Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-11 / 11. szám

KEDVES CSERI TANlTÖ NÉ* Nil Emlékszik még arra, amikor tizenhat-tizenhét évvel ezelőtt Milne Micimackó című köny­vét számon kérte rajtam? Én másodikos-harmadikos nebuló lehettem, amikor az iskola könyvtárából, Öntől kikölcsö­nöztem ezt a nagy formátumé, zöld fedelű karton „kötésű“ könyvet. Ez volt az első könyv, amelyet életemben elolvastam: nem egyszer, nem is kétszer, nagyon sokszor. Aztán nagy sokára, talán é- vek múlva, amikor már nem ts tanított engem, csak helyette­sítésre lőtt be. azt kérdezte: nincs-e nálam a Micimackó, mert leltároz, és hiányzik a könyvtárból. De akkorra már sok-sok könyvön átrágtam ma­gam, és meg is feledkeztem a kedves, bájos maciról. Azt fe­leltem, ntncs nálam a könyv, nem tudok róla, mint ahogy valóban nem is tudtam. Azóta mégis ahányszor megláttam a könyvesboltok kirakatában az újabb kiadást, vagy Koncz Zsu­zsától hallottam a Micimackó dalt, mindig lelktismeret-furda- lásom volt: eltűnt egy könyv, s ebben bizonyára benne lehet az én kezem Is. Csak most, napokkal ezelőtt, a szülőt ház limlomos padlá­sán kerestem valamit, bizonyo­sodtam meg, hogy a könyv va­lóban nálam maradt. Vastagon belepte a por, a fedele szét­rongyólódott, a lapokon a be­tűk, rajzok már alig láthatók. Ahogy félve, óvatosan fölemel­tem, széthullott. Most már, bár­mennyire szeretném ts, nem tu­dom visszaadni. Bizonyára nem is hiányzik már a könyvtárból, azóta újabb, talán szebb Micimackó került a polcokra, amelyet a későbbi kisdiákok éppolyan szeretettel, csodálattal olvastak, olvasnak, mint annak idején én. Hiszem, hogy Micimackó története meg a hozzá hasonló kedves mesék sokakkal megszerettetik majd a könyvet, a betűt, az írott szót, az Irodalmat, s Micimac­kóra nagyon sokan 'úgy fognak emlékezni, mint az első kincs­re, amely által birtokukba ve­hetik a tudást. Ugye, kedves Csert Tanító Néni, megbocsát nekem, hogy magamnál tartottam Micimac­kó halhatatlan meséjét.».?, Zolczer János TÁRGYALT A SZISZ SZKB MINDANNYIAN A jövő nemzedéke iránti felelősség- érzetünk magában foglalja környeze­tünk értékeinek védelmét, hazánk ter­mészeti szépségeinek, gazdagságának megőrzését is. GUSTÄV HUSÄK A környezet alakításával, formálásával ás a környe­zetvédelem jellegzetes ifjúsági formáival foglalkozott a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának múlt heti ple­náris ülése. „Nem véletlen, hogy ml, fiatalok sem akarunk kima­radni abból a mozgalomból, amelyet hazánkban már nem csupán a természetvédők népszerűsítenek, hanem valamennyien, akik itt születtünk. Nem véletlen, sőt azt szeretnénk, ba idővel kihatna a fiatalok más téren végzett tevékenységére is, ha úgy sportolnánk, szóra­koznánk, hogy közben a természetről, munkahelyünk környezetéről sem feledkeznénk meg. Mint Husák elv­társ mondta, nemcsak a saját, hanem a jövő nemzedék érdekében Is...“ Ezzel kezdte bevezetőjét Michal Zozu- Ták, a SZISZ SZKB elnöke. A fiatalok eddigi környezetalakítási és -védelmi igyekezetének egyelőre csupán spontán megnyilvánulásait tapasztaltuk. Ezek azonban nem egyszer épp jelentősé­güknél fogva túllépték a járás, sőt a kerület határait, ilyen volt például a trenfcíni fiatalok hulladékgyűjtése, a trnavai SZISZ-esek földtermékenyitési akciója, a sely- lyei Duslo fiataljainak környezetvédelmi tevékenysége. ’[Folytatása a 2. oldalon] \ FELELŐSEK VAGYUNK

Next

/
Oldalképek
Tartalom