Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-24 / 30. szám

« tern merte kinyitni a tenyerét. Nagy klpbe tellett, míg MM meg tudta fogni az apró aranyló csillagot, * " markában volt, félt, /zajj# adi tozik, mint ahogy minden ezep§£ai3k(]i Öklét a szeme elé tartott, a morzsányi csillagot: világ^MHyMtirlMftfg tak el, kavaroglak, másodpercnyi időre csillagképbe rende­ződtek, majd ismét újakba tömörültek. *Ült a nyirkos fűben, éjszaka volt és csak úgy maga elé mondta: — Szeretném tudni, hogy miért világítanak a szentjánosbogarak. Ez minden, amit tudni szeretnék ... V|> A'Vj A lakást megiilte a vésztecsünWktl/rmiBKnMhiji ható volt, hogy akár össze volna az ablakon. Anyja néi tói az ajtóig, az ajtótól az ablakig. Léptei éppen csakhogy neszeitek a lakásban, egy pillantás az órára, megáll az ab­laknál, gyűri, gyömködi a függönyöket, majd az ajtónál újra megáll, nézi, végigméri... Ekkor megcsörrent a telefon. Anyja reménykedve emelte fel a kagylót. — Téged hívnak — mondta csalódottan. A kagylóból zene sugárzott, hahota és előtérben vidám hang hallatszott: Angela, gyere el a bulinkra. A szünnapomat ün­neplem. — En ... — bizonytalankodott el. Anyja néma járkálása és a szorongás azonban megtette a magáét. Meg kell itt fullad­ni... Megyek! — Miért ne? Eddig még tulajdonképpen soha nem volt házibulin, azon kívül foki is nagyon tetszik neki. foki mindenkinek tetszik, és különben is... — Anyu, megyeki — Csak menj, menj lányom — tuszkolta kifelé az ajtón az anyja megkönnyebbülten. Mindig nagyon kellemetlenül ér­it magát azok miatt a jelenetek miatt, amelyek az ilyen na­pokon következnek. Szorongás, csak megfulladni! fokival mindig minden olyan könnyű és vidám, olyan... Szórakozottan esett be a lármába. Rengeteg volt ott a nép és a legtöbbjét csak futólag ismerte. Felhőnyt cigarettafüst gomolygott a helyiségben, szendvicsek, magnó, az üvegek és a szalagok tarka sokasága. Egy mezítlábas, túlságosan is ki­festett lány fogai közt rekedt hangon kérdezte: — Te vagy foki új babája? Hát akkor, csau, puszil — Ne figyelj rá, 6 már egy kicsit... vezeti el Jokl. — Indiszponáltt — ordtbál bele Dentsa és löki nyakáh' veti magát. Valaki ordít: — Uraság, nektek ez ts zene?! — Ez nagyszerű és. — Ezt megint hol csípte föl foki magának? — Nem tudom. — Mit gondolsz, már megejtette a tesztelést? — Ezt talán tőle kellene megkérdezni. — foki, az ördögbe Is, foki, micsoda házigazda vagy. /* már nincs egy korty italunk sem. — A poharakat uraság, elvégre is csak egyszer húszéves az ember. — En ts jártam fokival és... — súgta fújtatva a fülébe valami kerekképü szőkeség — és bizonyos dolgokban nagyon is 16, ezt nem lehet tőle elvitatni, de... — Az egészségetekre! — De különben nem sokat ér... — Undorodva húzódott el a kerekképü szőkeségtől, mert ez a tálalás valahogy nem Jana Kuklisovájr "ömolyím^nőm tudod, KngiT~— fújja a levegőt és nyusziképet vág. — Játszani akarunk! Játszani akarunk! — kiabál Denisa és valaki csak úgy Ráveti: — Neked legjobban a vetkőző má­én­Isjnd, önkije arr bbB om m Hyli: Sjjjtpí- végen eoboL is valami nagy^TiülyésZg les hozzá egy srác — az összes ilyen játékból még mindig csak valami hülyeség lett, és főleg ... — Mi az, ami neked tetszik Denisán? Csókold meg, vagy adjál zálogot, ami még rosszabb ... — Ugye, mit mondtam neked?! — Tehát, urasági — Ezért egyáltalán nem kellett volna két szemeszteren át látogatnod a villamosmérnökit.. — Kételkedem, de nagyon erősen kételkedem a te IQ-dben... — Uraság, kezdődik a tánc, gyerünk táncolni — fokit majdnem szétszedték. Apró gyöngyök ültek ki a nyakszirtjére. Egyszeresük megkapja a kezét és húzza maga után: — Gye­re! v — Hova? — Gyere! Leülteti az apró konyhában, ahol nagy akvárium van és egy telefon is. Elbeszélést olvas fel neki a szemről amely miatt megváltotta a pusztulástól a világot. Körmével megko- pogtalta az üveget, a halacskák' nevetségesen elrebbentek az üveg falától, felkavarták a vizet, és apró buborékok úsztak fel a felszínre. — Hát így, Bogaram! legalább valami érdek lödést tanúsíts! Alena feje jelent meg az ajtórésben: — foki, elfogyott a bor. — Már megyek! Bocsáss meg, Bogaram, csak egy pillanat ra. Magára maradt a halacskákkal. Felemelte a kagylót, fel tárcsázta az ismert számot, anyja hangja' reményteli, szinte szivacsként át volt itatva bizalommal. — Te vagy az, lányom' Mikor jössz? Szórakozz csak! — Az anyja „Szórakozz csak!" kifejezése hidegen és csendesen belecsússzam az akvárium ha. y „Épp hogy nem tudok. De miért? Azért, mert lehetetlen va gyök. fokinak születésnapja van és én... Épp csakhogy fö löslegesen rontom itt a levegőt...“ — Te itt bujkálsz? — esik bé Denisa az ajtón — foki mát mindenütt keresett — kapja meg a vállát. szorongatja, von szolja, mint az eltévedt gyereket, mint győztes a zsákmány< — Gondjaid vannak, kislány? — hajol hozzá ismét egu srác. — Szomorúnak látszol. — A nők nem szomorúak, hanem csak kielégítetlenek — jegyzi meg valaki. — Gyerünk, kezdődik a tánc! Gyere Te is, Angi! A másik szobában csak egy tükör volt a falon. A földen a szőnyeg összetekerve, félhomály, zene. Zene. Átölelte, foki­nak olvadozott az arca, a szem világított, az ajka meglazutt, puha lágy maszkká változott. ngi, tudod ... szeretném ... rEn is szeretném, — súgta, de valójában nem ts tudta, valójában mit is akar, de ez a zene, ez a zene egészen Öéömünkre! — Hova lett Denisa? — Még kérded? Zdeno sincs ifl. — Fölhevült nőstények, az Jsszes nő csak fölhevült nős- ogt^ncuu* gjÁ egfUMUg részeg hang. 4WIP, uWM megint éles fény. Poharak I “_jíe 9szétolvadt foki. — Gyere! .— naira be a mrrmmmr~ mm/isögbe. Sűrű sötétség ülte meg a szobát. Csak nehezen tudta megkülönböztetni a tárgyakat maga körül. Végül széles hitvesi ágyat és ébresztő órát lá­tott. Közben a zárban megfordult a kulcs. — AngiI — kapta el öt. Izzadt volt, bűzlött a bortól. — Angi, Angéla! — Hirtelen kijózanodott. Gorombán eltaszította magától és megütötte. Azt sem tudta, hova ütött, de meg­ütötte. A torka kiszáradt, a szájában égett a keserűség. — Te! — ordított fel bőszülten a meglepetéstől. — Te bes­tia! Üjra rávetette magát, de ő ismét eltaszította magától. — Hát jő, nekem így is jól — A puha gyengéd hang ellenséges­sé változott: — Azt hiszed, te vagy az egyetlen a világon? Pótolhatatlan? Hogy én... Az olyanokból, mint te, akár ti­zet is kapok minden újjamra! Mit gondolsz, miért hívtalak ide? Érzelgős liba! Hülye banya! Hát te igazán nem akarod? Jó, nekem így is jó! A tekintete bőszült volt„ teli haraggal a váratlan megalázástól. — Te sem vagy pótolhatatlan, drágám, az olyanokból mtrít te vagy, mindenhol sokat találhatok, ilyen az apám, ilyenek vagytok ti mindnyájan, és nekem erre nincs szükségem. Nem puszta hímekre vágyom ... — Bestial — ütötte arcul. Az ablakhoz vetette magát. Csa­ládi házban, rendezett családi házban laktak. Botladozva sza­ladt a kerten át. A kertajtó zárva. Átmászott rajta. A vasru- dak hidegek voltak. Futott az üres utcán. Léptei üresen kong­tak és úgy érezte, hogy mindent betöltenek. — Hova futok tulajdonképpen? Sírt, szepegett, a szeme körül elmázolódott a festék. Hová? Az üres parkban kötött ki. — Haza nem megyek! — Meg­állt, már nem szaladt tovább. A levegőben seregnyi csillag ’ebegett, érthetetlenül bámulta a látványt, kinyújtotta a ke­zét, belemerítette a rajba, de tenyere üres maradt. Mindig elszöktek. Követte őket, tele volt velük a park. A bokrokból keltek ki. — Milyen éjszaka ez? — Nem merte kinyitni az öklét, félt, hogy a fényes csillag undorító fekete rovarrá vál- !ozik, úgy, mint ahogy minden ezen a világon. Már nem sírt. Öklét a szeméhez szorította és a résen át figyelte az arany sillagocskát. Világított. Körülötte egész rajok húztak el, ka­varogtak. Egy másodperc alatt csillagképbe rendeződtek, majd ismét más alakot öltöttek, ő meg ült a nyirkos fűben, éjszaka volt és csak ennyit mondott maga elé: — „Szeretném tudni, miért világítanak a szentjánosbogarak, ez minden, amit tudni szeretnék.“ Németh István jordítása Nincs Irigylésre méltó helyzetben a vezetőség sem... Előttük mi, há­tuk mögött a Tribün. Guszti azt mondta, ő mindig ügy érzi magát a kispadon, mintha be lenne kötve a szeme, és hátulról géppuskacső meredezne a tarkójára. Néha önkéntelenül is hátrakap. Megsimogatja a tarkóját. Ahogy minden csoda három napig tart, itt a pályán minden szenzáció három percig ... Mindig jön valami újabb. Most tizen vannak. De tízen vagyunk mi is. Nekünk a legfontosabb emberünket kell nélkülöznünk. Most aztán húzhatunk mi is egy védelmi falat, nehogy kapura rúgja- nak. Szandál ugyan nem ügyetlen, de mégsem kapus. Egy csatárt hátrább kell vonni! Nagy I-et, Goldmayernek vagy Medvésnek kell kihúzódni a szélre^ Legalább nem gyötrik egymást középen... De Goldmayernek a jobb Iába olyan, mintha bükkfa lenne. Talán még zsibbadni sem tud... Medvésnek meg a fejjátéka ér valamit. Nagy Il-őt kellene kitenni jobb szélre. De most, hogy már nincs kapusunk, nem meri a védelmet gyengíteni a Mester. Maky elvtárs a meccs előtt azt mondta, hogy náluk az üzemben gyak- ran alakul ki olyan helyzet, mint most nálunk itt a meccs előtt. És ő mindig megtalálja a módszert, a helyzet megoldásához. Nincs meg a negyedévi terv... Nem sikerül a havi termelési értéket összekaparni? Nem hívja össze az üzem háromezer dolgozóját. Még csak ez hiányzik. A népnek nem Is szabad róla tudni, hogy bajban van. Har­minc-negyven embernek kell szólni. De nekik sem papolni óraszám. Ma- ky elvtárs annak a harminc emberének csak ennyit mond: „Most nyomd meg a gombot. Kapsz egy libacombot!“ Aztán ők magukkal húzzák az egész üzemet. Annak a harminc em­bernek is megvan a maga 30—40 embere. „Így kell ezt! így kéne a csapatnál is." „Te most viccelsz velünk, Maky elvtárs?" Dani bácsi letromfolta. „Én egyáltalán nem viccelek, kérlek szépen!“ „Annál szomorúbb a helyzet!“ Maky elvtárs megsértődött, nem is vett részt a taktikai értekezleten. „Felülről kellene segítséget kérni a mai meccshez!“ Ez a Szütyő elvtárs véleménye volt. Csakhogy az a baj: a vezetőség még nem alakított ki megfelelő kap­csolatokat a Szövetség nagy embereivel. „Az volna a jó, ha tudnánk csinálni ezt is, mint az üzemben. Kell va- lami a tröszttől? Ír az ember a vezérigazgatónak: „Igen Tisztelt Vezér- Igazgató Elvtársi“ De mellette egy másik levél is: „Ide figyelj, faszikám! Kértem ezt a kis segítséget az üzemnek. Nem magamnak kérem, látod. Gyere le a héten! De a cinkelt kártyádat ne hozd! Van egy új pakli. Szerdán va­dászunk. Az sem baj, ha nem egyedül jössz. Puska is van, ágy is van, széles.“ Dani bácsi már próbálkozott. Nem sikerült elég szívélyesre összehozni a felső kapcsolatokat. Amikor elindult erre az útra, Maky elvtárs meg­mondta neki: „Jobb, ha addig megiszol öt hosszúlépést, veres borból.“ A Mester felugrik a kispadről. Biztosan a háta mögül szóltak neki: „Mozduljatok el a holtpontról!“ Nekem kiált: „Szóljál a többieknek Isi" „Húzzuk meg, srácok, csakugyanl“ Mintha ez elég lenne. Holtponton lennénk? Valószínű, ha a Mester úgy látja. Meg ha megílle is úgy látszik. De hisz ez a csapat már legalább két éve holtponton van! Most veszik észre? Szépen, lassacskán jutottunk el a holtpontra. Persze, ez nem Igazán rossz Sokkal jobb, mint a lejtő ... Csakugyan nincs a csapatban három-négy olyan ember, aki egyszerre tudná meghúzni. Ezt a szerepet nekem szánták, hogy én húzassak? De kivel? Két évvel ezelőtt még lehetett. Volt kikkel, volt miért. Amikor még a Zsibóky Eandi-féle társaság játszott. Öt mindig az öltöző előtt várták a gimna­zista lányok. „Mindent bele, Bandika, érted jöttünk ki a meccsre.“ Bandi ettől megveszett. A meccs végén az öltözőből utoljára jött ki... ha győztünk. Akarta látni, hányán vannak, aki csak őrá várnak. Vekerdy. akkor vásárolta a bútorait. A felesége megmondta neki: „Húzzatok, Fecus, kell a pénz!“ Valter Misi vissza akart vonulni... Akkor rendezték be az apjával a lakatosmühelyüket. „Srácok, aki az én zsebemből akar pénzt kilopni, annak kitaposom a belit!“ Valter Misitől úgy félt mindenki, mint a tűztől. Egyszer félidőben Báró Lacikának leakasztott két akkora pofont, hogy az felborította az álló­fogast „így akarsz te meccset nyerni? Az anyád szentségit! Mi vályogot kö­pünk, neked meg a gatyádon még mindig látszik a vasalás?“ Fegyelmit akartak adni Valternek. „Jó, de akkor megnézhetik, mikor hozunk Idegenből két pontot. Én befogom a szám Adják a fegyelmit.“ Dehogy kapott Misi fegyelmit! Báró Lacika meg úgy futott akkor he­tekig, mint egy isten. . Most a tartalékban keccsöl. Akkor még Nagy I. is fiatalabb volt. Goldmayer is hajtott, mint egy versenyló Minden meccsen figyelte egy NB I-es csapat megbízottja. Most kinek lehetne szólni? Azt hiszik, annyi elég: előre ordít az em­ber, hogy húzzák meg, fiúk?! Azt, hogy egy csapat egyszerre tudjon húzni, évekig kell előkészíteni. Vagy olyan manusokat kell begyűjteni, akik még akarnak húzni. Amikor az a csapat legutóbb bekerült az NB 1-be, egyszerre öt játékos építke­zett. Egy teherautó fél tégláért kitaposták az ellenfélből a lelket. Kardos ás Meluk kivételével mindegyikünknek van kocsija. Lakás, bú­tor, tévé, hűtőgép.. És ez mind megmarad akkor is, ha az NB II-ben leszünk. Az nem igaz, hogy a pénz nem kell! Jő az, ha felmarja az ember a győzelem után azt a kettőt vagy két és felet, de ezért itt nem hajlandó már mégdögleni senki. Mégis előre ordítok: „Húzzuk meg, srácok!“ Csak legalább két-három olyan zsugásunk lenne a csapatban, akinek számítana, hogy hány csaj várja a kijáratnál. Aki meg tud veszni a pá­lyán valamiért. Akiben van valami született vagy beleoltott megszállott­ság, hogy neki futni kell a népért. Be kell rúgni a gólt a városért! Hü­lyék vagyunk, de nem eléggé. Hülyék vagyunk, de nem igazi, jófajta hü­lyék. És a vezetőségben sincs senki, aki megtudná szédíteni a társasá- ságot. • •" A Mester kezében ott a stopper. Ki hány másodperccel fűt kevesebbet a követelménynél. Annyi tíz forint. De arra betüzelni már ő sem tud senkit, hogy fussunk jobbat a normálnál. Még akkor sem, ha minden má­sodperc, amivel jobbak vagyunk, plusz egy tizes. Abból a fizetésből, amit a lazítók fizetnek be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom