Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-21 / 34. szám
A2 ŐSI ÉS ÖRÖKIFJÚ ALMA MATER VILNIUSBAN Vilnius, szovjet Litvánia tővárosának egyeteme több mint négyszáz esztendős Európa legrégibb felsőoktatási intézményei közé tartozik, még a felvilágosodás korszakában, pontosabban az 1579-es esztendőben alapították. Az egyetemnek azóta sokféle gazdája volt;; homlokzatának tetején hol a jezsuita rend, hol a litván hercegség lobogóját, hol Lengyelország, hol Oroszország zászlóját lengette a szél. Egy azonban kétségtelen — a szovjethatalom kikiáltása előtt ezen az egyetemen csak nemesi ifjak és magasrangfi tisztviselők fiai tanultak. Na elmondhatjuk, hogy a vilniusi egyetem a legdemokratikusabb oktatási intézmények egyike az európai kontinensen: a hallgatók mintegy 60 százaléka munkás- és parasztszülők gyermeke. Hallgatóinak száma 16,5 ezer, de csak jelentéktelen részük jár előadásokra az egyetem régi, reneszánsz stflnsá épületébe. A többség már az egyetem új épületeiben végzi tanulmányait A nappali mellett esti és levelező tagozaton az egyetem 13 fakultásán 70 szakmára készülnek a fiatalok. A felvételi a tudás és képesség alapján pontozásos rendszerrel történik. A felvételi vizsga eredményei mellett figyelembe veszik a középiskolai osztályzatokat is. A pontokért olykor nagyon éles küzdelem folyik, különösen a fiatalok körében oly népszerű fakultásokon, mint az orvosi, történelem, közgazdasági szak Nézzük, ml történik akkor, amikor a felvételizőből végül is egyetemi hallgató lesz. A kivívott jog ekkor már bizonyos kötelezettségekkel is jár. A fegyelem elég szigorú az e- gyetemen. A hallgatót kizárhatják, ha nem jár rendszeresen az előadásokra, szemináriumokra vagy a vizsga- eredményei nem megfelelőek. Az 1lyen intézkedés teljesen igazságos, hiszen, mint tudjuk, a Szovjetunióban az oktatás minden formája — így az egyetemi is — ingyenes. Ugyanakkor a hallgatók nagy önállósággal is rendelkeznek. A választott szakterület keretein- belül például mindenki maga dönt, hogy milyen idegen nyelvet akar tanulni, stb. Sokan foglalkoznak egyéb tárgyakkal egyénileg is. A diákok saját társadalmi szervezeteik tagjaként aktívan részt vesznek az egyetemi élet irányftásában. Képviselőik ott vannak például az egyetemi tanácsban, a legfelső szervet képviselő dékánok és professzorok között. Véleményüket nemcsak a tantervek jóváhagyásánál veszik figyelembe, hanem az előadók profesz- szori és docensi kinevezésénél is. A Komszomol-bizottság titkára döntő szavazati joggal tagja a rektorátusnak. A hallgatók részt vesznek a felvételi bizottság, valamint a végzősök elhelyezésével fogjalkozó bizottság munkájában is. A hallgatók társadalmi szervezeteinek egyetértésével készül az előadások és vizsgák kiírása is. Ezen kívül maguk is ügyelnek a diákok tanulmányi előmenetelére. Az egyetemi ifjúság túlnyomó többsége szakszervezeti tag, így lehetőség van arra is, hogy beleszóljanak az egyetemi kulturális életre és a sportmunkára szánt anyagi eszközök elosztásába. Lényegében maguk a hallgatók osztják el az ösztöndíjakat is, a rektor csak jogilag hagyja jóvá a diákok javaslatait. A diploma megvédése után a diák, aki tegnap még hallgató volt, egyetemet végzett szakemberré válik. Az, hogy hol dolgozik majd, az utolsó évfolyamon dől el. Az elhelyezkedéssel nincs probléma, hiszen a Szovjetunióban a szakembereket illetően nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A garantált elhelyezkedési lehetőség viszont azzal' az állampolgári kötelességgel jár, hogy a frissen végzett diplomásnak három évig azon a helyen kell dolgoznia, ahová az egyetemi bizottság irányítja. Három év múltán viszont sa|át belátása szerint változtathat munkahelyet. A kialakult gyakorlat szerint az elhelyezkedés nem jár különösebb konfliktusokkal — maximálisan figyelembe veszik a végzős hallgatók óhajait és családi körülményeit. B. Akszftnasz APN—KS I ZOLCZER JÁNOS OLASZORSZÁGI ÜTIJEGYZETEI CSETEPATÉK ÉS KAMIONOK „No tessékl Már csak ez hlány- zott“l — sopánkodnék csoportunk tagjai közül néhányon, amikor Gub- bio városkát elhagyva agy hegyi faluban lerobban az autóbuszunk. Dél körül Járhat az Idő, Rómából a tengerpart felé tartunk. Én ennek egy kicsit örülök is, legalább megláthatok egy Igazi olasz falut. Míg a többiek kiülnek napozni, addig a tolmácsunkkal elindulok, hogy valami ha- rapnivalót szerezzünk, és körülnézni, milyen Is az olasz falu élete. A keskeny elsőbb rendű út mentén mindkét oldalon egy-, kétemeletes házak sorakoznak. Mindegyik téglalap alakú. A legtöbb vakolatlan, jól látszik, hogy terméskőből é- pültek. Ha meg valamikor be Is vakolták, már alig maradt mutatóba, az égető napsugarak „leették“ a vakolatot. A házakon sok-sok erkély, az ablakokon meg mindenütt lehúzott zöld szípü redőnyök. Sleszta l- deje van, néptelen az utca, e< falu egyetlen boltosát úgy kell föllárraáz- nl déli pihenőjéből. Morgolódva nyitja ki az ajtót. Egy aprócska üzletbe lépünk, ahol kapni Italt, cigarettát, a legszükségesebb élelmiszereket és természetesen finom olasz presszókávét. Előkerül egy hosszúkás arcú, szép vonásű nő Is, .Carolina asszony, aki oldalra utasítja a férjét, és máris beljebb tessékel bennünket. Az üzletből hatalmas konyha-szoba-hodály- féleségbe vezet minket, ahol feje tetején áll minden, de máris előkerül két szék. Carolina asszony a szűz Máriát, e< szenteket emlegeti, neki hálálkodik, amiért hozzája tértünk be. Ezt arra föl mondja, amikor megtudja, hogy negyven adag ételre és ugyanennyi Italra lenne szükségünk. Hálálkodik, bár megjegyzi, vagy fél kenyér van csak a háznál, e-z üzletben még annyi sem — mert ma szabad naposak —, de a föld, alól is teremt kenyeret, szalámit, csak legyünk nyugodtak. Már-már a bibliai kényérszcporítás történetére gondolnék. mert Itáliában az ember semmin sem lepődik meg, amikor Carolina asszony elárulja, hogy végigszalad a falun, kölcsön kér mindenkitől néhány karéj kenyeret, és a- zonnal Itt van. A férje Is ért a sző böl, 6 Is kedveskedik, mert ilyen csődé csak egyszer történik egy sző kőévben, vagy még ritkábban, hogy negyven éhes turista betér hozzájuk. „Ez az üzlet, Ilyen boltot kéne csinálni mindennap“! — árulja el ö- rőmtől sugárzó arca gondolatait. — Miből élnek errefelé az emberek? — kérdezem a gazdát. — A földből, amely az utöbbt é- vekben nem és nem aker megélhetést biztosítani. Műtrágya kellene, jő tápanyagok, de honnan, miből vegyünk?! Itt az ember dolgozhat, mint a barom, még sincs látszatja. A sző lő se a régi, új tőkéket kéne telepíteni, de arra sincs pénz, a rossz bor meg nem kell senkinek, e-llg tudjuk eladni, ami errefelé terem. És mivel borról van sző, a gazda előhoz egy üveggel, megkínál. Olyan az ize, mint a korán leszedett dele- várinak. Alig lehet meginni. Ezt sem hittem volna, hogy a borok hazájá ban Ilyen lőre a számba kerül. Carolina asszony nagy sokára előkerül. Nekikezd a szendvicsek készí tésének, majd a férjét szalasztja el újabb kenyérszerző körútra, de ekkorra már fölébredt sziesztájából szinte az egész falu, sokan megtudják, hogy Itt vagyunk, jönnek, sza Iádnak ez asszonyok, mindegyik kezében néhány szelet kenyér. Ha ez így megy, egy hétre valót ts összehordanak. Végül Is jól belakunk, közben a buszt is megjavítják, Indulhatunk tovább. A tengerparttól jő harminc kilométerre, Fossombronénál újra ma- kecskodlk az autóbuszunk. Az előbb gyorsan megjavították sofőrjeink, de most már ők egyedül nem boldogulnak, ki kell hívni a szervizkocsit. Félóra múlva meg Is érkezik, s az egyik szerelő azt mondja: „Jő öt-hat órát Is eltart a munka“. Azon töprengek, mivel kellene elütni ezt az Időt, és ekkor Jut eszembe, hogy a közeli Pesarőbe-n nemzetközi filmfesztivál zajlik. Irány Pe- sarol Egyik útitársam ts kap az alkalmon. Gyerünk, mondja, s máris kiállunk az út szélére, stoppolunk. Tíz kocsi robog el mellettünk, a tizenegyedik, egy kamion, megáll, felvesz. Kiderül, vezetője olasz, nápolyi, Németországban dolgozik mint vendégmunkás. Már nyolcadik éve él Bonnban, Nápolyban hagyva szüleit, feleségét, két kislányát. Kezdetben még haza-hazaugrott megnézni a családot, de most már évek óta nem járt Nápolyban. — Miért? — Ha jártak volna Nápolyban, és látták volna a nyomornegyedet, nem kérdeznék — mondja. — Ott laktam én Is, a családom talán még mindig ott él. Nagy ott a nyomor, jobb rá se gondolni. Most őrülök, hogy mint vendégmunkás, végre megkeresem azt a pénzt, amiből úgy-ahogy megélhetek. A családot úgysem tudnám ennyiből eltartani. Se nekik nem lenne elég, se nekem. Választanom kellett: lehet, hogy nem tisztességes, emit tettem, de úgy határoztam, lemondok a családomról, és Olasz falu, Gubbio városka mellett. A diszkóra invitál. megpróbálok élni. jókat enni, ruház- kodni, csavarogni, és soha többet nem nősülök meg. — Az olasz vendégmunkások közül sokan cselekszenek hasonlóképpen? — Nézzék, aki a nyomorból egyszer legalább oda eljut, hogy mindennap tele lehet a bendője, ve<n tisztességes lakása, az többet már nem kívánkozik vissza. A legtöbbje azt teszi, amit én. Kegyetlen dolog, tudom, de nincs más megoldás, ha nem akarok tnegdögleni. A magamfajta kisemberek Is csak áldozatok. A családunk meg duplán az. A történtekért nem ml vagyunk a felelősek, hanem a kormány, amely nem biztosít számunkra munkalehetőséget. Én még örülhetek, hogy Így alakult az életem, de ml lesz azokkal, akik tanulatlanok, Irat, olvasni se tudnak, gyenge flzikumúak, nem mehetnek külföldre se dolgozni...? És menynyi van az Ilyenből, Istenem, menynyi? Most már értik, miért nem megyek én Nápolyba soha többet? A sofőr meglepetésünkre túlzottan készséges. Cattolicáig kéne csak mennie, de elvisz egészen a 3 kilométerre lévő Missánőig. Ott sem tesz ki akárhol. Kérdezősködik, megtudakolja, hol van az Atlantlc-szállő, scsak az előtt tesz ki. Sőt, még egy pohár sörre Is meghív, és ezt a vendégszeretetet lehetetlen visszautasítani. A busz, a csoportunk még sehol, Így a sörözgetést befejezve azonnal nekivetkőzünk, Irány e. tenger, az Adriai Ott kéklik Csontváry-színekben előttünk, alig kétszáz méterre. A vize tiszta, a színe káprázatos, és ameddig a szem ellát, mindenfelé tenger, tenger, tenger ... Hő-hopp! — ugrunk fejest a mólóról a vízbe. Vége Foto: a szerző szekér melletti jelzőtábla táncra,- ÉN s Peking és Washington az U« többi időben összehangolja felforgató tevékenységét Kambodzsa ellen — állapítja meg' £< moszkvai Pravda cikke. A Thaifölddel határos kambodzsai körzetekben a CIA több ezer zsoldosa folytat fegyveres tevékenységet és a pekingi ttj* kosszolgálatok olyan hadműveletet dolgoztaik ki, amelynek értelmében a közeljövőben Illegális csatornákon további kétezer CIA-zsoldba szegődött ellenfomdalmárt juttatnak Kambodzsába. A központi szovjet lap rámutat, hogy a kínat- -amerikat durva beavatkozása szuverén állam ügyeibe, a már Ismert tények láttán Is különösen baljós jellegű, ráadásul még sok minden vér feltárásra'. A Pravda hangoztatja, hogy, Peking a tájirtás politikát alkalmazva a kínaiak millióival akarja benépesíteni Kambodzsát, Ily módon próbálva délkelet-ázsiai terjeszkedéseinek állásán változtatni. Erről a kínai terjeszkedésről ír a hanoi Nhan Dán, megjegyezve, hogy a Paracel- és Spratly-szlgetekkel kapcsolatos kínai igények alaptalemokj mert Vietnam rendelkezik o- lyan dokumentumokkal, amelyek 'kétségbe vonhatatlanul bizonyítják szuverenitását a kérdéses földrajzi pontokon. A Vietnami 'központi pártlap is arra mutat rá, hogy Peking Délkelet-Azslában hídfőállásokat akar megszerezni, amelyekről az egész térséget ellenőrizheti. A Spratly- és Pacarel-szí- getek a több ázsiai országot egymással, Illetve Ázsiát Európával összekötő tengeri utak mentén fekszenek, stratégiai fontosságuk nyilvánvaló. Kína 1974-ben törvénytelenül megszállta az akkor dél-vletnaml fennhatóság alatt álló Paracel- -szigeteket, most pedig a Spra- tly-szigetekre akarja- rátenni a kezét. Mindez egybeesik a Vietnam északt határkörzetei elleni fegyveres provokációkkal és a Hanoi címére Intézett újabb fenyegetésekkel. Tokióban a Japán KP lapja, az Akahata foglalkozik az egy évvel ezelőtt megkötött japán- -kínai szerződéssel. A lap az évfordulón megállapítja, e szerződés nyilvánvalóan szovjetellenes Irányzatot képvisel, és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy belesodorja Japánt nemzetközi konfliktusokba. Kína kifejezetten szorgalmazza, hogy növeljék a japán katonai erőt/ és az amerikai-japán katonai együttműködést is fokozzák. A közel-keleti térségben változatlanul élénk a politikai mozgás, koránt sincs „uborka- szezon“. . Ennek egyik Jele, hogy a térség peremén levő Szudánban a kiéleződött belpolitikai helyzet bűnbakjaként menesztették az ország eddigi második emberét. Ülést tartott Damaszkuszban a PFSZ központi tanácsa, s állásfoglalását — a palesztinok és az Egyesült Államok közti kapcsolatkeresésről már hetek óta tartő híresztelések folytán — nagy érdeklődéssel várták a nemzetközi élet megfigyelői. A WAFA palesztin hírügynökség vasárnap közölte Khaled at-Fahumnak, a nemzeti tanács elnökének a nyilatkozatát, amely megállapítja, hogy Washington széthúzást próbál szítani az arebok között, megkísérelve elvonni figyelmüket a Camp Davld-1 megállapodások kártékony következményeiről. A Camp Da- vid-1 szerződés által a palesztinoknak fölajánlott „adminisztratív önkormányzót“ pedig nem más, mint kísérlet a palesztin nép nemzett jogainak a megsemmisítésére. Az ülés e- gyébként javaslatot tett a PFSZ nemzetközi kapcsolatának a bővítésére, különös tekintettel az él nem kötelezettek közelgő csúcsértekezletére és az ENSZ küszöbönálló közgyűlési ülésszakára. I
