Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-15 / 16. szám

A szeretet és a béke jegyében A Csallóközi Múzeumban május 15-én megnyíló kiállításomnak „A nők sze- retetre és békére vágynak“ címet ad­tam — mondta Edita Cerníková Maxonová szobrászművésznő a Slovenka hetilap szer­kesztőségében, ahol együtt néztük további kiállított alkotásait. Ennek a tárlatának Kozmikus variációk a címe. Szobrásznő és az űrhajózás? — Miért ne, hiszen Valentyina Tyeres- ková személyében már nő is volt a világ­űrben, Ha már repülhettünk, miért ne fog­lalkozhatnánk mi, női képzőművészek is az űrhajózással? — érvelt a művésznő. Libusa Minácová, a Slovenka főszerkesz­tője a következőket mondta a megnyitókor: „Nem véletlen, hogy a Kozmikus variációk témakörből állítjuk ki Edita Cerníková Ma- feonová alkotásait, hiszen lapunk már né­hány éve behatóan foglalkozott mindazzal, ami a világűrben lejátszódik.“ — Dunaszerdahelyen nagyobb méretű lesz a kiállítás, már ki is választottuk a tárlat anyagát. Ha érdekli, nézze meg. Ellátogattam a műtermébe. Akkor még a régi lakásban meglehetősen szűkös kö­rülmények között alkotta műveit. Képek, rajzok a falakon, de az asztalon is, faszob­rok, keretek. Megkérdeztem, a sok mű kö­zül melyek kerülnek a Csallóközi Múzeum tárlatára. Türelmesen megmutatta a kiállí­tásra szánt müveket, és meglepően jó ma­gyarsággal szólt az egyes alkotások jelen­tőségéről, értelméről. A látottak alapján nyilvánvaló, hogy a Csallóközi Múzeumban érdekes kiállításnak örülhetnek majd az érdeklődők. ►-> Ilyen kiállítás eddig nálunk még nem volt, különleges, a többitől teljesen eltérő ►— jelentette ki Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum igazgatója, amikor a megnyitó idő­pontját és a részleteket megbeszélendő el­látogatott Edita Cerníkovához. — Mire eljönnek a kiállításra szánt mű­vekért, már az új lakásból kell majd őket elszállítani —- mondta örömmel a hangjá­ban. — De költözködés közben Is szívesen készülök erre a kiállításra, már csak azért is, mert még soha életemben nem voltam Dunaszerdahelyen, és kíváncsi vagyok, mi­képp fogadják ott, főképp a fiatalok az al­kotásaimat. A szerdahelyi kiállításon lesz a tizenkettedik, közös tárlatokon pedig már huszonegyszer vettem részt Idehaza és külföldön is. Hogy mit szántam a Csalló­közi Múzeumba? Monotípiákat, polikrómo- zott faszobrokat, rajzokat, grafikákat, né­hány űrhajózási témájút is viszek, mert az űrhajózás eddigi eredményei, a korsze­rű technika mindenütt érdekli a fiatalo­kat Nagy volt az érdeklődés a prágai kö­zös kiállításon is, melyen három alkotással vettem részt én is, és nagyon szép köszö­nőlevelet kaptam a Cseh Képzőművészeti Alaptól. Nekem eddig kb. 30 ilyen alkotá­som van. A Csallóközi Múzeum részére 80 különböző témájú művet készítettem elő, ebből választanak a kiállítás szervezői. Hal­lottam, hogy az ottani kiállításoknak már hagyománya van, és legjobb képzőművé­szeink közül többen kiállítottak már a mú­zeumban. Hasonló városkában mér volt né­hány kiállításom, valamennyi élénk vissz­hangot váltott ki, főképp a fiatalok köré­ben. A kiállítás május 15-én nyílik meg. ezért engedjék meg, hogy éljek az alkalommal, és ezúton szívélyesen meghívjam a szerda­helyi és a környékbeli érdeklődőket, mű­vészetkedvelőket erre a tárlatra.-e* NAPÓLEON ÉS A SZERELEM A császár előbb megkérdezi legújabb hölgyvendégét, nincs-e melege, majd meg­kéri őt. vesse le köpenyét-kabátját, minek­utána nekikezd 8 Is a oetközésnek. Ilyen volt Őfelsége. Bonaparte Napóleon leroha- nást módszere. Tudott ő szép szavakkal is udvarolni: hajadonokat és férjezetteket percek alatt elcsábítani. Állítólag csak egy valamit mégsem tudott — amit Katalin cárné igencsak zokon vett —, gyermeket nemzeni. Bár Wálewska asszony Napóleon­tól esett teherbe, a cárné szemében „ezt egy lengyel nőnél sosem tudni“. így a bi­zonytalanság csak fokozódott. És ha nincs menyasszony, lesz háború. Méghozzá nem is akármilyen: irány Moszkva. Furcsa filo­zófia, de ugye, ilyen zseniknél, mint ami­lyennek Napóleon, földünk egyik legna­gyobb zsarnoka önmagát kikiáltotta, sem­min sem szabad csodálkozni. Kiváltképpen azon nem,hogy minden nap más asszonyba szerelmes. Bár az angol tévéfilm csak a ,jiagy eseteket“ tárgyalja, Aubry, Napóleon egyik híres életrajzírója jóval többről tud. Nem tudom, ki hogy volt ezzel a soro­zattal: nekem tetszett is meg nem Is. A Gyökerek után amolyan romantikus, paj­zán, kicsit szemérmetlen, kicsit komoly, ki­csit politizáló, de leginkább Napóleon sze­relmi bujaságait tárgyaló egyveleg volt. Ami keddt esti bemelegítő szórakozásra a hét többi műsoraihoz éppenséggel megfe­lel. És ha netán még tanulságot is szeretnénk levonni a tévéfilmből, azt is lehet. Követ­kezetesen azt, hogy a világ a nők körül fo­rog, és a kulisszák mögött sokszor az asz- szonyl érdekek irányítanak. Ezek előtt pe­dig nem egyszer még egy olyan erős ember is fejet hajtott, mint a Császár. Végül is — nem épp hálaként — elhagyta öt minden kedvese. Szent Ilona szigetére már magá­nyosan, nők nélkül vonul. NEM LÉTEZIK TÖRTÉNETEK Vadászpuskával lelőtték IkarosztI Ez marhaság, mondhatná valaki, és igaza is lenne. Ellenben, akt nagyjából a fentt tartalmú mondatot bővebb körítéssel a lá­zár Ervin írta tévéfilmben hallgatta végig, és közben a szakállas Vajda László arcát figyelte, az már nem mond ilyet. Elhiszi, megtörténtnek hiszi az esetet. Mert mind­ez — lényegében — csak akarat kérdése. Az Írónál pedig lelemény, fantázia, leírás készsége, hogy mit tud elhitetni az olvasó­val ja színész játékával a nézővel). Én ..beugrottam“ neki, elhittem. Ikarosz távol- bál egy Óriás madárnak tűnt. amelyet egy csőszféle sörétes puskával lelőtt. Csak ami­kor a főidre, a mocsárba huppant, látta, hogy nem madár a madár, hanem... úgy, mint a kedves kisfiú, aki képzelet­beli csapdát állít föl az étterem kövezetén, és lám, milyen szörnyen rondák egyes fel­nőtt bácsik, nem akarják megérteni: bele­léptek, s csak akkor szabadna szabadulniuk, ha a gyermek kioldja a csapda csatját. De nem. Mit nekik egy képzeletbeli csapda, amikor még a valóstól sem félnek. Mert még a csapdában is találnak „kiskapukat“. Ha rászorulna ez a film, magasztos jel­zőkkel dicsérném, de azt hiszem, erre sem­mi szükség. Bájos-kedves játékosságával, szertelen komolyságával, álomkép-valósá­gával bizonyára belopta magát a nézők szi­vébe. Ügy megírva, úgy eljátszva és főleg úgy megrendezve, ahogy az a nagykönyv­ben meg van írva: remekül! Még ha na­gyon rosszmájú akarnék is lenni, akkor ts csak egyetlen hibát róhatnék föl: rövid volt, szívesen elnéztem volna tovább a ro­konszenves bohém figura különös, irigylés­re méltó könnyed vitelü. mégis vajúdó, ön­magával harcoló életének pillanatait. Lázár Ervin különös, kicsit földi, kicsit elvonatkoztatott világa ez, és irigylésre méltó, hogy ő tud így élnil Z. J. A furulyás Klinkó Róbert, a brácsás Lázár István, a hegedűs Ba­logh Gyula Ä szerző felvétele A KIS KÖDMÖN ZENEKAR Mutatós és kellemes viselet volt valamikor a gyapjas birkabörből ké­szített, ujjas kabát, a ködmön. Hogy­ne, hiszen még a népdalban Is így dicsérték: „Kifordítom, befordítom, mégis ködmön a ködmön.. Valahogy így van ez a rozsnyői' (RoZöava) Kis Ködmön zenekarral is. Hárman vagy öten muzsikálnak, mindegy, a zenekar így Is zenekar. És nem is akármilyen. A Fábry Zoltán Ifjúsági Klub ren­dezvényein már sok sikert arattak, ősszel pedig a „Barátság dallamai“ versenyen az első helyezést érték el. Beneveztek a „Tavaszi szél vizet, áraszt“ népművészeti vetélkedőbe Is. A járási fordulóban megint az övék volt az első hely, így bejutottak a kerületi fordulóba. Igaz, hogy nem önálló műsorral léptek fel, a járási népművészeti együtteseink közős mű­sorában mint kísérő zenekar szere­peltek, de a megtisztelő második he­lyezést így is nekik ítélték. Hárman álltak színpadra a rozs- nyó! városháza nagytermében, ami­kor az utóbb említett, közös műsor főpróbáját tartották: a furulyás, a brácsás meg a hegedűs. A szünetben ezzel a telállitású zenekarral beszél­hettem. Gimnazisták valamennyien. A Rozs­nyói Magyar Tanítási Nyelvű Gimná­zium III. D. osztályénak tanulói. El­mondták, hogy osztályukban tizenegy- fiú tanul, kettő kivételével minde­gyik játszik valamilyen hangszeren. Nem volt tehát nehéz megalakítani az együttest. Ha hárman lépnek fel, a szádal- mási (Jablonov) Klinkó Róbert a tu­rul yás, a hosszúrét! (Dlhá Lúka) Lá­zár István a brácsás, a rozsnyól Ba­logh Gyula a hegedűs. Ha öten lép­nek föl, akkor velük szerepel a lúcs- kal (Lúőka) Molnár László, aki gitá­ron játszik, valamint a csoltői Ko- zár Sándor Is, aki nagyszerűen keze­li a bőgőt. — Kedvünkre való szórakozás a muzsikálás. Az pedig külön öröm, ha másoknak is tetszik — magyarázta az együttes szöszőlőja, Klinkó Róbert, — Csak erről van sző, semmi több­ről — bizonykodott Lázár István, a furulyás —, hiszen csak a bőgősünk készül pedagógusnak, őt jövendő hi­vatása miatt is érdekli a zene, mi, a többiek mezőgazdasági, illetve mű­szaki főiskolán szeretnénk folytatni tanulmányainkat. — A zenekar nevét meg csak rög­tönözve találtuk ki — tájékoztatott a hegedűs, Balogh Gyula. — Amikor már ötödször vagy hatodszor léptünk fel a klub rendezvényén, szóltak na- künk, hogy a hivatalos bejegyzés és minősítés megszerzése miatt nevet kell adni az együttesnek. A közön­ségnek leginkább tetsző népdaltól kölcsönöztük zenekarunk nevét. Tapasztalatuk szerint pedig legin­kább a következő három népdal tet­szik a közönségnek: Két ujja van a ködmőnnek.,., Most hullik a rep­ce... Szerelem, szerelem.“ Nekik meg leginkább a ködmönről szőlő tetszik. így elnevezték Kis Ködmön- nek a zenekarukat. — Hárman vagy öten lépünk tel, mindegy — mondta az együttes szó­szólója , kevesen vagyunk így Is, úgy Is, tehát kis zenekar a miénk. A furulyás azonban rászólt: — Azért még lehet a kicsiből nagy. Meglepett, hogy a főpróbát meg a beszélgetést figyelő klubvezető meg, a műsort összeállító művészeti veze­tő helyeselve ' tgy vélekedtek: —- Jól mondja. Lehet, egyszer még bemutathatom a Nagy Ködmön zenekart is. Szívesen megtenném. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom