Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-03 / 27. szám

élni--------------------------­A LEHETŐSÉGEKKEL CINNA KÖNNYES BOLDOGSÁGA Könnyes boldogsággal ért véget A beszé­lő köntös. Cinna, a kis cigánylány és Les- tyák Miska egymáséi lehettek. Megérdemelt vastapsot kapott a MATESZ-gárda, és ebben a sikerben nem kis része volt Miskának és Cinnának is. Cinnát Varsányi Mari alakította, és erről az alakításáról Szilvássy József a Nő hasáb­jain ezt írta: Jól kidolgozott, üde alakítás Varsányi Mari Cinnája. A Rádió épületében mellettem ül Cinna. — Most egy kis szünet van, beszélgethe­tünk — mondja. A Cinna alakítása könnyes boldogság szá­mára. Az első Ilyen „könnyes boldogság“ a Nyilas Misi volt. Varsányi remekül játszotta a kis Nyilás Misit. Fiúnak is nagyszerű volt. Miért ne lenne jó egy szemrevaló cigány­lány megformálásában? Valóban üde az alakítása. — Mit hozott az év, és mit vár még tő­le? — Két szerepet játszottam, Rosaurát Gol­doni Hazugjában és Cinnát A beszélő kön­tösben. A Hazugról annyit, valahogy úgy ér­zem, nem sikerült mindazt kihozni a sze­repből, amit szerettem volna. Annál jobban sikerült a Cinna. Hálás, kedves szerep, már az első olvasáskor nagyon örültem, hogy én kaptam. Rosaurával már az első olva­sáskor problémátm voltak, és nem is küz­döttem le őket. Ahogy egymást követték az előadások, változott ugyan a helyzet, de nem annyira, mint amilyen volt a Cinna alakításom. Cinnára rögtön ráéreztem. Sze­reposztáskor Konrád József rendező egy kis buzdításként azt mondta, hogy ebben a szerepben feltétlenül érvényesülnie kell az egyéniségemnek. Már a bemutatón úgy érez­tem. hogy valóban érvényesül. — Most kezdtük olvasni Gogol Revizorát. Ebben a darabban Benes Ildikóval kettős szereposztásban játsszuk Mária Antonovnát, a polgármester leányát. Az első olvasáskor az volt a benyomásom, hogy ez a szerep valamivel kevesebb lehetőséget ad, mint a Cinna, de amikor a rendező elmondta elkép­zeléseit, és a ml szerepünkre is részletesen kitért, tüstént rájöttem, hogy ebben az ala­kításban is van mélység, lehetőség, csak fel kell fedezni. Talán az is hatott rám, hogy magyarországi színészekkel láttuk a dara­bot, egyébként kitűnő rendezésben és elő­adásban, s ez a szerep nem látszott színe­sebbnek a mi elképzelésünknél. Éppen ezért magam is nagyon kíváncsian várom a bemu­tatót, főképp azért, vajon mennyire érvé­nyesül ez a szerep a mi előadásunkban. A mi rendezőnk ugyanis ezt a darabhőst Job­ban előtérbe hozza, s ezzel a mi feladatunk könnyebb, illetve nehezebb. — Ez lesz az elkövetkező Idény első be­mutatója, Utána még három új darabot ját­szunk, Sütő András A lőcsíszár vlrágvasár- napja című drámáját, Sokol cseh író Ma­gányos farkas című darabját, az utolsó be­mutató pedig a Szent Péter esernyője lesz. Remélem, hogy ezekben a darabokban ne­kem is jut valami szép szerep. Varsányi Mari egy kis vendégszereplésre is készül. — Weöres Sándor verses müvéből forga­tókönyv készült. A Psychét Bődi Gábor fia­tal magyar rendező forgatja, és nekem is ígért egy kis szerepet. Mondanom sem kell, hogy a meghívásnak nagyon örülök, már csak azért is, mert először szerepelek majd filmben, még nem Is tudom, milyen a film- forgatás. A rádióra sem panaszkodhatom, az utóbbi időben szép feladatokat bíztak rám. Az Éjjeli kamarahangversenyben is nagyon szép, talán az eddigi legnagyobb lehetősé­get kaptam. A hét végén Galanová Leszámo­lás című darabjában én mondom el Rózsi, a szerető szerepét. -os. Torna (Turúa nad Bodvou) a Koslce-vidéki járásban azok közé a szerencsés falvak közé tartozik, amelyek a közelmúltban szép új mű­velődési otthont kaptak. Sőt, jogosan nevezik ezt a létesítményt népművelési központnak, mert valóban nem egyszerűen a megszokott értelem­ben vett kultúrbáz. A tervező, illetve a beru házé előrelátó volt, s olyan létesítménnyel gaz­dagította ezt a faint, amely gyökeres változá­sokat hozott knlturális életébe. A könyvtár, a mozi-, illetve a színházterem mellett az ifjásá gi szervezet is otthonhoz jutott. A tizenkétmil­lió-ötszázezer korona értékű népművelési köz­pontban olyan ifjúsági klubot kaptak a fiata­lok, amilyet a környékem nehezen találni. Az új népművelési központ igazgatöja, Drez­da Erzsébet azt állítja, hogy ezt a gyönyörű létesítményt már régen megszolgálta a falu. La­kosai kultúrakedvelő emberek, szívesen járnak színházba, de ők maguk is szeretnek alkotni. — Van egy júl működő színjátszó csoportunk — mondja az igazgatónő —, amely megnyerte a járási versenyt, és a kerületi versenyen is szépen szerepelt. — Azt hiszem, a jövő még szebbnek, mozgal­masabbnak Ígérkezik. Amíg nem létezett ez a központ, milyen volt a kulturális élet ebben a faluban? — Nagyon nehéz erről beszélni. A régi kul- túrház egy nagy teremből állt, s minden kultu­rális megmozdulás ott zajlott le. Sőt, még a tömegszervezetek is ott tartották gyűléseiket. Ilyen körülmények között nehéz volt módszeres munkát végezni. A népművelési központot tavaly augusztusban adták át, s idén januárban már a fiatalok is birtokukba vehették klubjukat. Megalakították a klubtanácsot, amelynek élére Bartók László került. — A klub munkájáról még nemigen beszél­hetek — mondja a klubtanács elnöke —, mert még valóban csak a kezdet kezdetén vagyunk. Elképzeléseink azonban már kezdenek kiala­kulni. Mindenekelőtt a klub taglétszámát kell növelnünk, hogy ez a szép létesítmény ne áll­jon kihasználatlanul. Nem akarunk egyszerre sok mindenbe belekapni, kezdetben csak né­hány szakkört tervezünk: A klubhoz sötét kam­ra is tartozik, így a fotoszakkör munkáját meg­szervezni a legidőszerűbb teendő. A tagok kö­zül többen érdeklődnek a komoly zene iránt, s mivel felszerelésünk is van hozzá, rövidesen megalakítjuk a zenebarátok körét. A tánccso­port és az Irodalmi kör is a klub mellett tevé­kenykedik majd. Bár nem illik egy ilyen újdonsült ifjúsági klub munkáját bírálni, meg kell jegyeznem, hogy Tornán is felfigyeltem arra a hiányosság­ra, amely szinte valamennyi ifjúsági klubnál fellelhető. A munka irányításához, szervezésé­hez csak nagy ritkán kapnak módszertani se­gítséget, s így tevékenységük ösztönszerüvé vá­lik. A tornai fiatalok is csak a népművelési köpont igazgatújátél várhattak segítséget. — Szívügyemnek tartom az ifjúsági klub sor­sát. Ezeket a fiatalokat, akik ide járnak, ne­vükről ismerem. Nagyun lelkesek, látom rajtuk, hogy akarnak és tudnak is dolgozni. Sokat se­gítenek az én munkámban is, én pedig másképp nem tudom nekik ezt viszonozni, minthogy min­dent megteszek értülf. Különben is az ifjúsági klub gazdasági téren a népművelési központ hatáskörébe tartozik, aminek csak örülhetnek a fiatalok, mert a munkájukhoz szükséges anya­gi fedezet is benne van a központ költségveté­sében. — január óta történt ebben a klubban már valami említésre méltó esemény, rendezvény? — Igen. Minden hónapban akad egy-egy ki­emelkedő rendezvény. Legbüszkébbek arra va gyünk, hogy a koSicel televízió ifjúsági forga­tócsoportja nálunk készítette el a közismert „Klublátogatéban“ című sorozatának egyik adá­sát. A tornai ifjúsági klub tevékenységének tel tételeit biztosítva látom, csupán egy dolog nem tetszett nekem. A tervezők figyelmét elkerülte az, hogy az ifjúsági klub a kávéház — mert ez is van a népművelési központ épületében — közvetlen közelébe került. A klubból kilépve a fiatalok máris a bárpult mellett találják ma gukat, s legyünk őszinték, néha nem is olyan könnyű ellenéin! az alkoholos Italok csábításé nak. Ügy hallottam, egy-két kellemetlenség emiatt előfordnlt. — Igen. De gondolkoztunk már a kérdés meg­oldásán. A helyi nemzeti bizottsággal karöltve biztosan meg is találjuk a helyes megoldást — tette hozzá a klub vezetője. — Valóban, csak a falu' vezetői számolhatják fel ezt a gondot... De ha már itt tartunk, mennyiben segíti a hnb vezetősége a népmű­velési központ és az ifjúsági klub mnnká|át? — Nincs okunk panaszra. Falunkban nagyon jól működik a hnb. Bizonyltja ezt az is, hogy a nemzeti bizottságok járási versenyében mi lettünk az elsők. A vezetőség, élükön az elnök­kel messzemenően támogatja a kulturális éle­tet. KAMOCSAI IMRF. Nem akarták megvenni nekünk ezt a meccset? Nem a fenétT Csak elaludt a vezetőség ezzel is. Most meg azt mondják, nem Is akarták... Guszti odavolt a héten. „Meg vannak ezek veszve. ígértem már nekik fűt-fát.“ Ígérhetett! Ennek a csapatnak az edzője testvéröccse annak az ed-« zőnek, aki a második helyezett csapatot vezeti. És azok nyilván fel akar* nak kerülni. Pedig ma nem nyernek. Ma idegenben játszanak. Onnan nem visznek el pontot, ha megdöglenek sem. Azt a meccset mi vettük meg, több mint két hete... Dani bácsi... „Na, ezt aztán nem bízom senkire. Guszti, ehhez még te is süket vagy. Ezt én rendezem.“ Az a csapat jő kis együttes, el tudja kapni a legjobbakat is! Ha akar­ja. Az ottani szakosztályvezető Dani bácsinak kollégája. Gyászigazgató ő is. Dani bácsi is. Segítenek egymáson. „Hét kívánságotokat teljesítem, ha megveritek őket! Jöhettek a gyá­runk üdülőjébe alapozni, ingyen. Befizetek mindent, de a dohányt mi visszaadjuk nektek. Azt csináltok vele, amit akartok.“ Megesküdtek. Emiatt nem tudtuk mi megvenni a mai két pontot ezektől. Mert tud­ják, hogy miriáiunk kikap. És csak akkor maradhat a másik — a feljutó — helyen, ha mi nem győzünk! Erről van szó. Ezért harapnak, rúgnak, karmolnak ilyen eszeveszet* tenl A „Gatya" középre áll. Én fogom. „Megdöglesz, ha ma itt gólt mersz rúgni.“ „Nem akarunk mi gólt rúgni.“ „Hát akkor ml az anyátok kínját akartok?“ „Ezt a kis pici döntetlent." „Mire kéne az nektek?“ „Kell az ilyen. Jó, ha van a háznál.“ „Azt akarjátok, hogy az edzőtök bátyja menjen az NB 1-be?" „Hogy te milyen okos vagy!“ „A fene a képedet!“ Elszalad mellőlem. Meg kéne mondanom neki, hogy mitőlünk is megkaphatják azt a jat­tot. De vagy elhiszi, vagy nem! Most már késő. Elaludtak Szütyő bácsiék is. Ha nem értettek szót a vezetőséggel, a srácokat kellett volna meg­környékezni. Kettőt, hármat... Ráígérni nekik. Ügy is elég sokban van már ez az év. Igazán nem számított volna az a pár csomag Ady. Az első NB I-es meccsen bejött volna. Mert ha bekerül a csapat, itt úgy lenne az első meccsen huszonötezer ember, mint a pesti NB I-esek • mérkőzé­sein az a kettő-három ».. Valamelyik évben is fölkerült egy csapat. Az utolsó hat meccsüket sorozatban megvették. Mindenki azt mondta, na, most következik a böjt. Mert nem a saját erejükből jutottak föl. Most az NB 1-ben vannak! Hogy nem tudták ezek a szerencsétlenek megvenni ezt a mai mécs* eset! Mivel nem sikerült nekik, azt mondják, nem is akarták! Mindig nekik kell felülkerülni! Persze, hihették azt is, hogy ezeket biztosan ver­jük. De nem jó ez így Ha elkezd az ember egy bulit, csinálja végig kö­vetkezetesen. Azok végigcsinálták ... NB I-ben vannak! Ha Gusztira bízzák, esküszöm, elrendezte volna. Csakhogy akkor meg hetekig verné a mellét, a „Kos“ presszó teraszán. „Én vittem be az NB 1-be ezeket a hülyéket. Csapatostul, vezetőséges­tül ..Ezt nem lehet Gusztinak megengedni. Így ts néha a felíegekben jár. Felszólalt az egyik szakosztályt ülésen: „Ha az elnök, Elnök sporttárs, ha Maky Maky elvtárs, Szütyő meg Szütyő bácsi, akkor én miért csak Guszti vagyok?, 35 33. perc „Mikor adsz már tizenegyest? Nem látod, hogy másképp nem rúgunk gólt?” Nagy nevetés a Tribünön. A Nagyfőnök meg a kisfönök sorra nevet­nek mind. Ha a Nagyfőnök tapsol, tapsol a fél Tribün. Ha a Nagyfőnök hahotázni kezd ... Az Állóhely nem törődik velük. Ők nem nézik, ki veri össze először a tenyerét, ki emeli fel az öklét, ki röhög, ki káromkodik? Ők mernek maguktól is csinálni ezt-azt. De csak ezt-azt. Mert ők sem egységesek. Vegyes társaság. A Tribün is vegyes. Mert a főnökök közül sokan az Állóhelyre járnak. Ott csak magukra figyelhetnek. „Jobb ott a levegő!“ És akinek az Állón volna a helyük, azok közül sokan azt mondják: „Én is megengedhetem magamnak! Ha esik az eső, miért csak ők ne ázzanak? Nem tudnak egy NB I-es csapatot csinálni. Mert az nem lesz, azt -csinálni kell. De nem az edzőnek meg a Szakosztálynak. Ha­nem ott Fent! Ha ott Fent Igazán akarják, egy NB lll-asból is lehet két év alatt NB I-es. Ezek meg tizenhárom év óta nem bírnak egy fokkal feljebb kerülni. Mindet el kéne küldeni vagont kipakolni.“ Kismárton is megtáltosodott. Egy perc alatt három akcióban Is benne volt. Csak Ae félne. Annyira meg van már félemlítve ez a gyerek, hogy reszket, ha a kapu elé kerül. Inkább mindent megcsinál, csak oda ne jusson... Hogy kellene ezt megtanítani gólt rúgni? Edzéseken akkorákat suhint, hogy majd kiszakítja a hálót. Tán senkit sem nyom annyira a gólszerzés, a felkerülés, mint őt. Le kellene cserélni! Hozni egy olyan ifit, akinek fogalma sincs, hogy miről van szó. Es­küszöm, azokból a helyzetekből, amiket Kismárton teremt, és amiket ki is hagy, gólkirály lehetne valaki. Ö meg csak küszködik és szenved.' Egy éve van itt, de őt talán már nemcsak ez a tizenhárom éves fel­kerülési láz nyomasztja, sorvasztja, hanem a város hétszáz éves múltja is! Nemrég járt Itt egy angol szociológus. Szétnézett. „Ez Európa legnagyobb faluja.“ No, lám csak. Ha a város nem tudott hétszáz év alatt igazán várossá válni, akkor olyan nagy csoda, hogy ez a csapat tizenhárom év óta nem tud bekerülni? Mert nem másutt nem tud bekerülni, hanem itt! Nem más vezetőséggel, nem tud bekerülni, hanem ezzel...! Ebben az évben azt hitték: ha a szütyőben annyi pénz lesz, mint a- mennyi még soha, nem is nekünk kell átmenni az NB I-es kapun. A ka­pu megy majd fölöttünk át — a pénzükért... 34. perc Csak a közönség el ne veszítse a türelmét, amíg nem rúgunk egy gólt. Mert ha az bekövetkezik, végünk vanl Azért kellene már egy ... csak egy nagyon pici... Mi ez? Meluk fog gólt rúgni..,? Átverekszi magát az egész védel­men. Végrel Végre! Ezt már nem lehet kihagyni. Már csak a kapussal áll szemben! „Ne cselezz! Gurítsd el mellette!“ (Nagy 1-től kapta a labdát. Hogy tud ez a Nagy I. labdát adni... Ha emellett egy olyan zsugás játszana, aki érzi a kaput...)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom