rég nyitották meg a képtár tör* ténetének századik kiállítását. Az otthonos, Ízlésesen kiala­kított helyiségekben örmény- országból, más szovjet köztár­saságokból és Idegen országok­ból származó alkotások látha­tók, téma szerint csoportosít­va. A' gyerekek gyakran talál­koznak hivatásos művészettör­ténészekkel, képzőművészeti filmeket tekintenek meg, közös vitákon, beszélgetéseken vesz­nek részt. Minden évben má­jus 20-án itt rendezik meg a nyári vakáció kezdetének ün­nepét. Június elsején, a gyer­meknapon kiállítás nyílik a ga­lériában. A tárlatokon általában a 3—10 éves korosztályhoz tar­tozók munkált mutatják be. Ä- mikor a fiatal művész befejezi a középiskolát, az esemény megünneplésére munkáiból ön­álló kiállítást rendeznek. Az intézmény növendékei közSl sokan kerülnek képzőművésze­ti főiskolára, tanintézetekbe. Sok országban Ismerik az ör­mény gyerekek munkáit; alko­tásaikat bemutatták az NDK- ban, hazánkban Csehszlovákiá­ban, Indiában, Kanadában, 0- laszországban, Franciaország­ban, Latln-Amerikában, Afriká­ban, Japánban és az USA-ban. Könyv-matuzsálemek 100 év helyett 1400-ra tud­ják meghosszabbítani a köny­vek, folyóiratok életét a lenln- grádi Saltlkov-Scsedrin Könyv­tár szakemberei. A különleges összetételű anyagtól, amellyel a papírt átitatják, a megsár­gult, korhadt lapok szinte új­jászületnek, visszaszerzik ru­galmasságukat A szovjet filmművészet sikerei Az elmúlt évben 24 szovjet filmet díjaztak nemzetközi fesztiválokon. A legrangosabb elismerést, az Arany Kagyló dijat, a San-Sebastianban ren­dezett fesztiválon G. Danelia grúz rendező kapta az „őszi marathon“ c. Urai vígjátékéért. A cannesi fesztiválon a zsűri különdlját kapta Mlhalkov— KoncsalkovszkiJ „Szibériádé“ c. alkotása. A legjobb külföl­di filmalkotásnak járó olasz nemzeti díjat T. Abuladze „A kívánság fája“ c. filmjének 1- télték. rAPN—LV) BEMUTATÓ KÉRDŐJELEKKEL Fölösleges szószaporitásnak tűnhet­ne, az épp most jubllélö Ifjú Szivek Magyar Dal- és TőncegyQttes küldeté séröl, kultúránkban betöltendő szere­péről elmélkedni. Mert az a szimbo­likusan emelt „híd“, amely hazánk­ban a nemzeti és nemzetiségi szelle­mi kincseink között hivatott közvetí­teni, sohasem az elméleti terveiben, mint lnkébb a gyakorlati megvaló­sításában Ingadozó. Pedig a népmű­vészet olyan terület, ahol e közve­títő-misszió termékeny talajra lelhet. Ezért hárul oly nagy felelősség mű­velőire. Még nagyobb az elvárás, ha olyan társulatról van sző, amely már státuszából kifolyólag Is föllbe emel­kedhet más népi csoportjainknak. És bár köztudott dolog, hogy a program következetes és sikeres teljesítése né­ha egészen prózai okok miatt (szer­vezést hiányosságok, rossz műsorpo- litika stb.] dől dugába, a fő súly­pont a célbaérés eszközére, tehát ma­gára a műsorra kell, hogy essék. A Kiváló munkáért érdemrenddel kitüntetett Ifjú Szivek Dal- és Tánc­együttes énekkarának, szólistáinak és zenekarának bemutató hangversenye a Csehszlovák Rádió koncerttermében zajlott. A látottakböl-hallottakból I- télve a műsor összeállítót olyan ke­rek komplexumra törekedtek, amely függetlenül a tánckartól képes önál­ló életet élni. Ennek a műsor-egész­nek biztos oszlopa a Kovács Kálmán vezényelte énekkar. Erről győztek meg az első részben elhangzott kó- rusművek, amelyekben többek között Henry Purcell, Kodály Zoltán, Bár­dos Lajos és Ivan Hruäovsk? tételein vizsgázott a társulat. Karaba Gyula egyénisége biztosan tartja kordában a virtuozitás hevétől lramló szólamo­kat, s jó érzésekkel festi álé a szé­les Ívű, monumentális dallamsorokat. Ugyanaz a kórus, amely sikeresen birkózott meg az Igényes darabokkal, a közvetlenebb, szabadabb népdal-é­neklésben ts otthon van. A Karaba Gyula karnagy vezette zenekar fiatal és tehetséges muzsikusokat tömörít. A kórussal karöltve nagyszerű alapot biztosítanak a tönckarnak, de az Is bebizonyosodott, hogy értékes önál­ló repertoárral rendelkeznek. Szíjár­tó Jenő, Vavrinecz Béla, M621 Ale­xander művelnek népies zamata a zenekar muzikalitásával párosult. Nagy közönségsikert arattak a zene­kar hegedűsei a Román variációk c. mű előadásával. A műsor egészébe Jól beleépült a szólisták szereplése. Számomra Né­meth Imre fellépése jelentette az est legszebb élményét. Több népdal mel­lett Ágh Tibor gyűjtéséből énekelt egy csucsoml népdalt, zenei kíséret, és minden stilizálás nélkül — gyö­nyörűen. A műsor alkotóinak sikerűit fel­térképezniük, bemutatniuk hazánk és Magyarország több néprajzt tájegysé­gének szellem) hagvomány-klncsét, Q- zenetét. Ezzel a közvetítés első és legfontosabb feltétele megteremtő­dött. A tánckar jubileumi bemutatója már kevésbé volt összhangban az ú] ffifi QtídpIt író# cnnlisfáia. Mómnft- Imro óc Q-zlrallrr* FP.rP.nn As Ifjú Szivek néhány tagja „civilben“ műsor iránti elvárásokkal. Pereg a rokka címmel négy évszak lellegzetes szokásait kívánta bemutatni a koreo­gráfus egy bosszúlélegzetű, egységes blokkban. Ha a színpadon látott szí­nes, kavargó képsorokat, a frappőns zenével alátámasztott show-t veszem alapul, akkor a szándék kiválóan si­került. Itt azonban rögtön felmerül egy kérdés: Hol áll, ml a helye az Ifjú Szivek Dal- és Táncegyüttesnek hazai nemzetiségi táncmozgalmunk­ban?. Vajon olyan együttes-e, amely anyagi megalapozottsága, személyi el­látottsága mellett, magas művészi szinten viszi színpadra népi hagyo­mányainkat, mintegy útmutatóként a mozgalom amatör együtteseinek, vagy sutba dobva a néprajzi hitelességet, pusztán a vezető fantáziájára támasz­kodva valamiféle nép és táncműfajt produkál? Mivel szilárd meggyőző­désem. hogy az együttes küldetése az elsó lehetőséggel, az autentikus népi hagyományok művészi tolmárso- lásával azonos, a látott bemutató ér­tékelése már kevésbé kedvező. Nyilvánvaló, hogy magas művész! fokon dolgozó népi együttes nem vi­szi színpadra az ereden összegvűjtöti hagyományt „egy az egvtiez" alapon. Ez merő naturalizmus lenne. A veze­tő — koreográfus szelektál, átértékel, stilizál. A stilizálás nagyságának fo­ka a kompozíció tartalmától, a veze­tő szfnpadt meglátásától és Ízlésétől függ. A stilizálás foka vita tárgyát képezheti, képez! Is és még valószí­nűleg sokszor fogla képezni. Néze­tem szerint a stilizálás megengedett, sőt szükséges. Ami viszont nem meg­engedett, az az egyes népra)zl tájjel- legek stílusiegyelnek „eltörlése“, meghamisítása, valamint a tájjellegű stílusjegyek keverése. Bizonyos körül­mények mellett azonban még ez ts bocsánatos bűnnek minősülhet. Csak­hogy az Ifjú Szívek műsorában nem arról van szó. Ez nem a déprajzi ér­tékek valamiféle önkényes keveréke, hanem a koreográfus fantáziáiénak népies szfnekre mázolt szüleménye. Bár nem Illik jubileumkor fln- neprontónak lenni, ki kell mondani: amit az együttes tánckara produkál, annak nem sok köze van a magyar népi tánchagyományhoz. Állításom alátámasztására sok bizo­nyítékot tebetoe felhozni, azonban egy újságcikk erre szűk terület De egyet hadd említsek meg. A blokk a klasszikus balett szerkezeti felépíté­sét viseli magán. Váltakoznak benne a táncpantomim jelenetek, a táncbeté­tek (divertissement) 4s a páros tán­cok (pás de deuz). Semmilyen, népi hagyományra épített kompozíció 1- lyen szerkezetet nem bírt volna el. Az Ily módon összeállított népi tánc- kompozlcló eleve bukásra lenne ítél­ve. Hogy az együttes műsora mégis közönségsikert ért el, csak annak kö­szönhető, bogy e koreográfus a „tánc- nyelvet“ az adott szerkezethez ido­mította. Ez a művészet szabályéi ér­telmében helyes' megoldás. Mős kér­dés, mennyire helyes ez, ha az együt­tes küldetése szempontjából vizsgál­juk a kérdést. Ezt az együttes veze­tésének fontolóra kellene vennie. Akik Ismerik az Ifjú Szívek eddigi tevékenységét, bizonyára némi zavar­ral vették tudomásul a blokkban fel­merülő „áthallásokat“ az együttes e- löző műsoraiból. Sót a szakmabeliek nyilván felfedeztek Ilyen „áthalláso­kat“ a Magyar Állami Népi Együttes műsorából és néhai Harangozó Gyu­la Keszkenő című népi balettjéből Is. (lásd tánc a kaszákkal). Sebók Géza az 0] Szóban Hogyan pereg a rok­ka? című cikkében ezt a művészt szabadsággal tolerálta. Bár egyetértek mindennel amit Sebök a cikkben fel­hozott, Itt kénytelen vagyok oponálnl. Az „áthallások“ nem a művészi sza­badság, hanem a művészi etika tárgy­körébe tartoznak. Ez Is -»> elgondol­koztató tény az együttes vezetősége számára. Mint fentebb Írtam, egy újságcikk terjedelme nem alkalmas arra, hogy egy művészi produkció mélyebb, be­hatóbb elemzését eszközölje. Nem tarthat Igényt teljességre. Az Ifjú Szi­vek Dal- és Táncegyüttes olyan Intéz­ménye nemzetiségi kulturális életűnk­nek, amely nemcsak hogy megérdem­li, de egyenesen követeli b szaksze­rű értékelést. Remélem a szakembe­rek nem fogják ezt a kötelességüket elmulasztani. Lehet, az élesebb hangnem nem éppeD az ünnepi bemutató alkalmá­val a leghelyénvalóbb, hiszen az Ifjú Szívek- negyedszázados működése a- latt kulturális életűnk elválaszthatat­lan tartozékává vált. Fellépések szá­zai, határainkon belül és kívül, az énekkar hangversenyei, valamint a nagyon hasznos nevelő hangverse­nyek, hanglemezek, tagjainak fárad­ságos, áldozatkész munkája fémjelzi az együttes huszonötéves útját. A kö­zönségünk megismerte és Igényli az együttest. Az énekesek, táncosok, ze­nészek szeretik, készek minden áldo­zatot hozni további sikereiért. Ezek­ből az érdemekből nem vonhat le semmit, semmilyen kritika. De ez egyben kötelez is. Ha blrálö szavakkal éltünk, azért tettük, hogy az együttesnek segítsünk. Ezt ml kötelességünknek éreztük'. .triefenee horvútb *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom