Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-04 / 10. szám

Bmm A tölcsért az óriási sebességgel forgó légtömeg képezi. Az átmérője csupán néhány száz méter. Az orkán átmérő­je néhány száz kilométer, és másod­percenként annyi energiát szabadit fel, mint ezer hirosimai atombomba. Mindezek a zivatarok a tengerek fe­lett jönnek létre, ha a víz hőmérsék­lete a tenger szintjénél eléri a 27 Cel- sius-fokot. Ezért csak a trópusokon jö­hetnek létre. A Nap forró sugarainak hatására óriási víztömeg párolog el. Ehhez pedig fantasztikus mennyiségű energia kell. Ez az energia tárolódik a felszálló páratömegekben. A meleg víz felett a levegő is fölme­legszik, és fölfelé emelkedik. Oldalról viszont a helyébe hidegebb levegő á- raml'ik, így afféle hatalmas felfelé igyekvő „energialift" jön létre. Az óriá­si, energiadús párával telített légtömeg, mint egy hatalmas kürtőben, tizenöt ki“ lométer magasságig emelkedik. Itt a hi­degebb közegbe jutva a pára apró víz- cseppekben csapódik le, és hatalmas felhőtömegek keletkeznek. A lecsapó­dással a vízpárában „tárolt“ energia felszabadul. A felfelé áramló légtömeg és a he­lyére oldalról tóduló hidegebb levegő hatalmas örvényléseket hoz létre. Ez K étszázezer megrémült ember hányta be sebtében autójába a legszükségesebb holmiját, és hagyta el pánikszerűen a Mexikói-öböl sík partvidékét. Az ok: a közeledő Ca­milla elnevezésű orkán volt, amely kö­zeledett az Egyesült Államok Mississip­pi államához. A szél sebessége elérte az óránkénti 330 kilométert. A meteorológiai szol­gálat rádión és televízión szüntelenül figyelmeztette a lakosságot. Nem mindenki vette azonban komo­lyan a figyelmeztetést. A tengerparttól száz méterre álló Richelieu Szálloda huszonöt lakója elhatározta, hogy ke­délyes estélyen nézik majd végig a fel­bőszült elemek „játékát“. Állmukban sem sejtették, hogy a háromemeletes hatalmas épület veszélybe kerülhetne. Mire azonban az estély elkezdődhetett volna, a szálloda már nem létezett. A huszonöt emberből csak ketten élték túl a katasztrófát. Mary-Ann Gerlach, a megmenekültek egyike így mondta el az eseményeket: — Az épületet hatalmas vízhullám á- rasztotta el. Második emeleti szobán­kat elöntötte a víz. Ösztönszerüen egy felfújható matracba kapaszkodtam. Sze­rencsére a vízár kisodort az ablakon mielőtt az épület összedőlt. Nyolcórás úszás után találtak rám a mentők. A Camilla orkán kétszázötvenhat ál­dozatot kívánt; 1974-ben a Fifi nevű or­kánnak nyolcezer ember esett áldoza­tul. Tízezer ember halt meg 1977-ben Indiában, s 1970-ben Bangladésben az orkán körülbelül háromszáz ezer ember életét követelte. Indiában és Bangladésben ezeket a viharokat ciklonnak nevezik. Általában az Atlanti-óceán felett keletkeznek az orkánok, a Csendes-óceán délnyugati részében a tájfunok, az Indiai-óceán északi részén pedig a ciklonok. Külö­nös válfaja a viharoknak a tornádó. Ez a „tölcsér“ a viharfelhőkből a földig ér. A bban, hogy Kleopátra Cézár szeretője volt, és Marcus Antonius felesége, nem ké­telkedik senki. De azt az állítóla­gos tudását, hogy képes volt ara­nyat előállítani, a történelem men­demondának tartja. Legalábbis ed­dig így volt. Nincs kizárva, hogy korrigál­nunk kell az óegyiptomi uralko­dónő alkimista tudományáról al­kotott nézeteinket. A legújabb ku­tatások szerint abban az időben villamos áram segítségével lehet­séges volt arannyal bevonni tár­gyakat, Attól függetlenül, hogy az enciklopédiák a villanyáram címszót az 1800-as évszámmal kap­csolják ősszé. Arne Eggebrecht doktor, a hildesheimi múzeum i- gazgatója azt állítja, hogy Gal- vani előtt 1800 évvel az Eufrátesz és a Tigris folyók partjain élő parthusok ismerték a villamosára­mot, és felhasználták az olcsóbb fémekből való kultikus tárgyak galvanikus bearanyozásánál. Bizo­nyítékként néhány egyszerű mű­szert mutatott be, amelyet a régé­szek 1936-ban találtak Bagdad mellett Az egyik műszer egy 28 centi­méter magas, kerámiából készült edényből áll, amelybe egy rövi- debb rézhengert helyeztek. A hen­gerben egy részben oxidált vasru­dacska volt aszfalttal izolálva. Hangozzék bármilyen hihetetlenül, elég, ha' a több mint kétezer éves műszert feltöltik savval, még ma is, a mai elemekhez hasonlóan, villamos áramot fejleszt. Az elem pontos utánzatával ké­szült kísérletek eredményesek vol­tak. Elektrolitikus folyadékként csak olyat használt, amely már abban a korban is rendelkezésre állt [bor, ecet, tengeri víz, vize­let). Az elemre kapcsolt mérőmű­szerek lemérték a keletkezett á- ramot. Amikor az elemet galvani­záló készülékre kapcsolták, sike­rült két óra alatt egy, kis ezüst figurát bearanyozni, A galvanizá­láshoz szükséges aranykianidot a parthusok úgy szerezhették, hogy egy aranyrögöt hosszabb ideig rot­hadt bőrben tárolták. Több régész elhatározta, hogy ellenőrzi az eb­ből a korból származó aranylele­tek fajsúlyút. Ki tudja, még mi­lyen meglepetések várnak rájuk?, azonban még nem elegendő az orkán­hoz, „szükség van“ még a Föld forgá­sára. Az egyenlítőn levő pont a Föld forgása által 1670 kilométeres sebes­séggel halad nyugatról kelet felé. Ter­mészetesen ilyen sebességgel mozognak az egyenlítő feletti légtömegek is. Ha most a feláramló légtömeg az egyenlí­tőtől északabbra kerül, a Földnek olyan pontja fölé jut, ahol a Föld forgásától eredő sebesség kisebb, mint az egyen­lítőn. A légtömegek azonban az egyen­lítőn szerzett sebességükkel! mozognak, így tulajdonképpen megelőzik a Föld forgósát. Ezért az egyenlítőn ■ sohasem keletkezik orkán', bár itt van: -a legme­legebb, tehát a párolgás is legnagyobb Az orkán mindig az egyenlítőtől észak­ra vagy délre keletkezik. De még ez a jelenség sem elég létrejöttéhez. Ugyan­is csak minden tizedik ilyen óriási lég- és vízpáraáramlásából keletkezik vihar. Kell tehát még valamilyen feltételnek lennie; erre azonban a tudomány a mai napig nem kapott feleletet. A trőpikus orkán átmérője akár ezer kilométer is lehet. Sőt, volt már olyan is, amelyik elérte a kétezer, kilométe­res átmérőt. Amíg a tenger felett van, nem veszít erejéből. Az Atlanti-óceánon tizenöt, a Csendes-óceánon huszonöt méteres hullámokat „emel“. A tenger vize közben továbbra is intenzíven pá­rolog, és ezzel újabb energiával tölti fel a vihargócot. Azalatt zúdul az eső 1958-ban a Reunion-szigeten. 24 óra a- liatt 1500 milliméter csapadékot mértek. A trópikus ciklon átlag 5—10 napig.tart. Ha szárazföld fölé érkezik, ereje foko­zatosan csökken, mivel itt már .nincs energia-utánpótlás,... Érdekes jelenség az ön. „vihar sze­me“. A körbeáramló néhány száz kilo­méter átmérőjű vihargóc közepe vi­szonylag csendes. Ez a „viharszem“ át­lag 10—40 kilométer széles. Ha a vi­harban lévő embert eléri ez a mag, ér­dekes jelenséget figyelhet meg. Hirte­len eláll az eső, a nehéz viharfelhők helyére magas fátyolfelhők jönnek,: a hőmérséklet pillanatok alatt 8—10 fok­kal emelkedik, Az emberre a legna­gyobb benyomást az ordító szélvihar u- tán beállt csend teszi. Persze mindez csak percekig - tart, inert utána megis­métlődik az egész, csak éppen a'szél iránya vált ellenkezőre. '• Mivel az orkán keletkezése hosszabb folyamat, a meteorológiai szolgálatok ma már műholdak segítségével képesek időben előre jelezni. A fejlődő orszá­gokban, ahol a tömegkommunikáció még fejletlen, sokszor hiányzik az az eszköz, amellyel figyelmeztetni lehetne a lakosságot, Sokkal nagyobb probléma a tornádó, mert ennek keletkezését ma még.a tu­domány nem tudja előre jelezni. A le­vegőből leereszkedő levegőtölcsér ha­talmas károkat tud okozni. A tölcsér­ben örvénylő levegő sebessége eléri né­ha a 800—1000 kilométert. Ezzel ma­gyarázhatók az olyan hihetetlennek tű­nő jelenségek, hogy nehéz acélgeren- dáSat hajít eí kilométerekre, a faszi­lánk átüti vaslemezt, fű- és szalma­szál1 beleszúródlk a fába, mint a tű. 1970-ben Texasban egy 12 mázsa mű­trágyát szállító teheautöt egy kilomé­terre találtak meg eredeti helyétől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom