Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-28 / 35. szám
— Országunkban nem egy földművesszövetkezet viseli a Szlovák Nemzeti Felkelés nevet. A kisgéresiek gazdasága is ezek közé tartozik. \M izenyős, -fekete, agyagos, rossz föl* ® deken gazdálkodik az öt falut e- gyesltő kisgéresi {Maiy Hores) efsz. 1976. január 1-vel kezdte meg az öt falu öt gazdasága — Kisgéres, Nagy- géres (Velkij HoreS), Szentes /PleSa- ny), Őrös (Stráiné), Perbenyik (Pribe* níkj — a közös munkát Egyiknek Jobban, a másiknak rosszabbul ment az e- gyesítés előtt a gazdálkodás, de már az első közösen lezárt év bebizonyítod ta, hogy Könnyebben, Jobban boldogulnak együtt a szövetkezetek: elsők let» tök a tőketerebesi (Trebisov) járásban, legjobban zárták az esztendőt. Tavaly újra bizonyítottak: megint elsők lettek. 'Az idén meg», .?, Most nem sikeifít. Ä rossz időjárás a vétkes, nem az emberek. 1650 hektárt vetettünk be búzával. Több mint a fele kiázott, elvitte a víz. A tavalyi '40 mázsás hektárhozam helyett az idén csak 24 mázsát arattunk le hektáron» ként — mondja a szövetkezet elnöke, a 49 éves Csontos Gábor, aki azelőtt az az őrös! szövetkezetét vezette. Ismeri mind az öt falu földjeit, mint ahogy jól emlékszik arra is, hogy milyen ke* serves, nehéz volt errefelé az élet a háború, a szövetkezetesítés előtt. Nyolc» »tíz holdas földeken gazdálkodtak a helybeliek. Ipar messzi vidéken nem volt, kivéve a szentesi kőbányát, ahol néhány munkás kereste kenyerét. (A falut még ma is Kis-Moszkvának nevezik, hiszen a kőbánya munkásaiból1 e- rős pártszervezet alakult.) Ezen a vidéken még a földesurak se telepedtek le, a népnek is alig adott megélhetést a földi N apjainkban már más a helyzet, merőben megváltozott minden. Igaz, nagyon el kellene már végezni a ta- fajjavftást, mert a rossz földeken egyébként bajosan lehet majd tovább is sikeresen, Jól gazdálkodni, de mint az elnök mondja, már készülnek a tervek. A kisgéresi szövetkezethez 5470 hektáros földterület tartozik. A tagság száma 875. Kevés? — Bizony kevés — mondja Furik Csaba, a gazdaság személyzeti osztá lyának a vezetője.— Sok munkásra é» középkáderre lenne szükség, főleg fia talokra. Amióta megindult a járás en nek a részének az iparosítása, nehe zen kapni fiatalt a mezőgazdaságba Futnak az iparba, pedig ha jól utána nézünk, ott sem keresnek többet. Beszélgettem már többször erről a témáról az iparban dolgozókkal. Szövetkezetünkben az átlagfizetés 1900 korona, de ehhez hozzá kell még számolni a természetbeni juttatásokat is. Az iparban dolgozók, tegyük fel, keresnek öt- -hatszáz koronával többet, de azt — mivel nem tartózkodnak Idehaza — el is költik, utazásra, kosztra, meg távolabb a családtól könnyebben megy el a pénz. Szóval a szövetkezeti munkás is megkeres annyit, mint az iparban dolgozó, meg idehaza is van, utaznia sem kell, és mégis munkaerőgondjaink vannak. Nemcsak vannak, egyre súlyosbodnak is, pedig elkövetünk mindent, hogy az iparéhoz hasonló szociális és talokra lenne szükség, akik a szakiskolákból, egyetemekről kikerülve értik a mesterségük minden csínját-bínját, s nemcsak a szükséges gépeket szeretik, a földet is. Olyan fiatalokra, akik önzetlenül vállalják — főleg az idénymunkák idején — a nyújtott műszakokat, a többletmunkát, Tudom, mindez így elmondva egyszerűnek és szépnek tűnik, de az igazság mégiscsak az — a szövetkezet elnökét idézem —, „v,. hogy igényes munkát végző szakképzett fiatalok nélkül ma már nem képzelhető eí a nagyüzemi gazdálkodás.“ munkakörülményeket teremtsünk számukra. — Én abban látom a hibát — veszt át a szót az elnök —, hogy a fiatalokat nem vonzza a mezőgazdaság. C okadszor és sok helyütt hallott fá- ^ jó téma ez, amelyről sosem elég beszélni, hiszen bármennyire is több gépet vonunk be a mezőgazdasági munkákba, bármennyire is megkönnyítik a gépek a földeken dolgozók munkáját — az ember még mindig nélkülözhetett fen és az is marad. És leginkább a fia- 4M 3 — Mert tudja, hogy van! — veszi át a szót Furik Csaba. — Ha egy fiatal hazamegy a munkából, azt még otthon is befogják segédkezni a szőlőben, az uborkásban. Sokáig rágjuk még ezt a témát, lenne még mondanivalójuk az illetékeseknek, de beszéd helyett most inkább a tettekre van szükség. |^| Int általában minden faluban, er- ■** refelé is a szövetkezet támogatja a focicsapatot, és a különféle tömegszervezeteket is segíti. Nem véletlenül jegyezte meg az elnök: — Több szempontból is jő, hogy ezen a vidéken is 1949 és 51 között megalakultak a szövetkezetek. Megszűnt az emberek kiszolgáltatott, nyomorúságos élete, új házak épülhettek a faluban — itt kell megjegyezni, hogy a szövetkezet a tagságnak hathatós a- nyagi és egyéb segítséget nyújt a la» kásépítéshez: fuvart, építőanyagot, térítésmentes kölcsönt stb. —, megváltozott az emberek szemlélete, van támogatója a sportegyesületnek — és a sportrajongók szerint ez sem mellékes —, tömegszervezeteknek. Itt is, mint sok más helyütt a szövetkezet vásárolja mind az öt falu futballcsapatának a felszerelést, autóbuszt kölcsönöz az u- tazáshoz. A napokban a helyi nőszövetség lányai-asszonyai magyarországi ki» rándulásra kértek autóbuszt. — Mit csináljunk velük? — mondja az elnök. — Melyik falu csapatának, tömegszervezetének mondjam, hogy nem adok ezt-azt? Igaz, ha sürgős társadalmi munkáról van szó, elég hívni őket, és már jönnek Is, ha aratáskor, szénagyűjtéskor sok-sok munkáskéz siet segítségünkre. Egymást segítve és egymás gondját-baját, örömét megértve élünk. A szövetkezet nagyban hozzájárult a ** kisgéresi művelődési ház felépítéséhez is. Egy közel kétezer kötetes könyvtár is helyet kapott a kultúrház- ban, A hatalmas „nagyteremben“ a bálokon és lakodalmakon kívül színielőadásokat is tartanak, gyakran jár a faluba a MATESZ Thália Színpada. Az előadásra a jegyeket a tagságnak a szövetkezet vásárolja meg, de sajnos még így is gyakran megtörténik, hogy nem minden jegytulajdonos megy el az előadásra» — Van még teendőnk a nevelő munkában is — mondja ennek kapcsán Csontos Gábor. — Rá kell vezetnünk a tagságot, hogy a nagy hajsza, a munka után kikapcsolódjék, többet járjon könyvtárba, szórakozni, hogy ne csak elmenjen a színházba, már aki elmegy, meg is értse a darab mondanivalóját. A távolmaradókat szeretnénk rávezetni arra, hogy éljenek a lehetőséggel. Eddigi eredményeink, és természetesen az idei gyengébb mezőgazdasági év is azt bizonyítja, hogy nem szabad megelégednünk az eddig elértekkel. Korszerű síteni kell a gépparkunkat, elvégezni a talajjavítást, fiatalokat toborozni, hogy az elkövetkező években megbirkózhassunk minden ránk váró feladattal. Tudom, akit ez a föld nevelt, nem fél semmi nehézségtől. A tőlünk telhetőt megtettük, megtesszük ezután is! —ezer. Fotó: a szerző ,,A fiatalokat nem vonzza a mezőgaz- „Sok munkásra és középkáderre lenne daság" — vélekedik Csontos Gábor, szükség“ — mondja Furik Csaba. \