Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-18 / 12. szám
Amatőr képzőművészet címmel összefoglaló kiállításra vállalkozott a Duna menti Múzeum, s ezt a lépését csak dicsérni lehet. A tárlat kapcsán felvetődik a kérdés, hogyan is alkotnak a Duna mentén élő a- matőr képzőművészek, hova, merre tartanak. Ha a kérdés másik felére akarúnk válaszolni — bár egy kicsit keményen is hangzik —, azt mondhatjuk: sehova, vagy tíz éve egy helyben topognak. Ki-ki festi a maga témáját: tájakat, a hajógyárat, virág- csendéleteket. Igaz, egyikük-másikük elég elfogadható szinten, aki nem Ismeri az amatőr képzőművészekre jellemző stílust, akár össze is téveszthetné munkájukat a hivatásos művészek alkotásaival. De ez ne tévesszen meg bennünket. Most valóban nem látszik fejlődés Füge- dl Jenő Jaroslav Koláf, Vavrikné Szarka Erzsébet (hogy csak a legjelentősebbeket soroljam fel) és mások munkáiban. Kár, mert valaha Komárom egyik „fellegvára“ volt ennek a műfajnak, és nemcsak járási, hanem kerületi szemlét is rendeztek a városban. Hogy miért is van ez így? Nem könnyű rá válaszolni, csak tapogatózhatunk az okok felé. Ám ha kinyújtjuk a kezünket, érezhetjük, hogy nem is annyira az amatőr képzőművészektől kell számon kérni a mulasztást, hanem a külső körülményektől. Ügy tűnik fel, mintha magukra maradtak volna ezek a művészek. Mostanában nem nagyon hallani a régen olyan jól működő képzőművészeti szakkörökről, nincsenek e- gyéni és kollektív kiállítások, felvonulások, seregszemlék. Sőt, mintha megszakadt volna a korábban oly gyümölcsöző kapcsolat a múzeum, a művelődési otthon és az amatőr képzőművészek, illetve a hivatásos és nem hivatásos művészek között. A kiállításon a látogató nem érzi, hogy a munkák többsége friss eredmény lenne. A rendező Farkas Veronika művészettörténész mintha zömében régebbi munkák közül válogatott volna, így nemcsak a festékszag, hanem az amatőrökre jellemző izgalom is hiányzik a kiállítóteremből. A névsorból hiányoznak a kezdők és a munkások, parasztok, és hiányoznak a fiatalok. Mintha megszakadt volna a folytonosság (az egy tehetséges Preiner Tiboron kívül). És ez annál is meglepőbb, hogy hosszú időn keresztül sok komáromi gyerek rajongva rajzolt, festegetett, országos és nemzetközi gyermekrajz-pályázatokról tértek meg győztesen (Kocsis Ernő rajztanár tanítványai). Hol vannak ők? Úgy látszik, hogy csak a már régebben Is elfogadott értékekből válogattak, és nem vállalták az újabbak bebocsátását, felkutatását, ha egyáltalán vannak, dolgoznak. Lehet, ez nem is a színvonalas kiállításokat rendező múzeum feladata lenne. De akkor kié? Mert nyilvánvaló, hogy valakinek a kockázatot is vállalnia kellene. Az okok közt nyilván az is nagy szerepet játszott, hogy a kezdeti sikeres rajt után a múzeum is alább adta, cökkent a kiállítási láz, esett a színvonal. Meglehet, az indokolatlan művésszé „avatás“, a hozzá nem értő túlértékelés is visszaütött. Rossz, ha nagyon érződik egy-egy mesternek a hatása, de még rosszabb, ha valaki parttól partik hányódik, és nincs, aki segítene. Nem azért írom ezeket a sorokat, hogy ledorongoljam a jó szándékú rajongók munkáját, hanem azért perlekedem, hogy segítsenek azok, akik tehetik. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvétele A mióta Magyarországon nem rendezik meg a táncdalfesztivált, a Tessék választaniI az egyedüli versenyszerűen lebonyolított könnyűzenei esemény, ahol a slágergyártók összemérhetik erejüket. E rangos rendezvény zenei a- nyaga Pepita-lemezeken ts kapható. Íme, néhány név és cím ízelltőült Közös kislemezen szerepel Máté Péter és Ihász Gábor, a dallamos muzsika hívet. A dalok címe: Szülői ház, illetve Állj meg, kislány. Ez utóbbit már gyakran hallani, s afféle Múlnak a gyermekévek sikert sejtet. Tessék választani 1-198(1 A rockzene kedvelőinek bizonyára örömet szerez az a lemez, amelyen a Karthágó e- gyűttes Apáink útján, a Color együttes pedig a Vallomás című dallal szerepel. Egyre nagyobb tért hódít a country Magyarországon. E stílus két tehetséges képviselője a Bojtorján és ó 100 Fok Celsius együttes. A fesztiválon az Énekelsz egy régi nótát és A jó öreg tér című dalt adták elő. A nemrégiben feltűnt, s a közönség által Igen kedvelt Universal zenekarnak a Bábel című száma került lemezre; a másik oldalon pedig Komár László, a feloszlott Sprtnt e- gyilttes szólistája hallható, Hol van már a klub című dalt énekli. Az Olimpia és a Jokers együttes neve még nem vonult be igazán a köztudatba. A Pár hang a gitáron, illetve a Disco Fia- mengo című dalok révén azonban azt remélik, megkedvelt 0- ket is a közönség. Koós János Mindig mondd kt, amtt gondolsz című dalának a hagyományos táncdalok kedvelőt örülnek majd. Ugyanilyen stílusban íródott a Payer András tolmácsolta Még valamit mondtam volna című szerzemény.-ecETC Napjaink egyik legnépszerűbb prágai rockegyüttese az ETC. öt éve alakult, de szólóénekese, zeneszerzője és szövegírója, Vladimír Miéík élenjárónak számít a szakmában. A hatvanas évek legendás hírű „rythrn and blues“ zenekarában, a Matadorsban mutatkozott be az akkor még a külsőségekre sokat adó, kizárólag angolul éneklő tizenéves sztárjelölt. Az együttesnek a másik büszkesége a virluozitásáról híres gitáros, Radim Hladík volt. Az ő közös elképzelésükként jött létre a Blue Effect. Ez a kvartett — nevük a cseh pop nagykönyvébe kívánkozik — a rock gyökereinek számító afro-amerikai bluest játszotta magas szakmai szinten. Természetesen itt is az angol szövegek domináltak, hiszen a blue- séneklés elmaradhatatlan velejárója a dallam jellegzetes formálása, hajllíésa, s . érre ez a nyelv igencsak alkálmas. De bármennyire alkalmas is, a hazai közönségnek az „angolkodás“ inkább ártott, mint hasznára vált volna, hiszen csökkentette a sokszor és joggal feldicsért rockszövegek hatását. I Popzenét művelők körében sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a cseh nyelv használhatatlan dalszövegekre. Vladimír Miáíket a véletlen segítette hozzá, hogy meggyőződjék az ellenkezőjéről. Ekkor már a Flamengo együttes tagjaként látogatta az ország pódiumait. Ez a sok pompás tehetséget felvonultató zenekar nagylemez ajánlatot kapott. A kiadó feltétlenül csak azt szabta meg, hogy a szövegeket cseh nyelven írják. Ebben a szorult helyzetben hívták fel a figyelmüket Jozef Kainar verseire, ök maguk is meglepődtek, hogy a nemrég elhunyt érdemes művész lírája a rockzene robba- nékonyságával mennyire szerves egészet alkot. Miután feloszlott a Flamengo, MiSík egy ideig nem tudott megkapaszkodni, alkalmi társulásokban lépett fel néha. Többször megpróbált együttest összehozni, de mindig kudarcba fulladt a terv. Majdnem két évi egy helyben topogás után elhatározta, hogy szólóalbumot készít. Néhány muzsikus barátját meghívta a stúdióba, ekkor még nem sejtette, hogy majdani zanekarának tagjai is segédkeznek a felvételeknél'. Amikorra az album az üzletekbe került, az ETC már koncertkő- pes zenekar volt. Kezdetben nem ment simán a munka, röviddel a start előtt felmondott a dobosuk, nem sokkal később tragikusan elhunyt kitűnő gitárosuk, Jifí Jelinek, de lassanként mégiscsak kialakult a jellegzetes ETC-hangzás. Ennek fő meghatározója Vladimír Misík énekhangja és hazánk legügyesebb elektromos hegedűsének, Ján Hrubynak a játéka. Az első albumuk után két igen keresett kislemezt készítettek a Lady Vamp és Stfíhall dohola malého chlapőeka című dalokkal. Ez utóbbi szintén Jozef Kainar versének megzenésített változata. Jozef Kainar verseire és Miéík szövegeire épült az ETC 2. nagylemez, amely már kiadásra készen várja, hogy eljusson rendeltetési helyére: a lemezjátszók korongjára. Az ETC tagjai: Vladimír Misik — ének, akusztikus gitár; Ján Pokorny — gitár; Jifí Novotny — basszusgitár, harmonika; Ján Hruby — hegedűs; Jifí Sustera — dob.-gyökérAx ETC agyüttes, balról a második Vladimír Miiík KANNIBÁL, császár, heródes B okassa a bábcsászár, a pénzéhes, rang' kórós uralkodó Franciaország ás a francia elnök védence volt, amíg a franciák azt hitték, hogy Bokassa csak nevetséges, de ártalmatlan. A gyermekgyilkosság után azonban kellemetlenné vált ez a „szövetséges“. Valamit tenni kellett. És tettek is: egy perfekt államcsínyt. 1979. szeptember 20-án éppen reggelizett szerény párizsi lakásán egy David Dacko nevű úr. Ekkor még mit sem sejtett abból, hogy néhány óra múlva komoly események központi figurája lesz. Dacko volt a Közép- -afrikai Köztársaság első elnöke, akit Bokassa államcsínnyel megfosztott hatalmától. Reggelizés közben érte Dackót a francia hatóságok utasítása: azonnal csomagoljon Néhány perc múlva Dackót egy személygépkocsi a víllacublay-i katonai légi támaszpontra szállította, ahol már bemelegített motorokkal várt rá egy Mystere-20 katonai gép. Ebédjét már Csád fővárosában kelthette el. Megkezdődött a „Barrakuda“ fedőnevet viselő akció. A francia hírszerzés neszét vette, hogy Bokassa titokban külföldre távozott Ban- guiból. Valahol szeretett volna pénzkölcsönt szerezni, hogy feltölthesse az ürességtől kongó állami kasszát. Ezért volt ez a nagy sietség. A „Barrakuda“ akciót már régebben tervezték, de most látszott legalkalmasabbnak a pillanat. Dacko este folytatta légi útját. Kilenc Transall katonai szállítógép — francia ejtőernyősökkel teli — indult el Csád fővárosából Bangui irányába. Az egyikben Dacko is helyet foglalt. Éjjel fél tizenegykor érkeztek a bangui repülőtér fölé. Ez azonban biztonsági okokból sötétségbe merült. Már vagy fél órát keringtek Bangui felett, amikor egy egyiptomi teherszállító gép érkezett, és engedélyt kért a leszállásra. Az irányítótorony megadta az engedélyt, és a repülőtér fényei kigyuladtak. A Transallok azonnal „ráakaszkodtak“ az egyiptomi gépre, és simán leszálltak. Az ejtőernyősök gyorsan kiszálltak a gépekből, és elfoglalták a repülőteret. Tíz perccel éjfél előtt Dacko francia ejtőernyősök kíséretében belépett a bangui rádió épületébe. Nem ütköztek semmilyen ellenállásba. Néhány perc múlva az éter hullámain felhangzott Dacko hangja. Kissé zűrzavaros beszédben bejelentette a császárság megdöntését és a köztársaság visszaállítását. Természetesen az elnök ő, Dacko lesz. Amikor megalakult a Közép-afrikai Köztársaság, Dackót népszavazással választották meg, most a francia ejtőernyősök „választották vissza“. A helyzet néhány nap múlva konszolidálódott Banguíban. Dacko simán átvette a hatalmat és nagy részben azt az államapa- rátust is, amely eddig Bokassát szolgálta. A franciák elintézettnek látták a dolgot. A meglepetés két nap múlva Jött. Ekkor ugyanis magánrepülőgépével, feleségeivel és vagy harminc gyerekével megérkezett Párizsba Bokassa. A franciák előbb megtagadták a leszállási engedélyt, de mivel a gép üzemanyaga fogytán volt, kénytelenek voltak megengedni a leszállást egy félreeső katonai repülőtérre. Itt Bokassa kijelentette, hogy Franciaországban akar letelepedni, mivel mint régi francia katona még mindig megvan a francia állampolgársága. A kormánynak kellemetlen lett volna menedékjogot adni a gyermekgyilkosnak, ezért nem engedélyezték a kiszállást. Néhány napi huzavona után, francia közbelépésre egy nyugat-afrikai állam befogadta Bokassát, a dicstelen, vérengző kannibál- -császárt. Vége LEGNAGYOBB SAJNÁLATOMRA Fflgedí Jenő: Önarckép kalap nélkül
