Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-21 / 34. szám

Több évtizedes játékvezetői és megfigyelői működésem a- lett, de különösen ez utolsó tíz évben tapasztaltam, hogy a nézők nagy része nem tár­gyilagos. Nem akarják elismer­ni az ellenfél nagyobb tudá­sát, jobb játékát. Mindenáron azt akarják, hogy csapatuk győzzön, ez pedig nagyon hely­telen,szemlélet. Az igazi sport­ember elismeri az ellenfél na­gyobb tudását. Nem szabad el­felejteni, hogy szociálist* tár­sadalmunk erkölcsével össze­egyeztethetetlen az igazságta­lan győzelem. A veszteséget is el. kell viselni. A hazai nézők többsége, ha azt látja, hogy csapata nem győz, akkor * já­tékvezetőt igyekszik befolyá­solni, és mindenképpen tizen­egyest akar kicsikarni. Sajnos, a játékvezetőink kö­zött is akadnak olyanok, akik a hazed játékosok színlelt esé­sét nem bírálják felül kellő­képpen, és szabályellenes bün­tetőrúgást ítélnek. A hazai csa­pat így jogtalan gólszerzés! le­hetőséghez jut. Szerintem az edzőnek is figyelmeztetni kel­lene Játékosait a sportszerű­ségre, és a színleléseket vala­miképpen büntetni kellene. A közönséget, a fanatikus sportvezetőket; játékosokat rendszeresen a helyes sport­szemléletre kell nevelni. Na­gyon téves nézet az is, hogy a játékvezetőktől a hazai, ve­zetőség, közönség,, játékosok azt kívánják, hogy legalább 10 százalékban javukra ítélkezzék. A labdarúgás szabályai nem tesznek különbséget hazai és vendégcsapat között. Á hazaiak ne felejtsék el, hogy nemcsak otthon, kint is Játszanak, és milyen jó érzés, amikor a já­tékvezető tárgyilagos, ítélkezé­sei nem sújtják őket. Minden sportban, így a lab­darúgásban is egy a fontos: a tárgyilagosság. A Játékvezető éppen úgy tévedhet, mint a já­tékosok, de a tévedésben nem lehet előre megfontolt szándé­kosság. PhDr. Hofer Lajos Már hatodik éve vezet járá­si és kerületi szintű labdarú­gó-mérkőzéseket a párkányi (Stúrovo) Virág Lajos röntgen- laboráns, akit sokan Ismernek a környéken. Három év alatt sikerült -két osztállyal feljebb lépnie a játékvezetők listáján. Az őrsekújvárl (Nővé Zámky) járásban csak rövid ideig bí­ráskodott. A járási szervek a nyugat-szlovákiai kerületi baj­nokságban szereplő csapatok vezetésére javasolták. Virág Lajos pedig élt a lehetőséggel, és tudását tovább is gyarapí­totta. A III. minősítési osztály után megszerezte a Il-at is. Most pedig azt tervezi, hogy megszerezze az I. osztályú já­tékvezetői igazolványt. Párkányi munkahelyén is gazdag sporttevékenységet foly­tat. A SZISZ-szervezetben sportfelelős, de a szakszervezet Is megbízta testnevelési fela­datokkal. Évente több jól sike­rült verseny fűződik nevéhez, amelyek során asztaliteniszben, labdarúgásban és más sportá­gakban a nem szervezett spor­tolók vívnak meg egymással. Az üzem vezetősége példás munkájáért e> pártjelöltek so­raiba Javasolta. Virág Lajos becsületes, apá­lyán Igen mozgékony, igazsá­gos játékvezető. Igaz baráti légkört tud teremteni minden mérkőzésen. Belónyi János Michal Doőolomansktj a Láz című filmben Színházi idényben naponta« talál­kozhatunk vele a Szlovák Nemzeti Színház színpadán, de éppoly sűrűn láthatjuk a filmvásznon vagy hall­hatjuk hangját a rádióból. Michal Doíolomansky a fiatal szlovák színésznemzedék legfoglalkoztatot­tabb tagjai közé tartozik. Annál nehezebb azonban személye­sen Is találkozni vele. Az egyetem testnevelési karának tornatermében beszéltem meg vele a találkát. Nem véletlenül. Michal Doőolomansky a tornaszereken is legalább olyan otthonosan érzi magát, -mint a vilá; got jelentő deszkákon. A sport- és színháztörténet számos olyan példát tart számon, amikor a kiváló sportoló ragyogó színpadi és filmsikereket ért el és fordítva. Gon dőljünk csak az ötszörös olimpiai bajnok Johnny Weissmüllerre, a le­gendás Tarzanra. Örökébe lépett Hollywoodban a római olimpia rúd­ugró bajnoka, Don Bragg. Breno Mel- lo brazil labdarúgó ragyogóan elját­szotta a Fekete Orfeusz című film főszerepét. Mások esetleg kedvtelésből, testi erejük, erőnlétük és ügyességük ápo­lására sportolnak, mint például Jea-n Marals,- Jean-Paul Belmondo vagy Klrk: Douglas. E sportoló színészek — vagy színész sportolók? — tábo­rába tartozik Michal Doíolomansky Is. Tizennégy éves korátél húszéves koráig versenyszerűen tornászott, megkapta az első osztályú tornász minősítést, és a- tornához hű maradt máig Is. A nagyközönség erről nyilván vaj­mi keveset tud, talán csak sejti, hogy ez a jó alakú, ruganyos, ügyes fia­talember a filmen valami-kor sportol­hatott. Elég, ha felsoroljuk néhány filmjét, mint Az elveszett völgy, a Baleset, az Adela még nem vacso­rázott, amelyekben gyakran nyaktö rő mutatványokat volt kénytelen el­végezni a felvevőgép előtt. Testi ü- gyességét legjobban és legfelszaba- dultabban azonban a Jánoéík szere­pében csillogtatta'. Mindenkit meggyő­zött arról, hogy mozgáskultúrája va­lóban tökéletes. Ezt bizonyította találkozásunkkor is. Látszik ugyan rajta, hogy évek óta nem edz olyan intenzíven, mint a versenyzők, de azért az is, hogy bármely igényes gyakorlatot képes végrehajtani a gyűrűn, a korláton vagy a nyújtón. Lehet, hogy a pon- tozőbírók nem jutalmaznák a legma­gasabb pontszámmal, de még most Is' örömmel végzi a gyakorlatokat, örö­mét találja a sportban, amelyért so­kát áldozott, de sokat is kapott tőle. Azt vallja, hogy a tornászás még most Is nagy hasznára válik, jólle­het már nem minden megy úgy, mint régen. Rövid bemelegítés után máris be­mutatja', mire képes. Kézenállás a korláton, látványos gyűrűgyakorlat, leérve hátraszaítőval. Nem valla-na szégyent versenyeken 9»m, jóllehet tizenhét évvel ezelőtt abbahagyta. Hogyan került a Bratislava mel­letti kis községből, Jurből a torna­szerekre? — Tízéves lehettem, amikor cirku­szi akrobatákat láttam a trapézon. Mutatványuk egyenesen lenyűgözött. Attól kezdve arról álmodoztam, hogy közéjük kerüljek. Almom nem telje­sült ugyan, de jő néhány évvel ké­sőbb Prágában kipróbáltam a tra­pézt, és egy szabó után minden baj nélkül kikötöttem a védőhálóban. Gyerekkori álmomból valamit a tor­naszereken azért valóra váltottam. Az alapokat KornoS edző keze alatt a Vinohrady sportegyesületben sajá­títottam el földijeimmel, Stano Fiá­jává! és Cubo KubíCekkel. Kissé pa­radoxon, hogy 1960-ban, amikor fel­vettek a Színművészeti Főiskolára-, abbahagytam a versenyzést, jóllehet a két dolog nagyon is összefügg. A színész állandóan mozgásban van, és a filmek külső felvételei nemegyszer a sportoláshoz hasonló erőnlétet és ügyességet igényelnek. A napi elfog­laltságom mellett azonban sehogy sem jutott idő a rendszeres felké­szülésre. A sportolást azonban a ta­nulmányaim alatt sem hagytam ab­ba. Lovagoltam és a tornát is fi­gyelemmel kísértem. Sokat köszön­hetek neki: e fizikai erőnlétemet, a temperamentumomat és azt, hogy ké­pes vagyok tudatosan koordinálni minden testmozgást, és maximálisan összpontosítok mindenre. . ‘ — Köztudomású, hogy a fllmfelvé- teleknél a legveszélyesebb, .sokszor kockázatos jeleneteknél sem engedi, hogy dublőrt alkalmazzanak ön he­lyett. Honnan veszi a bátorságot? — A tornaedzésekről. A félelmet a tudatlanság idézi elő. Nekem van­nak versenytapasztalataim, elméleti és gyakorlati képzettségem. A moz­gásomat minden testhelyzetben és minden pillanatban ellenőrizni tu­dom, és meg Is tudom indokolni, hogy mikor milyen mozgássorozat szükséges. Semmihez sem kezdek fe­jetlenül, mindent jé előre átgondo­lok. Félelmet ugyan érezhetők egy pillanatra, mint Az üvegre festve cí­mű darábban, amikor hat méter ma­gasságból a lepedőbe vetem magam, vagy az Adéla még nem vacsorázott című filmben, amikor tíz méter ma­gasban légok egy kötélen- hogy -az­tán egy halom . pápírdobözra essem. De ez a félelem hamar elmúlik, és marad áz őröm, hogy képes voltam erre. is. De hadd tegyem hozzá, hogy sohasem kockáztatok. Ezt bizonyítja az is, hogy a filmbéli nyaktör® mu­tatványaim ellenére eddig soha sem adódott komolyabb sérülésem. Mind­össze egy ízben volt szükségem dub­lőrre. Akkor, amikor fejjel át kel­lett -törnöm a polisztirén kerítést. Azt Is vállaltam* volna, de a« rendező megtiltotta, nehogy megsértem az ar­comat. És az Igazat megvallva, egy­szer kockáztattam is Az elveszett völgy forgatása alatt. Barátaim ad­dig ugrattak, addig ugrattak, hogy az egyik legmeredekebb párkányt vá­lasztottam a Magas-Tátrában megmá­szásra. Kötél és kampószög nélkül még a legtapasztaltabb hegymászók sem vállalkoztak volna rá, én pusz­ta kézzel és lábbal kapaszkodtam. Sikerült, de olyasmit éltem át, amit nem felejtek el soha. — Bátorságához nem fér kétség, ám a nehéz feladatok végrehajtásá­hoz szükséges erőnlétet ápolni Is kell. Mivel fokozza mostanában az erőnlétét? — Be kell ismernem, hogy nem sportolok rendszeresen, nincs rá 1- dőm, de azért mégis mozgok. Énéi- kül meg sem lehetnék, mert színészi hivatásommal együtt jár a mozgás. Sok sportággal éppen úgy ismerked­tem meg, hogy a szerep hiteles el­játszása végett igyekeztem minél tö­kéletesebben elsajátítani. így tanul­tam meg elég tűrhetően sízni, vízi­sízni, repülni sárkányon. Így Ismer­kedtem meg az Ordasok árnyékában című parttzánfilm forgatása közben a vitorlázó repüléssel, és idestova hét éve szenvedélyes vitorlázó repü­lő vagyok. Legtöbb szabad időmet, fő­leg ilyenkor, nyáron, a vajnori re­pülőtéren, Illetve a levegőben töltöm. Minden filmfelvétel egyúttal kiadós edzés is. Az erőnlétemet Igyekszem kétkezi munkával is fenntartani. A víkendházam körül, a kertben dol­gozgatom, és ahová csak tehetem, gyalog megyek. Gyermekeimet, Misit és Mártát Is arra nevelem, hogy a földön, havon és a vízben is otthon érezzék magukat. Nem panaszkod­hatni tehát a kevés mozgásra, így nem tudatosítom az évek múlását. Ha majd egyszer érezni fogom az é- veimet, akkor Is csak a sportban keresek majd rá gyógyírt. Nem a ke­mény edzésben, hanem a rendszeres mozgásban. Mert a rendszeres moz­gás elengedhetetlenül szükséges a színész éé minden ember jé testi e- rSnlétéhfek és leiki egyensúlyának megőrzéséhez, B. Blahútová mm mm Az „ARANYLABDÁS Líbiában Albert Flórián neve néhány évvel ezelőtt fogalom volt a magyar labdarúgásban. A Ferencváros egykori középcsatára 1959 és 1974 között összesen hetrtenötször öltötte magára a válogatott mezt. 1987-ben őt választották meg Európa leg­jobb játékosának, és a France Football Aranylabdijával tün­tették ki. 9 Mi történt vele azóta, hogy ab­bahagyta a labdarúgást? — 1974-ben, amikor abbahagytam ' e játékot, egy igen felelősségteljes területet bíztak rám a Ferencváros­ban. Én lettem a labdarúgó-szakosz­tály egyik Irányítója. Négy eszten­deig dolgoztam ebben a tisztségben. Nem szívesen beszélek erről, marad­junk annyiban« szép volt az a mun­ka, de elég volt belőle... • Hol folytatta? — Tavaly július óta a Ferencvá­ros harmadik Ifjúsági csapatának ed­zéseit vezettem. Bevallom, az elején eléggé szorongva mentem ki a pályá­ra', mert éveken át Idegenkedtem et­től a hivatástól. Annak idején Is úgy nyilatkoztam — talán nem Is egy helyen —, hogy semmiféle elhiva­tottságot nem érzek az edzőség 1- ránt. Azután, ahogy kezdtem bele­kóstolni a feladatba, egyre inkább tetszett; megszerettem a gyerekeket, éreztem, hogy hisznek nekem, van foganata a szavamnak. Százszázalé­kos teljesítményt nyújtottak a fiúk, azaz minden mérkőzésüket megnyer­ték, és gélarányuk sem lebecsülendő, hiszen több mint hatvan gélt rúgtak, és csak kettőt kaptak. 9 Hogyan jött létre a líbiai meg­hívás? — Elég váratlanul. Állítólag a lí­biai fél már évek éta ostromolta a TESCO szellemi exportvállalatot, hogy ne csak orvosokat, mérnököket, ha­nem labdarúgéedzőket is küldjön ki hozzájuk. Tárgyalásaikon egyre több­ször került szóba az én nevem is. Amikor megkerestek, örömmel mond­tam Igent. Szerencsére a magyar sporthatóságok sem gördítettek sem­miféle akadályt kiutazásom elé. 9 Mi volt a fő oka, hogy igent mondott erre a meghívásra? — Ott, a világ másik felén úgy kell dolgoznom, hogy csak önma­gámra vagyok utalva. Ez ez önálló munka, úgy érzem, a fövöm szem­pontjából lényeges, jé alkalom a ta­nulásra és az erőfelmérésre Is. • Mennyire ismerte azt a csapa­tot, ahová szerződött? — Tulajdonképpen csak újságokból és információkból tájékozódhattam. Tudtam, hogy Benghaziban dolgozom majd az Al-Ahli egyesületnél, amely igen népszerű az országban. Egyéb­ként Líbia« vezető politikusa, Kadha­fi is ennek a csapatnak a szurkoló­ja és fő patrőnusa. Addig csak an­gol edzőt alkalmaztak, én voltam az első, akit más országból hajlandók voltak elfogadni. Velem egy időben (a múlt év végén — a szerk. meg).] még két magyar edző érkezett vLíbiá- ba: Götl Béla, az Újpesti Dózsa, volt pályaedzője és Kertész Tamás, a Fe­rencváros egykori válogatott jobb­szélsője. ök a fővárosban, Tripoíibe-n tevékenykednek. 9 Most hathetes szabadságát töl­ti itthon, de térjünk vissza mostani állomáshelyére. Nehéz volt az akkli­matizálódás? — A hőmérséklet általában har­minc fok felett mozog, esténként vi­szont kellemes a klíma. Egy hónap alatt mindent megszoktam. 9 A környezetet is? — Azt hiszem, szerencsém volt, mert remek társaságba kerültem. Minden segítséget megkaptam, a még nem túlságosan gazdag angol szókin­csemet is hasznosítani tudtam. 9 Étrend? — Velem van a feleségem Is, így nagyobb baj nem lehet. Hogy a« gye­rekek? A kis Flóri 12 éves, Magdi pedig már 15. Fél évet voltak velünk. Most már Itthon tanulnak tovább. 9 Azelőtt volt már ezen a földré­szen? — Egészen más játékosként túráz­ni, mint ott élni. Engem szerencsé­re nem ért meglepetés, hét afrikai országban megfordultam mint fut­ballista, úgyhogy „bennszülött“ va­gyok. < 9 Milyen a számunkra eléggé Is­meretlen lfbiai labdarúgás? — Líbiában nagyon népszerű a lab­darúgás. Különösen a fiatalok min­den szabad idejüket a futballpályán töltenék. Igen sok tehetséges Játékos található közöttük, technikailag már sok mindent tudnak, taktikában van inkább tanulntvalfijuk. És azt kell majd még elsajátítaniuk, hogy csa­pategység nélkül nem lehet sikere­ket elérni. Egyébként nagyszerű pá­lyákon futballoznak. Tripoliban pél­dául műanyag játéktéren rúgják a labdát. Az állam Is meglehetősen tá­mogatja a sportágat, ennek megfe­lelően napirendre tűzték a fejlesz­tését is. 9 Milyen a bajnokság lebonyolí­tása? — A bajnoki küzdelmet országos méretű sorozattá bővítették ki, most zajlik első ízben Ilyen jelleggel. Az egyenletes lebonyolítást azonban kis­sé zavarja a líbiai válogatott sok- szintű igénybevétele, amikor termé­szetesen szünetelnek a bajnoki pon­tokért folyó mérkőzések. Az én e- gyüttesem pillanatnyilag egészen az élen van, és számítunk a jó folyta­tásra. Egyébként a bajnokság köz­ben négy benghazi csapat részére kupaküzdelmet Is kiírtak. Ebben je­lenleg az én együttesem vezet, négy mérkőzésből 7 ponttal, 7:2-es góla­ránnyal. 9 Mit mondana a csapatáról, az Al-Ahliról részletesebben? — Rendkívül lelkes játékosokkal találtam szemben magam, de a szó valódi értelmében amatőrökkel. Dél­előtt dolgoznak, délután jönnek ed­zésre. Játékosaim között vannak gim­nazisták, egyetemisták, tanítók, üz­letemberek, sőt még Iskolaigazgató is akad. A center például a bátyjá­val közösen farmerüzletet tart fent. Előfordul, hogy amikor elfogy a készlete, repülőgépre száll, s elmegy bevásárolni — Rómába, de másnap délután pontosan megjelenik az ed­zésen. Heti négy edzést tartunk, az ötödik a mérkőzés. A ml klubunk­nak két füves pályája ts van, de a mérkőzéseket a városi stadionban játsszuk, átlagosan tizenöt-húszezer ember előtt. A játékosak imádják a labdát, a cseleket, s a nézők Is ezt jutalmazzák. Ezért kevés gól esik, egy gől is eldöntheti már a mér­kőzést. 9 Meddig kötött szerződést? — Az év végéig. 9 Mi lesz azután? — Mindent a Ferencvárosnak kö­szönhetek, így, azt hiszem, bárki megérti, hogy minden további ter­vemben ez a kötődés a meghatározó (ti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom