Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-24 / 30. szám

OLIVIA NEWTON-JOHN ' > HIHETETLEN Az angol zenei világ félholtra ne­vette magát, amikor 1971-ben Lon­donban egy sovány szőke lányka a színpadra merészkedett és karriert akart csinálni. A vézna csöppség már 23 éves volt ugyan, de tizennégynek nézett kt. Kevesebb szex volt benne mint egy kirakati babában, eékony hangocskája volt és nevetséges ruhá­kat viselt. A kislányt Olivia Newton-Johnnak hívták, és komolyan kijelentette, hogy Cliff Richard popsztárral akar turnéz, n!, sőt Bob Dylan, a rebellis rock­poéta dalait akarja énekelni. — Miért nem inkább fizikát tanul Olivia? — kédezte egy angol pop-fo- lyőtrat. Az újságíró arra célzott, hogy a Walesben született és Ausztráliában felnőtt Olivia Newton-John egy híres fizikusnak a Nobel-díjas Max Born- nak az unokája. De Oliviának nem kellett a nagy­papa fizikája. Az Idény végére arany­lemeze lett. 1973-ban aztán Nashville, az ame­rikai zeneváros nevette magát félhol­tra, amikor a kis szőkeség, aki most már olcsó farmernadrágban járt, fel­bukott a country- és westernzene fő­városban és karriert akart csinálni. Egy év múlva azonban Olivia New- ton-fohn európai létére Is meghódí tóttá Nashville-t. Az On the Banks of the Ohio kezdetű régi amerikai népdal az ö előadásában első számú countrysláger lett. Végül 1975-ben Hollywood nevette magát félholtra, amikor a szőke kis­lány felbukkant a film „fővárosában“ Olivia Newton-john — igen, igen, már hallottunk róla valamit. Nem az a kis angol csitri, aki odalenn Nashville- ben olyan szépen befutott? De miért nem maradt ott. az isten szerelmére? És az a fickó, akivel együtt jött Hollywoodba: bizonyos Lee Kramer, egy volt angol cipőimportőr, popfri­KARRIERJE zurájával és romantikus kihajtott gallérjával, ö a lány menedzsere, e- gyütt is élnek, egy farmon, Malibu közelében, nem messze a Csendes óceántól. . . Furcsa pár. Olivia, akinek szexmen­tes cérnahangocskája közben állandó helyet vívott ki magának a slágerlis­tán, a lemezfelvételekről, a hangver­senyekről és az aranylemez-átnyúj- tásokról olcsó, sárga Volkswagenjével mindig visszarobog Malibuba. Ott e- gyenesen az istállóba rohan, és le­csutakolja négy lovát. Vagy a kutyáit eteti: két dogot, egy tacskót és egy szettert. Vagy a két sziámi macská­jával játszik. És ha utazni megy, aján­dékokat hoz állatainak. Kramer, a cipőszakember időköz ben abbahagyta a cipőkereskedést Olivia szerződéseit intézte és Holly­woodban kilincselt a filmiparban. Talán holtáig is hiába kilincselt volna, ha Hollywood fel nem fedez három vadonatúj profitforrást. Az el­sőnek a neve: John Travolta, Holly­wood új szupersztárja. A második: a zenés film. A harmadik: a nosztalgia, az ötvenes évek visszatért divatja. Ebből a három kellékből készítette a Paramount filmgyár a Grease című filmet, természetesen John Travoltá val a főszerepben, aki a Szombat esti láz című világsiker-film óta a fő-fő táncos színész. De szerepelt a keverékben még va­lami: a kedves, tiszta, vidám, takaró kos kislány, akinek csókja nem whis ky- vagy hasis-, hanem cola- és rágó­gumi ízű. Aki olyan, hogy minden, mama örül, ha a fiacskája ilyen lányt hoz el bemutatni. Lee Kramer éppen ilyen kislányt kínált: Olivia Newton-Johnt, a kis an­gol szőkeséget, akinek karriervágyán London. Nashville és Hollywood any- nyit nevetett. Most Olivia nevet: világsztár lett belőle. Vezetékneve, fekete haja, szikrázó sötét szeme, az első látásra elárulják, hogy a Szovjetunió déli részéről szár­mazik (Taskentben született). Tömör hangját évekkel ezelőtt egy ‘örmény zeneszerző és karmester Konsztan- tyin Orbelian fedezte fel, s ezt kö vetően jelentek meg a plakátok Rok- szana Bábáján nevével, nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is. A közönség természetesén nem gon­dolta, hogy egy mérnök énekel. Az énekesnő- ugyanis á közlekedési fő­iskolán szerzett diplomát, majd ké­sőbb megszerezte az építészmérnöki Rokszana BABÁJÁN szakképzettséget is. Tanulmányai ide­jén is foglalkozott zenével, és fellé­pett több diák show-müsorban; a di­ákotthon zenekarával szerepelt. Ezek a szereplések sorsdöntőek voltak szá­mára, hisz éppen egy ilyen fellépése alkalmával kapta az ajánlatot az ör­mény Állami Esztrádzenekar karmes­terétől. 1975-ben a moszkváli koncertirodá­hoz szerződött. Könnyűzenei szólista­ként első nagyobb nemzetközi sike- . rét a drezdai slágerfesztiválon érte el 1976-ban. Előadását első díjjal ju­talmazták. Fellépésein állandó együt­tese, az Ekszpresz kíséri, a csoport tagjai, a dalok szerzői is. Uj műsoruk­kal nagy sikert arattak kubai turné­jukon. Rokszana Bábáján az idei Bratisla­va! Lírán a szocialista országok éne­keseinek seregszemléjén a Szovjet­uniót képviselte. Nem ez volt * első csehszlovákiai szereplése. Nagy siker, rel mutatkozott be a tavalyi sajtónap alkalmából rendezett TV-műsorban. Az idén tavasszal pedig már fellépett a bratislavai Kultúra és Pihenés Park­jában. Bratislavába — vallomása sze­rint — mindig szívesen jár. Szívesen énekel . az itteni közönségnek, s na­gyon sok barátja van Csehszlovákiá ban. Külön megtiszteltetésnek tekin­tette, hogy felléphetett olyan feszti­válon, mint a Bratislavai Líra, amely­nek a környező országokban nagy visszhanja van. önálló műsorain kívül nagyon sze réti a fesztiválokat, hisz az ilyen ren­dezvények lehetőséget adnak a ta­pasztalatcserére; az- énekesek szemé­lyesen is megismerkedhetnek egymás­sal. • PAPP SÁNDOR Amanda Lear áz egyik l«f- népszerübb diszkóénekesnő Eu* rópában A várakozásnak meg­felelően az év legnépszerűbb énekesnője jellegzetes mély hangjával és kiváló előadói stí­lusával méltán arat sikereket Eddig három nagylemeze je­lent meg és vagy féltucait vi­lágslágere. Az első “nagy A- mandta Lea'r'-da-l a ,',Vér és méz“ volt. Ezt követte a „Kék tangó“. A Vér és rfiéz című szám az első albumón találha­tó, amelynek címe „Fotográfus vagyok“ és a dalok témája ősz­•: *. */ - ' S.' AMANDA szefüggő történetet mond el a népszerű, énekesnő életéről, aki fotőmodellként kezdte■ pályáját,- és szívós kitartó munkával ér­te el jelenlegi rangját, a köny- nyűzenében.' A második-, nagyle­mezen a nagy sláger a Kövess engem című. dal volt, amely a hires zenei szaklapban, a Me­lody Makerben Is elismerő kri­tikát kapott. Legutóbbi nagy­lemezének címe: Ne higgy egy bájos -arcnak. A rajta található tizenkét szám egzotikus világ* ba kaluzoija a hallgatót. Erről jelent meg a világhírű excent­rikus diszkóénekesnő nagy slá­gere a Swings. Fapp Sándor V £ G H ANTAL: 90 PERC Itt ugrabugrál előttem féllábon. Még csak az kellene! Addig, amíg nem volt sérült, nem bírt átmenni rajtam, éppen most fog, féllábbal?! Ezek hülyék! Ott az egészséges emberük, ás nem cserélnek! Próbára teszem a kölyköt. Elgurítok mellette egy labdát. Látom a képén: menne utána, de nem bír... Biceg, sziszeg, féllábra áll. És nem cserélnek... Felnyomul a fél pályáig három játékosuk. Megpróbálják rávinni a labdát Furkóra. Hárman támadnak le egy em* bérünkét. Zoli hátrál. Nem tudja, kit fogjon. Azt-e, akinél a labda van, vagy azt a másik kettőt, akinek lepasszolhatja? Jani átiramodik erre az oldalra. Valósággal szétfröccsenti őket. Szög* let. N 59. perc Ilyen se volt még ezen a mérkőzésen. A három hátvédjQk kivételével mindnyájan feljönnek a szögletrügáshoz. Tölünk is csak három csatár marad elöl. De ők se állhatnak a felezővonalnál előrébb. A Mester odarohan a partvonalhoz Furkó mellé. „Szögyet után egyből vágjátok a labdát előre. Szóljál Bigének is!“ Komótosan készülnek a szögletrúgáshoz. A csereként beállt játékosuk fogja elvégezni. A srác egy hajszállal kívül teszi a labdát a szöglet negyedkörívén. A partjelző odamegy, zászlója nyelével a körön belülre piszkálja a labdát. A srác most olyan hátra teszi le, hogy már majdnem kívül van a labda a pályán. „A húst edd le magadról!“ Félő, hogy még sokáig ott marad, bedobnak hozzá valamit. Egészen az Állóhely első soráig lépked vissza. Szinte várja, hogy megdobják. „Anyádra vigyorogj, otthon!“ Jani kiordít rá, „Rúgd már be!“ A bíró is int. Elindul a labda felé Ember ember ellen. Mindenki fog, fedez valakit. A bíró kívül a pályán az ellenkező kapufához húzódott. A másik kapu* fától jobban láthatna mindent! Hol a kölyök, a „Gatya“? A labda száll befelé. „Bige, a tied!“ „Enyém!“ Az Ilyen beívelt labdákat Bige mesterien fogja. És aztán hirtelen ott terem valahonnan a „Gatya“. Felmegy a labdára. Nem tud vele felmenni senki Hátulról bújt elő, nem lehetett követni. Bige is felugrik. Az lehetetlen, hogy Bige ne fogja meg azt a labdát kézzel, amit ez a gyerek el tudna érni fejjel. És akkor a srác úgy tesz, mintha ráfejelne a labdára ... Persze hogy nem éri el. Teljes erejéből lendül. Behomorít a fejesébe, hogy minél nagyobb legyen az erő. És akkor teljes lendülettel, erővel, készakarva belefejel Bige arcába. Bige hátradobja a tenyerébe fogott labdát, be a hálóba. Furkó ér oda leghamarább. „Hol a bíró?“ Jani is odaront. Jani kétszer belerúg a földön fekvő srácba, A Mester, Lévy meg Sa­nyigyúió rohannak át a pályán. Bige is a földön, orrán-száján szakad a vár. Jani még mindig rugdossa a földön fekvő srácot. Az edzőjük Is odarohan. I ■ - ii ••- -•í ... • , • . ... ... , . • : 1 • I • • ' • • "> i ............ * ‘ • i • • ‘ ; > * . ______ • , - ' • Szütyő bácsi mondta, ha 75 százalék körüli teljesítményt hoimnk, a havi tízest garantálja a törzsjátékosoknak. A Mpster havi hétezret kap--- Nek; nem jár prémium. Ha kiesünk, ha feljutunk, neki a hét az hét. t isinte úgy volt, hogy a győztes és a döntetlen meccs után - egyenlő arányban dobták szét a dohányt. Mindenki kapott egy-egy egész részt, a kispadosok felet. Aztán Szütyő bácsi ezen Is variált: százalékos elosztást vezettek be. Volt, aki egy győztes meccs után csak ötszázat kapott, volt aki kétezer ötöt, - teljesítmény szerint. Csakhogy a teljesítményeket pofára határoz* , ták meg. Kardos sokszor lépni alig tudott. Mégis kapott egy kettest. A Mester felfedezettje... ‘ Boldizsár ha leizzadta magáról a mezt, akkor sem tudott többre lutnl három Adynál. öt nem akarta leigazoltatni a Mester. 57. perc 57 Goldmayer akarja a szabadot rúgni... Mindent megpróbál. Balkülső1 vel nyesi. Valaki belefejel a lövésbe... Veszekednek Nagy I-gyel. Goldmayer nem fogja sokáig bírni. Ilyenkor nekiront valakinek... Még csak az hiányzik nekünk, egy kiállítás! A bíró úgy elbújt, hogy észre sem lehet venni. Nem produkálja magát, mint az első félidőben. Csak aztán nehogy nagyot ugorjon, mint az alamuszi macska. „Rúgjatok már egy gólt!“ Valaki elordítja magát a Tribünön. „Szerencsétlenek!“ Visszhangzik rá az Állóhely. Eleinte nagy balhék voltak a differenciált pénzelosztásból. De nem akkor, ha valaki csakugyan nagyot játszott, és sok pénzt kapott, hanem akkor, ha az egész csapatban mindenki jől-közepesen húzott, és mégis kiemeltek valakit. Csak azért, hogy az elvi álláspontnak érvényt szerez­zenek. Olyan is volt, hogy vereség után is adtak prémiumot Egyszer én meg Bige kaptunk egy-egy ötszázast. Igaz, hogy elég jól kevertünk mind a ket­ten,, de csak bejött a cvfkli Kikaptunk, De hogy a társaságot zrlkálják, nekünk adtak egy-egy Adyt. Aztán olyan határozat Is született, hogy a kiosztott összeg tíz száza­lékánál a legjobb teljesítményt nyújtó játékos sem kaphasson többet. Ez Is egy határozat. Itt már annyi határozatot hoztak, hogy Európát el lehetne kormányozni ennyi határozattal. Maky elvtárs is állandóan határozatokat hozat. „Ügy kell felfogni a csapatot, mint egy gyáron belüli termelési egy­séget. Itt is dolgozó mindenki, ott Is! Itt is fizetés jár a munkáért, ott is. Ott is differenciálni kell, Itt is, ugyanúgy. Nagy I. már Maky elvtársba is belekötött. „Nekünk is szerződésünk van, az üzemi dolgozóknak Is Igaz?“ „Természetesen“ — mondta Maky elvtárs. „Ha a dolgozónak lejár a szerződése, odamegy, ahová akar.“ „így igazi“ „De ha nekünk lejár a szerződésünk, miért nem mehetünk oda, ahová akarunk? Mi vagyunk a legjobban tartott, a legjobban fizetett rabszol* gák. Minket akkor küldenek el, amikor akarnak! De ha mi szeretnénk máshová menni? Mi p? ha nem rabszolgaság?“ „Ez demagógia! Nem vagytok annyival kötöttebbek, mint amennyivel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom