Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-24 / 30. szám

BIB’79 Az Illusztrációk Brattslavat Biennáléját, a BIB- &t ifién rendezik meg hatodszor. Lesz valami változás ebben az évben? Kérdé­sünkre Anna Urblíková elvtársnő, a BIB Nemzet­közi Kabinetjének vezetője válaszol. — A BIB alepszabályzata szériát ez a bienná- lé az utolsó két vagy négy évben kiadott Ifjúsá­gi és gyermekkönyvek művészi illusztrációinak nemzetközi kiállítása, amelynek versenyjellege van. Nem érdektelen néhány szót szólni az 1987- es, első biennáléról. Erre 22 ország 200 illuszt­rátora küldte el művét. Ne csodálkozzunk a ha­talmas érdeklődésen, hiszen ez volt az első Ilyen jellegű nemzetközi seregszemle. Akkor azonban még jóval kevesebb kitűnő Illusztrátor akadt, mint most. Több mint tíz évvel ezelőtt még nem okozott gondot annak a tíz legjobb szlovák Il­lusztrátornak a kiválasztása, akik hazánkat kép­viselték ezen a seregszemlén. Ma csrknera le­hetetlen kijelölni tíz hazai képzőművészt, mert további tíz ugyancsak kiváló művészünket mel­lőzni kényszerülünk. Nehéz a választás, sok a tehetség, a szlovák illusztrátorok müvet világ­szerte elismertek, a nemzetközt élvonalhoz tar« toznak. Az idei biennálét a nemzetközi gyermekév je­gyében rendezzük, s ezért egy kicsit eltér majd ez eddig megszokottaktól. A blennálén több Je­lentős gyermekfilmet mutatunk be, és az Ifjú nézőknek alkalmuk lesz elbeszélgetni a filmek alkotóival Is. Meghívjuk például a népszerű cseh filmrendezőt, Karel Zemant. De nemcsak művé­szekkel szeretnénk megismertetni rendezvényünk látogatóit, hanem más foglalkozású érdekes sze­mélyiségekkel is, meghívtuk többek között Vla­dimír Remeket, az első csehszlovák űrhajóst. Kis bélyegkiállításunkkal Ifjú fllatelistálnknak akarunk örömet szerezni, amelyen láthatják majd az Idei BIB és a nemzetközi gyermekév alkalmá­ból felbocsátott bélyegeket, valamint az elmúlt blennálékon díjazott Illusztrációkról készült szép sorozatot. A gyerekék megismerkedhetnek a bé­lyegek alkotóival Is. Érdekes eseményekben te­hát nem lesz hiány. Az Idei felállítás 40 ország 320 képzőművészé« nek alkotását mutatja be. Egy érdekesség: a francia résztvevők között szerepel a világhírű rajzoló, Jean Effel. Örülünk az afrikai országok­ból érkező jelentkezéseknek, e néger alkotók művel eredetiségükkel bizonyára megnyerik a lá­togatók tetszését. Érdekes színfoltja lesz kiállí­tásunknak a Japán művészek bemutatkozása Is. Képeik technikája és stílusa erősen eitér az ál­talunk megszokottól, ez teszi őket különösen vonzóvá. Miruslav Cipár díjnyertes kónyvilluszlráciuja az 1973-as BIB anyagából. Bíennálénik keretén belül nemzetközi szimpó­ziumot Is rendezünk, melynek témája „A legki­sebbek képeskönyve“ lesz. E? a téma szorosa® összefügg a nemzetközi gyermekévvel és az il­lusztrátorok munkásságával. Ez az utóbbi érthető, hiszen az olvasni még nem tudó kicsinyeknek szánt könyvekben ez illusztráció dominál, a kép­nek kell helyettesítenie a szöveget. Az Ilyen könyvek alkotója maga a képzőművész, az Il­lusztrátor. Kivitelezésük, összeállításuk különös gondot Igényel, mivel a kicsinyek még fenntar­tás nélkül fogadják el mindazt, amit a felnőttek­től kapnak, s így nem mindegy, hogyan láttatjuk velük a képeskönyvek Illusztrációin keresztül & világot. Az Illusztrátorokon kívül képzőművészeti teoretikusok, művészettörténészek, pedagógusok, esztétáik, gyermekpszichológusok vitatják meg az adott témát. A blennálé ünnepélyes megnyitására szeptem­ber 7-én kerül sor. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk. PETER KASALOVSKY VÁLASZT VÁROK AZÖTA IS Annak Idején sokat tervezgettük égit ifjúsági klub létrehozását DuAa- szerdahelyen (Dun. Streda). Beszél­getést beszélgetés követett, javasla­tot ellenjgvaslat, és nem maradtak távol a tagoknak jelentkező fiatalok sem. Ám rövidesen előállt a szokásos bökkenő: keresni szervet, amelynek égisze alatt működhetett volna a klub. A SZISZ jdrásl bizottságának egyik dolgozója, jókora meglepetésünkre, talán még nálunk Is nagyobb lelke­sedéssel vágott a dolog elevenjébe: „Hol s hogyan működjék, ha nem Itt, a SZISZ támogatásával?/" Az ügy fó kezekbe került... „Vár­játok a klubnyltóra szóló meghívót/* S ml lestük-vártuk. Közben a lelkese­dés alábbhagyott, a vágyak kihűltek, az álmokat szerteszórta a hétköznapi szél, egyre kevesebben emlékeznek az ígéretre. Tán már csak én tartom és forgatom a fejemben. Aztán átadták a városi művelődést házat. Körkérdéslappal lepték meg a város lakóit, rajta a nagyvonalú mű­sortervvel. Mindenki húzza áld azt, amit látni, hallant, csinálni szeretne a kultúrházban. A „Körök" felirat a- lati felfedeztem: irodalmi kör. Rög­vest aláhúztam. Ráírtam a címet, és bedobtam a postaládába, ahogy az u- tasltás szólt. Sietve felhívtam isme­rőseim figyelmét a hasznos kezde­ményezésre. Végre — klub híján — legalább mi, irodalomkedvelők, -művelők összejöhetünk! Kapunk egy barátságos helyiséget, ahol elolvashat­juk, megvitathattuk egymás írásait, ahová meghívhatunk írókat, műbírá­lókat, történészeket. Mivel a kör meg­nyitásáról nem értesítettek, hosszas várakozás után bementem a művelő­dést házba érdeklődni. Nem volt rá keret — világosítottak fel. Ez megle­pett. Kisvárosunk a több! között Iro- dalombarátok központjának tűnik fel. A több tucat millió koronáért épült művelődést házban nem akadt egy helyiség, ahol hetente kétszer-hdrom. szór „magunkra csukhatnánk" az aj* tót? De azért elküldték az igazgatót hoz. „félt akarnak ott csinálni?" —«■ kérdezte. Előadtam, mire ö határozot­tan kivágta: „LehetetlenI Mit gondol, kiírom az ajtóra, hogy aki írogat, az bemehet, aki meg nem, annak tilos? Ez a nép házal" „Miért kellene azt kiírni, bemehet oda bárki..." — ma­gyaráztam szelíden. De ő hajthatatlan maradt. Ezek után, nagy meglepetésemre meghívót kaptam a kör megnyitójára. Sajnos, a meghívólap a megnyitás idő­pontjánál később jutott kezembe. De nekltüzesedve rohantam a palotába érdeklődni és megköszönni, méltá­nyolni utólagos megértésüket. Ámde lehtggadtam, mihelyt tájékoztattak szándékuk felöl. Itt, mármint ott ver­seket fognak szavalni meg hasonlókat művelni. Nem becsülöm le, sőt fon­tosnak tartom a versmonddst, de ha a zsíros kenyérre kért só helyett cuk­rot kapunk, mit tehetünk egyebet, mtthogy nem kérünk belőle... Mostanában már alig emlegetik az Ifjúsági klub és az Irodalmi kör hiá­nyát, illetve szükségességét. Biztos úgy vannak vele, mint én a minden­nél jobban áhított gombával. Nem em­legetem, de ha kapható lenne, bár­mit megadnék érte. A múltkor Számoljunk csak tizen­kettőig .. ■ címmel írtam a dunaszer- dehelyi járási lapban a Csallóközben, a brattslaval József Attila Ifjúsági Klub munkájáról, törekvéseiről és nem u- tolsősorban arról, hogy a nevezett klubnak számos dunaszerdahelyi vagy e járásbeli fiú és lány a tagja. Föl­tettem a kérdést, hogy miért nincs a mi városunkban művelődést klub, mint az országban másutt. Választ vártam, s várok azóta Is, hogy végre tisztán lássunk ebben a kérdésben. H0D0SSY GYULA ÄSl jobbat fut: arra azt mondják, túlságosan Is a SelsS körre ment« 'Aki rosszabbat, annak azzal nézik el: ha beljebb húzódik az legalább tíz méterrel kevesebb. Azt rászámítva már megvan az ideje... Holtponton. Még nem rázódtunk bele a csatársor új felállásába. Abba sem, hogy a Szandált biztosítani kell a lövések ellen. Kapura íveltek neki egy labdát. Majdnem a fél pályáról. Belefejelt a labdába, megtáncoltatta a homlokán, úgy fogta mellre. Tapsolt a Tribün is, az Állóhely is. így még van egy kis móka. Érdé** kesebb a meccs. Bigét talán már el is felejtették. Sanyigyüró ordít be a kispadróL „Szandál, meg vagy veszve? Ne hülyéskedj!“ „Én jobban tudok fejjel védeni, mint kézzel!“ Mérkőzés előtt a Mesternek írásban kellett beadni a mai mérkőzés taktikáját, és írásban kaptuk meg ml is az egyénre szabott taktikai uta* sításokat Először mindenki röhögött „Hát, aki nem tud olvasni?“ Dani bácsi olyan szigorú képet vágott, hogy tovább senki sem mert mókázni. Ezek szerint ez az írásos marhaság a Dani bácsi écája volt. Azt mondták: gondos tanulmányozás után a papírokat vissza kell ad­ni. Guszti szedte össze. Egy hiányzott. A Szandálé ... „Én már kétszer is szóltam Miklós bácsinak, hogy legalább a meccs előtt legyen a vécében papír. Azt mondta, hogy ő mindig szól a takarí­tónőnek. De nem lehet kapni. Becsület szavamra csak azért vittem ma­gammal, hogy ott Is olvasgathassam." Nem csináltak belőle nagy ügyet. A Szandálnak adott utasításoka még egyszer leírta a Mester. „Srácok, ezeket becsület szavamra én írtam, és én Is fogalmaztam. A Mester ennyit mondott, és eltette a papírokat. 62. perc Vajon, ha nem sérül meg „Gatya”, amikor szereltem, akkor Is meg* csinálják ezt a bulit? Merthogy erről sutyorgott neki az edző az biztos... Nagy I. töm! labdával a csatárokat. Három évvel ezelőtt egy ilyen meccset gólokkal nyertünk meg! Pedig nem rosszabb a csapat szemre, és akkor sem volt több olyan játékosunk, mint Boldizsár. Sőt! Azt a mezőnyjátékot, amit Boldizsár képes produ= kálin!, akkor senki sem tudta volna ... A Mester egyik nap még játszott a csapatban, másnap ő lett az edző. Amikor az a nagy balhé volt az edzőtáborban. Két hétig nem mehettünk ki a táborból. Még hét végén se! Azt mondták, úgy felkészítenek bennünket az idényre, hogy séta­galoppban megyünk be az első osztályba. Üzemi étkezdében vacsoráz­tunk. Ott volt egy női kézilabdacsapat is. Valter Misi szólt, hogy elvitt egy csajt az étkezde háta mfjgé. A melegítő alatt semmi nem volt rajta. Kimentem megnézni. Valter nem hazudott. Minden srác kiment. „Szólni kellene a Mesternek Is!" „Előbb szóljunk Gusztinak!“ A Mester ment utoljára. Berti bácsi. Fogadásból negyven hosszulépóst ivott meg egy este. Rendes krapek volt, soha nem szűrt ki senkivel. A drukkerek csak úgy hívták — még játékos korából, hogy Bütykös. Nem tartott hosszú taktikai értekezleteket. Ha előzőleg nyertünk, csak azt mondta: Ott a játékvezető is. „Kiállítom“. Aztán mintha meggondolná magát. „KI fogom állítani.“ Jani elindul a bíró felé. Hátulról lefogom a karját; 60. perc Éppen egy órája játszunk. Ha valaki azt mondta volna meccs előtt, hogy ezeknek ml egy teljes óráig nem rúgunk gólt?!... A labda ott van a mi hálónkban. Mindenki az ötösön belül. Két rendőr szalad. De ők kívül maradnak a vonalon. Jönnek a rendezőik. Egyetlen ordítás az egész nézőtér. Átölelve tartom a Jani karjait. Ha elengedem, soha többet magyar pá* lyán nem rúg labdába. A Mester és Lévy kihúzzák Bigét a pályáról. Az ellenfél edzője ugyan* ezt teszi a kis sráccal. Mekkora egy kis szemét az a kölyök. *. Hogy csinált ez mindent. jani rohanna a bíró felé. Rácsimpaszkodom. Mindenki lökdös minden* kit. „Kiállítottam! Kiállítottam!" Odarohan a bíróhoz mind a két partjelző. Közrefogják. „Hogy ez a nagyonjau Isten rohasztaná meg... ezt a meccsetl Nem magát állítottam ki, őtl A földön fekvő srácra mutat. Elengedem jani karját. A játékvezető felveszi a labdát. Mtnd a húsz játékos egyszerre ordít. A bírő leteszi a labdát az ötösre. Valamelyest halkul az ordítás a pályán Is, a nézőtéren Is. Az Állóhely felüvölt, „Csürhe! Cstírhe!" Ez a kis piszokl Viszik befelé ölben. Bigét is. Mekkora egy mocsok ez a kis kölyök. Igazi nagy játékos lehet belőle. Ezt kellene megtanulni Medvéséknekl Másképp nem lehet győzni. Ktál® lították „Gatyát“. Úgyis sérült volt. Vitte magával a kapusunkat. Egyenlí­tett Nincs kapuscserénk. Egy gyalogért egy királynőt... Szandál áll be a kapuba. A Tribünön felordít valaki. „Mer az a hülye vezetősllgl“ Az Állóhelyről is ordítozás: „Ti akartok meccset nyerni, hülyék!" 61. perc „Mer az a hülye veaetősligl Tölikretettíitek a csapatot. Túl korán elkez­dődött ... Hiszen mér csaknem fél óra van hátra...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom