Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-08 / 2. szám

ta erőkkel, amelyek a kommunista blokkban is léteznek, illetve felbukkanhatnak“. Ezek a gondolatok egyértelműen az elmélet és szerzője antikommu- nista irányzatáról tanúskodnak, arról, hogy mire szolgál és ki ellen irányul az elmélet.

„Az egyetlen ipari társadalom" elmélete keletkezésének időszaka ugyancsak az ötvenes és a hatvanas évek fordulója, s hasonlóak a módszertani vonásai, mint az előző elméleté. R. Áron szociológus, francia burzsoá teoretikus, az elmélet egyik szerzője az „ipari társa dalom“ fogalmát olyan módszerként jelölte meg, hogy: „miként kell a kezdetben elkerülni a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétet.“ Szerinte a szocializmust és a kapitalizmust egy azonos forma két modelljének kell tekinteni. Elhallgatja mindkét társadalom osztályjellegét és a két társadalom közötti alapvető különbséget. A burzsoá gondolkodásmódban ez az elmélet alapvetően abban nyilvánul meg, hogy a burzsoázia most már kénytelen legelőbb részben elismerni a szocializmus eredményeit, és a sikereket, kénytelen a kapitalizmus sikereivel egyenértékűeknek tekinteni. Ez azonban leszűkített, csak a technológiára és a technikára alapozott elmélet, amely egyáltalán nem veszi figyelembe a társadalmi fejlődés: és azt a körülményt, hogy a gazdasági jelenségek osztályjellegűek. A termelőerők fejlődését állítja csak a középpontba, és nem tesz különbséget a termelőerők kapitalista és szocialista módszerrel történő fejlesztése között. Ugyanakkor az elmélet megfogalmazói (és ez itt a leglényegesebb kérdések egyike) nem mutatnak rá arra, hogy a két rendszerben mennyire különböző irányú a termelési viszonyok fejlődése. Mindkét társadalmat igazságtalanul és egyoldalúan igyekszik bemutatni, elhallgatja a szocializmus számos előnyét, távlatait és más vívmányait.

A „konvergencia“ elmélete lényegében a kapttalizmus és a szocializmus egyre fokozódó közeledésének elméletét hirdeti. A meghatározást a természettudományokból vették át. A természettudományban a konvergencia elmélete azt a folyamatot jelöli meg, amelyben a különböző szervek hasonló, illetve azonos morfológiai, illetve fiziológiai tulajdonságok létrehozására törekszenek. Az elmélet hirdetői szerint a szocializmussal és a kapitalizmussal is ennek kéne megtörténnie. Szerintük a két társadalmi trendszernek már ma is sok a közös vonása, és ez a fejlődés fokozódik. Az elmélet „az egyetlen ipari társadalom“ végikövetkeztetéseiből és ajánlásaiból indul ki, s levezeti azt egészen a politikai gyakorlatig. Sorokin, amerikai szociológus, a rendszert a következőképpen jellemzi: „A hibrid társadalom és kultúra- uralkodó tfpusa valószínűleg sem kapitalista, sem kommunista nem lesz, hanem létrejön valamilyen sajátos típus, amelyet integrált típusként nevezhetnénk el. Ez a típus a kapitalista és a kommunista rendszer és életmód átlaga lesz. Egyesíti a pozitív értékeket és kiközösíti mindkét típus ikomoly fogyatékosságait. “

Az elmélet létrehozói szerint azonban a kapitalizmus elnyeli a szocializmust. A kapitalizmusból az új rendszerbe mindenekelőtt a beruházások és a berendezések magántulajdon-jellegét, a gazdasági ösztönző és nyereségképzésl rendszert venné,át, s a piaci rendszernek kellene képeznie a vagyon- és szolgáltatás-elosztás ellenőrzésének fő mechanizmusát. A szocializmusból csupán a társadalomirányítás tervszerűségét vennék át. A fő figyelmet természetesen nem a «wclalizmus gazdasági alapja

fejlődésének szentelik, hanem a burzsoá szellemben, a burzsoá ideológiában és a* kapitalista rendszerben végbemenő fokoze-tos változásoknak, transzformációnak. Az elmélet egyik fő alkotója Z. Brzezinski, az USA elnökének jelenlegi tanácsadója, aki a szocialista országokban a gazdasági és társadalmi rendszer általános „liberalizálását“ és „demokratizálását“ követeli meg. Szerinte: ez „pozitív politikai reformokkal“ valósítható meg. Az első helyen kellene állnia „a kommunista párt ideológiai és politikai monopóliuma“ megdöntésének. Állítja, hogy a leninizmus a sajátos feltételekkel történelmileg korlátozott; azokkal a feltételekkel, amelyekben keletkezett és amelyek nem felelnek meg a „posztindusztriális és a technotrón világ új szükségleteinek“.

Ezek a szerzők állítják: Szabaduljatok meg az osztályharctól, a szocialista forradalomtól, a politikai rendszertől és az ideológiától, s helyette használjátok ki az evolúciós fejlődést, s a „kapitalizmus lehetőségeinek és előnyeinek" fokozatos túlsúlyba jutását.

„Az ideológia kiküszöbölésének“ elmélete ez ötvenes évek közepén született és nagyon gyorsan elterjedt. Milánóban zajlott például a „Kultúra szabadságának kongresszusa“, amelyen ismert burzsoá filozófusok, szociológusok és politológusok vettek részt, s olyan határozatot hoztak, miszerint a huszadik század második fele ideológiájának nincs létjogosultsága, s az „ideológiai korszak“ lehető leggyorsabb lezárására kell törekedni. A konferencia célja, és a vita jellege megfelelt a világimperializmus érdekeinek; a világimperializ- mus abban az időben veszítette el történelmi kezdeményezését.

A konferencia résztvevőinek elméleti és politikai aktivitása jelentősen hozzájárult a jelenlegi imperializmus ideológiai stratégiájának kialakulásához, hatott taktikájára és megnyilvánultak az antikommunizmus egyes eszközeiben is — s ezeket a módszereket a szocialista országok elleni harcban mindmáig kihasználják. Ezt azzal indokolják, hogy az ideológiai együttélés szükségszerű, s erre használják ki a békéért és a lefegyverzésért harcoló dolgozó tömegek egyre nagyobb táborának vágyát, s azt állítják, hogy az ideológiai együttélést mindenekelőtt a szocialista országoknak és a kommunista pártoknak kell szorgalmazniuk, ezeknek kellene engedniük a marxizmus-leninizmus tudományos materialista elméletéből és az osztályharcból. Az imperializmus viszont nem akar lemondani ideológiai ráhatásáról, ellenkezőleg, egyre jobban fokozza az ideológiai behalolást a saját dolgozói, de mindenekelőtt a szocialista világrendszer, s annak egyes országai, Így a Szovjetunió ellen, s küzd a Szovjetunióik a fejlődő országokra történő hatása ellen, amelyek fejlődési folyamatukban a szocializmus útja mellett döntöttek, s elutasítják a kapitalista társadalmi rendszert.

NINCS HARMADIK TDEGLŐGIA

AZ antikommunizmus hirdetői különösképpen az ifjúságra irányítják figyelmüket, kihasználják az ifjúságnak a romantika, az ismeretlen utáni vágyakozását, a kalandvágyát, a tapasztalatlanságát, s azt, hogy bírálat nélkül elfogadja a társadalmi élet, a kultúra; a divat, a technika legkülönbözőbb áramlatait és elméleteit. Éppen ezért a CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozta; hogy állandóan szem előtt kell tartani: jya fiatalok nevelése és formálása továbbra is

a világon folyó éles osztályharc feltételei közepette valósul meg“. Az osztályharc szerves részét képezi az emberei?, mindenekelőtt a fiatalok tudatáért folyó küzdelem.

Az ideológiai harcban éppen ezért állandóan szem előtt kell tartanunk, hog\5 a jelenlegi burzsoá ideológia és politika fő jellemvonásé, tartalma az antikommunizmus. A szocializmus és a kapitalizmus, mint két ellentétes társadalmi- -gazdaságj formáció kibékíthetetlen ellentétben áll egymással szemben. Az e- gyik az emberiség jövőjét képviseli, .1 második a múlt fejlődését. Ideológiáik éppen ezért nem közeledhetnek egymáshoz, s nem fedhetik egymást. Az imperializmus hozta létre a fasizmust, a ko- lonializmust, hódító háborúkat indftottj napjainkban nemzetközi monopóliumok,- katonai-pénzügyi csoportosulások képviselője. Olyan csoportosulásoké, amelyek végső soron a fegyverkezési versenyt szítják, s olyan tömegpusztító fegyverek létrehozását segítik, amelyek az e- gész emberiség és az egész bolygó életét veszélyeztetik.

Az ilyen ideológiával, amely az emberiség jövőjét teszi kockára, a marxizmus-leninizmus nem működhet együtt; nem egyesülhet. Ahogy azt V. I. Lenin hangsúlyozta, ebben a társadalmi folyamatban, a két ideológia harcában nincs harmadik út, mert nincs harmadik ideológia sem. Az osztályokra osztott társadalomban, az ifjúság is ennek, vagy annak a társadalomnak, vagy, társadalmi rétegnek a szerves része. Tükrözi tehát nézeteit, érdekeit és céljait. Az Ifjúság mindenekelőtt osztályilletősége alapján csoportosul, s ez az e- gész folyamat éles osztály-, politikai és ideológiai küzdelem és ellentétek között megy végbe. A kapitalista országokban e fejlődés irányzatai egyre jobban közelednek a marxista-leninista elmélet megismeréséhez és az antikommunizmus elvetéséhez.

A szocialista országok, így hazánk ifjúságának is e tekintetben elsőrendű internacionalista kötelessége a marxizmus-leninizmus tanának elsajátítása, a szocialista társadalom aktív, és kezdeményező építése, s hogy erőfeszítéseit és gondolatait a kapitalista ifjúsággal történő találkozásaik során is érvényre juttassa. A fiatalok ne csodálják a kapitalista társadalom külső csillogását, hanem nyitott szemmel nézzenek nyomorára és jelenlegi helyzetére, arra; hogy miként élnek az ottani fiatalok és a dolgozók, arra, hogy milyenek a jövő feltételei, szociális és politikai biztonságuk. Az életnek és a társadalomnak ilyen osztályértékelése (vegy nemértékelése és a csodálat bírálat, felülvizsgálat nélküli elfogadása) Is szerves része a kapitalizmus és a szocializmus között folyó jelenlegi ideológiai harcnak.

A marxizmus-leninizmus eszmél ma a szocialista világrendszer politikai és gazdasági gyakorlatában valósulnak meg, a kommunista és munkáspártok milliói ismerik meg és fogadják el, érvényesülnek a nemzetközi politikában, főleg a békés egymás mellett élésben, és a lefegyverzésért folyó küzdelemben. Azért Is érvényesülnek; mert az éles 1- deológtal harcban győznek, amelyben az antikommunizmus követői igyekeznek ü- gyeskedni, a túlhaladott; nem hatékony elméletek helyett újakat létrehozni, csak azért, hogy meghosszabbítsák uralmát és a dolgozók kizsákmányolását. Az emberiség jövője és biztonsága nem ez imperializmusban; hanem a szocializmusban és a kommunizmusban van. Ezt a távlatot követi a munkásosztály és a szocializmus ideológiája is.

3F

SEGÉDANYAG

A POLITIKAI OKTATÁSHOZ

AZ IDEOLÓGIAI HARC EGYES KÉRDÉSEIRŐL

NYÍLT ARCVONALON ÉS BURKOLTAN

A magántulajdon keletkezésével és a társadalom osztályokra tagolódásával kialakultak az osztályharc előfeltételei. Az uralkodó osztályok mindegyike kidolgozta saját ideológiáját, amelynek segítségével indokolta uralmát a többi osztály és társadalmi réteg felett. A társadalmi-gazdasági formációk átalakulásával az emberiség eddigi történelme folyamán az osztályharc formái és módszerei is átalakultak. E küzdelemben mindig is fontos szerepe volt az ideológiának. Kari Marx a történelmi fejlődést tanulmányozva és a kapitalista társadalom életét elemezve ezért állapíthatta meg egyebek között, hogy az emberiség történelme lényegében az osztályharcok történelme.

Marx és Engels, majd később V. f. Lenin tudományos-materialista filozófiai bázison állva alaposan elemezhette, magyarázhatta, indokolhatta ezt a fejlődést. A marxizmus klasszikusai ugyanakkor a további fejlődés irányait is meghatározhatták. Feltárták, a kizsákmányoló, an- tagonista kapitalista társadalmat — a- melynek keretében egy új erő, a munkásosztály jön létre — rövid időn belül új társadalom váltja fel, amely kiküszöböli az ember ember általi kizsákmányolását, és a társadalmi fejlődés magasabb szintjét éri el. Az új osztály és e társadalom ideológiája a marxizmus-leninizmus, amely maradéktalanul a munkásosztály, a dolgozók, az emberiség érdekelt szolgáló fegyverré vált.

A marxizmus-leninizmus klasszikusai az osztályharc három fő formáját emelték ki:

— a gazdasági

— a politikai és

— az ideológiai osztályharcot.

A haladás és a reakció erői között, a proletariátus és a burzsoáziát támogató egyéb retrográd erők között éles ideológiai harc dúl. A proletariátus ideológiája állandóan fejlődik. A munkásság, a- mely eleinte még nem volt felfegyverkezve tudományos ideológiával, csak ösztönösen küzdött az elnyomók ellen. Gépeket rombolt, mert azt gondolta, e- zek okozzák a munkanélküliséget, később szerveződni kezdett a munkásmozgalom, létrejöttek a nemzetközi műn- kásszervezetek és a kommunista pártok, amelyek a munkásosztály politikailag legöntudatosabb tagjaiból álló erőt jelentik. Oroszországban a kommunisták vezetésével győzött a proletárforradalom, létrejött a földkerekség első szocialista

állama, majd — miután más országokban is győzött a szocialista forradalom — a szocialista világközösség. A szocializmus és a kommunizmus győzelme világméretű Ideológiai osztályharc közepette ment végbe. Eszmei harcot jelent ez a haladás és a reakció, a dolgozók és a burzsoázia, illetve a többi kizsákmányoló osztály és réteg között. A nemzetközileg egyesült tőke ellen létrejött a dolgozók nemzetközi szolidaritása. Az Internacionalizmus a haladásért és a világ űj elrendezéséért folyó küzdelem e- gyik legfontosabb tényezője.

MIÉRT FONTOS AZ IDEOLÓGIAI KÜZDELEM?

V. I. Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után rámutatott, hogy az ideológiai harc egyre nagyobb jelentőségűvé válik. A reális szocializmus tovább fejlődik, gondolatrendszerünk a fejlődő országokban is mély gyökereket eresztett, Így a burzsoázia rafináltabb, sokoldalúbb harcmodorra kényszerült. A kapitalista ideológusok felismerték, hogy a szocializmus gazdasági eszközökkel nem semmisíthető meg. De politikai és katonai beavatkozással sem törhető meg rendszerünk ereje, pedig a fegyverkezésre, a fenyegetésre a tőkés világ nagy súlyt helyez. Eközben a maoistákkal Is képesek szövetkezni. Nem marad számukra más lehetőség mint az új társadalom eszméi hatásának gyengítése, a szocializmus erkölcsi aláásása. Eközben a dolgozókat a meggazdagodás, a dologtalan élet, az egyéni boldogulás, a vállalkozás lehetőségeivel ámítják. Magyarán szólva azt hangoztatják. hogy a kapitalizmusban lehetőség van az egyéni sikerre. Igen, az egyéni sikerre, de ez mindig mások, a társadalom rovására történik. Az individualizmus előtérbe helyezését filozófiai és szociológiai érvekkel próbálják indokólni, és eközben különböző munka- módszereket alkalmaznak, igénybe veszik a kutatások eredményeit, a propagandát, az elmélet és a politikai gyakorlat nyújtotta lehetőségeket. ÉS ha mindez nem segít, hatalmi eszközöket sem restek alkalmazni a nemzetközi kapcsolatok alakításában.

A kapitalizmus kialakította az antikommunizmus és a szocializmusellenes- ség — elsősorban pedig a szovjetelle- nesség — szerteágazó rendszerét. A jelenlegi Ideológiai harc legreaikciésabb

megnyilvánulása éppen a szovjetellenesség.

Az antikommunizmus új irányzatokat és indoklásokat agyai ki, hozzáidomul az új körülményekhez, új irányzatokat dolgoz ki és „fedez fel“. Az elavult« kevésbé hatékony eszközöket visszautasítja. Ez a burzsoázia válasza a kommunizmus Ideológiájára és gyakorlatára, a szocialista világrendszer sikereire. A reakció Így próbálja kiküszöbölni a haladás hatását a világ különböző országainak lakosságára. Márpedig az elnyomott népek éppen a szocializmus eszméinek hatására indítottak szervezett mozgalmat saját felszabadításuk érdekében.

BAKOM FŐ SZAKASl

Az antikommunizmusban és általában az ideológiai harcban három fő időszakot különböztetünk meg:

1. Az első időszak a Kommunista Kiáltvány megjelenésétől a NOSZF-ig terjed. A Kommunista Kiáltványt Marx és Engels a nemzetközi munkásosztály igényeinek kielégítésére, a szerveződés elősegítésére Irta. A munkásmozgalom kezdetben még gyenge volt, különböző idealista elképzelések érvényesültek benne, ezért a burzsoázia fellépése durva volt és primitív. A burzsoáziát törekvéseiben az antikommunista egyház is támogatta, amely a kommunistákat szinte ördögökként tüntette fel. A burzsoázia szilárdan tartotta a hatalmát, üldözte a munkásmozgalmat, Így véresen elfojtotta például a Párizsi Kommünt. Rendkívül kemény eszközökkel lépett fel a sztrájkmozgalmak ellen. Ezt a ml munkásosztályunk is tapasztalhatta. A küzdelem első szakasza az Októberi Forradalom győzelmével ért véget.

2. A küzdelem második szakasza a NÖSZF győzelmétől a szocialista világ- rendszer kialakulásáig terjed. 1917 októberétől minőségileg megváltozott a nemzetközi munkásmozgalom és az imperializmus közötti küzdelem jellege. Új szakasz, kezdődött az emberiség történelmében, megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szakasza. Ebben az időszakban az imperializmus katonai eszközökkel, hatalmi erővel« intervencióval és terrorral igyekezett megsemmisíteni a világ első szocialista államát. Ezek a kísérletek a- zonban kudarcba fulladtak, jól tudjuk, hogy kinek a győzelmével végződött a