Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-03 / 23. szám

8 IM A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ÉS A THÁLIA SZÍNPADÁNAK JÚNIUSI ÉS JÜLIUSI JÁTÉKTERVE 3. kedd Stúrovo (Párkány): Egyedül (19.30) 3. csütörtök TomaSev (Fél): A beszélő köntös (19.30) S. péntek Kolárovo (Gúta): A beszélő köntös (14.00) Pribentk (Perbenyik): Warrenné mestersége (20.00) 7. szombat Hrhov (Görgő): Warrenné mestersége (19.30) 8. vasárnap Dőlné Saliby (Alsószeli): Egyedül (19.30) 10. kedd Levice (Léva): Szent Péter esernyője (19.30) 11. szerda Dun. Streda (Dnaszerdahely): Szent Péter esernyője 13.30, 19.30) 12. csütörtök Horná Potöö (Felsőpatony): Szent Péter esernyője (19.30) Koáice (Kassa): Két férfi sakkban (19.30) 13. péntek Komárno (Komárom): Szent Péter esernyő­je (19.30) 14. szombat Moéa (Dubamocs): Szent Péter esernyője (19.30) Gemerská Vés (Harkács): Két férfi sakkban (19.00) 15. vasárnap Marcelová (Marcellháza): Szent Péter eser­nyője (19.30) RoZöava (Rozsnyó): Két férfi sakkban (19.00) 18. hétfő Safárikovo (Tornaija): Két férfi sakkban (19.00) 17. kedd Kolárovo (Gúta): Szent Péter esernyője (19.30) 19. csütörtök KoSice (Kassa): Két férfi sakkban (19.00) 20. péntek Moldava'n. Bodvou (Szepsi): Két férfi sakk­ban (20.00) 21. szombat Gombasek (Gombaszög): Szent Péter eser­nyője (20.00) Resice (Reste): Két férfi sakkban (20.00) 22. vasárnap Bofany (Battyán): Két férfi sakkban (16.00) 24. kedd Pohronsk^ Ruskov Cast Cata (Oroszka): Szent Péter esernyője (19.30) 25. szerda KoSice (Kassa): Két férfi sakkban (19.00) 28. csütörtök Komárno (Komárom): Szent Péter eser­nyője (19.30) KoSice (Kassa): Két férfi sakkban (19.00) 27. péntek Okoő (Ekecs): Egyedül (19.30) 28. szombat Senec (Szene): Egyedül (19.30) 29. vasárnap Horné Saliby (Felsőszeli): Egyedül (19.30) 1. kedd Radzovce (Ragyolc): Alom Tivadar hadparan­csa (20.00) 2. szerda Fil'akovo (Fülek): Alom Tivadar hadparan­csa (20.00) 3. csütörtök Luőenec (Losonc): Alom Tivadar hadpa­rancsa (20.00) 4. péntek Jesenské (Feled): Alom Tivadar hadparan­csa (19.00) 5. szombat Petrovce (Péterfalva): Alom Tivadar had­parancsa (20.00) A műsorváltozás jogát fenntartjuk! PLAKÄTKI ÁLLÍTÁS Érsekújvárott (Nővé Zámky) az új járási könyvtár földszinti folyosóján állították ki azokat a munkákat, amelyeket a SZISZ-tagok és pionírok küldtek be a számukra meghirdetett plakátversenyre. Az előzményekről ennyit: a járási könyvtár politikai osztálya februárban értesítette az iskolákat, hogy a tanulók benevezhetnek alkotásaikkal a plakátversenybe. Huszonöt plakáttal jelentkeztek az iskolák SZISZ-,esei és pionírjai. Ezekből a pályamunkákból a szakbizottság tizenötöt fogadott el. Hárman kaptak első, ketten máso­dik, illetve harmadik díjat. A plakátok fő témái: harc a dohányzás ellen, a világ­béke megőrzése, a. moszkvai olimpia, a nemzetközi gyermeknap, a levegő és a környezetszennyeződés elle­ni küzdelem. A tanulóifjúság a plakátokat temperával, vizfestékkel, tussal és pasztellel készítette. Az első díjat Daniela Miceková, az egészségügyi szak- középiskola tanulója „A moszkvai olimpia 1980“, Nagy Csaba „A nemzetközi gyermeknap“ és Juraj Fuőík „A dohányzás ellen“ című plakátja nyerte. Második díját nyert Eudmila Podbehlá, a Jesensky utcai szakmunkástanuló középiskola diákja „Küzdjünk a levegő és a környezet szennyeződése ellen“ című pla­kátjával. A díjakat a járási könyvtár igazgatója, Márta Weisso- vá adta át. Dr. HOFER LAJOS SASKÖ JENŐ felvétele Daniela Miéekuvá: Moszkvai olimpia 1980 vész legyen a talpán, akt kiállja a próbát. Nagy János kiállta. Régebbi és újabb plakett­jei különös tiszteletet pa­rancsolnak. Erős és mély gondolatokkal telített, for­mailag letisztult alkotások ezek, a művész belső elkö­telezettsége, évekre állandó­sult izzása messziről kitet­szik belőle, makacssága pe­dig már-már legenda. Míg szobrain fellelhető a korunkra oly jellemző eklek- tikusság, a gyorsan változó divathullámok egymást ker­gető zajlása, plakettjein en­nek nyoma sincs. Itt az egy­szerűen tiszta és már mesz- sziről felismerhető, csak rá jellemző stílus és forma szűkszavúságában is erős, sú­lyos mondanivalót hordoz. Plakettjei és legújabb, szinte sorozatban „gyártott“ NAGY JANOS SZOBRASZMCVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRÓL PRÖFÉTA-A SAJÁT HAZÁJÁBAN Alig néhány héttel ezelőtt írtam Nagy János szobrász- művész munkáiról, és most újra kénytelen vagyok tol­lat ragadni, maga a művész kényszerít erre újabb kiál­lításával. A minap az érsek- újvári Képzőművészeti Ga­léria aprócska termében ál­lították ki munkáit, néhány szobrát és plakettjét, most pedig Komáromban láthat­juk műveit. A két kiállítás között lényegbeli különb­ség van. Az előbbi bemutat­kozásféle volt, az utóbbi összegezés. Ez vagyok, ezt alkottam az elmúlt húsz év­ben b— vallja az utóbbival s ezzel válaszol azoknak az aggályaira is, akik nem e- léggé bíztak benne. Voltak ugyanis néhányan, akik ké­telkedtek munkáiban, és hiányolták kiállításait. Most hát szembenézhetnek a té­nyekkel, láthatják a teljes müvet, amelyben Nagy Já­nos Igazolja magát önmaga és a világ előtt is, mérleg­re dobja útját, eredményeit, összegez, kíváncsi arra, hogy megértik-e, elfogadják-e munkáit. Azzal, hogy éppen Komá­romban (Komárno) került sor erre a kiállításra, hang­súlyt is kap ez a gondolat. Budapesten született, de éle­te legtöbb szála Komárom­hoz köti, s bár elköltözött már a városból, Helembán él, mégiscsak itt érthetik meg leginkább. Képletesen mondva: ő az a próféta, aki saját hazájában is azzá lesz. Odahaza sokkal inkább pró­bára teszik az embert, mű­(az utóbbi kifejezést első­sorban tiszteletet parancso­ló, szívós kemény munkája láttán használom) táblái nem holmi fába vésett üze­netek, hanem valódi, minden porclkájukkal térben és i- dőben élő dombormüvek. Év­ezredeket szaladnak vissza és úgy lesznek korszerű­ek, hogy összefogják, átlé- nyegítik, átmentik az évez­redek alatt összegyűlt for­mai és gondolati tapasztala­tokat. Szembetűnő plakettjeinek a szűkszavúsága is. Igazi alkotó valaki csak úgy le­het, ha mi, a közönség is odafigyelünk és visszajelez­zük, ha tovább ösztönözzük a művészt, s ő látja, hogy érdemes dolgozni, izzadni. —tli— HORVÁTH REZSŐ A RABLÖVÁR VÉGNAPJAI 1945. április 23. Az éjszaka folyamán sikerül elrepülni Berlinből Koller tábornoknak, aki Göring összekötő tisztje Hitlernél. Reggelre meg­érkezik Obersalzbergre, és azonnal jelent­kezik parancsnokánál. Elmondja Göringnek az utolsó napok eseményeit a berlini bun­kerben, és közli Hitler szilárd elhatározá­sát, hogy végleg Berlinben marad. A legfrissebb katonai jelentések azt bizo­nyítják, hogy Berlin teljes bekerítése már csak órák kérdése. Ekkor viszont Hitler ha­talma végleg megdől. Goring, hivatalosan a harmadik birodalom második embere, már régen elégedetlen ez­zel a beosztással, szeretne a ranglétra leg­felsőbb fokára hágni. Most elérkezettnek látja idejét. Minden normális ember tudja: a fasiszta Németország napjai meg vannak számlálva. Elég ránézni a térképre, és vi­lágos, hogy a végleges összeomlástól már csak napok választhatják el a nácibirodal­mat. A rangkórsággal megszállott Göring azonban nem vesz erről tudomást. Himm- lerhez hasonlóan 6 is Führer szeretne len­ni. Előveszi díszes vaskazettáját, amelyben Hitler egyik, 1941-ben kiadott dekrétumá­nak eredetijét őrzi. Hitler ekkor Göringet nevezi ki utódának, ha őt a „harcban“ bár­milyen baj érné. Persze, amikor Hitler ezt a rendeletét aláírta, álmodni sem merte, mikor, milyen körülmények között próbál majd Göring érvényt szerezni a dekrétum­nak. Göring magához kéreti hadsegédeit és Lammers birodalmi minisztert, Hitler kan­cellári hivatalának vezetőjét, aki a nemzet­szocialista államjog hivatalos szakértőjének számított Németországban. Göring tagoltan, hangsúlyozva felolvassa a dekrétumot, majd megkérdezi Lammerst, vajon nem adott-e ki Hitler 1941 óta valamilyen más rendele­tet, amely hatálytalanítaná, vagy esetleg módosítaná a felolvasott határozatot. >— Ilyesmi nem történt — válaszolja Lam­mers —, ha a Vezér bármilyen rendeletet adott volna ki, föltétlenül tudnék róla. Ennyi elég Göringnek. Délután a követ­kező táviratot küldi Berlinbe: „FUhrerem! Tekintettel az On elhatározására, amely­nek értelmében kitart a helyén, a berlini erődben, egyetért-e azzal, hogy mint az ön utódja az On 1941. június 29-én kiadott dekrétumával összhangban azonnal átve­gyem a birodalom teljes vezetését, mégpe­dig a bel- és külföldi viszonylatban szük­ségesnek mutatkozó intézkedések korlátlan jogával? Ha ma este tíz óráig nem érke­zik semmilyen válasz, ezt úgy tekintem, mint annak megerősítését, hogy On elvesz­tette cselekvési szabadságát, aminek kö­vetkeztében az ön dekrétumának a felté­teleit teljesültnek fogom tartani. Ígérem, hogy intézkedéseimmel mindig országunk és népünk legszentebb érdekeit tartom majd szemem előtt. Jól tudja, mit érzek most, az On életének legsúlyosabb pillana­taiban. Nem találok szavakat, hogy ezt ő- szintén kifejezzem. Az Isten védelmezze önt, és siessen mielőbb ide, minden aka­dályon keresztül. Hűséges híve: Hermann Göring“ , Tehát újabb államcsíny Hitler ellen — Hitler beleegyezésével. A berlini bunkerben a táviratot a führer- ség harmadik titkos várományosa — Mar­tin Bormann — kapja kézhez. 0 is elér­kezettnek látja idejét, hogy a nagy ellen­felet, Göringet kiüsse a ringből. Tüstént to­vábbítja a táviratot. Hitler első pillanatban nem tudja, mit kezdjen az írással, de Bor­mann diszkréten felhívja a figyelmét, hogy a távirat ama szakasza, amelyben Göring jelzi, hogy este tízig várja a választ, tulaj­donképpen ultimátum. Majd még hozzáte­szi, eddig nem nagyon hitt a híresztelések­nek, hogy Göring megpróbált tárgyalni az ellenséggel (ami igaz), most azonban en­nek a táviratnak a fényében ez elhihető. Hitler agyában kezd világossá válni, mire megy itt tulajdonképpen a játék. Követke­zik az obiigát dühroham, tajtékzó száj, ro­hangálás és összefüggéstelen ordítozás. Majd kiadja a parancsot: Göringet azonnal tartóztassák le. Bormann legnagyobb öröm­mel továbbítja táviratban a parancsot az Obersalzbergen állomásozó SS-egység pa­rancsnokának. Másnap a még működő német rádiósok bejelentik: Göring, tekintettel rossz egész­ségi állapotára, lemondott összes tisztségé­ről. (Folytatjuk) ötvenezres tömeg egy rock-koncerten. A Piramis-vita óta rock- -ügyekben már semmin sem csodálkozom, azon sem, hogy Jó fél, háromnegyed év elteltével még mindig akadnak, akik szemrebbe­nés nélkül megllncselnének; és azon sem, hogy a Magyar Televízió Pulzus című köny- nyüzenei panorámamflsorá- ban úgy fest egy együttes tagsága, mint mondjuk a Karthágó legénysége .,, E- gészen a műsor végéig azt hittem, a csodák kora rock- -beat-ügyekben már lejárt, már minden volt, alfától az ómegáig, meglepetés nem érhet. És akkor Sztenavonity Du­sán, az egykori Metro-tag, a műsor házigazdája bekonfa- rálja a Neoprimitív együt­test. Már a parodisztikus „kikészítésük“ pazar volt. Orgona helyett írógépet ver az „orgonista“; a torzonborz fejet paróka teszi olyanná, és a smink kész röhej. Az­tán elkezdődik a zene: LGT- -akkordok saját szöveggel. Ha nem tartok attól, hogy lányom a másik szobában fölébred, halálra röhögöm magam. De az Igazi megle­petés mégis akkor ér, ami­kor a házigazda megkérte a Neoprimitív együttes vezető­jét, mutassa be a zenekar tagjait. Üzletkötő... újságíró- egyetemi tanár >— hangzik a bemutatkozás. Az együttes vezetője egyetemi tanár. Az­tán elmeséli, onnan jött az ötlet, hogy együttest alakít­sanak, hogy részt vettek egy szolidaritási nagygyűlésen, ahol a Piramist várták és az egésznek e magasztos foga­lomhoz, szolidaritás, semmi köze sem volt. Mint ahogy a dalszövegekben kimondott „Nagy Igazságoknak“ sincs az égvilágon semmi köze a Nagy Igazságokhoz. Álarc az egész! ök bár ezt fgy nem fogalmazták meg —ki- karikírozni, parodizálni a- karják a műfajt, s egyetlen bemutatott dalukból ítélve nem kis bátorsággal, el­szántsággal —! sikerrel! Nézd, az örült mit csinál? A Locomotív GT-vel lehet LGTv-show-t csinálni. Persze, ha olyan egyéni­ség nyúl a témához, mint Sándor Pál. A játékfilmren­dezőként is Ismert Sándor Pál nem először vállalkozik arra, hogy vezető énekesek, együttesek számait élvezetes műsorrá ötvözze. Itt szinte nem is a zene dominált, ha­nem a képek, a montlrozás, a kameramozgás, a látó­szög. Az utóbbi időben egyre több a pop-rock műsor, de az eredmény mindig sántít. Hiányzik ezekből a műsorok­ból az igazi látvány. Aki csak zenét akar hallgatni, ott a magnó, lemezjátszó. A show és az élmény csak va­lami hasonló formában tel­jesedhet ki, mint azt Sán­dor Pál műsorában láttuk- Itt az öncélú képvtbrációk, szemet rontó ugrándozósok helyett a látvány, az igényes válogatás, a zenével párhu­zamos mondanivaló domi­nált. Az összhatás kitűnő volt. És az sem mellékes, hogy az LGT-fiúk jól mozgó, mozgatható szereplőkként is beváltak. Ezt a filmet még zene nél­kül is meg lehetett volna nézni. Z. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom