Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-27 / 22. szám

(Folytatás a 3. oldalról) hetett megfékezni. A következő napok­ban Nymburkban és Podébradyban tőrt ki felkelés, amelyeknek irányitól általá­nos sztrájkot hirdettek meg. Sztrájkba léptek más cseh városok — Svatoftovice és Upice — munkásai is. Fegyvert fo­gott a semilyi, a Nová- és Stará Baka-i, valamint a ZeJeznJ Brod-í lakosság. E helységek környékén a felkelők a parti­zánokkal szoros együttműködésben vet­ték kezükbe a tényleges hatalmat. A Csehország területén tevékenykedő par­tizánalakulatok egészen a szovjet had­sereg megérkezéséig harcban álltak a német alakulatokkal. Május 3-án a Ján Zi2ka-partizánbrigád elfoglalta Vízovicét és a környező falvakat. Ezalatt Príbra- mot és Berount fegyveres munkások és partizánok szabadították fel. Ország­szerte valóságos felkeléshullám tört ki. Forradalmi nemzeti bizottságok alakul­tak, amelyeknek első dolguk a népi e- rők mozgósítása és a partizánegységek támogatása volt. A dél-csehországi anti­fasiszta ellenállásban tevékenyen részt vettek az ott-tartózkodó magyar katonák is. Ma Tfn nad Vltavouban utca hirdeti a vérrel pecsételt barátságot,, s a szom­szédos Kolodéjében emlékmű áll a fa­siszták által bestiálisán kivégzett ma­gyar katonák sírja fölött. Május 5-én tört ki a prágai felkelés. A prágaiak barikádok százait emelték a város több közlekedési útszakaszain, s ezeket a rögtönzött torlaszokat legalább 30 000 ember védelmezte. Forradalmi gardák szállták meg a rádió, a posta épületét, a pályaudvarokat, a villany- erőmüveket és sok más fontos objektu­mot. E harc élén Csehszlovákia Kommu­nista Pártja állt. A cseh nép májusi fel­kelésének lefolyása is fényesen bizonyí­totta, hogy a kommunista párt volt az egyedüli politikai erő, amely vesztesé­geit pótolva napról napra elmélyítette befolyását a felkelő néptömegekben, a nemzeti bizottságokban és a harcoló fegyveres alakulatok soraiban. Prágában élethalálharc kezdődött a felkelők és a fasiszták között. Hetedi­kén és nyolcadikén, de még kilencedi­kén is folyt a harc a fasiszta túlerővel szemben. Május 9-én a felkelők segítsé­gére megérkezett a Vörös Hadsereg. A prágaiak határtalan lelkesedése közepet* te nyitották meg a szovjet tankok előtt a barikádokat Pár óra, s vége a hábo­rúnak, nagyon közel volt a béke a sza* badság órája. Prága utcáin mégis több száz szovjet katona áldozta életét. A prágai hadművelettel a szovjet hadse­reg megsemmisítette a hitlerista hadse­reg utolsó számottevő európai gócát. Hazánk felszabadításáért nyolc hóna­pig folyt a harc, s népünk szabadságá­ért csehszlovák földön több mint 14Q ezer szovjet katona áldozta fel életét^ és közel félmillió sebesült meg a har­cok során. 1945 májusában dőlt el, hol a helyünk a világ küzdőterén. Ezekben a harcok­ban, hasonlóképpen, mint a Szlovák Nemzeti Felkelésben vagy a Duklánál és a szovjet hadsereg felszabadító harcai során az egyazon ellenséggel szemben vívott közös harcban pecsételtük meg örök barátságunkat a Szovjetunióval. E- zekben a harcokban nyilvánította ki né­pünk megmásíthatatlan állásfoglalását a haladás, a béke és a szocializmus mel­lett. Mai szocialista jelenünk 1945 má­jusából fakad.-•Vífc.-' -Ú k í HARMINCÖT ÉVI ÉPlTÖMUNKÄNK EREDMÉNYEI Az új népi demokratikus rendszer megteremtésével teret biztosítottunk az új népi hatalom megszilárdításáért, a mélyreható politikai, szociális és gaz­dasági változásokért folytatott küzdelem kibontakoztatásához. Döntő politikai küz­delmet kellett folytatnunk a burzsoázia ellen, amely nem mondott le arról a tervéről, hogy visszaállítsa a régi vi­szonyokat. A kommunisták a háború u- táni- évek nagy osztályharcaiban le tud­ták leplezni a burzsoázia terveit, meg tudták nyerni a dolgozók többségét, hogy támogassák nemzeti és