Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-29 / 18. szám

H azánk felszabadulá­sának 35. évében ün­nepli fenállásának 25. évfordulóját^ együttesünk, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes. Negyedszázad telt el az­óta, amikor 1955 őszén elő­ször jöttek össze a Bratlsla- vában tanuló magyar ajkú főiskolások, hogy szabad 1- dejükben szórakozást, s e- mellett a társadalom szá­mára is hasznos tevékeny­séget fejtsenek ki. Így ala­kult meg 1955 őszén az az egyre növekvő lelkes cso­port, amely akkor Magyar Főiskolások Művészegyütte­se náven az úttörő szere­pet vállalta. A kezdetben lé­tező énekkar, zenekar, tánc­csoport, színjátszócsoport és irodalmi kör tagjai'nagy re­ményekkel, tervekkel láttak munkához. Az akkori ma­gyar tannyelvű pedagógiai iskola, felső pedagógiai is­kola, pedagógiai főiskola, a Komensk? Egyetem stb. diákjai, hallgatói tömegesen érdeklődtek az egyes cso­portok munkája iránt. A színjátszó csoport az első bemutató (Karinthy Ferenc: Ezer év), az irodalmi szak­kör néhány irodalmi est si­keres megrendezése után megszűnt, a többi csoport vezetőiben, tagjaiban azon­ban egyre erősebb lett az elhatározás: a hazai magyar népi hagyományok gyűjtésé- ’ vei, ápolásával és színpadra vitelével pótolni kibontako­zó nemzetiségi kultúránk­ban azt az firt, amely 1955- ben a rövid életű hivatásos Csehszlovákiai Magyar Nép- művészeti Együttes, a NÉ­PES megszűnése után kelet­kezett. Megható dolog visszagon­dolni az első fellépésekre, amelyeket a fiatalos lendü­let, határtalan lelkesedés, hivatástudat és tennlakarás jellemzett. Az alakulástól el­telt időszak jelentősebb ha­tárköve 1957 tavasza volt, amikor Szlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizott­sága titkárságának javasla­téra az együttes állami tá­mogatásban részesült, és így fél hivatásossá minősülhe­tett Fenntartó szerve a * Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ség Szlovákiai Központi Bi­zottsága lett. Az első össz­pontosítás a galántai járás­ban a tallósi (Tomásikovo) kastélyban volt. Az összpon­tosítást eredményekben és élményekben gazdag nyári hangversenykörút követte. Ettől kezdve az együttes immár Ifjú Szívek néven (amely a későbbi években elmaradt, aztán a köztudat­ban való elterjedése és meg­honosodása miatt újra hiva­talosan is az együttes ne­ve lett) látogatja a cseh­szlovákiai magyar falvakat, városokat. Évközben általá­ban a nyugat-szlpvákiai ke­rület Járásaiba jüt el, nyá­ron Közép- és Kelet-Szlo- vákiába, sőt a cseh ország­részekbe is egy-egy hosz­szabb hangversenykörút so­rán. Az együttes 25 éves fenn­állása alatt különböző fej­lődési fokozatokon mentát. A félhivatásossá válás az e- gyüttes életében nem csu­pán a nagyobb lehetőséget, egyúttal a művészi mérce emelését is feltételezte. 1959-ben volt a csehszlo­vákiai hivatásos és félhiva­tásos együttesek első orszá­gos szemléje Karlovy Vary- ban. Itt az együttes a jogos szakmai bírálat mellett is elismerésre méltóan szere­ta a következőkben foglal össze: Az együttes küldetése á- polnl, terjeszteni és művé­szi módon továbbfejleszteni a hazánk magyar nemzeti­ségű lakossága népi hagyo­mányain alapuló dalokat, táncokat, szokásokat, nép­rajzi gyűjtőmunkát végezni a: együttes szükségletei számára, ép művészi tevé­kenységével hatékonyan hoz­zájárulni hazánk nemzetei és nemzetiségei testvéri e- gyüttéléséhez. csoport az együttes szerves része, évente átlagosan 50— 60 fellépésen vesz részt, e- zenkívül a táncosok gyak­ran szerepelnek a tévében, filmekben, különböző szín­házi előadásokon. A Far­kas-zenekarral együtt sike­res külföldi körúton vettek részt Nyugat-Németország- ban, Svájcban, Hollandiá­ban, Belgiumban, Ausztriá­ban. A tánccsoport tevékeny­sége három korszakra oszt­ható. A kezdetben a falu múltját felelevenítő tánco­kat vitték a színpadra. E- zek közül említésre méltók a Csárdás, a Váskatánc, a SárdózáS, a Martosi pilliké- zés című tánckompozíciók. Útkeresésükben eljutottak a második korszakhoz, ami­kor a népi szokásokon ala­puló, a nép hagyományait tükröző hosszabb lélegzetű táncjátékok kerültek a mű­sorukra. Ilyenek voltak a Szálkái lakodalmas, a Kolo- ni lagzi, a Kiszehajtás, A fonóban című táncjátékok. A további '-orszakban egy­A MINDIG FIATAL IFJÜ SZÍVEK pelt. Bár a hatvanas évek első felében megcsappant a tagszerzési tömegbázis, az együttes fennállásának 10. évében éri el addigi műkö­dése csúcspontját. A tízéves jubileumot két önálló be­mutató előadással ünnepli, s ekkor kapja „A kiváló mun­káért“ állami kitüntetést. 1969. december 1-től az együttes a Szlovák Szocia­lista Köztársaság Kulturális Minisztériuma közvetlen íj rányításával tevékenykedik. Az együttesen belül foga­natosított hathatósabb mun­kamódszerek bevezetése új távlatokat nyitott az együt­tes életében. Folyamatossá és rendszeressé vált a mun­kája oly módon, hogy az évad minden Időszakában képes a közönség elé lépni. Mind a dramaturgiai célki­tűzésekben, mind működési tervében igyekszik maradék­talanul eleget tenni azok­nak a feladatoknak, ame­lyeket szervezeti szabályza­Ha végigtekintünk az e- gyes művészi részlegek 25 évi tevékenységén a beta­nított és előadott műsorszá­mok tükrében, meggyőződ­hetünk róla, hogy az együt­tes alakulásától kezdve hí­ven követte a fenti célkitű­zéseket. Akkor, amikor az egész együttes 25. születésnapját ünnepli, alkalom nyílik ar­ra is, hogy a tánccsoport tagjai is mérleget készítse­nek munkájukról. Az elmúlt huszonöt év a- latt a tánccsoportban 265 fiatal szerepelt. Ezek közül 51 szólista nevelődött ki. A- zok a koreográfusok, akik az együttesben nevelődtek, üzemi klubok, népművelési házak, Iskolák és társadal­mi szervezetek mellett dol­gozó műkedvelő tánccsopor­tokban adják tovább tudásu­kat az Ifjúságnak, Az el­múlt 25 év során a tánccso­port műsorán 84 tánckom- pozíciő szerepelt. A tánc­felvonásos népi játékokat adtak elő, mint például a Szép Júlia, a Hej, halászok, a Feketekői kastély stb. Amikor áttértek a mai é- let ábrázolására, szükséges­sé vált, hogy létrehozzák az egyes kifejezési formá­kat, néha az egyes törté­nelmi képek rekonstrukció­ja alapján. Így jött létre a Hősök emlékműve, a Jelene­tek a diákéletből, az Élet győz a háborfi felett című tánckompozíció. OJ témák, új kifejezési formák bátor keresése (még annak ellenére is, ha nem mindegyik járt siker­rel), csak elősegítheti a népművészet fejlődését. Út­keresésükben nem a diva­tosságot tartották szem e- Iőtt, hanem a táncművészet kifejezési formáinak bővíté­sét, méh ugyanúgy, mint a többi művészeti ág a szo­cialista embertípus nevelé­sét szolgálja. Az együttes megalakulá­sának 25. évfordulójára a tánckar Pereg a rokka cím­mel egész estét betöltő, a négy évszakot megjelenítő, népi táncjátékot tanult be, A koreográfiái kompozíció a magyar ajkú lakosság népi táncművészeiének kin­csesházából meríti témáját. Céljuk, hogy hozzáférhető formában mutassák be a je­lenkor emberének, főként a fiatal nemzedéknek azt, mi­ként találtak időt elődeink a vidámságra, szórakozások­ra, az olyan nehéz munka mellett is, mint az aratás, a szüret és egyebek. Ez a táncjáték az emberek egy­máshoz való kötődöttségét is példázza. Jelenetek egész sora mutat rá arra, hogy, mennyire örültek apáink, nagyapáink minden találko­zásnak, és mennyire keres­ték az alkalmas pillanato­kat a baráti együttlétre. A tánckompozíció opti­mizmust, örömet és vidám­ságot fejez ki. Azok a nép­szokások elevenednek meg a színpadon, amelyek a farsanghoz, az aratóünnep­hez, a szürethez és a fonó­hoz kötődnek. Mivel az em­lített népszokások az év kü­lönböző szakaira jellemzőek, így a tavasz, a nyár, az ősz és a tél örömei is megele­venednek a színpadon. Persze, amikor a tánccso­port 25 évi tevékenységéről beszélünk, említést kell tennünk a vendég koreo­gráfusokról, a zeneszerzők­ről, a kosztümtervezőkről, akik tevékenyen részt vet­tek mindazon táncszámok életre keltésében, melyeket az elmúlt 25 év alatt be­mutattak. (Befejezés a kővetkező szá­munkban) CSIKMAK IMRE VERSENY! VERSENY! VERSENY! VERSEN KIKÉ A LEGJOBB? Ennek a versenynek a kiíráséi még tavaly határoz­tuk el, amikor városaink üzleteinek kirakataiban a tab­lókét nézegettük, és örömmel nyugtáztuk, hogy diák­jaink ötletesnél ötletesebb tablókat készítettek vagy ké­szíttettek. Rövidesen ismét közszemlére teszik érettségiző diák­jaink fényképeit. Ezzel egyidőben kezd hozzá lapunk a tablókról készített fényképek közléséhez. Minden számban két-két táblaképet és a tablóhoz tartozó szá­mozott szelvényt köziünk. A győztes tablóról az olvasó dönt. Az a felvétel nyeri el a legjobb tabló cfmet, mely­re a legtöbb szelvényt küldik be. A győztesek díja sem mindennapi. Az Új Ifjúság szerkesztősége lesz egyik szervezője a győztes osztály öt év múlva sorrakerülő érettségi találkozójának, ami azt is jelenti, hogy a szerkesztőség a találkozó kiadásainak bizonyos részét is magára vállalja (jeles művészek felléptetése, zenekar biztosítása tombola a találkozó alkalmával stb.). Várjuk a tablótokról kész ett fényképet, melynek mé­rete lehetőleg 18x24 cm legyen, hogy az elkövetkező hetekben lapunkban közölhessük. A SZERKESZTŐSÉG VERSENY! VERSENY! VERSENY! VERSEN Hozzászólásféle a válaszféléhez B evallom, agy kicsit meg­döbbenve olvastam Vaj- kai Miklós „válaszfélé- |ét“, melyben reagált Molnár Sva olvasónk, lapunkban kö­zölt levelére. Megdöbbenve a- zért, hogy minden megalapo­zottság nélkül könyörtelenül ráhúzza a „vizes lepedőt“ egy — bevallása szerint — nála csak néhány évvel fiatalabb nemzedékre. Generációs prob­lémák voltak mindig és lesz­nek is, de hogy egy harminc­éves ember Ilyen sommás Íté­letet mondjon a huszonét esek generációjáról, kiterjesztve vé­leményét egész Kűzépkeiet- -Európára, nem mindennapos. Ráadásul teszt ezt egy olyan „felmérés“ alapján, amelyet 1977-ben végzett, tehát amikor (ha igaz a bevallása, hogy most harmincéves) még Jóma­ga Is tulajdonképen ehhez ,a nemzedékhez tartozott. Nehéz így megállapítani, vajon hol húzódik a határ a „mink“ (te­hát Vajkalék) között, akik „!- gyekeztek átalakítani önmagu­kat“, és „6k“ között, akiknek „tudásszintje hézagos és föl­színes“. Sietek kijelenteni, hogy bér én Vajkai „korérvét“ még két évtizeddel megtetézhetném, csak szerény véleményemet kí­vánom, Itt, kifejezni, nem aka­rok általános érvényű Igazsá­gokat hirdetni. Mindezt a ml fiatalságunkkal kapcsolatban. Mert nem tartom magam ille­tékesnek kőzépkelet-európal kategóriákban beszélni. Vajka! egy esetleges felmé­résből, amelyet hat(l] gimna­zistával végzett, és néhány rá­kérdezésből levonja az általá­nos következtetést: a mai hu­szonévesek nemzedéke apatl- kus, hiányos tudással rendel­kezik, műveletlen. Márpedig ez nem igazi Egy korosztály nagyon szé­les, belsőleg differenciált ré­teg. Találni közötte olyanokat, akik nem nagy sikerrel végez­ték Iskolai tanulmányaikat, o- lyanokat Is, akik már tekin­télyt szereztek munkahelyü­kön lett légyen az a munka fizikai vagy szellemi terüle­tén. Nyilván van ennek a ré­tegnek egy olyan „szelvénye“ Is, amelyre ráilleszthető VaJ- kal véleménye, de ez semmi­képen sem érintheti az egész nemzedéket. Bizonyítékul elég fellapozni a napilapokat, hogy értesülhessünk róla, mit vittek és visznek véghez a fiatalok (huszonévesek) a munka, tu­domány vagy akár a művészet terén. Mindez lehetetlen lenne apátiában, tudás és műveltség hljján. A napokban egy tudo­mányos szintű országos kon­ferencián vettem részt (mint szemlélő), és meglepődve ta­pasztaltam, hogy az elűl-hátul akadémikus titulusokkal meg­tűzdelt, jónevű tudósok mellett mennyi olyan huszonéves van, aki (bár még titulus nélkül) már komoly tudományos mun­kát végez. Egyébként Vajkai Miklós kortársai között is bi­zonyára találnánk olyanokat, akik nem tudják, ki Bergman vagy Wajda, vagy nem isme­rik Van Gogh nemzetiségét. A cikkíró nemcsak a „kórt“ állapítja meg, hanem megta­lálja a „kórokozót“ Is. Idé­zek: „Tehát ha azt állítom, hogy a ma felnövekvő nemzedék tu­dásszlntje vagy alapja hiányos és fölszínes, akkor ebben ők csupán elenyésző százalékban hibásak. A körülmények min­denkit meghatároznak." Hogy az emberi egyed fej­lődését környezete határozza meg, ez nem újdonság, nem Vajkai találta fel. De felvető dlk a kérdés (mivel Vajkal nem magyarázza), milyen kö­rülmények, melyek azok a kö­rülmények, amelyek eredménye­ként (a cikkíró szerint) egy apatikus, tudástalan és műve­leteién nemzedék van felnö­vekvőben. Mire gondol? Isko­larendszerűnk, társadalmi kö­zegünk vagy társadalmi beren­dezkedésünk gallérja mögé a- karja varrni ezt a semmivel meg nem alapozott állítását? Vajkai Miklós az általáno­sítást veti Molnár Éva szemé­re. Ha valami helytelen álta­lánosítás, akkor Vajkai Mik­lós cikke az. Felelőtlen men- torkodó általánosítás. HORVÁTH REZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom