Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-29 / 18. szám
E löljáróban mlndösz- sze annyit: Hiroko Yamada Japán fiatalasszony, sorsa talán ' csak abban különbözik társnőiétől, hogy pár évig egy Tokióban dolgozó magyar házaspár gyerekeit tanította Japán nyelvre. Hogy milyen eredménnyel, nem ismeretes, ő viszont pompásan megtanult magyarul. A kinti kolónia csak Jucikénak becézi, Kevés meghatóbb élményem volt Japánban, mint az, amikor — egy finom japán vacsora után — a magasvasút felé ballagva Hiroko belém karolt, és kedves cérnahangocskáján magyar népdalokat énekelgetett. A csodás Japán kalligrá fiával rajzolt, művészi kiállítású lakodalmi meghívót természetesén nem én, hanem Hiroko, azaz Jucika kapta. Mit meghívót, valóságos füzetecskét, amelynek középső lapjára a feladók ráragasztották színes fényképüket is: a szemüveges, mosolygós vőlegényét, Kője Iwashitáét és a szép, komoly menyasszonyét, Yoko Minemuráét. A meghívás több egyszerű udvariassági gesztusnál: Hiroko hozta össze az ifjú párt, ő „közvetített“ a fiatalok között — és a szülők között... Az viszont már a Japán nép hagyományos és legendás vendégszeretetét bizonyítja, hogy telefont-telefon követ: természetes, hogy engem is szfvesen látnak, nehogy „megfosszam őket nagyra- becsült társaságomtól“, szó sincs zavarásról... Hát lehet ilyen invitálásnak — no meg a kíváncsiságnak — ellenállni?! Ogy látszik, zavarásról tényleg nincs szó. Népes vendégsereg gyűlt össze Tokió egyik leghíresebb és legdrágább Japán vendéglőjében az esküvői fogadáson, amely egyszerre tölti be a polgári frigykötés és a lakodalom szerepét. Szerencsém van, hogy „szerencsés napokon“ tartózkodtam Japánban, mivel a fogadást a japán naptár szerinti „szerencsés napok“ egyikén .tar- tották — éppúgy, mlpt . a megelőző, slntolta szertartás szerinti egyházi esküvőt, amelyen csak a legszűkebb család vett részt. VÖRÖS ÉS FEHÉR A ceremónia (Japánban vagyunkl) élénk fotózással kezdődik. Aztán helyet foglalunk az emeleti díszteremben, és nemsokára fölcsendül — éppúgy, mint otthon, mint világszerte — Mendelssohn nászindulója, nyílik az ajtó, és belép az ifjú pár. Gyönyörűek. Az európai ruhát Ősi viseletre cserélték: a menyasszony vörös-fehérben pompázik (ez a két szín Japánban a boldogság jelképe), fején a hagyományos hajviselet, igaz, ez már csak paróka (és mint megtudom, roppant kényelmetlen és nehéz viselet). Arcát, nyakát, kezét, ujjait fehérre festették. Helyet foglalnak a nakodo mellett, akinek tisztje a ml násznagyunkéhoz hasonlít. Ö szólítja tósz- tra a vendégeket, akik utól- érhetetlenül cikornyás mondatokban méltatják a fiatal pár érdemeit. Sőt — jókívánság gyanánt — elénekelnek egy-egy ősi népdalt is... (Még a tószt hagyján, Hiroko lelkesen tolmácsol, de az éneklés... szereplésemet borítsa jótékony feledés^) Aztán elérkezik a várvavárt pillanat. Felvágják a hatalmas, felfelé keskenyedő tortát. Kár érte, valóságos remekmű. Koje, a huszonnégy éves banktisztviselő és Yoko, a húszéves ikebana-ta- nárnő — aki tizenegy éve tanulja a virágrendezés művészetét, és ahogy később, mondja: még mindig csak kezdő — pap nélkül újra hűséget esküsznek egymásnak: megisszák a szan-szan- -kudot, azaz háromszor hármat kortyolnak három különböző méretű.szakés .(rizs-. Meghívó egy japán esküvőre Ai ősi hajviselet, ma már legtöbbször paróka Jellegzetes japán utca pálinkás] csészéből. Kezdődhet a lakoma ... MOST MAR LÁNYOK IS választhatnak LEGÉNYT... Kínai konyha — Japán feleség: gyakran Idézett régi mondás. Nos, a terített esküvői asztal láttán én a japán konyhára szavazok. Sok fogás is ünnepi vörös-fehér színben pompázik, mint a vörös babbal vegyített rizs. De a többi tál... Láttukra a régi flamand csendéletfestők azonnal ecset után sóhajtoznának: sötét színű nyers füstölt tonhal- és tintahaldarabok fehér rizskupacokon, rózsaszín rák m^ly- lila tengeri salátával körítve, fekete tengeri fűvel borított tojáshalmok... A vacsorát természetesen párnákon ücsörögve költöttük el az alacsony asztal körül. Körülbelül tíz percig délceg tartásban feszítettem sarkamra ereszkedve, majd Yoko megkönyörült rajtam, és megengedte, hogy lábamat — diszkréten előrenyújtva — az asztal alá rejtsem ... Iszonyú neveletlenség, mondhatni ötödlzlglen lemoshatatlan gyalázat, ha ezt engedély nélkül teszi az ember. Vacsora után meg — kicsit elpilledve — miről is trécselhettünk volna a zöld teát szürcsölgetve, ha nem a régi mondás másik részéről, a japán feleségről. A kérdésről, amely az egész ceremónia alatt a fejemben motoszkált Kőjét és Yokót nézve; ennyire általános lenne a régi, szülői, rokoni, baráti házasságközvetltés? A násznép fiataljai egybehangzóan állították: az utóbbi években valamit csökkent már a szerepe. Sokan egyetemen, munka- vagy szórakozóhelyen mindenféle „közvetítés“ nélkül találnak egymásra, ahogy Hiroko fogalmazta: „Most már lányok is választhatnak legényt.“ De az is igaz: ha valamelyik szülőnek nem tetszik a nagy Ö, akkor bizony valószínű, hogy bármennyire is lángoljon a szerelem, a fiatalok búcsút mondanak egymásnak ... Falun pláne kevesen mernek fellázadni a hagyományok ellen. A legidősebb fiúnak például haza kell vinnie újdonsült feleségét a szülői házba, ahol a döntő szó magától értetődően a mamáé, pontosabban az a* nyósé. A fiatalasszonyok ott bizony ma is utoljára fürdenek a családi fürdővíz« ben. És hogy élnek a fiatal pá« rok? A fiúk ma is természet tesnek tartják, hogy az asz-* szonynak otthon a helye a gyerekekkel, míg a férjek esténként pachinkőkba (JA** téktermekbe] járnak vagy vendéglőben cseverésznek a karátaikkal. És amikor el-* regélem, hogy nálunk a íe* remtés koronái alkalomad- tán bizony még a mosoga- tásban is segítenek, a társa« ság férfitagjai szörnyen el« komorulának.., EIKJU SUSUKO Egy biztos: a fiagyomá- nyok lassan változnak. Ja« pánban minden nő férjhez akar menni, és a bázlmun« kát tekinti fő foglalkozásé« nak, sőt — kizárólagos bl« vatásának. Nemigen akad nő, aki a háziasszonyi köte« lesség helyett a házon ki« .vüll munkát választaná élet« hivatásául. Vagyis a lányok« nak a házasság — elkju su* suku, „egész életre szóló hivatás“* Az általános fel« fogás szerint ä szüntelen asszonyt* anyagondoskodás az éltető napfény, amely nélkül nem virágozhat a családi élet. Á válásért majd* nem mindig az asszonyt hl* báztatják, sőt még azért Is, fia a családban betegség, kudarc fordul elő. Fordítva Is így van: ha a család e* gészséges, fia Jól megy a soruk, az asszonyt dicsérik. Az apa szerepét, a pénzke« reséstől eltekintve, sokkal kevésbé tartják fontosnak, Nagy felelősség tehát feleségnek és családanyának lenni, és talán ez az egyik oka annak, hogy a városi Ja« pán nők — mint Yoko is —* nem akarnak sok gyereket, legfeljebb kettőt... ö már azt is tervezi: ha meglesznek a gyerekek olyan „man* naojuku“ névre hallgató esti Iskolába iratkozik majd be, ahol az anyák' megtanulhatják, hogyan segítsenek gyerekeiknek a tanulásban..« ’ SZAJONARA HELYETT De hagyjuk a gondokatl A mai este még az ünnepé... Igaz, a lakodalom lassan befejeződik. A terem szélén ott állnak a szülők. Koje és Yoko mély meghajlással mond nekik köszönetét —« ezzel fejezik ki hálájukat mindazért, amit értük tettek. Aztán mi is búcsúzunk. Beírjuk nevünket az emlékalbumba (a nászajándékot, pontosabban az azt helyettesítő borítékot, amelyben a meghívón feltűntetett pénzösszeg volt, már az érkezéskor átadtuk. E bölcs gyakorlat célja, hogy levegyék a vendégek válláról az ajándék kiválasztásának terhét, és megelőzzék az Ilyenkor szinte elkerülhetetlen azonosságokat.) Hiroko oldalba bökve figyelmeztet: nehogy —< körülbelül tíz sző« ból álló japán tudásomat fitogtatva —* szajonarával, a* zaz viszontlátással búcsúzzam. Hiszen az elválás csak időleges — az esküvőn részt vevők életre szólóan barátok maradnak. A szajonara elriasztaná a szerencsét. így magyarul köszönök el. Kiféle menet apró ajándékot kapunk. Ez a híres-neves hlki demono, a „vendégnek juttatott ajándék“. A szokás a nyolcadik évszázad közepéig nyúlik vissza: ebben a korban paripa, később páncél, fegyver vagy egy-egy 16 árának megfelelő pénzösszeg dukált. Utólag bevallhatom: úgy látszik, ha a szajonara nem is, a magyar viszontlátásra szerencsét hoz. Nemrégen csodás Japán kalligráfiával rajzolt, művészi kiállítású meghívót hozott a postás, amelyben arról értesítőnek, Yokónak és Kojénak Naito nevű fia születettéi Szeretettel várnak a keresztelőre. JÖVŐ HÉTEN: Egy csésze "herbata" mellett a Budy Kotban - Zolczer János riportja {apán menyasszony nemzeti viseletben — ...." * tf fr V '5 .*,v
