Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-08 / 2. szám

második világháború, majd a koreai és a vietnami háború.

3. Az ideológiai harc harmadik szakasza a szocialista világrendszer kialakulásával vette kezdetét. Ekkor már még erőteljesebben a szocializmus Javára módosultak az erőviszonyok, ami az anti- kommunizmusban, a reakció Ideológiai harcában is éreztette hatását. Az anti- kommunizmus most már egyre inkább manőverezésre, az új feltételekhez való alkalmazkodásra kényszerül. Az új feltételek nem a kapitalizmusnak, hanem egyre inkább a szocializmusnak kedveznek. Ez a nemzetközi politikában és a gazdasági együttműködésben egyaránt érezhető. A marxizmus-leninizmus ideológiája újabban már azokban az országokban és társadalmi rétegekben is u- tat tör magának, amelyekben néhány évvel ezelőtt ez szinte még elképzelhetetlen volt. Az imperialisták számára ez azt Jelenti, hogy nemcsak az ideológiai harcot kell fokozniuk, hanem katonai erejüket is. A fegyverkezés — amelynek célja a kapitalista világuralom újbóli visszaállítása és a szocializmus megsemmisítése — veszélybe sodorja a világot. Az imperializmus azt a társadalmi rendszert próbálja megsemmisíteni, amely új értékrendszer, új emberi és államközi kapcsolatok kialakítására törekszik, amely egyértelműen visszautasítja a háborút és a békét propagálja, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek a célok világszerte valósággá váljanak.

AZ ANTIKOMMUNIZMUS LÉNYEGE

Vajon miért Jelenti az antikommuniz- mus az ideológiai harc alkotóelemét és formáját?

A kérdésre az emberiség eddigi fejlődésének tapasztalatai, az osztályharc, a kizsákmányoltak elnyomás elleni küzdelmének történelme ad választ. Tudjuk, hogy a termelés társadalmi jellege és a magántulajdon közötti ellentét motiválja a társadalmi osztályok, rétegek és egyének történelmi állásfoglalását és tetteit. Igaz, az előző fejlődés során is változtak a társadalmi-gazdasági formációk, változtak az osztályharc formái és különböző osztályok kerültek hatalomra, de ezek a változások nem járultak hozzá az ellentétek okainak felszámolásához, a kizsákmányolás megszüntetéséhez. Csak a hatalmon levő osztályok cserélődtek ki; a rabszolgatartókat a feudális urak váltották fel, a feudális urakat pedig a kapitalisták.

A kapitalista társadalomban a termelés hatalmas mértékű társadalmiasodá- sával és az iparosodással új társadalmi osztály jött létre — az ipari proletariátus. Szervezettségének, fegyelmezettségének, kollektivizmusának köszönhetően ez az osztály új elemet vitt a társadalmi fejlődésbe, új minőséget az ósztály- harcba és a társadalmi fejlődésbe. Mindez az Ipari termelés jellegével függött össze. Az új minőséget, az új emberi kapcsolatokat és követelményeket Marx. Engels és Lenin ismerte fel. A marxizmus-leninizmus klasszikusai egységes eszmerendszerben foglalták össze a felismeréseiket. Rámutattak, hogy a munkásosztály küzdelme nemcsak a kizsákmányolás alóli felszabadulásra irányú', hanem a kizsákmányolás és minden fajta elnyomás teljes megszüntetésére is. A marxizmus-leninizmus Így a munkás- osztály ideológiájává vált. A tudományos eszmével felfegyverzett és a kommunista pártok által vezetett munkásosztály így felelősségteljesen, céltudatosan harcolhat, tudományosan dolgozhatja ki stratégiáját és taktikáját, megfelelő közeli és távolabbi célokat tűzhet ki maga elé, az ügynek megnyerheti a dolgozók tömegeit, szövetségeseket szerezhet magának a többi kizsákmányolt osztályban, az értelmiség, valamint az uralkodó osztály köreiben. Az értelmiségiek és az uralkodó osztályokhoz tartozók közül a- zok válnak a munkásosztály szövetségeseivé, akik felismerték a fejlődés irányát és a haladás szükségszerűségét, akik alávetik magukat e harc szükségleteinek és a munkásosztály érdekeinek. A kommunisták politikai harcainak történetében nem egy olyan esettel találkozhatunk, amikor jelentős személyiségek a történelmi szükségszerűség felismerése nyomán váltak a kommunisták támogatóivá.

Mindez arra Is rámutat, hogy az ideológiai harcban milyen kapcsolat van a burzsoázia és a munkásosztály között. Az ideológiai harcban akkor sincs fegyverszünet, amikor a gazdasági szféráiban és a politikában együttműködnek a szocialista és a tőkés államok. Az ideológiai együttműködés és megalkuvás éppen az osztályjelleg miatt lehetetlen. Ezt a CSKP XV. kongresszusa is hangsúlyozta, amikor megállapította: „A munkásosztálynak — e legforradalmibb erőnek — az ideológiája derülátó, jövőbe tekintő ideológia. Ezen ideológiára az emberben, az ember alkotó erejében, méltóságában való hit a Jellemző. Olyan ideológia' ez, amely nagy tettekre ösztönzi az embert, amely a világ forradalmi, kommunista átalakítására ösztönöz. Az emberiség nem Ismer ennél haladóbb ideológiát.

Az ideológiai tevékenység, az ideológiai harc Jelenleg a szocializmus és a kapitalizmus közötti küzdelem fő formája. A harcban az összes erő jelen van. Jelen vannak a revizionisták és az opportunisták, valamint a maoisták is, akik a munkásosztály szent céljait elárulták, akik a kapitalistákkal szövetkeztek, hogy gyengítsék a nemzetközi munkásosztály hatalmas erejét. Ezek az áruló erők így hozzájárulnak a szocializmus és a kommunizmus végső győzelmének elodázásához. A kizsákmányolás teljes felszámolását azonban végül is nem akadályozhatják meg, és a fejlődés kerekét sem fordíthatják vissza.

Ezeket az összefüggéseket a szocialista országokban élő ifjúság és a kapitalista rendszerben élő fiatalok haladó része is felismerte. A szocialista országokban élő fiatalok tevékenyen részt vesznek az országépítésben, a tőkés országokban élő Ifjúság pedig aktívan harcol ez imperializmus különböző megnyilvánulásai ellen. A nemzetközi jellegűvé terebélyesedett akciók, amelyek „Az Ifjúság vádolja az imperializmust“ jelszó alatt zajlanak, szintén ezt a célt szolgálják.

FIATALOK A HALADÄS ÉLVONALÁBAN

Az ifjúság a társadalom leghaladóbb erőihez tartozik. A kapitalista országokban a fiatalok — a kommunisták mellett — a kizsákmányolás, a megkülönböztetés legkövetkezetesebb ellenzői közé tartoznak. Ez érthető Is, mert a kapitalizmus válsága elsősorban a fiatalokat érinti. Az entikommunizmus 1- deológusai ezért elsősorban az ifjúságra összpontosítanak. Fő céljuk a fiataloknak az osztályharctól való távoltartása. Azzal számolnak az imperielisták Ideológiai kiszolgálói, hogy ha sikerül megnyerniük az ifjúságot és távol tartani a jövő nemzedékét az osztályharctól, akkor biztosítani tudják az osztálybékét, másszóval a megalkuvást. Ügy gondolják, hogy apolítikus ifjúságnak nincs érdekében ez osztályellentétek megoldása. Ezek a számítások azonban nem válnak be, így az antikommunista központok újabb, rafináltabb módszerek keresésére kényszerülnek.

A kapitalista országokban a televíziós és rádióállomások sűrű hálózata, a távközlő műholdak rendszere, a- film, a burzsoá sajtó és könyvkiadás, az egész propagandarendszer és az államhatalom

teljesen az antikommunizmus rendelkezésére áll.

Az antikommunizmus 1958 után — azt követően, hogy az imperializmus hasztalan próbálte korlátozni a szocializmus hatását és növekedését (főleg Európában és Ázsiában) — radikálisan megváltoztatta harcmodorát. Elsősorban a nacionalizmusra kezdett építeni, kihasználva a nemzeti érzést. Jobban mondva: visszaélve a nemzeti érzéssel- Ügy tünteti fel a dolgokat, hogy a nemzeti érdekek előbbre valók a szocializmusnál, a munkásosztály Ideológiájának érvényesítésénél. Az antikommunista centrumok később azokra a szocialista országokban működő kommunistákra kezdték a figyelmüket összpontosítanij akik készek voltaik a szocializmus „Javítására“, „demokratizálására“, „emberarcúvá tételére. A gyakorlatban ezek az emberek készek voltak a kapitalista országok érdekeinek, politikájának, gazdasági igényelnek a kiszolgálására. Csehszlovákiában Is erre törekedtek az opportunisták és & revizionisták az 1988—69-es években.

A Jobboldali opportunisták és kiszolgálóik azonban hazánkban teljesen kompromittálódtak, így az antikommunista központok Jelenleg már másokra összpontosítják a figyelmüket. Olyanokra, akik készeknek mutatkoznak a kommunista párt és a szocialista' állam politikájának bírálatára és rendszerünk bomlasztására, akik készek az elért e- redmények semmibe vételére, akik kro- kodiluskönnyeket hullatnak az „emberi jogok“ állítólagos korlátozásé miatt Persze, ezek az emberek sajátosan értelmezik az emberi Jogokat. Szerintük ezek a jogok csak azt Jelentik, hogy kritizálni lehet a hazai állapotokat, hogy semmibe lehet venni az eredményeinket, hogy egy gyékényen lehet árulni az antikommunistákkal, és hogy meg lehet gazdagodni mások és az állam rovására.

Az antikommunizmus 1956 után nem ok nélkül változtatott taktikát. Megváltoztak a viszonyok, a szocialista világ- rendszer kedvezőbb körülmények között fejlődhetett. A burzsoá ideológusok a régi taktika átértékelésére kényszerültek, mert most már nemcsak a kommunista pártok, illetve a szocialista államok elleni harcra volt szükségük, hanem a többi haladó erő elleni harcra Is. Tehát támadásokat Indítottak a békemozgalom, a nemzetközi és nemzeti szak- szervezett szövetségek, a haladó ifjúsági szövetségeik és a nőszervezetek ellen. Harcolni kezdtek azok ellen az erők ellen, amelyek felléptek az imperializmus és a háborúk megfékezése érdekében. A teoretikusok megfogalmazták a „hidak építésének“ elméletét, és alkalmazni is kezdték e politikát. E téren különösen a Kennedy és a Johnson kormány tett sokat az Imperializmus érdekében, de a többi fejlett tőkésország (főleg az NSZK) is szorgalmazta az elmélet gyakorlati alkalmazását.

Az Imperializmus ezzel is a szocialista világrendszer egységének bomlasztására, az ifjúságnak a szocialista rendszertől való elidegenítésére, a nacionalista szenvedélyek szítására, a szocialista országoknak a Szovjetuniótól való elszakítására törekedett.

Nem nehéz felismerni, hogy e politika alkalmazásával akarták pótolni azokat a veszteségeket, amelyeket az előző időszakban elszenvedtek. Különösen érzékenyen érintette az imperialista erőket az 1956-os magyarországi ellenforradalom kudarca-. A katonai kalandoknak is hozzá kellett volna Járulnia a szocializmus belső bomlasztásához. Ehhez járult még a fegyverkezés fokozása is. Csakhogy magukban a burzsoá országokban sem minden vezető azonosult az úgynevezett „konfliktuselmélettel“, a- roelv lényegében a háborús szakadék

stzélén velő egyensúlyozást, illetve magát a háborút jelentette. A „konfliktus- elmélet* tó támogatói főleg a pénzügyi oligarchia képviselői és a fegyvergyárosok, valamint a magasrangú tábornokok voltak.

A „hidak építésének“ politikájára nagy figyelmet fordítottak az Imperializmus ideológusai. Akcióikba' a televíziót, a rádiót, a postát, a kiadókat egyaránt bekapcsolták. A lakosságra nem általánosságban próbáltak hatni, hanem differenciáltan. Máshogy befolyásolták az Ifjúságot, más eszközökkel hatottak az egyetemi hallgatókra, mással a dolgozó értelmiségre és a munkásságra. Viszályt próbáltak szítani az egyes társadalmi osztályok között, megfogalmazták az v,elitről“ szóló elméletet. Szerintük az i,elitnek" kell a társadalmat Irányítania, az „elitnek“ kell a fontos kérdésekben döntenie.

Az Entikommunizmus azt is megpróbálta kihasználni a maga javára, hogy az SZKP XX. kongresszusa utáni időszakban a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban megváltozott a helyzet, és a pártokon belül bírálni kezdtek egyes személyeket. Intenzívebbé vált a burzsoáziának a nemzetköz' kommunista' és munkásmozgalom elleni osztályharca, a reakciónak a haladó e- rők elleni küzdelme. Az Imperialisták az ifjúságnak a marxizmus-leninizmus- tól való elszakítására törekedtek. Vérmes reményeket tápláltak a revizionisták iránt, akik látszólag e marxizmus- -lenlnizmus talaján állanak, de a valóságban a kommunista és munkásmozgalom ellen áskálódnak. Az Ilyen irányzatok ellen már V. I. Lenin Is keményen harcolt, de két évtizeddel ezelőtt a burzsoázia megint megpróbálta az opportunistákat és & revizionistákat kihasználni a kommunista mozgalom ellen. Az Imperialisták még ma Is támogatják ezeket az erőket, amelyek lényegében a munkásosztály árulói. Napjainkban a dlsszidenseknek, a szocializmus belső bomlasztóinak a támogatására fordítanak nagy figyelmet az imperializmus Ideológusai. Abban reménykednek, hogy ezek az árulók mind hazájukban, mind a nemzetközi politikában árthatnak a szocializmusnak.

A „hidak építése“ taktikájának keretében a hatvanas években Csehszlovákiára összpontosult az antikommunisták figyelme. Az imperializmus egyrészt megpróbálkozott a szocialista rendszer befolyása növekedésének megtorpentá- sával, másrészt pedig saját gazdasági nehézségeinek megoldása is a reakció céljai között szerepelt. Olyan megnyilvánulásokat keresett a reakció, amelyekből kiindulva megvethette volna a lábát, majd hozzáláthatott volna t> szocialista országok egységének megbontásához. Az imperialistáknak ezeket a törekvéseit részletesen elemzi „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai“ című pártdokumentum. Az elemzésből kiderül, hogy bizonyos politikai fogyatékosságokat és következetlenségeket miként használták ki a jobboldali és revizionista erők, amelyek egyre nagyobb szerepet követeltek az állam Irányításából. Az Ilyen elemek a pártba Is befurakodtak, és itt elsősorban az ideológiai tevékenységben, a tömegtájékoztatás területén okoztak jelentős kárt. Törekvéseik azonban kudarcot vallottak. Csehszlováklát nem sikerült elszakítaniuk a szocialista világrendszertől, a Szovjetuniótok Számításaik nem váltak be, vereséget szenvedtek az imperialisták szekértolói. Ezek az erők teljesen felmorzsolódtak, később azonban kiscsoportokban újjá akarták éleszteni a káros politikai koncepciót. Ez abban nyilvánult meg, hogy Csehszlovákig rágalmazásával próbálkoztak, miközben rágalmazni kezdték azokat, akik következetesen a fejlett szocialista társadalom építése, a nehézségek, a fogyatékosságok leküzdése mellett szálltak síkra'. Nyilvánvaló, hogy a szocializmus é- pítése közben erősen negatívan ható tényező a kapitalista világpiac válsága, a gazdasági ingatagság a nyersanyag, a tüzelőanyag és ez energia árának rohamos emelkedése.

JELENTŐS FELADATOK AZ TFJÜSÁG ELŐTT

A fiatal nemzedék számára egy másik dokumentumnak, „A csehszlovákiai gyermek- és ifjúsági mozgalom fejlődésének alapvető kérdései“ című elemzésnek is nagy jelentősége van. Ezt a SZISZ KB III. ülése hagyta jóvá, majd a SZISZ I. kongresszusa Is elfogadta. A dokumentumban a következők olvashatók: „A Jobboldali erők, főleg a tömeg- tájékoztató eszközökben dolgozó ténye zők, a párt és a szocializmus elleni harc keretében frontális támadásokat indított a CSISZ és a CSISZ Pionírszervezete ellen. Negativista kritikával illették a CSISZ egész addigi húszéves tevékenységét, a szervezet munkájában előforduló hibákat és fogyatékosságokat felnagyították, közben pedig elhallgatták az eredményeket. A CSISZ-t adminisztratív-bürokratikus rendszer termékének minősítették, a Pionírszervezetről pedig azt állították, hogy az egy társadalmunk hagyományaitól Idegen szervezet. A CSISZ elleni támadások keretében persze az apparátus objektív fogyatékosságait is felhasználták saját céljaikra. Visszaéltek a helyzettel, eltúlozták a szervezet és egyes SZISZ vezetők hibáit, és éles, nem egyszer botrányos kritikát alkalmaztak. Az volt a reakció politikai célja, hogy elhitessék az országgal, a fiatalokkal: a CSISZ már túlhaladott, elavult szervezet. Így akarták megteremteni az Ifjúsági szervezet szétbomlasztásának, majd teljes megsemmisítésének előfeltételeit.“

Az antikommunisták reményei azonban itt sem váltak valósággá.

A reakció kudarca azonban nem jelenti azt, hogy az imperialisták feladták a Csehszlovákiával kapcsolatos terveiket. Nem adták fel, csak taktikájukat módosították, mégpedig a megváltozott körülményeknek megfelelően. A további tervekről Nixon, az USA elnöke annak idején így nyilatkozott: „Továbbra is reménykedünk, hogy a kommunista országokban élők egy új nemzedéke megváltoztatja a kommunisták céljait. Persze, ha ezek a változások nem követ keznek be, magunknak kell döntenünk a kommunisták céljaival és politikájával kapcsolatban.“

Nixon már távozott az USA elnöki 1 posztjáról, de nézeteit e téren J. Carter, a mostani elnök Is a magáénak vallja. Erről akkor is meggyőződhetett a világ, amikor Carter nagy garral ki bontakoztatta az „emberi jogokkal“ kapcsolatos kampányát. Ezt a szocializmus árulóinak tömeges aktivizálására törek vés előzte meg. Nyilvánvaló, hogy ezzel a reakciós kampánnyal a kapitalista világban dolgozók tényleges problémáiról próbálták elterelni a figyelmet. Azt a- karták bebizonyítani, hogy a szocializmusban még rosszabbul élnek az emberek minit a tőkés világban, és hogy a szocializmusban ráadásul még az emberi jogokat Is megsértik. Végső következtetésként azt szerették volna bebizonyítani, hogy a világon minden a legnagyobb rendben lenne, ha nem lenne szocializmus.

Azonban ezek a törekvések is kudarcba fulladtak. A CSKP KB 11. ülésén erről Gustáv Husák elvtárs a következőket mondotta: A burzsoá propaganda minden erővel a ml fejlődésünk meg- torpantására törekszik. Semmibe veszi azokat az eredményeket, amelyeket a

párt és az egész társadalom 1969 áprilisa óta elért. A pártvezetésben szerintük meglevő ellentétekről vagy e- pénz- reformról szőlő agyszülemények Is ilyen célokat szolgálnak. Ezeknek a rágalmaknak egy a célja: letérltenii bennünket a megkezdett útról. Az ilyen próbálkozások eleve kudarcra vannak ítélve.

AZ ANTIKOMMUNIZMUS Oj ELMÉLETEI

Ahhoz, hogy az antikommunizmus az ideológiai harcban a lehető leghatékonyabban érvényesüljön, követőinek elméleti koncepciókra Is szükségük van. Igaz, ezeket az elméleteket gyakran változtatják, módosítják az új feltételekhez. Rugalmasan reagálnak a világban végbemenő változásokra. Ebből a- stratégiából is nyilvánvaló, hogy az antl- kommunizmusnak nincs átfogó eszme- rendszere, hogy az erői szét forgácsolódnak, a szocializmus elleni túlhaladott eszméit erőteljesen bírálják. Erőfeszítéseit viszont a kapitalista társadalmi rendszer, annak politikai, gazdasági és katonai háttere alapján egységesítik. Az antikommunisták valamennyien egységesek abban, hogy nem csupán a szocializmust pusztítanák el nagyon szívesen, hanem mindazokat, akik & szocializmus gondolatait terjesztik és támogatják, a- kik a szocializmust a gyakorlatban, a nemzetközi politikai és gazdasági együttműködés síkján valósítják meg.

Az antikommunisták taktikája e tekintetben is megváltozott, hogy ma már nem rágalmazzák durván a szocializmust, s nem fordulnak ellene gazdasági illetve katonai erővel. Látszólag a tudományos kutatásokat, a régebbi eljárások, elméletek állításait, bírálatát használják ki. A marxizmus-leninizmus és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ellen meggyőzőbb és hatékonyabb érvek felsorakoztatására, keresésére törekszenek. Az ellen a szocialista világ- rendszer ellen küzdenek, amely napjainkban a világ fejlődése szempontjából a meghatározó tényező. Látszólag a ks<- pitalizmus fogyatékosságait is bírálják, de mivel elméleteik alkotói burzsoá szakemberek, nem képesek leküzdeni azt az elméletet, amely köldökzsinórként köti össze őket a kapitalizmussal, s végső soron meg is kell azt védeniük. Ez a háttér ugyancsak meghatározza, hogy valamennyi új elmélet nem lehet következetesen tudományos, ezek az elméletek elsősorban spekulatív jellegűek, s ily módon kell hatniuk a közvéleményre is.

Az alábbiakban csupán néhány elméletről szólunk dióhéjban, azokról, amelyeket az utóbbi években az antikommunisták a leggyakrabban kihasználtak.

„A gazdasági növekedés stádiumai”"’..“ elmélete W. Rostow USA-beli bu. .soá teoretikus műve. Az elmélet egy 1960- ban megjelent könyv, „Nemkommunista Kiáltvány“ alcíme alatt található. E könyvben a társadalmi haladás Ismérveit torzítva magyarázta, létrehozta a fejlődés új stádiumait, amelyek — a szerző szerint — az emberi társadalom haladásának mozgatőrúgól. A marxista- -lenlnista és a tudományosan indokolt elméletek, valamint a történelemnek társadalmi-gazdasági formációkra való tagolása ellen W. Rostow felállította az úgynevezett hagyományos társadalmat, az előkészítő feltételek létrehozásának, a haladásnak, az érettségnek Illetve a magas fokú tömegfogyasztásnak az Időszakát. A fejlődés utolsó fokozatába csupán az Egyesült Államokat sorolta, ezzel egyértelműen azt állítva, hogy e- gyedül az USA példája- követésre méltó és helyes. W. Rostow és követői szerint a szocializmus történelmi anomália, amelynek fokozatosan vissza kell térnie a kapitalista rendszerhez. Ezenkívül ajánlotta, hogy „konstruktívan dolgozzanak a nacionalista ás liberális-