demokratikus forradalmunk továbbfejlesztése prog­ramját. Amikor a reakció 1948 februárjában megkísérelte a nemzetközi imperializmus segítségével megmásítani országunk helyzetének alakulását, a csehszlovák nép egységes, határozott fellépésével meghiúsította az ellenforradalmi puccsot. A februári győzelem végérvényesen el­döntötte a hatalmi kérdést: hazánkban megnyílt az út a szocialista változások előtt. A csehszlovák nép egyúttal vég­legesen megerősítette országunk külpoli­tikai orientációját, amelynek alapját a Szovjetunióval való barátság és szövet­ség képezi. Az elmúlt évtized drámai harcaiban népünk a kommunista párt vezetésével érvényesítette a szocializmus építésének irányvonalát, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszu­sa tűzött ki. Történelmi szempontból rö­vid idő alatt megvalósítottuk társadal­munk alapvető szociális változásait. Kor­szerű, fejlett gazdaságot teremtettünk, megvalósítottuk a szocialista társada­lom erős anyagi-műszaki alapját. A fej­lődés dinamikáját tanúsítja, hogy idén a nemzeti jövedelem eléri az 1937. évi nemzeti jövedelem hatszorosát. Iparunk ma nem egész egy hónap alatt többet termel, mint a München előtti köztársa­ság idején egy év alatt. Az ipar gyors fejlesztését összekapcsoltuk a jelentős strukturális változások végrehajtásával, új progresszív ágazatok kiépítésével, el­sősorban a gép- és a vegyipar megszi­lárdításával. Ez megteremtette az anya­gi feltételeket ahhoz, hogy a népgazda­ság valamennyi ágazatában egyre na­gyobb méretekben érvényesítsük a tu­domány és a technika eredményeit. O- lyan tudományos kutatási alapot építet­tünk ki, amellyel országunk eddig még nem rendelkezett. A mezőgazdasági termelést a szövet­kezeti szocialista nagyüzemi termelés út­jára vezettük, és ezzel megoldottuk a szocialista építés egyik legbonyolultabb feladatát. Ennek eredményeképpen alap­jában megváltozott falvainkon a munka és az élet. A mezőgazdasági termelés ma 50 százalékkal nagyobb, mint a há­ború előtt volt, annak ellenére, hogy a mezőgazdáságban ma a háború előtti lét­számhoz viszonyítva kétharmaddal keve­sebben dolgoznak, és csökkent a meg­művelt földterületek nagysága is. Első­sorban az utóbbi évtizedben haladtunk nagyot előre: teljesítettük az egyik programcéiunkat — a város és a falu életfeltételei közti nagy eltérés kiegyen­lítését. A gazdasági fejlődés legfontosabb té­nyezője az egyre nagyobb méretű be­kapcsolódás a nemzetközi szocialista munkamegosztásba. Ma, a Szovjetunióval lebonyolított árucsere képezi árucserénk több mint egyharmadát, és a szocialis­ta országokkal folytatott árucserénk te­szi ki külkereskedelmi forgalmunk több mint 70 százalékát. A dolgozók saját tapasztalataik alap­ján győződnek meg arról, hogy a szo­cializmus alapvető értelme anyagi- és kulturális szükségleteink egyre teljesebb kielégítése. A teljes foglalkoztatottság, a reálbérek és jövedelmek állandó nö­vekedése, a fejlett betegbiztosítási, szo­ciális és nyugdíjellátás, a személyes és társadalmi fogyasztás tartós növekedése, az egészségügyi ellátás hozzáférhetősé­ge és magas színvonala, a kultúra és a művelődés magas színvonala, mindez mi­nőségileg új lét- és szociális biztosítékom kát teremt lakosságunk számára. Az a- ránylag nagy átlagos élelmiszer- és ipar­cikk-fogyasztás, valamint a háztartások­nak tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága kifejezi, mennyivel maga­sabb a legszélesebb néptömegek élet- színvonala nálunk a kapitalizmushoz vi­szonyítva. A szocializmus vívmánya a társadalmi fogyasztás óriási fejlődése. Különösen a hetvenes években több elvi jelentőségű intézkedést foganatosítottunk a nyugdíj­biztosításban, a népesedés alakulásának javítására, az idősek, a gyermekes csa­ládok és a fiatalok társadalmi ellátásá­ban, valamint a műveltség és a kultúra fejlesztésében. A társadalom ezekre a célokra csupán ebben az évben több mint 130 milliárd koronát fordít. Ez 70 százalékkal több, mint 1970-ben és nyolc­szor több, mint 1948-ban volt. A gondos­kodás színvonalát illetően a világ élen­járó országai közé tartozunk. A lakásépítésben is jelentős eredmé­nyeket értünk el, 1945 óta 2 600 000 la­kás épült, amelyekben ma országunk la­kosságának több mint a fele él. A la­kásprobléma megoldása elsősorban az u- tóbbi évtizedben gyorsult meg, amikor 1300 000 új, korszerű lakást adnak áh Jelentős eszközöket fordítottunk a közle­kedési hálózat, a távösszeköttetési rend­szerek, a kereskedelmi, oktatási, egész­ségügyi, kulturális és más intézmények építésére. A szocializmus hozzáférhetővé tette a dolgozók számára a kultúrát és a mű­velődést. Szüntelenül növekszik dolgo­zóink szakképzettsége. Jelenleg már min­den negyedik dolgozó szakközépiskolai vagy főiskolai végzettséggel rendelke­zik. A főiskolákon ma több mint 190 000 diák tanul. A szocialista társadalom to­vábbfejlesztése végett és a szükségletek­nek megfelelően fokozatosan átépítjük egész nevelési-oktatási rendszerünket. Nagy figyelmet szentelünk a munkásfia­talok felkészítésének. fi" • * rass■EnBBEBSOBB se 5ÉF SEGÉDANYAG A POLITIKAI OKTATÁSHOZ MÄJUS A SZABADSÁG SZIMBÓLUMA Harmincöt éve, 1945. május 9-én a szovjet hadsereg felszabadította hazánk fővárosát, Prágát, és ezzel Európában végétért a második világháború, amely mérhetetlen szenvedést zúdított úgyszól­ván az egész emberiségre. Kétségtelen, hogy ez volt a történelemben a haladó és reakciós erők legnagyobb összecsapá­sa, amely — mily törvényszerű — a ha­ladó erők győzelmével ért véget. Bizonyos azonban, hogy ez volt egy­ben az emberiség eddigi legnagyobb tragédiája. 1939. szeptember 1-től 1945. szeptember 2-ig, tehát teljes 2194 na­pig tartott. Összesen hetven ország vett benne részt, több millió emberéletet kö­vetelt. A legnagyobb emberáldozatot — húsz millió embert — a Szovjetunió hoz­ta. Ugyancsak a Szovjetunió viselte a háború legnagyobb terhét és legfőbb ré­sze van a fasizmus felett aratott győze­lemben. Fél Európa, köztük hazánk is i— neki köszönheti szabadságát. A második világháborút az imperializ­mus és torzszülötte, a fasizmus idézte elő. A Szovjetunió mindjárt Hitler ura­lomra jutása után sürgette egy európai kollektív biztonsági rendszer létrehozá­sát, sajnos nem talált meghallgatásra. A Kommunista Internacionálé 1935. évi VII. kongresszusa is felvetette egy fa­sisztaellenes egységfront létrehozásának szükségét, ám a kapitalista országok kormánykörei elvetették a javaslatot. A német fasizmus vérszemet kapva indítot­ta el minden idők legnagyobb hódító háborúját. AZ ELŐZMÉNYEK ÉS MÜNCHEN Vlagyimir Iljics Lenin A háború és forradalom című előadásában a. kapita­lista kormányok magatartását, politiká­juk és háborújuk összefüggéseit az a- lábbi sorokban magyarázta, és ez épp­úgy vonatkozik Hitlerre és a német mo­nopoltőkés vezető körökre, mint az an­gol és francia tőkések kormányának ma­gatartására. „Minden háború elválaszthatatlanul össze van kötve azzal a politikai rend­szerrel, amelyből ered. Ugyanazt a po­litikát, melyet egy bizonyos nagyhata­lom, egy bizonyos osztály ezen a nagy­hatalmon belül hosszú időn át a háború előtt követett, ugyanazon osztály elke­rülhetetlenül és elmaradhatatlanul foly­tatja a háború ideje alatt is, amikor is csak cselekedeteinek formáját változtat­ja. A háború a politika folytatása más eszközökkel“. Szinte közmondássá vált ez az utób­bi mondat. De érvényes abban az érte­lemben is, hogy a háborúval már eleve lehet politizálni: politikai lépésekkel, te­rületi követelésekkel, erőszakos cseleke­detekkel és végül magával a háborúval való fenyegetéssel is. Hitler a háborúval való politizálás széles skáláját alkalmaz­ta azzal a kiegészítéssel, hogy minden, célpontjául kitűzött területen az elő­zetes hidegháború kibontakoztatására ki­építette az ún. 5. hadoszlopait, a politi­kailag erőszakos, provokáló és céljait híven szolgáló szövetségeseit. Ausztria eltörlése Európa térképéről világosan mutatta, hogy az így már dél­ről is körülzárt Csehszlovákia ellen in­dul a következő csapás. A szudétanémet vidékeken hangoskodó 5. hadoszlop fegy­veres provokációi, merényletei szolgáltat­ták az indokokat arra, hogy Hitler alig hat hónappal Ausztria bekebelezése u- tán a „nagy német egység“ jegyében Csehszlovákia szudéta-vidékét követelje. 1938. szeptember 28-án már össze is ültek Münchenben Chamberlain angol, Daladier francia miniszterelnökök, Hit­ler és Mussolini az olasz fasiszta vezér, hogy a független Csehszlovákia sorsáról döntsenek, anélkül, hogy a szóban for­gó nép kormányának képviselőit been­gedték volna a sorsukat eldöntő tárgya­lásokra. De céltudatosan távol tartották a megbeszélésekről a Szovjetuniót is. Ez lényegesen befolyásolta a müncheni tár­gyalások kimenetelét. A Szovjetunió, miután diplomáciailag nem sikerült megakadályoznia a fejle­ményeket, a világ akkor legilletékesebb fóruma, a Népszövetség előtt foglalt ál­lást a leghatározottabban Csehszlovákia integritásának megőrzése mellett. Még a müncheni egyezmény szeptember 29-i hivatalos nyilvánosságra hozatala előtt, sőt Chamberlain angol miniszterelnök Hitlernél tett szeptember 15-i berchtes- gadeni és szeptember 22—23-i godesber­gi látogatásai között, szeptember 21-én Litvinov külügyi népbiztos a Népszövet­ség közgyűlésén kijelentette: „Amikor néhány nappal a Genfbe való ideutazá­som előtt a francia kormány először for­dult hozzám azzal a kérdéssel, hogy mi­lyen álláspontot foglalunk el, ha Cseh­szlovákiát támadás éri, én kormányom nevében tökéletesen világos és egyér­telmű feleletet adtam. Kijelentettem, hogy szándékunkban áll az egyezmény szerin­ti kötelezettségeinket teljesíteni, és Fran­ciaországgal együtt segítséget nyújtani Csehszlovákiának, az általunk elérhető úton.“ A segítséget azonban senkk sem kér­te, és Hitler csapatai októberben — a müncheni egyezmény szerint — bevonul­tak a szudétanémet vidékre, ugyanakkor az ún. bécsi döntés értelmében felda­rabolták Csehszlovákiát: Szlovákia és Kárpát-Ukrajna déli részét Magyarország kapta, és Teáin vidékén Lengyelország is bizonyos területhez jutott. Ebben a szélsőségesen összetett hely­zetben a CSKP azt az utat választotta, amely teljes mértékben megfelelt poli­tikai erejének és forradalmi hagyomá­nyainak. Habozás nélkül — szoros kap­csolatban előző döntéseivel — a politi­kai élet kellős közepébe lépett, és „Cseh­szlovákia sohasem lesz a horogkereszt tartománya“ jelszó jegyében az önálló­ság és a függetlenség védelmére riadóz­tatta az országot. A kommunista képvi­selők parlamenti klubja a párt nevében teljes támogatásáról biztosította a kor­mányt a köztársaság védelmére tett min­den intézkedésében. A kommunista párt azonban ezzel egyidejűleg kidolgozta a nép és az ország védelmére vonatkozó saját programját. Szorgalmazta, hogy a kormány gyorsan dolgozza ki és terjesz- sze a Nemzetgyűlés elé a szociális és a gazdasági reformok programját; a mun­kásszervezetek képviselőivel tanácskozza meg a felkészülést a védelemre, és rész­vételükkel ellenőrizze az államvédelem szempontjából fontos vállalatokat. Egy­ben azt is követelte, hogy a köztársaság élére olyan kormány kerüljön, amely az ország demokratikus erőinek széles frontjára támaszkodna, s haladéktalanul hozzanak létre bizottságokat a köztársa­ság védelmére, amelyek soraiban tömö­rítenék a lakosság minden demokratikus erőit WVIIIIIIi » I ISIIWII !■ HM MllHPWli—MM»™—mviniui—m—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom