Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-26 / 9. szám

Daidalosz

es

Ikarosz

(TARLATI JEGYZET RACKÚ ÁRPÁD KIÁLLÍTÁSÁRÓL)

Raékő Árpád: Daidalosz és Ikarosz

RaCko Árpád szobrászművész gyűjteményes kiállítása több szempontból Is érdekes, izgalmas.

Több olyan alkotását, szobrát láthatjuk a kiállításon, amelyeket már Ismertünk, csak éppen nem azonosítottuk őket alkotójukkal. Fel sem ötlik bennünk, hogy mai, alig húszéves szobrot nézünk, amely már szinte a városhoz tartozik, mint például a kassai Maratoni futó című Ismert szobra is. Nem hivalkodó, mint a legtöbb, de nem Is olyan, mint azok, amelyek mellett elmegyünk és elfeledjük őket.

Ezzel a néhány sorral máris sok mindent elárultunk a művészről, főleg azt, hogy klasszikusan tiszta és reális érzésektől éltető, formailag letisztult alkotásokat hozott létre az elmúlt harminc év alatt, mert Raőkő Árpád szobrászművész mögött vagy harminc év művészi munka áll, jóllehet önállóan most állít ki először. A kiállítás katalógusa is erről tanúskodik, pedig a jegyzékből kitűnik, a szobrász nem tétlenkedett a tíarminc év alatt, összesen százharminc alkotása látható a kelet-szlovákiai városokban, galériákban.

Ä' szobrászművész Szolnokon született (1930), Kassán érettségizett, majd Prágában 1951—57-ben Lauda szobrászművész tanárnál sajátította el a mesterséget.

Még diák volt, amikor a Element Gottwald-emlékmú- zeum díszítésére kiírt pályázaton harmadik díjat nyert. Később a díjak, megbízatások szaporodtak, ezt pedig csak tehetsége, jó szakmai tudása tette lehetővé, de a kor igényeit megérző egyénisége is tágra tárta előtte a kapukat. A benne munkálkodó alázat nyilván nem volt szolgai, egyébként aligha kapott volna megbízatásokat, és a szobrok sem lettek volna ilyen izgalmasak, érdekesek, jellegzetesek.

Különös varázsa művészetének, hogy a klasszikus figurális szobrok mellett alkot sokszor absztraktnak mondott, új ismeretanyagra épülő szobrokat is. Ez azonban csak látszólagos ellentét Raékó Árpád Szív, Ész, A Föld virága, Forrás, Tér, A hematit kristálya, Meteor, Felkelő nap, Galamb és más szobrai absztrakt formai Jegyeik ellenére is éppúgy konkrétak, mint ahogy a Maratoni futó vagy a Daidalosz és Ikarosz című monumentális szobra.

Az Utóbbi túlmutat az egyéni alkotó világán, és nemcsak korunk szimbóluma, hanem szobrászati eszményét, elképzelését is hirdeti, monumentalitásában, enya- glságában, formájában több, egyénibb, ezért általános sabb is.

Németh István

H

ogy Aradra vagy Kolozsvárra kalauzolt-e bennünket Makk Károly, az most teljesen mindegy. Mert a ház, amelyben Karola, Bella, Darinka meg a többiek éltek, itt is, ott is lehetett. S a lámpa, a- melynek vörös sugara kamaszok és ötvenévesek vérét egyaránt pezsdítet- te, mindenütt egyformán szórta a fényt. Tompán, mégis hivalkodva.

A szalonból általában vidámság, é- neksző, tréfa, nevetés hallatszott. A szobákat hol visszafojtott, hol hangosra sikerült sóhajok, szerelmi suttogások, a lélek túláradó rajongásai töltötték be. S az érzelmektől fülledt éjszakák után egyik napról a másikra állt be á változás a bentlakók é- letében.

XXX

Ez a felvétel forgatás közben született Karoláról. Ügy tekint ránk a képről, mint egy mohamedán nő, aki nemrég szabadult föl, s fátyolhoz szokott arca még fél a fénytől. De a- zért mosolyog! Pedig zilált sorsa, drámája van; amire csak akkor jön rá, amikor váratlanul betoppan a Mama,

Pygmalionban. Ma már tudom, miről maradtam le.

Az Egy erkölcsös éjszakában láttam őt először. És másodszor, majd harmadszor isi Groteszk bája azóta még jobban átsüt a felvételen.

Színpadi alakításainak még mindig nem lehettem tanúja, hiszen a főiskola befejezése után a filmgyár társulatához szerződött. A tévé azonban mindenért kárpótolt. Most ahelyett, hogy megemlíteném, miben, kit, mennyire jól játszott, inkább azt mondom el; magyarul én még senkitől sem hallottam olyan átélt előadásban Edith Piaf dalát, a Mylordot, mint tőle. Éreztem a szelet, amely megcsapta őt, az otthon melegét, a- mely átölelte őt. És elhitette velem azt is, hogy a rossz a múltba hullik, ha akarom a jót.

Hangjával, egyéniségével, hiszem, másokat is elbűvölt.

A neve: Kíshonti Ildikó.

G. Szabó László Markovics Ferenc felvétele

EGY FILM, EGY KÉP, EGY ARC

mindannyiuk „doktor úrának“ idős vidéki édesanyja. Mélyen kivágott, kacér hétköznapi ruháját is az ó tiszteletére tette félre. Csipkés blúzt, horgolt mellényt, bársonykabátkát öltött, hogy finom úrikisasszonynak lássák, aki ismeri az illemet és a zenét. Pedig a legkapósabb örömlányok egyike.

XXX

Se filmben, se színházban, se tévében nem láttam még, amikor névről már ismertem őt. Mert a tehetsége megelőzte a bemutatásra váró filmek és színházi premierek hírét. Másodéves volt a főiskola operett- -musicai szakán, amikor tanárai és partnerei már felső fokon beszéltek róla. Napközben hivatása csínját-bín- ját tanulta, esténként Offenbach Or- feuszában és Shakespeare Vízkereszt- Jéhen játszott. És ahogy múltak a hőnapok, az évek. úgy követték egymást a szebbnél szebb színpadi szerepek. Lena volt a Kitörésben, Szarka néni A köpenyben, házvezetőnő a La Manche lovagjában, Pearce-né a

BORÁROS

Február hetedike, csütörtök, délelőtt háromnegyed tizenegy. A bratislavai Mier mozi vetítővászna előtt, azon a bizonyos keskeny, pódiumnak is nevezhető csíkon szerelik a mikrofont, az erősítőt, próbálják, nem torzít-e a berendezés.

Egy Boráros Imre nevű hazai magyar színművész, őszbe vegyülő bajússzal és szá- kálial, sötét öltönyben idegesen jár le-föl a „pódiumon“, amelynek perceken kelül önálló műsora színhelyévé kell válnia — ■ világot jelentő deszkákká.

Az Idegesség okozója a mikrofon: valóban torzít egy kicsit, sőt besípol. Közben özönlik a közönség: a szomszédos magyar tannyelvű középiskola diákjai. A nézőtér zsúfolásig megtelik; a kíváncsiskodók fele állni kényszerül, de mintha mindenki érez- né, szép élmény várja, nincs baj a fegyelemmel.

Megkezdődik a műsor. A mikrofon állja a sarat, bár az első percek, a Boráros összeállította és rendezte műsor nyitó perceiben még érezni a technikával valő küzdelmet, a művész „menet közben“ próbálja bemérni, melyik a legeszményibb távolság a mikrofontól.

De aztán klgyúl az a bizonyos ívfény az elóadó és közönsége között; áramlanak félénk a gondolatok: Vörösmarty, Petőfi, Ady, Radnóti, Illyés, Juhász, Nagy, Karinthy Frigyes, Szlmonov, Aragon, Forbáth gondolatai. És nemcsak a költemény száll lélektöl lélekig, hanem a zene is, a sanzonok, a dalok. Lám, micsoda varázslatra képes egyetlen színész, egy szál gitár (Zsákovlcs László), néhány vers és egy monodráma-részlet Sigmond István „Egy, kettő, hurrá, hurrá“ című művéből.')

A felcsattanő taps félreérthetetlenül jelzi, siker koronázta Boráros Imre új műsorát, amely — tegyük nyomban hozzá — eddigi legjobb összeállítása, legkiválóbb előadói teljesítményei

Ez a műsor a lehető legjobban simul a művész alkatához: nemcsak versmondói, hanem énekesi, sőt még zeneszerzői tehetségét is felcsillantja!

A felsorolt költőkön kívül három hazai magyar alkotónk is helyet kapott a műsorban: Veres János, Simkó Tibor és Kmeczkó Mihály. Simkó és Kmeczkó Bécaud és Brel dallamaira írtak sanzonszövegeket.

Boráros Imre egy-egy Ady- és Kösa Fe- renc-idézettel indította műsorát, én e két idézettel zárom írásomat. Mindkettő kifejezi a művész évek óta Időszerű útkereső gondját: miképpen tudná a humánum ügyét híven szolgálni tájainkon.

„A hit valami olyan portéka, amely minden korszak emberei számára akképpen Jut, adódik, mint a kenyéri“ (Ady Endre)

„Belebukni, oeleszakadni Is csak olyasvalamibe érdemes, amiért élni tudna az ember!“ (Kósa Ferenc filmrendező)

így igazi

(batta)

LEHÁR-EMLÉKMŰ

A Komáromi (Komárno) Városi Nemzeti Bizottság indítványozására a várost újjárendezendő több elavult, régi, rozoga épületet bontottak le. A többi között azt a házat is, amely Lehár Ferenc egykori szülőházának a helyére épült. Azzal a szándékkal tették, hogy ott parkot létesítsenek, Lehár-parkot, amelynek központjában szobrot állítanak a világhírű zeneszerző emlékére. A szobor méltó környezetének kialakításán már dolgoznak a szakemberek főleg kertészek, A három hatszögletes, márvánnyal bevont hatalmas alakzat egyikén áll majd a közel öt méter magas bronzszobor, amely a világhírű zeneszerzőt mint karmestert örökíti meg. A márványba vésett feliratból megtudhatjuk, hogy „ezen a helyen állt a zeneszerző szülőháza“, „a szobrot és a parkot Komárno város létesítette Lehár Ferenc születésének 110. évfordulója alkalmából“.

Lehár Ferenc francia származású nagyapját még Le Harde-nak hívták. Morvaországban élt és földműveléssel foglalkozott. Itt született Lehár Ferenc édesapja, ő is tehetséges zenész volt. Az első világháborúban katonazenészként, majd karmesterként bejárta szinte az egész Monarchiát. így került el Komáromba is, miközben családi neve már Lehárra módosult. Itt-tartőzkodása alatt vette nőül Neubrand Krisztinát, azt a puritán nevelésű komáromi leányt, aki mint Jó feleség és anya vállalta a katonasors minden nehézségeit. 1870. április 30-án fiúk született, akit Ferencnek kereszteltek. A gyermek apja környezetében korán megismerkedett, -barátkozott e zenével. Mivel az elemi Iskolai tudnivalókat magánúton szívta magába, több ideje maradt hegedülni, kottát olvasni, művelődni. Később Budapestre, majd ismét Morvaországba kerültek, így a tehetséges fiatal diáknak sikerült a prágai konzervatóriumba bejutnia, ahol aztán a hegedülés művészetét Bennewitz mesternél, a zeneelméletet Zdenék Fibichnél, a zeneszerzést pedig Antonín DvoFáknál tanulhatta. Dvorák hamar felismerte a fiatal Lehár Ferenc rendkívüli tehetségét, és a hegedülés helyett a zeneszerzést javasolta neki.

A katonasors később Losoncra rendelte a családot. A fiatal zeneszerzőnek szinte valamennyi kompozícióját eljátszotta a helyi katonazenekar. Több Indulót és alkalmi művet szerzett számukra, ha tehette, ő Is közreműködött.

Budapesttel, Prágával és Béccsel továbbra is tartotta baráti és „zenei“ kapcsolatait,, így egyik-másik müvét ott Is bemutatták. Első operáját, a Rodrígőt Losoncon komponálta.

Losonc után Pola volt a következő állomásuk, a művész pályafutásában Is fontos állomás: itt keletkezett második operája, a Tatjana (Kukuska).

Apja halála után 1899 novemberében végleg Bécsbe költözött. Itt nagy lendülettel látott neki a zeneszerzésnek. Ojabb operákat írt, az Arabellát és a Die Kubanerint. Operálnak nem volt nagy sikere, inkább koncertdarabjait tűzték műsorra. De első operettje a Bécsi asz- szonyok a Theater an der Wien színpadán 1902-be® már sikert aratott. Ez a bemutató mérföldkő életében. Ezután egymást követték a szebbnél szebb operettek. A francia Jacques Offenbach és az osztrák Johann Strauss operetthagyományait gazdagítva és figyelemmel kísérve az európai zenei élet újabb irányzatait, érte el egyre nagyobb sikereit.

Bécsben élt és dolgozott élete végéig, 1949. október 24-ig. Díszsírhelye a Bad Ischl-i temetőben van.

Lehár Ferencnek, a könnyűzene és az operettmuzsika géniuszának életútját foglalja magába az a tematikus tárlat is, amelyet a Duna menti Múzeumban nyitnak meg. Ez a Lehár-szoba — benne a korabeli fényképek, kották, plakátok, kosztümök és díszlettervek, színpadi kellékek és a kort meghatározó bútorok — bizonyára valős képet ad majd a Komáromban született nagy komponista munkásságáról, életútjáről.

Az ünnepség során, amely áprilisban kezdődik, több operettet, zenekari hangversenyt, fúvószenekari vetélkedőt, térzenét, emlékestet és szakelőadást tűz műsorra a rendezőség. A mozikban is Lehár-filmeket vetítenek majd a közönség örömére és szórakoztatására.

Kimagasló eseménye lesz az ünnepségnek a szoborle- leplézés és a gálaest 1980. június 5-én, amelyen neves budapesti és bratislavai művészek lépnek fel.

SZuchy M. Emil