Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-31 / 31. szám
m 3 Dr. Zdenék GaSek, a gyermekosztály vezető orvosa A koSlcei Inga Milová egy kicsit megszeppenve végzi az előírt tornagyakorlatokat. I Nyáron a természetben a „nyári lakban“ A szerző felvételei Ä betegség a szervezet életműködésében keletkezett rendellenesség, elváltozás, kóros állapot, zavar — állapítja meg a Magyar Értelmező Kéziszótár. A tudomány mai állapota szerint a betegségek nagy része megelőzhető vagy gyógyítható, vannak persze gyógyíthatatlan bajok Is. Az idejében ésaslelt Perthes-betegség a gyógylthatóak közé sorolható. Nevét első megfigyelőjéről és leírójáról, Georg Clemens Perthes (1869- 1927) német egyetemi tanárról kapta. A Szlovák Szocialista Köztársaságban Cslz- íürdőben (Cí2 kúpele) gyógyítják e kórt. A ma már európai hírű gyógyfürdő első forrását véletlenül fedezték fel. 1862-ben egy kút mélyítése során sós víz lövellt a magasba. Később — édesvizet keresve — újabb gyógyforrásra bukkantak, melynek vize még az előbbinél is több ásványi a- nyagot tartalmazott. Főleg brómben és jódban volt nagyon gazdag. Csízben azonban nemcsak a kitűnő gyógyvíz segíti a gyógyulást; a környezet is rendkívül Jótékony hatású. Az itt található öt győgypavllon közül egyben — a neve Milan — csak gyermeke^ kot kezelnek. Dr. Zdenék Gaseket, a gyer- t mekosztály vezető orvosát arra kértem, tájékoztassa olvasóinkét a Perthes-betegség- ről, írja le legjellemzőbb tüneteit. — A Perthes-betegség mozgásszervi kór. Tünetei: sántítás, mozgáskorlátozottság, később fájdalom. A röntgenfelvételeken a combcsont fejecsének feltöredezettsége, de- formálédása látható. A betegség neve lati» nttl osteochondritis deformans juvenilis. Ha hasonlattal akarnánk élni, ezt mood- hatnők, a csont infarktusa. A csontok egy része ugyanis elveszti életképességét, és gyógyulása esetenként három évig is eltart. Meg kell azonban jegyezni, hogy a gyógyulás időtartama egyénenként változó. Az Ismeretlen okokból keletkező betegség a csecsemőkortól tizenöt éves korig fordul eló. Az itt kezelt gyermekek egy része születése pillanatától kezdve szenved benne, de a kór felléphet valamilyen balesetet követően is. — Hogyan kezelik? — Döntő fontosságú a betegség gyógyításánál a tehermentesítés, ezzel megelőzhető a combcsont fejének deformálódása. — Ha jól értettem, a gyerekeknek nem szabad erőltetni a lábukat, sokat kell feküdniük, pedig ők leginkább a mozgásban és a játékban lelik örömüket. Hogyan viselik el a kényszerű pihenést? — A gyermekeik egészen jól viselkednek. Előfordulnak, persze, egyedi esetek. A fegyelmezett magatartás oka abban keresendő, hogy valamennyi gyógykezelt ugyanabban a betegségben szenved, s ez a mi esetünkben bizonyos értelemben előny. Egyetlen kis betegünk sem érzi magát alacsonyabb rendűnek a másiknál. Ráadásul az Intézet alkalmazottai és pedagógusai is azon fáradoznak, hogy az itt kezelt gyér mekek napirendjét minél változatosabbá tegyék. — Amikor a gyerekek ide kerülnek, üosszabb-rövidebb időre elszakadnék szüleiktől. Más környezetben, más napirend szerint élve, a meghitt otthon hiányában kell beilleszkedniük az új közösségbe. — Az esetek többségében jól és könnyen beilleszkednek az új — mondhatnám — alkalmi közösségbe. Mielőtt a szülők Idehoznák gyermeküket — és ez nagyon fontos — kapcsolatot keresünk velük, s kérjük a- segítségüket. A kis jövevényeket ugyanis már otthon fel kell készíteni az itt-tartózkodásra, és ez elsősorban a szülők feladata. Nagyon fontosnak tartom a gyermekek és a szülök állandó kapcsolatát, melyet itt levelezés formájában igyekszünk fenntartani, mert — valljuk be — nekünk; felnőtteknek is jólesik, ha szeretteinktől levelet kapunk. A gyermeknek mindig éreznie kell, hogy nincs egyedül, biztonságban van, gondolnak rá; törődnek vele, szeretik. Volt rá példa, hogy egy kis betegünk kezelése 29 hónapig tartott, s nem volt vele különösebb probléma. Édesanya, édesapa csak egy van, és mi a helyzetre való tekintettel, legalább részben Igyekszünk pótolni a hiányukat. A gyerekek megérkezésük pillanatától kezdve szinte szülői bánásmódban részesülnek. Mindegyik kislányhoz vagy kisfiúhoz egészségügyi nővért osztunk be, aki a beteg itt-tertózfeodása alatt megkísérli helyettesíteni a szülőket. A látogatásokat nem tiltjuk, sót elvárjuk, és sok esetben szervezzük. — Hogyan telik el a kis páciensek napja? — Reggel hat órakor van az ébresztő, utána rendcsinálás és tisztálkodás, majd a reggeli következik. Negyed kilenckor megkezdődik a tanítás, mely nyáron a szabadban folyik. Déli tizenkét óráig gyógykezelések és tanítási órák váltogatják egymást. Aztán az ebéd, a pihenés, az uzsonna és a délutáni foglalkozás van soron. A vacsora után szabad elfoglaltság és végül a takarodó. — Milyen gyógykezelésben részesülnek a gyerekek? — Masszázs, gyógyfürdő, torna és az ün. klimatikus gyógykezelés váltogatja egymást — Hallhatnánk az utóbbiról részletesebben? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Cslzfürdö csendes hely, ahol sokat süt a nap, a tűlevelű fák kitűnő levegőt biztosítanak. Mi ezt & nagyszerű lehetőséget úgy használjuk ki, hogy május közepétől szeptember közepéig a szabadban, fából épített, fedett nyitott pihenőben „nyári lakban“ kezeljük a gyermekeket, sőt a tanítás is itt folyik. — Ügy értesültem, hogy óvoda is működik az intézetben? — így tlan, de erről ez iskola Igazgatója mondhat többet. Kasár Július, az Iskola Igazgatója óképpen tájékoztatott: — Az intézeti iskolát 1947-ben nyitották meg. Akkor egy osztálya volt. Ma már két óvodai csoport és négy középiskolai osztály van, egy-egy iskolai osztálybeli 8-12 a megengedett létszám. Ugyanazokból a tankönyveikből tanítunk, mint a többi iskolában, de néhány tantárgyat kénytelenek vagyunk tantervűnkből kihagyni. Ezek közé tartozik a testnevelés, melyet gyógytornával helyettesítünk. A zenei, képzőművészeti és a munkára való nevelés szakkörökben folyik. Bizonyára értésük már róla, hogy a tanítási órák és a gyógykezelések a tanítási időben is váltogEtják egymást. Megtörténik, hogy a tanuló a tanóra után a tornaterembe vagy a bazénba megy. Jelenleg az Intézetnek 60 lakója van. Egész Szlovákiából érkeznek hozzánk gyerekek gyógykezelésre. Vannak itt szlovák, magyar és ukrán nemzetiségű páciensek Is. A Csízben dolgozó orvosok, pedagógusok és több egészségügyi dolgozó már eddig Is sok elismerésben részesült, mert mindent megtettek és megtesznek a gyermekek gyógyulásáért. A közelmúltban Peter Co- lotka, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke is ellátogatott az intézetbe, és elismeréssel beszélt az Itt folyó szorgalmas és hasznos munkáról. Balajti Árpád Szász Milan A malmok lassan őrölni kezdik ez idei gabonát, friss lisztet kapnak kenyérgyáraink, pékségeink. A párkányi pékségben ézonban még a tavalyi lisztből sütik a kenyeret, kiflit, süteményt. Foszlós kenyér, ropogós kifli, zsemle, leveles tésztájü réte6, ízletes apró sütemény — Ilyen jelzők Illenek a pékség termékeihez. Bármelyiket is kóstoljuk meg. finom, jó ízű, készítőinek, a pékség dolgozóinak munkáját dicsérik. Kik is ők? A Martisek Mária vezette szocialista munkabrigád tagjai valamennyien fiatalok. Jókedvűek, kezük alatt szinte ég a munka, néhány szóból Is megértik, mit vár tőlük a szocialista munkabrigád, az üzem, s lelkesek, akik nemesek a munkaasztal mellett állnak helyt, hanem a társadalmi munkában is. — Szocialista munkabrigádunk a bronz- fokozat tulajdonosa, és hanta rosen az eÍZLETES KENYERET AZ asztalunkra: zttstfokozatot is magukénak mondhatják. Nem adják ingyen egyiket sem, ám brigádunk igyekezetéért, szorgalmáért, helytállásáért megérdemli az elismerést. Sikereik, eredményeik, a kezük alól kikerülő termékek minősége önmagukért beszélnek — mondta Mertisek Mária, a brigád vezetője. Huszonegy tagot számlál a brigád, 18-30 éves fiatalok, akiknek öröme, gondja közös. Mindannyiuk számára öröm, ha végigtekintve az áruval megrakott kocsikon, csupa szépen sült kuglófot, lekváros kalácsot, túrós rétest simoagthat meg tekintetük. Mindannyiukat bosszantja, ha nedves a liszt, ha rossz az élesztő minősége, mert ekkor hiába minden Igyekezet, többletmunka, több a lapos kenyér, a színehagyott rétes, az ízletes kifli. Vítek Ferenc igazgatóhelyettes így vélekedett erről az ifjúsági munkabrigádról: — Pékségünk igényes munkájából jókora részt vállalnak a fiatalok. Nélkülük aligha teljesíthetnénk tervünket, amely naponta 17 000 kg kenyér, 4000 kg péksütemény é3 300 kg cukrászsütemény gyártását írja elő. Szorgalmuknak, igyekezetüknek köszönhető, hogy nE porttá friss áru kerülhet a város és a környező falvaik üzleteibe, Illetve 'a lakosság asztalára. Mondhatom, nagyszerűen dolgoznak ezek a fiatalok, saját érdeküknek tekintik, hogy ezrek és ezrek ízletes kenyeret, péksüteményt ehessenek. Velká Mónika, Gurín MártE', Drzslk Péter és Szász Milan a brigád legszorgalma- sabbjal. Szívesen emlegetik a brigád értekezleteit, összejöveteleit, mert akkor nyíltan beszélnek gondjaikról, teendőikről, terveikről. Ilyenkor beszélik meg azt is, hogy legközelebb hol végeznek társadalmi munkát, hol vesznek részt környezetszépítésben. Tavaly nyáron vállalták, hogy a pékség pionírtáborának építésénél segédkeznek. így felváltva minden héten egy fiú Gímesre (Jelenec) utazott, hogy minél e- lőbb felépülhessen a pionírtábor, ahol majd az alkalmazottak gyermekei is üdülhetnek. A társadalmi munkában mindig helytállnak a brigádtagok. A gyűléseken azt is elmondják, ami a szívüket nyomja. Nagy gondjuk, hogy az állandó műszakok miatt vasárnapjaik foglaltak. Igénylik a szórakozást, a kikapcsolódást, hiszen fiatalok. Igaz a vasárnapok helyett kapnak szabadnapot, csak hát az nem mindegyikük számára pótolja a vasárnapot. A szocialista munkabrigád tagjai már várják, mikor süthetnek kenyeret, kiflit az új lisztből. Remélik, hogy jó minőségű lesz, akkor pedig a fogyasztók sem panaszkodhatnak, hiszen továbbra is kiváló minőségű áru kerül majd asztalukra. Benyák Mária „Nem bírom a tétlenséget“ „Hogyan telik a munkaidőm?“ Ugyan már, jobb kérdést is fölte- hétnél! Erre. egy szóval elüthetem a választ: unalmasanl Mire te azt kérdezed, miért. Miért, miért,,.? Mert egyszerűen nincs mit csinálnom. Reggel bemegyek a munkahelyemre fél nyolcra. Háromnegyed nyolcra, de Inkább csak úgy nyolc felé összesze- delőzködik a társaság — két kollégám meg egy kolléganőm —, majd megreggelizünk, és elfogyasztjuk az első kávét. Húzzuk-hálasztjuk az Időt, ráérősen esszük a falatokat, módjával szürcsöljük a kávét, hogy minél tovább tartson az effajta elfoglaltságunk. Es legtöbbször nincs is egyéb munkánk. Csak ülünk, és nézzük egymást. Téma se akad mindig, hogy beszélgethetnénk, kimerítettünk már mindent, csak bámulunk, és fúffuk egymás képébe a füstöt. Hogy miért nem olvasunk, miért nem horgolunk, kötünk, miért nem töltjük el valahogyan értelmesebben az Időt...? Mert a főnökünk kifelentette: „...mégiscsak disznóság munkaidő alatt újságot, könyvet olvasni, asztalterítőt horgolni, meg ne lássam!“ Ez, ugye nagyjából érthető is, mert a szomszéd irodában hajrá munka folyik szinte az év minden napfán, és ha onnan benyit valaki hozzánk, jogosan méltatlankodik: „Az tstenfáját, de jó dől- gotók van nektek!" Persze néhanapján azért mi is dolgozunk. A hónap utolsó hat-hét napján annyi a munka, hogy ki sem látunk belőle. Még túlórázni is kell, napi három-négy órát is rá kell húzni, sőt, sokan hazaviszik a papírokat, otthon végzik el a munkát. Nemigen hihető, de így igaz, sóvárogva várjuk ezeket a napokat. Mikor lesz már hónap vége..., jöjjön már, jöjjön már ez az utolsó hét.. .1 Mert a hóvégi munkanapokon röpül az idő, az ember észre sem veszi, és már el is telt a nap: nem szívjuk tele magunkat az átkozott nikotinnal, nem Iszunk meg négy-öt kávét, és nem nézünk millió- szór az óránkra... Es ami a leglényegesebb, érezzük, hogy fontosak vagyunk, hogy szükség van ránk, a munkánkra, hogy mégiscsak érünk valamit. Mert nincs annál pocsékabb dolog, mint egész nap tétlenül ülni, várni, hogy leteljen a munkaidő. Ha hiszed, ha nem, ennél még a bányamunkát is szívesebben végezném! De ez van, és én már beletörődve mondom, ezt kell szeretni.“ „Tavaly nyáron érettségiztem. Jó egy éve dolgozom, és ez már a negyedik munkahelyem, de azt hiszem, itt sem maradok soká, hamarosan odébbdllok. Nem, ne hidd azt, hogy összeférhetetlen természetű vagyok, vagy futok a pénz után, oda, ahol többet adnak, szó sincs ilyenről. Egyszerűen azért váltogatom a munkahelyeket, mert unalmasak. Az ember csak ott van. be kell járni pontosan, és nem csinál semmit. Először titkárnő voltam egy kisebb üzem igazgatóságán. Minden tevékenységem abból állt, hogy ha néhanapján vendégek jöttek, kávét főztem — mert a diri nem ivott egyébként —, a levelezés intézésére külön munkaerő volt. A másik helyen bérelszámolóként dolgoztam négy kollégámmal, de a munka még két embernek is kevés lett volna, nem négynek. Evett az unalom, forrt bennem a méreg, hát ezért tanultam, hogy havonta néhány napot dolgozzak...? Aztán beálltam könyvelőnek. Ott napi egy-két óra meló volt, de azt is nagyon lassan kellett csinálni, hogy addig is eltartson. Sem. mi egyéb, a szomszéd irodában meg majd beledöglöttek a munkába. Néhanapján segítettem nekik, de kollegáim nem nézték jó szemmel: „Mifene, még rászoktatod őket, és dolgozhatunk helyettük is!“ Most laboráns vagyok egy vállalatnál, ahová reggelente behozzák a mintákat, én vegyileg elemzem őket. Komótosan háromóra alatt végzek — de két Óra alatt ts nyugodtan megcsinálhatnám — és utána unalom, unalom, unalom. Fél munkaerő is sok !*>nne erre a munkára. Most meg azt hallom, még egy kolléganőt kapok. Hát köszönöm szépen, én ebből nem kérek. Pedig itt van a legmagasabb fizetésem: ezernyolcszáz korona és három hónap elteltével emelik. Nem kell, adjanak ötszázzal kevesebbet, és hasznos, egész napot kitöltő munkát, és valami célt magam elé, hogy legyen értelme reggel fölkelni, bejönni, dolgozni. Nem bírom a tétlenséget, hasznos akarok lenni, h(ít olyan nehéz ezt megérteni?“ [A tanulság levonása, a bölcselkedés ezúttal elmarad. Nem helyszűke miatt! A két monológot azért érdemes továbbgondolni!) ZOLCZER JANOS