Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-27 / 22. szám
M 5 Szahel. Határ. Minek a határa? A sivatagé, a Szaharáé, amely forró leheletével perzselt a szomszédos termőföldeket. Évente kilenc kilométerrel halad dél felé a homok- és kőslvatag, a- melynek terjeszkedő kedve szinte ellenállhatatlan. Nemrég Ismét Maliban, a Szahel-övezetben Jártam. Megtudtam, hogy a szahelt népek régi szokás szerint nevet adnak a nagyobb a- szályoknak, az emlékezetes éhínségeknek. A rettenetes 1918-os aszályhullámot Gon- da Bérinek (A roppant nagy) - nevezték el, az 1938. évit Nwanda Wasunak, Magányos asszonynak. Az 1954. évi szárazságnak több neve Is volt, Felső-Volta területén például Így emlékeznek rá: A Tettenért Gabonatolvaj .. , Azt a tömeggyllkos aszályt, amely hét évig tartott, és 1973-ban tetőzött, még nem keresztelték el semmilyen névre. Talán azért, mert még nem merik elhinni, hogy véget ért Akkor, 1974 tavaszán, mindenütt szívszaggató látvány fogadott bennünket. Csonttá száradt folyómedrek, alig lépkedő, teljesen kiaszott tehenek, birkák, kecskék, lelegelt növényzet Feltűnt, mekkora nyájak tén- feregnek az összeorgyáslg, szinte aléltan csipkedve a homok között száradó sárga füvet A túllegeltetés (angolul: overgrazing) az éhínség és a tömeges növény pusztul ás egyik fő oka. A szahell né pék általában nem vesznek tudomást a földtulajdonról >— óriási kiterjedésű, csekély népsűrűségű országaikban bárki ott vet, arat, ahol tud. Annál fontosabb státus szimbólum a nyá], a sok ál lat. Aki egy kicsinyke kis összeghez Jut, újabb állatokat vesz, nem a tejükért, nem ts a húsukért, hanem a rosszul értelmezett presztízsért. Az óriásira duzzadt nyájak pedig mindent letarolnak. A kecske még a fára Is fölmászik, és az ágakat Is lekopasztja. Tovább romlik a legelők minősége. Hogy miért? Bizonyos füveket az állat nem hajlandó lelegelni, inkább belepusztul. Természetes, hogy e- miatt a hasznos füvek Jutnak hátrányos helyzetbe, éppen ezek nem érik el a termőkort, nem hajtanak ki újra, miközben a kártékony füvek zavartalanul nőnek, teremnek, szaporodnak, fgy minden legelő fokról fokra elgazosodik, használhdtat- lanná válik. A vízhiány miatt a nyájakat egyre messzebbre-kell terelni. Eközben tovább so- ványodnak az állatok, vetélnek és meddővé válnak a tehenek, elhullanak a gyengébb példányok. Furcsa és fonák módon károsnak bizonyult az ENSZ szakosított szerveitől és néhány nyugat-európai országtól kapott segítség is, amelyhez pedig nagyon nagy reményeket fűztek az ötvenes években. A segítőkész külföldiek például mély artézi kutakat fúrtak, a sokezres nyájak erre messze földről odasereglettek, és mindent letapostak. Miután teleitták magukat vízzel, a szó szoros értelmében éhen vesztek, mert közel s távol nem maradt eev fűszál sem. Halászat után zsákmánnyal m Ez a tábor Timbuktu szélén nincs elkerítve. Senkit sem kényszerítenek arra, hogy Itt tengesse életét, a hangulatosan kutyasátornak nevezett ponyvák alatt, hogy Itt hessegesse hiába a legyek mlriádjait, hogy itt vigasztalja — ugyancsak hiába f— az éhségtől pókhasúvá puffadt gyermekeit. A táborok alvégén t—i és ezt nem fényképeztük i—i napról napra növekvő temetőt látunk. Bőrbetegség, gyors, trachomás vakság, vészes fehérje- és vitaminhiány, megannyi élősdi pusztítja az éhezőket és csonttá aszott kicsinyeiket. Kevés a tábori konyha, ahol a világ kö- nyöradományaiból ízetlen, de életmentő kását főzhetnek, kevés a munkaalkalom: kosárfonás, miegymás... Ez nem Auschwitz, nem is Mauthausen. Ebbe a táborba senkit sem kényszerítenek, az államhatalom irgalmas és segítőkész, csak Jobbára tehetetlen. Az egykor büszke tauregek utolsó menedéke ez a tábor, és hálát ad Allahnak, aki talpalatnyi helyhez Jutott a forró homokban, a legyek felhői között. világjárók Azt mondják, az D] ifjúság olvasói közül sokan figyelmes tévénézők, emlékeznek a Magyar Televízió egy- -két műsorára. Talán akad, aki emlékszik még egy öt- -hat évvel ezelőtti filmriportomra, amelyet A Hétben láthattak. Címe A HÉT SOVÄNY TEHÉN ESZTENDEJE volt. Abban a veszélyeztetett övezetben készült, amely az afab Szahel (Határ) nevet kapta. A Szahel-övezetbe nyolc ország tartozik: Csád, Niger, Felső-Volta, Mali, Manretánia, Szenegál, Gambia és a Zöld foki-szigetek. Bambara és malinké nők, akinek a tején kendő van, as már asszany Ráadásul a kutak megnövekedett vízhozama miatt igen nagy körzetekben vízhiány lépett fel: a mélyebb rétegekből is eltűnt az életadó nedű, messze földön elpusztultak a korábban még nagyon ellenállónak bizonyult öreg fák Is. űt évvel ezelőtt bemutattuk a Timbuktu szélén létesített menekülttábort, ahol az éhhalál elől futó tuare- geket, feketéket, arabokat igyekezett megmenteni az életnek a Mali Köztársaság jőszándékú, de eszközökben nem bővelkedő kormányzata. Életem legborzalmasabb élményei között tartom számon ezt a forgatást, s hadd illusztrálja akkori rettenetes benyomásaimat a film kísérőszövegének ez a részlete: Forgatás közben elmondták nekünk, hogy mire a filmet előhívjuk, a rajta látható gyerekek többsége már aligha lesz az élők sorában. Volt olyan gyermek is, akinek legyengült szervezete még a folyékony táplálékot sem volt képes befogadni. Ekkor Írták az ENSZ főtitkárának a szomszédos Csád Köztársaságból ezt a kísérteties levelet: „Kedves ENSZI Ne küldjön többé gyógyszereket nekünk, mert az orvosság meghosszabbítja az emberek é- létét; a vérhas okozta halál gyorsabb, tehát könnyebben elviselhető, mint a lassú éhhalál.“ A megrettent világ persze segített. Megalakult a Sza- heli Aszály-ellenes Államközi Bizottság (CIUSS), az ENSZ-tagállamok nagy része gabona- és egyéb szállítmányokat küldött. De a segélyszállítmányok elosztásakor kiderült, hogy az érkező élelmiszer számottevő része veszendőbe ment vagy spekulációs vagyonszerző eszközzé változott át. A Franciaországnál hússzorta nagyobb területen szinte a- lig van közlekedési rendszer, úthálózat. A szállítmány gyakran az esős évszak elején érkezik, amikor egyáltalán nem lehet közlekedni, és az egyébként é- letmentő segítség gyorsan a patkányok, rovarok prédájává válik. Malinak, Nigernek, Csád- nak és Felső-Voltának nincs tengerpartja. Ugyanakkor Szenegál fővárosa >— Dakar i—i korszerű kikötőváros, és TERJED A HOMOK ES DATAG csak „természetes“, hogy ide több szállítmány érkezik, mint a több száz kilométerre beljebb fekvő Nigerbe. Abidjan (Elefántcsontpart) modern kikötőjében is sok ezer tonna halmozódott föl. Hogyan lehet mindezt eljuttatni a távoli éhező falvakba? Előfordult, már, hogy katonai repülőgépekkel szállították a gabonát, de 1973 óta i talán fölösleges is külön hangsúlyozni —' az üzemanyag drágább és becsesebb kincs, mint ugyanannyi tonna gabona. Ingyen adják a gabonát vagy pénzért? Ez a kérdés nem is olyan egyszerű, mert az ingyenes gabonát senki sem őrzi, senki sem óvja a kártevőktől, a szemhullástól. Amint azonban éra van, nyomban megkezdődik az üzérkedés. A felső-voltai Go- rom-Gorom piacán egy zsák kölest 12 000 CFA-frankért (600 francia frank) árulnak, bár hivatalos ára csupán 8500 CFA-frank. Mindezt a rengeteg tényt csak emlékezetem távoli zugaiban vittem magammal tavaly, amikor öt év elmúltával ismét fölkerestem a Sza- hel-övezet egyik országát, Mailt. Amit ezúttal tapasztaltam, általában kedvező, néha egyenesen szívderítő volt. A „Zöld Szahel“ akció, amelyet hat Szahel-ország indított, a Jelek szerint sikerrel folyik. Még a barnákéi repülőtér épületét övező külső betonmezőn Is, ahol azelőtt egy-két unatkozó személygépkocsi-vezető ásított a parkoló kocsikban, azt láttam, hogy lyukakat fúrtak a betonba, és 2—3 méterenként fát ültettek. A csemetéket lelkiismeretesen öntözik. Mindenfelé téglákkal, karókkal óvják a kis fákat a kecskéktől vagy akár a vigyázatlan csizmáktól. Még akad ugyan gyár, ahol fával (I) fűtik a kazánokat, de bamakói Ismerőseim es- küdöztek, hogy kizárólag kiszáradt fákat vágnak ki, vagy a rőzsét gyűjtik csak össze. Ki tudja? Nemcsak mangófát ültetnek, hanem eukaliptuszt is, amely rendkívül gyorsan növekszik, és Jól tűri a szárazságot. Külföldi, főleg a- rab olajpénzből Jó ütemben épül a Niger mellékfolyóján, a Sankaranin a Séllngué nagygát; 55 ezer ha föld öntözését Is lehetővé teszi, s emellett árammal látja el a fővárost. Az itt dolgozó francia szakemberek között volt egy köpcös, ötven év körüli technikus Is, aki magyarul szólított meg. Maries úr tavaly is Pesten töltötte a karácsonyt, három éve magyar lányt vett feleségül. Elmondta: ez az egyetlen afrikai nagygátépítés, amely várhatóan határidőre készül el ,i. Benyomásaim persze csak egy-két országból, tartományból valók. Ám sokasodnak a borúlátó Jóslatok. Dr. Derek Winstanley meteorológus a New Scientist hasábjain kifejti, hogy az a- merikal és európai időjárást anomáliák, a kemény telek és aszályos nyarak miatt a világ figyelme hirtelen „cserbenhagyta“ a Szahel 24 millió lakóját, pedig a Szahelben a csapadék nem éri el az 1910-től 1960-ig terjedő ötven év átlagát sem. A szárazság továbbra Is u- ralkodó tendencia marad. Aggodalmaink nem oszlanak el. Természetesen a meteorológiai rulett kereke nagyot fordulhat, és lehet, hogy az elkövetkező években megnyílnak az ég csatornái. De erre nincs biztosíték. Az emberi tényező, a Zöld Szahel akció szép kezdett eredményeket hozott, de a mértéktelen legeltetés, a fölösleges nagycsordák tartása éppen olyan makacs hagyománynak bizonyult, mint megannyi más visszahúzó ősi szokás. SUGÁR ANDRÄS Duzzasztógát épül a Sankarani folyón, a Niger melléki'ulyóján Sébékorunai falu vasárnapja
