Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-25 / 13. szám

Egyes munkán kívüli tevékenységek­ben is sor kerül értékképzésre és igény- fejtésztésre, és itt is létrejönnek anya­gi és nem-anyagi, szellemi, kulturális, társadalmi, etikai stb. produktumok. A munka szerepe és a tevékenységek struktúrájára gyakorolt hatása a mun­ka konkrét tartalmának és jellegének a függvénye. Ezzel kapcsolatban a mun­kára fordított idő mennyisége (az egész idöstruktúrába velő besorolása), a mun­ka bonyolultsága és alkotó jellege és úgynevezett participációs mértéke (az egyén konkrét helye a kollektívában, felelősség, az irányításban való részvé­tel ) Is rendkívül fontos tényező. Ha a távlatokat vesszük figyelembe, a munka megszűnik csak létfenntartási tevékenység lenni. Egyre fontosabb sze­repet kap benne az alkotó aktivitás és az önmegvalósítás. Csak a szocializmus és a kommunizmus jelenti a munka fel­szabadítását. De nem jelenti a munkától való megszabadulást. V. I. L e n in er­ről ezt mondotta: „Évszázadokig robo­tolt a munkás idegenek, a kizsákmá­nyolok javára. Most első ízben önmaga számára fog dolgozni...“ A munka értékelésekor összekapcso­lódik a szükségszerű aktivitás szem­pontja az önmegvalósító aktivitás szem­pontjával. A szocialista társé dalom egy­re nagyobb teret biztosit az önmegva­lósítás számára. Másrészt kompenzálta bizonyos mértékben az érdektelenséget egyes munkák vonzóvá tételével. A szo­cialista társadalom nagy felelősséget vállal magára, amikor arányosan és a távlatokat figyelembe véve orientálja a fiatalokat bizonyos tevékenységek felé. A színvonalasan érvényesített társadal­mi szempontok segítik a fiatalokat a pályaválasztás bonyolult és felelősség- teljes folyamatában. Munkán kívüli tevékenység Az életmód formálásában különleges hely illeti meg a munkán kívüli tevé­kenységeket. Ezek az ember „idő-költ- ségvetésőben“ Is kategorizálhatók: mun­kahelyi tevékenység, életvitelhez szük­séges tevékenységek és a szabadidő-te­vékenységek. Az életvitelhez szükséges (necesszit) tevékenységek a következők: munkahelyre utazás, háztartásvezetés és fiziológiai szükségletekkel kapcsolatos tevékenység, a fiziológiai igények kie­légítésével kapcsolatos időtöltés jelen­tős és viszonylag — ami az ldőmeny- nyiséget jelenti — állandó. A necesszit tevékenységekre fordított idő mennyi­sége — egyes területeken — főleg a szolgáltatások fejlesztésével, pl. a nők háztartási munkájának megkönnyítésé­vel csökkenthető. A szabadidő-tevékenységet önkéntes­nek, a közvetlen gazdasági effektus szempontjából érdektelennek minősítjük. Az ilyen tevékenységek szubjektív sza­badidő-élményt nyújtanak. E szféra hoz­zájárulhat a személyiség harmonikus kibontakozásához. A szabad idő három elemből tevődik össze, ami a funkciót illeti: a pihenésből, az ismeretszerzés­ből és a szórakozásból. A jelentőség szempontjáből határte­rületnek tekinthetők az olyan tevékeny­ségek mint a társadalmi-politikai akti­vitás, a művelődés, a munka melletti továbbképzés és — bizonyos értelem- ben — a* családon belüli gyermekneve­lés is. Ezek mindegyike több tevékeny­ségi időkategóriában realizálódik. A társadalmi-politikai aktivitás, a mű­velődés és a munka melletti tovább­képzés mind olyan tevékenység, amely­nek a szocialista életmód alakításában fontos szerepe van. A társadalomfej­lesztés szocialista koncepciója feltéte­lezi, hogy a társadalomnak egyre több tagja vesz részt a közösségi jellegű fel­adatok megoldásában, az ilyen ügyek 1- rányításában és a döntéshozatalban. Az ilyen tevékenységek és az ezekre való felkészülés bizonyos időmennyiséget 1- gényel. E tevékenységekre részben a társadalom ad időt a társadalmi Idő­alapból, részben pedig az egyén — sa­ját Idejéből. A társadalmi szféra így összekapcsolódik ez egyénivel, az egyén így természetesnek veszi, hogy bekap­csolódik a társadalmi ügyek intézésé­be. A munka melletti továbbtanulásnál és — bizonyos mértékben — a gyermek- nevelésnél Is hasonló a helyzet. A marxizmus-leninizmus klasszikusai a szabad időt jelentős értékalkotó szfé­rának minősítették. Sikerült leküzdeniük, hogy régebben szembe állították a mun­kahelyi tevékenységet a szabad időben folytatott tevékenységgel. Fontos kérdés a szabad idő aktív és passzív eltöltése és a megoldás gyakor­lati szempontjainak érvényesítése. A szo­cialista társadalom szabadidő-koncepció­jában az aktivitás követelménye érvé­nyesül. Hogy a társadalom mennyire fe­lelősséget érez azért, hogy az egyének aktívan kihasználhassák a szabad időt, azt a szociális fejlesztési programok és tervek is mutatják. Ezeket a vállalatok, üzemek dolgozzák ki. Az emberi igények fejlődése és kielégítése Az emberi igények a társadalom szo­ciális-gazdasági fejlődésének fontos ten­gelyét alkotják. Az életmód tartalmi kö­rülhatárolásának fő alkotóelemei közé tartoznak. Az emberi igények kialakítá­sa és kielégítése folyamatában a tár­sadalom uralmába veszi saját létének feltételeit, ezeket kihasználja ás átala­kítja. Az igény a szubjektum függőségi állapotának a kifejezése. Függőség a sa­ját lét szubjektív feltételeitől. A tudato­sított igény alapvető ösztönző tényező az emberi magatartás meghatározója. Különböző tevékenységi formákkal kü­lönböző jellegű tevékenységeket lehet kielégíteni. Az igények adekvát felisme­rése és megfogalmazása a tevékenységek racionális struktúrájában és szervezésé ben érvényesül. Az igényeket számos szempontból osz­tályozhatjuk. Az alapvető (újratermelé­si) és felsőbb Ifejlesztési) igényekre. Il­letve az anyagi, szellemi (ezek között a kulturális) és a szociális igényekre való felosztás a legfontosabb osztályo­zási szempont. Minden igény bizonyos társadalmi fel­tételek között válik reálissá és Idősze­rűvé. Az eszközök és a módok különb­sége teszi viszonylagossá az igények ki­elégítésének mértékét. Az igények törté­nelmi Jellegű tényezők. Az alapvető igé­nyek Is történelmileg konkrét formában lépnek fel. Összefügg ezzel ez igények növekedésének a törvénye, amelyet Le­nin fogalmazott meg. Fejlődésének bizonyos fokán minden társadalmat bizonyos Integrált tgény- -univerzum Jellemez. Népszerűén szólva az úgynevezett „lgénycsomagról“ van itt szó. Ez különböző társadalmakban kü­lönböző. A társadalmi igény-univerzum Integráló és differenciáló szféra Is u- gyanakkor. Tehát az Igények bizonyos értelemben egyesítik a társadalmat, u- gyanakkor azonban különböző egyének és társadalmi csoportok különböző mó­don elégítik ki (az összességen belül) igényeiket. Á szellemi és kulturális Igények jelein tős mértékben az anyagi igények függ-, vényeiként fejlődnek. Csak az anyagi i- gónyek bizonyos színvonalú kielégítése teszi lehetővé, hogy az emberek a műi vetődéssel és a kultúrával is törődje-, nek, hogy sokoldalúbban fejlesszék ér* zelmi és társadalmi életüket, és hogy, teljesebben kielégítsék életük e terüle­tének igényeit is. Az igények nem önállóan hatnak ösz­tönző tényezőkként. Motivációs szerepü­ket a motivációs szféra más területei is befolyásolják. Például az értékek és az értékorientáció. Az anyagi igények ki­elégítése mértékének kérdéseit külön ta­nulmányozzák, az életszínvonallal kap­csolatos problémakör keretében. Az élet­színvonal és az életmód között fontos összefüggések és kölcsönös függőségek vannak. Ezek nem azonosíthatók és nem redukálhatók kölcsönösen egymásra. A jó életszínvonal rendszerint a tökélete­sebb életmód előfeltétele, önmagában a- zonban még nem szavatolja a jó életmó­dot. A kommunista nevelés szerepe A szocialista társadalom célja az a- nyagi bőség és a megfelelő színvonalú, szocialista életmód összekapcsolása. A jó feltételeket mi a társadalom minden tagja hatalmas társadalmi-kulturális fej­lesztése eszközeként használjuk fel. Életmódunknak ez már egy új fokoza­ta. Azok az értékek, amelyek a fogyasz­tói társadalomban & fogyasztás céljait jelentik, a szocialista társadalomban szükségszerűen további új igények fej­lődésének tárgyává, a további társadal­mi fejlődés ugródeszkáivá válnak. Ez nem egyszerű feladat, hiszen a szocialis­ta életmód alakításának jelenlegi stá­diuma ellentmondásos folyamat. Hat rá pl., hogy a’' társadalmi tudat lemaradt az anyagi és társadalmi lét mögött. E- zért van ma oly hagy szükség sz új ér­tékorientáció kialakítására. A szocialista életmód ugyanis feltételezi az anyagi és szellemi igények harmonikus összehan­golását, a személyes és társadalmi érde­kek hármonizálását. Ezért 'oly fontos kö­vetelmény a szocialista életmód meny- nyiségj és minőségi vonatkozásának Összehangolása. Tudjuk, hogy hosszú folyamatról van szó, és hogy céljainkat csak komplex, dinamikusan fejlődő kommunista neve­léssel tudjuk elérni. E nevelés magába foglalja a munkára nevelést, a politech­nikai, erkölcsi, világnézeti, hazafias és internacionalista, test- és honvédelmi, esztétikai stb. nevelést. A nevelést csak elvontan lehet felosztani, konkrétan, a munkában már nem, mert itt egységes fronton kell előrehaladni. Es éppen as esztétikai nevelés a gyakran elhanya­golt, mellékesnek tekinteti szféra. Az esztétikai nevelés feladatai Az esztétikai nevelés komplex értel­mezése — a kommunista nevelés fon' tos szempontja és eleme. Hozzájárul a kommunista nevelés általános céljainak eléréséhez, a szép iránt érzékeny sze­mélyiség kialakításához. Az esztétikai­lag fejlett személyiségei a komplexitás és az univerzalitás jellemzi. Az ilyen ember a valóság összes vonatkozásának és az emberi kapcsolatok minden szfé­rájának alkotó, a szépség törvényszerö- ségeivel összhangban levő értékelésre törekszik, és erre képessé is válik. Ax ilyen ember képessé válik a dolgok bel­ső mértékének felismerésére, átélésére, megismerésére, tudatosítására és sokol­dalú leihasználására, képes önmaga iga­zolására és az önmegvalósításra. Az esztétikai nevelés figyelembe veszi az egyénre gyakorolt hatást is, illetve a valóság esztétikai elsajátításának szubjektív vonatkozásait. E folyamatban minden fokozat és elem fontos tényező. Fontos a szerves kapcsoltság és a be­folyás. A gyakorlatban ez fejlődést je­lent az ösztönös befogadástól a tudatos esztétikai értékelésig. Az esztétikát nevelés folyamatában! sokrétű, esztétikai momentumokat tar­talmazó eszközöket alkalmazunk. Ezek regisztere a kor, a történelem függvé­nye, és állandóan változik. A jelenlegi társadalmi és gazdasági fejlettségben az esztétikai nevelésnek a szabad és alkotó tevékenységként értel­mezett munka is szerves alkotóelemévé válhat. Az ilyen munkát megtisztítottuk az elidegenedéstől, így az egyén poten­ciális lehetőségeit is érvényesítheti. Az esztétikai kvalitásnak megvannak a ma­ga külön momentumai :a munkafolya­mat, amely a szakma ismeretében, az ügyességben, az alkotókészségben rej­lik; a társadalmi értelem, a munka je­lentőségére való figyelem, a lelkesedés, az érdekeltség és az aktivitás; a mun­kafolyamat megszervezése, harmonikus elrendezettsége; a munkatermelékeny­ség, amely az adekvát dolgoknak és az alkotó eszményi céljának tárgyiasítása a mesteri megvalósítás révén. A szocialista mnnkában olyan elemek kezdenek érvényesülni mint az alkotó- készség, az újításra törekvés, az alko­tói lelkesedés stb. Ezek a fogalmak ré­gebben csak a művészetben rendelkez­tek polgárjoggal. A szocialista társada­lomban a művészet minden tevékenysé­gi szférára hatással van. Oj, speciális tevékenységek keletkeznek ennek, követ­keztében: az Ipari formatervezés, a mű­szaki esztétika, a munkaesztétika stb. A személyiség harmonikus fejlesztését így lehetővé teszi az áj jellegű tevé­kenység, az automatizálás, a korszerű technológia, a formatervezés érvényesí­tése. Fontos tényező, hogy társadal­munkban a munkahelyi feladatokat egy­re inkább alkotó módon közelítjük meg. Az ember így „univerzális alkotó szubjektummá“ válik a specializált mun­kában. Elsajátítja az adminisztratív, el­lenőrző, értékesítő és esztétikai funk­ciókat. Összességében ez fejezi ki az em­ber társadalmi lényegét, személyiségét. A megismerő, Intellektuális tevékeny­ségben, a kutatómunkában, az önálló gondolkodásban, az Intellektuális kere­sésben, az alkotásban stb. Is vannak esztétikai momentumok. Az esztétikai ne­velés szerepe ezeknek az esztétikai mo­mentumoknak a feltárása az összes te­vékenységi szférában. Végső soron pe­dig a munka tökéletesítéséhez, fejlesz­téséhez való hozzájárulás az eszköz és a cél dialektikus kapcsolata révén. Környezet, játék, sport Az esztétikai nevelésnek fontos eszkö­ze a környezet. Ennek különböző meg­nyilvánulási formái a következők: ter­mészeti környezet, ember által formált ás kialakított természeti környezet, az embert körülvevő tárgyi környezet, az ember esztétikai környezetének kialakí­tása, a társadalmi kommunikáció minő­sége és az emberi kapcsolatok kereté­ben vaiö viselkedés minősége. Mi ezek­nek az elemeknek a harmonikus össze­kapcsolására törekszünk. Az esztétikus viselkedés, az életstílus közvetlenül ösz- szefügg az életmóddal. Az esztétikai nevelésnek a. játék és a játszás is jó eszköze lehet. Ennek az a jele, hogy a motívum benne van a te­vékenység tartalmában,- a tevékenység folyamatában, függetlenül ez eredmé­nyektől. Minden embert tevékenységben van játékelem. A munka így kelleme­sebbé, vonzőbbáj a szó szoros értelmé­ben élvezetessé válik. Az ügyessége^ rá­termettséget, gyakorlottságotj műszaki és taktikai felkészültséget Igénylő ás változó sikert nyújtó tevékenység fizi­kai és szellemi izgalmat kelt az ember­ben. Ez végül Is esztétikai élvezet és öröm forrásává válik. A játék során megnyilvánulnak a nem tudatosított sze­mélyiségvonások, cselekvési motívumok, vágyak. Az ember így jobban megismeri önmagát, korrigálja a jellemét, fejleszti személyiségét. A gyermekek, a serdü­lők — de a felnőttek Is — aktivizálják képzelőerejüket, fejlesztik fantáziájukat, alkotókészségüket, érzékszerveiket és ér­zelmeiket, bővítik tudatuk terjedelmét. A személyiség tudattalan és tudatos esz­tétikai kibontakoztatásáról van Itt szó. Az esztétikai nevelésben a testneve­lésnek és a sportnak, a testkultúrának, a tömeg- és teljesítménysportnak is van szerepe. Objektív esztétikai momentu­mok révén hozzájárul a harmonikus személyiség kialakításához. A testneve­lésben és sportban Is megnyilvánul a tökéletesség, az unlvorzialitás. Az em­ber Itt Is fizikai és szellemi erői bizo­nyítására és feltárására törekszik. A művészet szerepe A művészet fontos szerepet tőit be az esztétikai nevelés eszközrendszerében. Eközben a művészet lényegéből, soksze- repűségéből, a kommunikatív, megisme­rő, értékelő, áta-lakftő és esztétikai funkcióból Indulunk ki. A művészet ha­tásának köszönhetően közvetlenül és e- rőszakmentesen befolyásolható az egyé­ni tudat. A művészet segítségével lehe­tővé válik az intim élmények kenfron- tálása, az élettapasztalatok és magatar­tások, állásfoglalások átértékelése. Egy­séges kapcsolat alakul így ki az ember és a világ között, és az egyén hozzájá­rul a társadalmi viszonyok szabályozá­sához, alakításához. Egységbe kerül így a világnézet és az életérzés. A művé­szetnek az ember reális társadalmi ma­gatartása kialakításában ts fontos sze­repe van. Ez, persze, közvetve érvénye­sül. A társadalmi nézetek, gondolatok, követelmények lépnek Ilyenkor az egyé­ni tudat elé. Elkötelezetté válik az em­bernek a világhoz fűződő viszonya, le­hetővé válik az egyén helyes önértéke­lése, az egyén önmaga általi átalakítá­sa. Tehát & művészet képes a képessé­gek sokoldalú fejlesztésére. Az esztéti­kai nevelés révén az egyén képessé vá­lik a művészet befogadására, megisme­résére. Teljesértékü esztétikai nevelés csak úgy lehetséges, ha a művészet közvetlen érzékelése, az élmény átélése és a művelődés egységben érvényesül. A gyakorlati esztétikai nevelésnek számos változata, formája és módszere van, attól függően, hogy a nevelést ki valósítja meg. Esztétikai nevelésre az iskolában, az iskolán kívüli tevékeny­ségben, a SZISZ-ben, a pionírmozgalom­ban, az ifjúsági klubokban, az ifjúsági otthonokban, a kollégiumokban stb egy­aránt sor kerül. A könyvtárak, a kép­tárak, a múzeumok, a hangversenyek, a tömegtájékoztató eszközök is jelentősen hozzájárulhatnak a gyakorlati esztétikai neveléshez. Mindegyik a maga sajátos eszközeivel. Az esztétikai nevelés igya személyiségfejlesztés fontos eszközévé válik a szocialista társada lomhám, A ne­velésben — ha nem használjuk fel az érzelmi szféra lehetőségeit —, bizonyos, tények, jelenségek vagy folyamatok leg- tudományosabb megmagyarázását sem fogadja az ember sajátjává, és nem a- zonosul véltük teljesen. Az új személyi­ségnek belsőleg is meg kell győződnie a feladatok, az adott tevékenység és fo­lyamat helyességéről. Kollektivizmus az emberi kapcsolatokban Az életmód problematikájának az em­bert kapcsolatok Is szerves részét képe­zik. A társadalmi tényezők és egyéb faktorok hatásának metszőpontjáról van sző. Az embert kapcsolatokban a társa­dalom szociális struktúrája, Ideológiája,- jogrendszere, erkölcse egyaránt tükröző­dik. De olyan tényezők is tükröződnek benne, mint a társadalmi pszichika, a környezet és a társadalom biológiai struktúrája. Az embert kapcsolatokat meg kell különböztetni az alapvetőbb szociális kapcsolatoktól. Az emberi kapcsolatok elemzésekor rendszerint figyelembe vesszük ezek formális és nem formális vonatkozásait. A formális vonatkozások az emberek szervezetbe való besorolásából, következ­nek. A kapcsolatok megfelelnek az a- dott szervezetnek. A nemformális vonat­kozások párhuzamosan fejlődnek a for­málisakkal, és a kapcsolatok társada­lomlélektani síkját jelentik. Itt olyan té­nyezők játszanak szerepet mint a hajla­mok, az összeférhetetlenség, az emberek kölcsönös elismerése vagy el nem isme­rése (ami a képességeket és más tu­lajdonságokat Illeti stb. Az emberi kap­csolatok kérdéskomplexuma a szocialis­ta életmód kialakításának számos szfé­rájában fontos szerepet játszik. Pl. a munkahelyen, otthon, a szomszédok kap­csolatában és a közéleti tevékenységben. Különös figyelmet kell fordítanunk az elvtársi kapcsolatokra és a kollektiviz­musra, mert itt az emberi kapcsolatok új minőségének alakításáról van szó. A kollektívák és az ezek keretébeu kialakított, a kölcsönös együttműködé­sen, segíten takaráson és megértésen a- lapulő elvtársi kapcsolatok életmódúnk egyre fontosabb elemeivé válnak. A kol­lektíva a társadalom olyan sejtje, amely­ben az egyének érdeke a társadalmi ér­dekek figyelembe vételével, elsősorban pedig az össztársadalmi érdekek szem előtt tartásával realizálódik. E szem­pontból főleg a munkahelyi kollektíva jelenti a legfontosabb közeget a szocia­lista ember és a szocialista életmód ki­alakítása során. A kollektivizmus alap­elve a szocialista életmód legfontosabb princípnma. A társadalomfejlesztés koncepciója A szocialista életmód a szocialista társadalmi rendszer létének, a termelést viszonyok, a politikai rendszer, a szo­ciális szerkezet és — ami rendkívül toa- tos — a szocialista' irányú tudati átala­kulások bázisán fejlődik. A társadalom tagjainak tevékenységein, megnyilvánu­lásain és állásfoglalásain tükröződik az a tény, hogy társadalmunk fejlődésében egyre erőteljesebben realizálódik a szo­cialista koncepció. A szocialista élet­mód kialakítása problémakörének egyre rendszeresebb megismerése azt bizonyít­ja, hogy itt céltudatosságra, a szociális-

Next

/
Oldalképek
Tartalom