Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-03 / 27. szám
Á HŐSIESSÉG — A Blokádban a történelmi spirális egy ú) fordulatánál visszatértem a háború témájához. Szükség volt az események más megvilágítására. A nyugati történészek a leningrádi kudarcot a zord éghajlatnak és a Führer balfogásainak tulajdonítják. Figyelmen kívül hagyják a legfontosabbat: a védelmezők erkölcsi fölényét. A film a szovjet ember hősiességének állít emléket. Még egyszer emlékeztetni akarjuk' a világot arra, mibe kerüli nekünk a blokád 900 napja. Alekszandr Csakovszklj a háború alatt a volhovi front tudésítőlaként volt a történelmi események szemtanúja. Dokumentumerejű riportjai anyagát dolgozza fel, összegezi ötrészes történelmi regényében. a Blokádban, amelyért megkapta az 1978- as irodalmi Lenin-diját. E könyv szolgált alapul Mihail jersov rendezőnek monumentális ftlmepo szához. A Blokád a szovjet kinematográfia első olyan filmje, amely az első naptői az utolsóig feldolgozza az ostrom történetét. A munka hat évig tartott. Egész idő alatt a levelek ezrei érkeztek a Lenfilm stúdiőba: a leningrádiak megírták visz- szaemlékezéseiket. elképzeléseiket, tanácsot adtak. S nem csupán ezt. segítettek árkokat ásni. a munkások a műhelyekben maradtak műszak után, hogy részt vegyenek a forgatásban. Ezzel a lankadatlan figyelemmel és a rendezőgárda igyekezetével magyarázható a film szinte dokumentum jellege. A négyrészes eposz első két részét már beírni tatták mozijaink, a „Leningrádi metronóm“ és „A Szikra hadművelet“ a nyári filmfesztivál keretében kerül a vászonra. A bratislavai bemutatóra megérkezett a film egyik főszereplője, jurij Szo- lomin. — Három évig forgattuk a filmet Leningrádban. A járókelők közül bárki megítélhette, igaz lesz-e a film. Hiszen éppen róluk, azokról az egyszerű emberekről szól, akik átélték az akkori szörnyű éjszakákat és nappalokat. Jurij Szolomin újra egyenruhát öltött, de most nem Őfelsége csinos adjutánsa, nem is a rokonszenves Iván Tyelegin a tolsztoji Keresztút film- sorozatből, s nem csupán egy a vörös, fehér vagy német katonaszerepek seregéből. A Blokád-beli Zviagincev szimbőlum, Leningrád védőjének megtestesítője. A Blokád története széles és bonyolult, egészében átfogni szinte lehetetlen. Ezért volt szükség a regényben, de még inkább a filmben egy összekötő elemre, s így került az autentikus hús-vér alakok mellé egy általánosított hős, a Katona, a Védő, a Felszabadító. Zviagincev egyben a nép és a hadsereg szerves egységét jelképezi. Ezt illusztrálja a jelenetek egész sora, ahol parancsnokként látjuk őt a Nyevszkij foltocskán, a Kirov gyár védőjeként, elszánt tűzszerészként, sebesülten, fáradtan, de sohasem csüggedten. E rendkívül mozgékony hős révén ismerjük meg közelről a bonyolult leningrádi helyzet kulcspontjait. A történelmi események hátterében kirajzolódik az egyszerű hősök alakja, akik — Olga Berggolc költőnő szavaival élve — nem akartak hősök lenni, csak élni. Élni, de nem csupán élve maradni, bármi áron. Ez a gondolat van mesterien kiemelve egy apa-fiú eszmei és nem nemzedéki konfliktuson a film egyik eseményvonalában. Az apa, Va- lickij akadémikus (Vlagyiszlav Strzselcsik) épp most az ostromgyűrű halálos szorításában akarja tisztázni helyzetét, megtalálni újra a helyét, lel- kiismeret-furdalás nélkül elfogyasztja falatka kenyerét. Tolja az apja önkéntes katonaságában „az általános kór fertőző hatását“ látja csupán. Ő, aki hazaárulással váltotta vissza életét, hogy is érthetné meg a híres építész apját, aki most többre becsüli katonaköpenyét könyveinél. Valickij meggyőzően élethű hős. s egyben a háborús értelmiségiek jelképe. Egy ember, aki- a hazája támaszának tudja magát, ez Koroljov munkás, jevgenyi) Lebegyev mesteri alakításában. Megkapó egyszerűséggel, ízes humorral ábrázolva egyike azoknak, akiknek köszönhető, hogy a kenyérgyárak ott füstölögnek a németek orra alatt, hogy egy percre sem maradt abba a munka, bár az éhségtől legyengült munkásokat daruval kell a gépekre emelni. Itt, ebben a gyárban négy kilométerre a fasiszta sáncoktól tankok készülnek a főváros részére, mert „Moszkva védővonalai a leningrádiak szívén keresztül vezetnek.“ Miközben a ieningrádiakat közvetlenül fenyegeti a halál — újra csökkent a kenyéradag. „Százhuszonöt gramm, tűzzel és vérrel osztva.“ Nem véletlen, hogy a tragikusan szép kenyérepiződok- nak a főhőse épp Koroljov munkás. A színes, játszott epizódokba korabeli filmdokumentumok fekete-fehér kockái vegyülnek, organikusan kiegészítve őket. Mesterien vannak összeválogatva a megrázó képek: kiéhezett emberek botladozva húzzák szánon a halottaikat, s a komor balti égből bombák hullanak. Sázezrek közös sírja, sebesült gyermekek rémült pillantása, romba dőlt házak __s nyomban újabb felvétel: Soszta kovlcs a zongoránál, amint a város halhatatlanságát bizonyító Hetedik szimfóniáját komponálja. SERES VLASZTA ______________________fűmig 9 M ÓRICZ ZSIGMOND születésének századik----é vfordulóján Móricz Zsigmond születésének századik évfordulóját ünnepeljük. Száz év nem nagy idő — mondják — de ha az embert élethez viszonyítjuk: majdnem végtelen. Aki száz évvel ezelőtt született, az már megméretett, mi pedig vagy elfelejtettük, vagy vele élünk, ünnepeljük. Móricz Zsigmonddal, az egyik legnagyobb magyar íróval az utóbbi történt, mert Petőfi, Jókai. Madách, Ady, Mikszáth ős József Attila müvei mellett, az övéi is szellemi kincseink legtisztább és legszebb értékei között vannak. Mindennapi táplálék, híradás a világban, dokumentum az életünkről.. Könyörtelen, keserű dokumentum majdnem minden műve, de olykor átvilágít rajtuk, felragyog bennük a tiszta remény is. Nos, mi épp ennek a tiszta reménynek a jegyében találkozhattunk és beszélhettünk a Népművelési intézet által rendezett szemináriumon az író születésének századik évfordulója alkalmából. Móricz Zsigmond, a nyírségi parasztszármazék, az Alföld írója újságírói útjai során nemcsak az Alföldet járta, de elkalandozott messze föl é- szakra is, Árva megyébe is, és egyik útja során Gömörben, Rozsnyó környékén is megfordult. Valahol itt találkozott első feleségével, a szép és okos, kedves Holies Jankával, s rajta keresztül Gömörrel és e táj népével, tgy nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok életébe is betekinthetett, s ezután már soha nem állt be az úri Magyarország népfaló, irredenta, nacionalista dőzsölől közé. Később pedig a Sarló-mozgalom tagjai hívták, éltették a reményét. Vagyis: személye, sen tapasztalta, élte meg, akárcsak Kassák Jajos vagy Lyka Károly, az emberi fajok, népek egymásra utaltságát, és ezt haláláig hirdette is. Mindez rányomta bélyegét az említett szemináriumra, amelyen Rácz Olivér, Turczel Lajos, Szeberényl Zoltán, Rákos Péter, Garaj Lajos, Fonód Zoltán és Lovicsek Béla előadásait hallhattuk. A gombaszögí dal- és táncünnepély- lyel egyidőben megrendezett szeminárium természetesen nem kaphatta meg, és nem is kapta meg a kellő figyelmet a közönség részéről, de talán így sem volt haszontalan. Különösen kedves és értékes volt az a fogadtatás, amelyben Petrinec Gyula, a Rozsnyói (RoMiava) Városi Nemzeti Bizottság alelnöke részesítette a szeminárium előedóít és vendégeit. A város vezetői Rozsnyó múltjáról és jelenéről beszéltek. Elmondták, hqgy mi minden történik a városban és környékén, hogy a kenyérgyár u- tán mit építenek, hogy kenyeret tudjanak adni ne csak a ma, hanem a holnap emberének is. S mindez természetesen Móricz Zsigmond szellemében, és ezért Is volt jó érzés búcsúzni nemcsak a rendezvény résztvevőitől, hanem a várostól Is. Ami magát a szemináriumot, megszervezését illeti, nem lehetünk elégedetlenek, de talán megjegyezhetjük, hogy a jövőben hasznos lenne nagyobb hallgatóság előtt beszélni, és az eseményt úgy előkészíteni, hogy ne csak az elszálló ige bűvöletében távozhassunk, hanem az írott formáját is magunkkal vihessük, hiszen ahogy mostl is hallottuk, azért rendezik meg az ehhez hasonló szemináriumokat, hogy utána megsokszorozva mások is beszélhessenek az alkotóról, akinek a müve száz év u- tán is üzenet mindenkinek. Németh istvän rá. Egyszerre keH startolnunk a lehulló labdára „Gatyával“. Neki vala* mivel előnyösebb a helyzete, mert ő szemben áll, mi háttal. Már a harmadik ilyen előre vágott labdára megyek rá. Ha a srác áte veszi, nagy zavart kelthet. Én futok középen, a srác mellett, két oldalt Nagy II. és Furkó kísér bennünket. Nekik még egyszer sem kellett beavatkozni. Megszerzem a labdát. Nem adom Szandálnak, hadd fújja ki magát. Legurítom Furkóhoz, megíramodik vele* A Kezét úgy jártatja maga mö3 gött, mintha szélmalom lenne. Viszi, viszi. „Lődd rá!“ Hátha meglepődik a kapus a távoli lövéstől. Fölé tenyerei! Megtapsolja a Tribün. Ez még a régi Furkónak szól..« Jólesik neki. Elfáradt a kis jobbszélsőjük is? Már nem viháncol Zoltán mellett. A klspadon nagy a csend Guszti ül a Mester mellett, középen. Egyik , oldalukon Sanyi gyúró meg Lévy, a másik oldaukon Forgáts, Medvés és Soma Ha bemennek a szünetben, nem lesz csere. Ha kint maradnak melegíteni, akkor valaki közülünk már nem jön ki a második félidőre. De mi lesz még addig ... Megnémult a Tribün és az Állóhely Is. Az utolsó öt percre tartalékol mindenki. Nem tudni, hogy lesz-e vacsora a meccs után. Ezt Szütyő bácsi intézi. Hidegkaját rendelt. Ha nem lesz hozzá han3 gúlát, majd hét közben megeszik az ifik. Különben Is az övék... Hideget annyit kapunk, amennyi csak kel! A Nagyfőnök szólt a hús= Iparnak, hogy az ifistáink, akik közül sok a kollégista, és edzés után már nem érik el a vacsorát, hadd kapjanak egy kis harapnivalót. 39. perc Keserves lesz még ez a néhány perc ..» A hidegka jáért mindig Guszti megy. Sokszor hoz egy kocsira valót, Sonkát, hurkát, tepertőt, disznósajtot. Guszti legutóbb dinnyét is hozott. Van egy őrült zöldséges, Ő küldte a dinnyét. Ingyen. A csapatnak. Paprikát is küld meg paradicsomot. Edzés előtt bezabált a társaság. Jött a Mester. „Meg vagytok ti veszve?" „Rá se ránts! Egyél te is!" Guszti megkínálta a Mestert. „Guszti, ha még egyszer dinnyét hozol nekik, szétrügom a segged!“ Guszti felsorolta, hogy tizenkét olyan Intézmény vagy vállalat van a városban, amelyiknél ő Jártas. Bármelyikhez megy be, mindent el tud érni... „De ez mind semmi! Harminckét kisiparos ts van! Mindenféle szakmából Órástól a mézeskalácsosig minden. Na, melyikőtöknek kell mézeskalács? Fogadjunk, hogy hozok egy kocsival. Ingyen. Csak ügy kamuból. Ha bemondom, hogy a csapatnak kell. Ha úgy kérem, hogy csak akkor kerül fel a csapat, ha mézeskaláccsal etetünk benneteket!“ Kismártont kilöki a hátvédje a vörös salakra. Csak ügy nyekken a futópályán. A Mester odaszalad. Azt hitte, majd ápolni kell Kismártont. „öt perc van! Húzzátok meg!" Int, hogy húzódjunk még feljebb. Előre ordítok. „Srácok, kapcsoljunk rá!" Mi lesz az öltözőben, ha null-nullal megyünk be? Még rágondolni is rossz! A Mester újra felugrik. azután vitte eí a szervizbe. Hogy azért egy-két dolgot cseréljenek ki benne... „Ha két napig itt tudja hagyni, belelopunk egy vadonatúj motort.” A Mester nem olyan, hogy rámenjen az ilyesmikre is! Ö csendesen, szolidan szervezi a maga bulijait. Nem olyan nagy szájjal, mint Goid3 may er. Volt év elején egy közös vacsora. A Nagyfőnök rendezte. Mindenkinek fel kellett szólalni. Ml az, ami hátráltatja a jobb teljesítmény elérését? Azonnal orvosolják ... Goldmayer felszólalt. „Kinőtt a gyerek a bölcsödéből. Nem vették fel az óvodába.“ Égett a képünk, amikor mindenki arról beszélt, hogy összefogással miként tudunk felkerülni az Idén, akkor Goldmayer előjön ezzel a sző* véggé! De a Nagyfőnök helyettese felírta a gyerek nevét. Másnap reggel hét órakor két óvónő ment a kis Goldlért. Azt mondták, ha kell, ők minden reggel érte jönnek. Úgyis ott jönnek el Goldiék előtt. És természetesen délután is. Melukot egészen letörte az előbbi eset. Azóta labdába se rúg. Széde- leg a pályán Mindig azt a területet keresi, ahol nincs játék. Aki egy kudarc után nem tudja azonnal összeszorltani a fogát, és még nagyobb erővel belevetni magát a játékba, abból igazi futballista sose lesz! Dani bácsi azt mondta: bennem ezt szereti! „Te még akkor is le tudod teríteni a centert, ha már három-nullra vezet az ellenfél.“ Még csak akkor igazánl „jó futballista abból lesz, akit egyformán megőrjít az is, ha berúgja a gólt, az is, ha kihagyja a legnagyobb helyzetet.“ De Itt nem mindegy, hogy őrülsz meg. 36. p 37 Goldmayer kiharcolt egy szögletet. Nem meri rúgni, behuzakodik köj zépre Majd Nagy ! berúgja. Minden szögletet az ötösön belülire küld. Kijön rá a kapus. Nem is érdemes felmennem. A kapus leszedi a labdát, kidobja „Gatyának“. Ez a pimasz kölyök még besétál, mire visszaérek ... Bige az előbb is ide kiáltotta: „Csak őrá vigyázzatok! Az a kis szúnyogcsődör bemeri!" Bige legalább nem jártatja a száját, mint Meluk. „Én mindent megteszek a csapatért. Ha azt mondják védjek, az első csapatban, ott védek. Ha a kispadra ültetnek, ott ülök. Ha a kettőben kell játszanom, nekem ott is jó. Ha azt mondják, vonuljak vissza, visz3 szavonulok. Edzem az Ifi kapusokat. Vagy nyírom a pályán a füvet... Mindegy. Csak innen ne kelljen elmennem.“ „Bige, ezt a meccset nem tudjuk megnyerni!“ „Meg vagy őrülve!“ „Ezek ott elől nem rúgnak gólt estig se!" „A következő tizenegyest meg fogja adni. Az anyámat ne lássam meg többet, ha meg nem adja. Figyeld csak!“ Bige rugózik, felcstmpaszkodtk a kapufára. Állandóan mozog. „Szólj nekik, hogy essenek el a tizenhatoson belül! Nem mer még egyszer ekkorát csalni.“ A közönség már leszállt a bíróról. Mintha mindenki elfáradt, elszomorodott volna.
