Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-29 / 18. szám

KASPAREK A kutyák szeretkeznek, és Kasparek boldog. A vénember, akinek nem csak a magatartása kirívó, különös, még a neve ts jurá­vá teszi öt, valahonnan in­nen, a mi vidékünkről szár­mazhat. Kettévágta életét a háború, határt szőtt ottho­na és lakhelye között a tör­ténelem megállíthatatlan ke­reke. Nem átkozódik, mert minek; nem érzi sértettnek magát, mert: fölösleges. Eli A maga módján, a maga világában, a maga eszközei­vel. Eli Valahol a nagyváros peri­fériáján, ahol a kimosott szennyest a gangra terítik száradni; ahol a doktornő nagysága rendszeresen ré­szeg, mint a kefekötő; ahol a házak mögött, a töltésen már vonat robog; ahol mű­vészek és kétes elemek e- bédelnek a gyorsbüfében; ahol nem szégyen a tróge- rolás: a kutya pisijét föl­mosni aprópénzért, szemétet cipelni, üres üveget törni, kutyát sétáltatni négy fo­rintért. Ahol Kaspareket senki sem ismertl Csak létezését tudják, azt Is csak azért, mert szükségük van a mun­kájára. Es Kasparek,ez a különc, rokonszenves figura boldog, hogy a kutyák „szóba áll­nak“ vele, hogy a bizalmu­kat élvezi, ha már az embe­rek szóra se méltatják őt, ha már a doktoráé nagysá­ga ts csak akkor veszt őt emberszámba, ha részeg. Kasparek közöttük él, de nem velük. Magába fordul­va mond róluk véleményt, és eltűr mindent. Tudja, ke­gyelemkenyér ez már, ami neki kijár, hallgass a neve, mert egykettőre elvesztheti „hivatását“, mert a „szeme­tes" fontos mesterség ám. Mi lenne a sok néppel, ha feje fölé gyűlne a temér­dek limlom: belefulladna. Rá itt van szükség —- gon­dolja Kasparek. Majd mikor lecipelte a sok szemetet, sétáltatni vi­szi a kutyákat. De mit ad isten, a puli szerelmes lesz a vizslába. Tudja az öreg, a frigynek nem szabadna lét­rejönnie, mert elvesztheti ,fillását“, megélhetését, hogy a fajtalanság korcsokat szül, de mit tehet, amikor a két kutya annyira, de annyira kívánja-szerti egymást. Nincs szíve, ntncs ereje megaka­dályozni a szerelmi együtt- létet. Es be is következik, amitől félt. Megszökteti a pulit, de elveszti állását, a lakók megvonják tőle bizal­mukat. De Kasparek továbbra ts él. Előkerülhet a kamionos fia, hívhatja őt Szlovákiába a' felesége, ő nem mehet: kölykeznt fog a puli, s az eseménynél ott kell lennie. Meg most már a kutyacse­metéknek is gondját 'kell vi­selnie. Valaki igazán na- gyon-nagyon a■ segítségére szorul, most már tartozik valakihez: ha még egy meg­esett pulihoz is. Ha nem tudnám, hogy ez a tévéfilm Kertész Akos-no- vellájából készült, azt hin­ném, a szerző Kőmíves Sán­dornak, Kasparek megsze­mélyesítőjének írta a szere­pet. Meri az a csodás játék, az ae őszinte átélés, az a szeretet, ahogy végigjátszot­ta a filmet, azt sugallja a nézőnek: Kaspareket Kőmí­ves Sándornak találták ki. Most 0 az tgazi Kasparek, egy öregember az elesettek­nek, botladozóknak, magate­hetetleneknek hitt, nagyon i$ „élők", elevenek közül. Találkozunk mi Is ilye­nekkel, mi is megmosolyog­juk, titokban talán sajnáljuk iS őket. '■ Pedig ők nem részvétre vágynak — „csak* szeretet- re. Z. I. R epülőszerencsétlenségről hallani — mindig megrá­zó hír. így volt ez 1980. március 14-én Is, amikor a Lengyel Légitársaság egyik gépének Varsó mel­letti katasztrófájáról értesültünk. A részvét szívszorító érzése még fokozódik, ha kiderül: ismerőst, Jó barátot vesztettünk el; különösen, ha az fiatal ember. Anna Jantar személyében egy tehetséges, ambiciózus és vég­telenül szimpatikus énekesnő távozott az élők sorából. „Semmi sem tarthat örökké“ — énekelte egyik dalá­ban, amikor még nem sejthette, hogy az élet Ilyen ke­serűen igazolja e bölcs mondást. Rövid, de tartalmas életfonala szakadt meg március tizennegyedikén. Négyéves korában ült először a zongorához, nem sok­kal később az éneklés varázsával is megismerkedett. A zeneművészeti középiskolán és a varsói amatőr együt­teseken keresztül vezetett az útja a legjobbak közé. Hetvenháromban az opoli fesztiválon elért győzelmével betört a lengyel élvonalba, rá egy évre már első albu­ma is napvilágot látott. Tökéletes énektechnikája és rokonszenves előadásmódja miatt gyakori vendége volt a különböző fesztiváloknak, így 1974-ben a Bratislava! Lírán is láthattuk. Érzékeny, nőies alkata az érzelmes, lírai dalok felé sodorta, elsősorban a francia sanzonhoz közelálló dalok tolmácsolásában Jeleskedett. Ennek kö­szönhette, hogy a francia szakemberek is felfigyeltek rá, és Párizst néhány'felvétellel ajándékozta meg. Anna Jantar eltávozott, de akik látták, hallották, örökre emlékeznek a nevére. Hangját sok-sok fekete korong őrzi, áz útmutatóul árván hagyott kislányának, mert így Is lehet örömét szerezni.-gyökér­ANNA JANTAR Negyed évszázad „Nepredajné“ <—i ez a diszkrét megjegyzés díszíti az Opus kiadó legfrissebb termékének, Koktall z PKO című albumának a ta- sakját. Tehát hazai haszná­latra készült, kisebb közös­ségnek szánták. A hazai pop-élgárda műsorából válo­gatták össze a lemez anya­gát, olyan művészek dalai­ból, akik a Kultúra és Pi­henés Parkja színpadán többször is felléptek. A válogatás nem rendkí­vüli, még csak nem is az előadókra legjellemzőbb számokból állt össze. Hogy mégis érdemes róla szólni, arra keletkezésének miértje szolgál magyarázattal. Huszonöt éve annak, hogy először jelenték meg Bratis­lava utcáin a Kultúra és Pi­henés Parkjának rendezvé­nyeit hirdető plakátok. Az­óta a Duna-partl hatalmas épület, népszerű nevén a „pekáö“ valóban otthona, fellegvára a főváros kultu­rális életének. S hogy nevé­nek egyik eleme, a „kultú­ra“ milyen sokrétű művelő­dési tevékenységet tömörít — nem titok. Hiszen némely rendezvénynek, így a Bra­tislava! Lírának, a Gramo- -technikai kiállításnak, az Intersport vagy akár a Fló­ra kiállításnak külföldön Is jó a visszhangja. A Duna- -kupa társastáncverseny szintén európai rangú sze­replőgárdával büszkélked­het. Tágas koncerttermének színpadán pedig jó pár vi- fágnagyság bizonyított már. Folklór és dzsesszmuzsl- ka, könyvtár és biliárd, tea­délután és tánciskola, rlng- lispíl és mesedélutánok. Az elmúlt negyed évszázad a- latt sokan találhattak itt szórakozást, töltöttek az in­tézmény falai közt tanulsá­gos órákat. Gyermekek, fia­talok, idősebbek egyaránt. A hivatásos művészek foglal­koztatása mellett büszkék arra, hogy felkarolták a mű­kedvelő csoportokat, az a- matőr mozgalmat is. Sokol­dalúsága miatt az intézmény oroszlánrészt vállal magára a népművelő, nevelő, szó­rakoztató szerepből. S amit elvállal, becsülettel teljesíti is. Az említett album azok­nak készült, akik ebben se­gédkeznek: jegyszedőknek, takarítónőknek, irodai alkal­mazottaknak, a háttér embe­reinek. Azoknak, akik nél­kül az intézmény gépezete döcögne vagy egyáltalán nem jnűködne. Ajándék az ajándékozóknak. »-ec— A Supertramp óvatos A tavalyi év kimagasló sikerű albuma volt a Breakfast ín Amerika (Amerikai reggeli). A Supertramp együttes ezzel a lemezével jelentős elismerést vívott ki magénak, joggal sorolják őket a legnívósabb muzsikát játszó cso­portok közé. Ez a zenekar nemrégiben egy öt koncertre tervezett kanadai turnét volt kénytelen lemondani. A visszalépés oka: egy névtelen telefonáló közölte velük, hogy az öt fellépés egyikén rajtuk kívül egy pokolgép is „szerepelni“ fog. Zenekarok alakulnak és feloszlanak. Az egyik ilyen, nemrégen alakult bratlslaval rock zenekar a Gravis. Tagjai: Gabriel Du- 3ik — billentyűs hangszerek, Szabó János — basszusgitár, Hegedűs István >— szólógi­tár és Szilvást László — dobok. Az egyik koncertjük után megkértem e- zeket a rokonszenves fiúkat, válaszoljanak néhány kérdésre. — Mikor alakult a Gravis együttes? — Hetvenkilenc augusztusában. Kezdet­ben csak három tagja volt a zenekarnak, basszusgitár nélkül muzsikáltunk. Ezt a hangszert basszuslmitátorral helyettesítet­tük. Később négyre bővült a tagság, és ak­kor vettük fel a Gravis nevet. — Miért Gravis a Gravis? — E latin szó szabad fordításban vala­mi nehéz dolgot jelent. A mi esetünkben utalás arra. a zenére, amelyet játszunk. t— Hogyan fogalmaznátok meg azt a stí­lust, amelyet játszotok? — Or-rock. A kozmikus hatás érdekében élünk minden elérhető elektromos effek­tussal. i— A zenétek kivétel nélkül saját szerze­mény. Kik írják a szövegeket és kik szer­zik a zenét? i—i Az otthonról hozott zenei ötleteket közösen feldolgozzuk, alakítjuk, a kész a- lapokra aztán Gábor ír szöveget Gábor, milyen módszerrel írod a szö­vegeket? •— A zene különböző asszociációkat vált ki bennem, ezeket próbálom szavakkal ki­fejezni. >— Már sok muzsikus vallott a zenéről, megkérlek, ti Is mondjatok véleményt Hegedűs István: Szerintem minden zene jó, amely képes érzéseket kifejezni. Szabó János: Zene nélkül színtelen lenne a világ. Gábriel DuSík: Az ember érző és gondol­kodó lény, s mint tudjuk, a zene az ér­zelmekre, a szöveg pedig a gondolkodásra hat. A két összetevő harmonikus egysége adaja a zene értékét. Szilvást László: Véleményem szerint a ze­ne fő rendeltetése az, hogy mindenki meg­találja benne azt, amit keres. Mit gondoltok, hogy sikerült ez a mai koncert? >-> Megfelelő fogadtatásban volt részünk, a közönség háromszor visszatapsolt, né­hány számunkat meg kellett Ismételnünk. Ettől azonban még nem szállt a fejünkbe a dicsőség, nem kívánunk egy ponton meg­állapodni. Igyekszünk jobb, színvonalasabb muzsikát, Játszani. JOZEF LISKA A szerző felvétele Gabriel Dusik Szabó Ténns Szilvási László Hegedűs István SEMMI BAJ tinik kedvenc együt­tese a Sweet alaposan ráijesztett rajongóira, mikor bejelentették, hogy a szőke hajú énekesük, Brian ..Connoly kiválik közülük. A megmaradt háromnegyednyt Sweet azonban nem sokáig lógatta a fejét. Hamarosan kirukkoltak új kislemezük­kel, amelyről a Call me íHívjál) című dal sláger lett. A szólóénekes szerepe a basszusgitáros Steve Prtestnek jutott. 'A hűtlen fiú, Brian Con­noly sem volt rest. Az 6 neve ts feljutott a slágerlis­tára Alabamat férfi című da la révén. E dal egyben vá lasz arra, Brian miért hagy­ta el társatt. A régebbi Sweet-sikerekhez képest a mostani repertoárja sokkal keményebb, funkysabb, szín­vonalasabb. Ezért megértet —ec— — —a — Örökre elment G RAV IS

Next

/
Oldalképek
Tartalom