Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-04 / 10. szám
8 (Pl A mikor Magda VaSáryová és JuraJ Kukura belelapoztak a Film a dlvadlo (Film és Színház) című képeslap tizenharmadik (májusi) számába, alighanem bosszúsan dörmögték: — Ez a verseny Is jól kezdődik, pont a tizenharmadik számba került a ml filmünk! Nem tudom, valóban babonásak-e Magdáék, ám ma már nyilvánvaló, hogy kár volt bosszankodniuk, ezúttal szerencsét hozott nekik a tizenhármas szám. Tavaly a Film a dlvadlo hagyományos versenyében részt vett Martin tapák rendező Kegyetlen szerelem (Krutá Iúbost) című filmje is, amelyben a főszerepet Magda Va- sáryová és Juraj Kukura játsszák, s ők nyerték meg a versenyt a filmben nyújtott kiváló alakításukkal. Az eredményhirdetés után megkértük Strlc doktort, a folyóirat főszerkesztőjét, mondjon néhány szót a győztesekről és a versenyről. SZERENCSÉT HOZOTT A TIZENHÁRMAS — Néhány évvel ezelőtt kezdtük ezt a versenyt lapunkban. Olvasóink az év során bemutatott szlovák filmek legjobb férfi és női alakítóira adják le szavazatukat. Köztudott, hogy a szlovák színművészet az utóbbi években figyelemre méltó színvonalat ért el, amit az is bizonyít, hogy a csehországi rendezők Is szívesen szerepeltetik színművészeinket filmjeinkben. Viszont az is igaz, hogy országos átlagban csökken a hazai filmek iránti érdeklődés. Az egyre csökkenő nézőszám azonban világjelenség, és keli ellene valamit tennünk. Ezzel a versenyünkkel is igyekszünk felkelteni, főképp a fiatal nézők érdeklődését hazai filmjeink iránt, örvendetes jelenség viszont az, hogy a szavazólapok jelentős részét Cseh- és Morvaországból kapjuk. — A tavaly bemutatott filmekre leadott szavazatok alapján Magda Vasáryová és Juraj Kukura ksrültek ki győztesként. A verseny történetében először fordult elő, hogy a két győztes ugyanabban a filmben szerepelt. Magda Vasáryová több szavazatot kapott, mint Xukura, bár ő is jelentős előnnyel végzett kollégái előtt az élen. Magda a filmben Kristát alakította. Hálás, jó szerep, törékeny, gyengéd nőt játszik, ezzel hatva a nézők érzéseire. Művészi teljesítményét nagyra értékelte a kritika, a szakbírálók is, tehát nem csak a nézőknek tetszett teljesítménye. Tanulságos példa ez arra is, hogy a művészi alkotások értékelésekor az alkotók és a nézők azonos nevezőre jutnak a film társadalmi jelentőségének elbírálásában. Az előző esztendőkben a győztesek (Kvietik, Doíolomansky, BoZidara Turzonovová, Milka Vaááryová és Kveta Lufeaáíková mai témájú filmekért kapták a díjat, Magda Vaéáryova és furaj Kukura filmje a múltat idézi, ez tehát arra utal, hogy a nézők érdeklődésének felkeltésében nem is annyira lényeges a cselekmény időpontjának kérdése, mint ahogy azt az első pillanatban vélnénk. Képeslapunk igyekszik befolyásolni a fiatal mozilátogatók szépérzékét is, így joggal bizakodunk abban, hogy a nézők ezeket az alkotásokat, illetve e filmek szereplőit is megkedvelik, és színészeink teljesítménye tartósan megmarad emlékezetükben.-os. Hároméves várakozás után elkészítette első hosszanjátszó lemezét a leghallgatottabb szlovák együttes, a Modus. Ján Lehotsky, a formáció vezetője 1976-ban toborozta tehetséges gárdáját, amely kisebb személyi változásokat kivéve ma is együtt van. Fő ütőerejük a kitűnő vokális képességük: hiszen Lehotsky, Miroslav Zbirka és Marika Gombitová személyében pompás hangoszloppal rendelkeznek. Megalakulásuk és az első nagylemezük kiadása közti időben már megalapozták sikerüket, az album csak pont az „l“-re. Olyan slágerek jelzik felfelé ívelő pályájukat, mint a Záhadná, a Vefky sen mora, a Za2ni, a Dievőatá és az Üsmev. Az Űsmev- vel az Arany Líra díjat is megszerezték. Marika Gombitová a zenekaron kívül is eredményesen szerepelt. Különböző fesztiválokon elért trófeái mellett Dievőa do daiíía címen önálló nagylemezt Is megjelentetett, s még ez év folyamán kiadják a második albumát is. Úgyszintén önálló, Opus Jelzéssel ellátott nagylemezzel jelentkezik az idén Miroslav Zbirka. Az Modus-album tizenkét száma közül tizenegy vadonatúj szerzemény, az egyetlen régebbi dal a Líráról ismert Maiy vefky vlak. Stílusukban ezek a dalok régebbi sikereik hangulatára épülnek, a kommersz zene világszerte uralkodó vonalára. Közös jellemzőjük az egyszerű, de vonzó dallamvilág, a jól áttekinthető szerkezet, az üde ritmusvilág. Ehhez járulnak Kamii Peteraj és Boris Filan fiatalos szövegei, no meg a kitűnő vokális hangzás. Ha a lemez gyenge oldalára akarok rámutatni, akkor a zenekar egyysíkú, ötletszegény kíséretéről kell beszélnem. Mintha nem értékelné kellően azt a lehetőséget, amelyet egy igényesen felállított hangszerelés nyújthat. De ettől eltekintve is a Modus albuma az elmúlt év legjobb szlovák lemeze.-gyökérKATE BUSH Nem rock, nem dlszikB, nem punik! A ma húszon* egy esztendős brit éne» kesnő dalai olyannyira rendhagyóéit, hogy még az „üj hullám“ mindent be» fogadó zsákjába sem férnek bele. Kate Bush-t a Pink Floyd egylttes ve» zető embere, David Gií» mour fedezte fel', s bízva tehetségében, saját költ* ségén próbafelvételt ké* szített vele. Kate első albuma, a Kick Inside (Belső rúgás) a kritikusoknál elisme* rést aratott, s mivel a nagylemez Szélhegy című dala sláger lett, nyit» va állt előtte az út a sl» kér felé. Ő el Is indult e* zen az Hton, s a második nagylemez, a Llonheart (Oroszlánszív) igazolta is rátermettségét, nem mindennapi zenei alkatát. A zeneszerző, zongorls* ta, pantomimszínész, éne* kesnő Kate Bush manap* ság a legpikánsabb portékája a ködös Albion pop* kínálatának? —ec— ÁRTATLAN BÉN N em kell ez a blues, Kati“ — mondja egy hang Bontovics Kati bemutatkozó nagylemezének barázdáiról, miután a rövid, sejtelmes blues néhány bevezető akkordja elhangzik. Nem tudom, ki a gazdája e mondatnak, de úgy gondolom, nincs igaza. Bontovics Katinak minden adottsága megvan ahhoz, hogy a blueséneklés igényes szerepkörét magára vállalja. Egy album elkészítésére, ha a kiadó nem köti meg a készítők kezét, többféle lehetőség kínálkozik. Sajnos, ez esetben a könnyebb végén fogták meg a dolgot: gondolom, anyagi megfontolásból, kikalkulált slágeralbumot csináltak, kiszolgálva a közízlést. Pedig kár, hogy elszalasztották az alkalmat, mert egy stílusosan megmunkált blues hangvételű nagylemez többet nyomott volna a latban. Tekintélyt szerezhetett volna a tehetséges szólistának, nem beszélve arról, hogy a magyar pop-életben a blues még nagyon mostohán kezelt ág, leszámítva a Hobo Blues Band muzsikáját. Hogy igenis, kell a blues, az előbb említett együttes robbanásszerű élretörése is példázza. Olyannak képzeltem el az albumot, mint amilyen hangulat a lemez utolsó számából, a Kié vagyok én? című Másik (ános — Adamis An- na-szerzeményből árad. Gyér hangszerelés, sok zongorával, feszült, érzelmektől fűtött éneklés, okos szöveg. Amolyan janis Joplin- vagy Maggie Bel-féle kesergő. E- helyett többségében diszkós darabokat hallhatunk, néha már a hagyományos tánc zenébe hajló köntösben Nem állítom, hogy egyike •másika nem profimódon ké szített szám. A Hallgatnék egy kis rock and rollt (Má sik — Adamis) stílusos hangszerelése, temperámén tumos előadása dicséretet érdemel. Jakab Györgynek a Neoton nótafájának szer zeményei közül a lírai tété lek a meggyőzőbbek. Itt ér vényesül igazán Adamis An na köznapian költői álomvi lága (AZ utca végén nem é- gett a lámpa, Mikor úgy ébredsz mellettem, A szoba üres). Az élénkebb tempójú dalok közül a Szerelem magasodik ki a sorból. Az említett szereplőkön kívül még az album alkotógárdájához tartozik a Nautilus együttes Horváth László vezényletével, vagy tíz vendégmuzsikus és Balassa P. Tamás vonószenekara. Félrevezetném az olvasót, ha rossznak ítélném az LP anyagát. Mégis úgy érzem, ziccert hagyott ki Bontovics Kati, amelyet ha be akart volna lőni, más irányba kellett volna rúgnia. Ha valaki rosszul sáfárkodik a tehetségével, nem biztos, hogy az Ártatlan bűn. Strietenec Sándor KANIBÁL, CSÁSZÁR, HERODES I960 újévén a hírügynökségek rövid hírben közölték, hogy az óév utolsó napján, a világ által addig alig ismert Közép-Afrikai Köztársaságban egy Jean-Bedel Bokassa nevű tiázt katonai puccsal átvette a hatalmat. Akkor még senki sem sejtette, hogy Franciaország áldásával, a huszadik század második felének leggroteszkebb és egyben legvérengzőbb uralkodója kapott korlátlan hatalmat a kezébe. Bokassa, az akkor még Ubangi-Sari francia gyarmat szülöttje, igazi francia „gyarmati“ nevelést kapott. Az alapiskolából egyetlen emlé ke maradt meg: Napoleon korlátlan csodálata. Ez elkísérte egész pályafutásán. A „felsőbb oktatást“ a Francia Gyarmati Hadsereg katonájaként kapta — Vietnamban. Hogy „előmenetele“ jó lehetett az abból is látszik, hogy amikor Vietnamból „hazaküldték“ őket, a Gyarmati Hadsereg legszebben dekorált (kitüntetett) néger katonája volt Bokassa. Emlékezetes, hogy a csúfondáros, Vietnam elleni gyarmati háborúban gyilkolásért osztogatták a kitüntetéseket. Ubanga-Sari 1960-ban Közép-Afrikai Köztársaság néven önállóvá vált. A fiatal afrikai állam természetesen nem volt képes önálló gazdasági életre. Franciaország szívesen vállalta a gazdasági (és politikai) patrónus szerepét, annél is inkább mivel hatalmas uránérc lelőhelyeket fedeztek fel a Közép-Afrikai Köztársaságban. Sőt rendelkezésre bocsátotta hű katonáját Bokassát is, aki 1964-ben hazatért afrikai hazájába mint a fiatal állam hadseregének vezérkari főnöke. Egy évvel később Bokassa magához ragadta a hatalmat. Párizsban elégedettek voltak. A francia érdekeket biztosítva látták, hisszen Bokassa már Vietnamban bebizonyította hűségét második hazája, Francia- ország lránt. Megkezdődhetett Bokassa tizennégy éves tragikomikus uralkodása. 1976 december 4-én Bokassa küldöncei futották végig a Banguiban akreditált külföldi diplomaták székhelyét. Bár az edzett diplomaták már sok mindenhez hozzászoktak bokassá- éknál, ez mégis meghökkentette őket. Az üzenetben az állt ugyanis, hogy akinek csak lába van, azonnal jelenjen meg, teljes díszben Bangui sportstadionjában. Az összegyűlt sokadalom azután a hipermodern stadionban megtudhatta Bokassa személyes bejelentéséből, hogy őt az állami (vagy inkább személyes) pártja egy rendkívüli ülésen császárrá választotta. Afrika szívében megszületett 1976-ban (!) a legfrissebb császárság, megalakult a Bokassa dinasztia. Pontosan egy évre rá, 1977 december 4-én Bokassa hatalmas ünnepségek közepette méltóságteljesen megkoronázta — önmagát. Bangui felkészült a koronázási ünnepségre. A város főútjait alaposan kitakarították, a földről akár enni lehetne. A falakon hatalmas transzparensek hirdetik: „Éljen I. Bokassa császár“. Szinte mindenki* hordja (kötelezően) a tarka ruhákon és ingeken büszkélkedő Bokassa portrét. Ezenkívül fellelhető Bokassa mint felfújható gumilabda, arany melltű és színes piakát. A bangui kofák minden adódó pillanatban ütemesen rákezdik: „Éljen Bokassa császár, szeretünk téged I“ Megtörténtek az előkészületek protokoláris szinten is. Ange Patasse miniszterelnök bejelenti a tudnivalókat: az ember csak hat lépésnyire közelítheti meg a császárt, miközben fejét állandóan le kell szegnie. A kérdésekre határozott Igennel kell felelni, egyetlen „brutális nem“-nek sem szabad elhangzania. Megjelenni csak sötét zsakettben, fekete nyakkendővel és fehér kesztyűben szabad őcsászársága előtt. A koronázási ünnepségeket Napoleon koro* názása mintájára szervezték. A 12 kilós koronázási ruhán 785 000 parányi gyönygy díszeleg. A hatméteres bíborszinű sleppet arany méhecskék díszítik. Az aranykoronát Bertrand párizsi ékszerész tervezte. Középpontjában egy 138 karátos szív alakú gyémánt. A bronzból készült trón mögött egy hatalmas sas. A koronázáson 250 kiló rózsaszirom fogyott el, a- melyet a császár lábal elé hintettek — és 48 ezer palack bor. Az egész kelléket franciaor- szágból Importálták. Az ünnepség 20 millió dolárba került. Csak úgy mellesleg: A hárommilliós lakósu Közép- -Afrikai Köztársaságban az egy főre eső évi nemzeti jövedelem 160 dollár. (Folytatjuk)'
