Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-25 / 13. szám
2 Kínai politikai tragikomédia Ha azt mondjuk, hogy a kínai politikai szemlélet változékonyabb, mint az időjárás, akkor még igencsak enyhe hasonlattal éltünk. Szinte naponta változik a párt- és államvezetésben szereplő személyek rangsora. Egyesek váratlanul feljebb kerülnek a hatalmi gépezet piramisán, másokat minden különösebb megindoklás nélkül egyszerűen eltávolftanak a politikai életből. Legújabban pedig már a holtakat sem hagyják nyugton. A Kínai Kommunista Párt legutóbbi plénumának ülésén olyan gyökeres változásokról döntöttek, amelyek még a kínai szeszélyekhez szokott megfigyelőkre is a sokk erejével hatottak. Megfosztottak minden pártbeli és állami funk; ciőjától négy olyan személyt, akik a néhai Mao elnök legközvetlenebb környezetéhez tartoztak, és a minapig is magas párt és állami tisztségeket töltöttek be. A legmeglepőbb változás azonban, hogy rehabilitálták az 1966-től a közelmúltig első számú közellenségnek számító, és a korábban már elhunyt Lin Sao-csi államelnököt. Liu, akii a kínai KP központi bizottságának 1968. októberi ülése árulónak, renegátnak, sztrájktörőnek bélyegzett és örökre kizárt a pártból, most Mao után következik — megelőzve Csou En-Iajt és Csn Te marsall! — a mindenkori (?) kínai „népszerűségi“ listán. A plénum határozata megállapítja, hogy Liu Sao-csi „nagy marxista és proletárforradalmár volt. egyike a kínai párt és állam kiemelkedő. vezetőinek“. Ez a megállapítás — ismerve a volt államelnök meghurcolásának és halálának körülményeit — a tragikomikum erejével hat. Sokan emlékeztetnek arra, hogy Liu Sao-csi likvidálása Mao Ce-tung elnök hallgatólagos beleegyezésével történt. Ugyancsak emlékezetünkbe idézik, hogy a mai vezetés tagjai közül is sokan raagjárták — Teng Sziao-pingre és körére gondolunk — Liu kálváriáját, és csak csodával határos módon kerülték el a fizikai megsemmisítést, de Mao elnök a füle botját sem mozdította az érdekükben. A történelmi protokoll-listát mégis az a Mao vezeti, aki végzett Liuval (és nemcsak vele), és még csak véletlenül sem világnézeti különbségek miatt, hanem puszta személyi-hatalmi megfontolásból. Mindebből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg néhányszor még sor kerül a kínai hatalmi hierarchia átértékelésére. Már korábban érezhető volt, hogy Lin Sao-csi körül valami történik. Éspedig akkor, amikor 1979 júniusában a pekingi televízió egyik adásában megjelent Vang Kuang-mej, Liu özvegye, aki ktshíján szintén férje sorsára jutott. A korábban amerikai kémnek kikiáltott börtönviselt özvegy kormányhivatalt kapott, és egyre gyakrabban szerepelt a nyilvánosság előtt, legfiatalabb lányát, Hsziao-Hsziaot pedig felvették a pekingi egyetemre. Az özvegy és öt gyermeke hozta nyilvánosságra a férj és az apa halálának körülményeit. 1969 októberében a súlyos beteg, tüdőgyulladásban szenvedő Liu Sao-csit, aki akkor már teljes elszigeteltségben, gpakorlatilag letartóztatásban volt, egy pokrócba csavarták és vonatra rakták, hogy központi utasításra Peklngből a Honan tartományi Kajfeng börtönébe szállítsák. Az orvosi felügyelet nélküli, embertelen szállítással gyakorlatilag megölték: a kényszerszállítás és a tüdőgyulladás végzett vele. Röviddel börtönbe érkezése után, 1969. november 12-én, a hetvenegyedik évében levő politikus meghalt. Halálának hírét csak jóval később jelentették be. Liu Sao-csi már egy évvel korábban megbetegedett, de senki sem törődött vele. Családjától és munkatársaitól elszigetelték, s bár hivatalosan orvosi kezelés alatt állott, ez a kezelés csupán arra korlátozódott, hogy „politikai célpontként“ életben tartsák. A feleség is évekig siralomházban élt (halálra ítélték), legidősebb lányát a börtönben rendszeresen verték, és még az akkor mindössze hatéves legkisebb gyermeket is bántalmazták a vörösgárdisták. Ezúttal igazságot szolgáltattak tehát egy meghurcolt vezetőnek, és egy család kálváriája véget ért. A bűnösök, akik az egész tragikomédiát rendezték és rendezik, változatlanul vezető beosztásban vannak Kínában, és minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. A kínai nép kálváriája tehát változatlanul folytatódik tovább. PALAGYI LAJOS E redményes évet zárt a Nyugat-szlovákiai Energetikái Üzem SZISZ-alap- szervezete. Különösen az eszmei nevelésre fektettek nagy súlyt. A tagok fele a SZISZ középfokú politikai oktatását, a másik fele a párt alap- és középfokú oktatását látogatta. A szervezet életének időszerű kérdéseiről a faliújságon, illetve az évente négyszer megjelenő Villám eímfi ifjúsági lapban számoltak be. Ugyancsak mozgalmas a szervezet kulturális élete. A tagok közösen járnak hangversenyre, moziba és színházba. Múlt év második felében megalakult az Energetik népművészeti együttes, amely azóta már több ízben fellépett az üzemen kívül is. Jól működik a szervezet rádiós köre, amely az államünTaggyűlésekről jelentjük nepek és nevezetes évfordulók alkalmából ünnepi műsort közvetít az üzemi rádióban. A sport ápolásáról sem feledkeznek meg. Minden évben több csoport vesz részt sítúrán. Mária Osuská személyében — mellesleg két gyermek édesanyja — pedig olyan futónőjük van, aki már nemzetközi viszonylatban is szép sikereket ért el. BÍRÓ MAGDOLNA A párkányi (Stúrovo) kenyérgyár SZISZ-alapszer- vezetének mindössze 18 tagja van, de annál eredményesebb a munkája. A legutóbbi értékelő taggyűlésen is nagy elhatározások születtek. Hazánk felszabadításának 35. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy összegyűjtenek 500 kiló papírt és 100 kiló ócskavasat, és társadalmi munkában ledolgoznak 150 órát. Terveik között szerepelnek közös kirándulások, színházlátogatás. A gyűlésen új vezetőséget választottak, amelynek az élére Sípos Katalin került. SZÁRAZ MÁRIA T ornaváralja (Turőianske Podhradie) SZISZ-alap- szervezete az utóbbi időben figyelemreméltóan dolgozik. Az elnök, Bartók László mérnök úgy szervezi a munkát, hogy ne csak a tagokat vonzza, hanem a szervezeten kívüli fiatalok érdeklődését is felkeltse. Legutóbb például elhatározták, hogy havonta egyszer vetélkedőt rendeznek afféle „most mutasd meg“ formában. A legutóbbi vetélkedő témája a zene, a komolyzene, a festészet volt. jól sikerült az a február- végi találkozó, amelyet a dolgozók filmfesztiválja alkalmából szerveztek. Elbeszélgettek a film alkotóival, La- dislava Poupetovával, a küldöttség vezetőjével, Hana Pac- kertová filmszínésznővel és Viktor Svobodával, a Hordubal című cseh film főszereplőjével. A vendégek egy kicsit beavatták a fiatalokat a filmkészítés titkaiba. FARKAS RÓZSA A z érsekújvári (Nővé Zám- ky) Novodev SZISZ-alap- szervezetének tagjai a múlt évben főleg a társadalmi munkában tüntették ki magukat. A januári termeléskiesés pótlására 1448 órát dolgoztak le, a mezőgazdaságban és a konzervgyárban további 742, a városfejlesztésben 736 órát segítettek. Az értékelő taggyűlésen azt a felajánlást tették, hogy takarékoskodni fognak a villanyárammal, a választási program teljesítésében ledolgoznak 600, a mezőgazdaságban 800 órát. Ezenkívül vállalták, hogy az országos spartakíádon részt vevő járási küldöttség tagjai részére ingyen egyforma nadrágot varrnak, öten azok közül, akik a legjobban igyekeznek, maguk is részt vehetnek a spar- takiádbemutatón. HOFER LAJOS KIS KAPITÁNY F élreértésbe! ugyan, de becenevén szólítottam meg Ipolyságon (Sahy) a sítanfolyamra készülő fiatalok edzőjét, Margita Skríö- kovét (a képen), a pionírház osztály- vezetőjét, de aztán ő maga mondta el, miért szokták néha tréfásan Kapitány eivtársnak szólítani. — Különösen kedvelem a téli sportokat, még jégkorongozok Is. Beöl- tözködök, beállók kapitánynak az e- gyik csapatba, s ott a pályán, játék közben magyarázom, tanítom a szabályokat. így volt akkor is, amikor bejött egy újonc játékos, és mert személy szerint nem ismert. Kapitány elvtársnak szólítva jelentkezett nálam. Amikor aztán válaszoltam neki, rájött a tévedésre. Jót nevettünk. Az esetre azonban még sokan emlékeznek. — Miért éppen a pionírházat választotta? — A pionírház nemcsak a pioníroké, hanem a fiataloké is, hiszen már az elnevezése is úgy szabályos, ha azt mondjuk, hogy pionír- és ifjúsági ház. Ipolyságon pedig így van, az itteni tornaterem éppúgy a fiatalságé, mint a pioníroké. Használják Is a fiatalok. Több ifjúsági sportkör működik itt. Amit pedig hangsúlyozni kell: sikerrel. — Miből áll a munkája? — A téli sportok, így a síelés sem olyan közkedvelt még itt, mint ahogy szeretnénk. Léván már hat ifjúsági sportklub foglalkoztatja a téli sportok kedvelőit. Hétvégeken a hegyekbe járnak síelni, szánkázni, versenyezni. A jégkorongozók is rendszeresen edzenek. Nem könnyű feladat. Először az edzőket kellett kiképezni, ebben sokat segített a Járási pedagógiai központ. Ipolyságon működig már néhány. Számítunk rájuk. A rendszeres sítanfolyamokkal elértük, hogy úgy-ahogy megtanultak a fiatalok síelni. Az ifjúsági szervezet vezetői segítettek megértetni a fiatalokkal, hogy a téli sportok egyben honvédelmi sportnak is tekinthetők. Azután a rátermettségi jelvényszerző versenyek politikai méltatását sem mellőztük. Sohasem volt másodrangú az ifjúsági mozgalomban a testnevelés ü- gye. Most sem az. — Maholnap azonban itt a tavasz, nem késtek el a szervezéssel? — Nem! Kezdeni soha sincs későn. A legtöbb ifjúsági csoport most jött vissza a sítanfolyamról, megismerték, sokan közülük meg is szerették a téli sportokat. Ezért időszerű éppen most foglalkozni a szervezési kérdésekkel. Néhány csoport most indul a hegyekbe sítanfolyamra. Velük előtte és utána is elbeszélgetünk. Találkozóra, megbeszélésre hívjuk majd azokat, akik megszerezték a rátermettségi jelvényt. Figyelmeztetjük a faliújságokat szerkesztő fiatalokat, foglalkozzanak az üggyel az üzemekben is, ne csak az iskolákban. HAJDÚ ANDRÁS Fotó: Gyökere* V lagyimir Iljics tenin e megállapítása örökre bevonult a történelembe, sőt időközben úgyszólván közmondássá vált. Amikor azonban kimondta, még folyt a polgárháború, az idegen intervenciós csapatok minden oldalról szorongat-' ták a fiatal szovjet államot. A nagy gondolkodó azonban már a békés építés esélyeit forgatta a fejében. Zseniális módon felismerte, hogy a villamosítás a korszerű gazdasági fejlődés alapja. A szovjet állam villamosításának nagyszabású, tizenöt éves terve foglalkoztatta, amelyet sokan utópiának neveztek. H. G. Wells, a nagy, angol regényíró például a következőket írta a kérdésben Leninnel folytatott beszélgetéséről: „El lehet-e képzelni ennél bátrabb tervet egy óriási sík országban, amely tele van erdőkkel és írástudatlan parasztokkal, ahol nincs vízi erő, ahol nem áll rendelkezésre a szükséges műszaki tudás, és ahol a kereskedelem és ipar az utolsókat rúgja? Ilyen villamosítási tervek megvalósítása folyamatban van Hollandiában, és tárgyaltak ilyen tervekről Angliában is. Ezekben a sűrű lakosságú és magas ipari fejlettségi fokon álló központokban el Is lehet képzelni, hogy milyen technikai sikerrel járnak, gazdaságosnak és általában előnyösnek mutatkoznak. Az ilyen tervek alkalmazása oroszországi viszonylatban azonban már az alkotó képzelet jóval nagyobb megerőltetését teszi szükségessé. A magam részéről képtelen vagyok arra, hogy Oroszország sötét kristályában bármi ilyesmit lássak lejátszódni, ez a kis ember a Kremlben azonban képes erre; látja, amint a rossz állapotban levő vasutak helyét új villamos szállító eszközök foglalják el, látja, a- mint új és szerencsésebb formában Ismét megkezdődik az iparosítás, megszületik a kommunista ipar. Amíg A kommunizmus egyenlő: SZOVJETHATALOM plusz az egész ország villamosítása! beszéltem vele, majdnem meggyőzött engem is, majdnem én is részesévé lettem a látomásnak... Neki legalább látomása van egy megváltozott, tervszerűen vezetett és újonnan felépített világról.“ Lenin valóban jobb látnoknak bizonyult az utópisztikus irodalom legjelesebb képviselőjénél. Azóta hatvan év telt el, és látomásai megvalósultak és napjainkban valósulnak meg. Oroszország Kommunista (bolsevik) Pártja IX. kongresszusa pontosan hatvan évvel ezelőtt döntött a tervről, amely GOELRO (Goszudarsztvennaja Komlsszija po Elektrifíkaciju Rosszi- ji) néven vonult be az ország történetébe. Lenin, amikor a szovjetek VIII. kongresszusán elfogadásra ajánlotta a GOELRO tervet, a következőket mondotta: „Amikor majd Oroszországot a villanytelepek és hatalmas technikai berendezések sűrű hálózata fogja borítani, kommunista gazdasági építésünk példakép lesz az eljövendő szocialista Európa és Ázsia számára.“ A terv az energetika fejlődését arra az elvre alapozta, hogy 10—15 év alatt nagy körzeti villanyerőmöveket kell építeni, ezeket az erőműveket távvezetékekkel energiarendszerré kell egyesíteni, fel kell használni a helyi tüzelőanyagokat, és komplex módon hasznosítani a vízi energiát. Erre alapozták a szocialista ipar felépítését és a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az országban fejlesztett energia mennyiségének el kellett érnie az évi 8,8 milliárd kilowattórát, az akkori alig félmilliárd kilowattórával szemben. Sok nyugati megfigyelő megva- lósíthatatlannak tartotta ezt a programot. Ám az események Lenint és az Oroszországi Állami Villamosítási Bizottság tervezőit, illetve a fiatal szovjet állam életképességét Igazolták. A GOELRO-terv első tíz éve alatt nem 8,8, hanem 10,7 milliárd kilowattórára, 1935-re pedig a tervezettnek a háromszorosára növekedett a Szovjetunió energiatermelése. Hat évtized elteltével a Szovjetunió nagyhatalom az energiatermelésben. Az ország energetikai teljesítőképessége ma több mint ezerszerese az 1921. évinek. Jelenleg naponta ötször akkora a Szovjetunió villamosenergia termelése, mint a forradalom győzelme után az egész 1921-es évben volt. A Szovjetunió energiatermelés tekintetében Európában az első, világviszonylatban pedig a második. Egymaga több villamosenergiát termel mint Nagy-Brltannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország és Japán együttvéve. Ugyanakkor a GOELRO fő elvei még most is alapjául szolgálnak a szovjet energetika fejlődésének. A Szovjetunióban épülnek a világ legnagyobb hő- és vízi erőművei. A krasznojar- szki vízi erőműben 500 ezer kilowatt teljesítményű turbinák üzemelnek, de már épülnek 800 ezer kilowatt teljesítményű hő- és vízturbinák is. A GOELRO tervezői 400 verszt (1 verszt = 1006,7 méter) hosszúságú távvezetékekről ábrándoztak. Ma vannak távvezetékek, amelyek hossza eléri az 1000 kilométert. Á magasfeszültségű távvezetékek összesített hosszúsága meghaladja a félmillió kilométert. Huszonöt évvel ezelőtt Obnyinszk városában megkezdte termelését a világ első Ipari atomerőműve. Azóta e- gész sor atomerőmű épült, többek között a voronyezsi, a melekesi és a belojarszki. A Szovjetunió az idén 1300 milliárd kilowattórára növeli a villamos- energia termelését, miközben egyre nagyobb szerephez jut az atomenergia. Az új atomerőművekben 10 millió kilowatt teljesítményű egységeket helyeznek üzembe. Az utóbbi évtizedekben előtérbe került az egyesített energiarendszerek építése. Ezek lehetővé teszik a villanyenergia gazdaságos szállítását és hasznosítását. A Szovjetuniónak ma több mint egytucat egyesített energiarendszere van. A nyolcadik ötéves terv éveiben (1980—1970) létrejött az ország európai részének egyesített energiarendszere, amely több mint 600 erőművel és 105 millió kilowatt teljesítménnyel a világ legnagyobb egyesített energiarendszere. 1959-ben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának európai tagállamai is érezni kezdték a fejlett szovjet energiaipar — vagy ha úgy tetszik a GOELRO áldásos hatását. Megkezdődött az európai szocialista országok és a Szovjetunió nyugati területei energiarendszereinek egyesítése. 1962 júliusában Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió aláírták az egyesített energiarendszerek irányítását végző központi teherelosztó szolgálat megszervezéséről szóló egyezményt. A Béke elnevezésű energiarendszer, amelynek székhelye Prága, új korszakot nyitott a szocialista országok gazdasági együttműködésében. A kölcsönös energiaszállítás lehetővé teszi, hogy a szocialista országok növeljék az energiaellátás gazdaságosságát és megbízhatóságát, az energiaellátási problémák áthidalását. Az önzetlen energetikai segítségnyújtás tulajdonképen az internacior nalizmus gyakorlati megvalósítása. M. J.
