Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-13 / 46. szám
Bettes István versei TEREMTÉS rlbizlibokrokról pacsirták röppennek szét \ toliszikrák húsforgácsok s elfelejtem mit olvasok kezdhetem elölről az egészet szóval mondám: . legyen világosság és lön világosság SOROK - ÚTILAPURA FENNSÍKRA érve amikor még fühöz-fához leveleket írtam akkor még minden menthetőnek látszott a hegyek ts lomhán vonuló felhők a kutak könnyen száradó tócsák igaz tükörnek tetszett a könnyű ég fehér zászlóval vonultam akkor én botladoztam fény vonzott árny lökött utam remény árny és fény között és sétált még egy ktcslt az alkony kenyérmorzsa billegett bajszomon s partot ért a szív mögött a szél özönlött ezután gyilkos kéj-fehérség csontosodtak félénk anyácskák szivet gödrükből kifagyott kecskegidák szeme torlódott hangomra mondhatatlan hó groteszk maszkját kereste a halál s készülődött három ördög a hajnalért arcvonásaim ekkor szakadékszélre sétáltak letaszigálták múzsáim a mélybe nem rendített már szüzek óhaja sem előhúztam féltett eltitkolt furulyám s elkezdtem a fagyos fennsík dalát így lopakodott halálom az éjben kísért könyörtelen csontpengéjű hold JÖ REGGELT A boldogság aktív állapot Szilágyi D. nem ácsorgunk a pályán falvódon sarkon a szélen úton útfélen mélán bambán inogva görbén támaszkodva nyöszörögve tántorogva nyekeregve két lábon féllábon négylábon százlábon uszonyon hajócsavaron horgonyon nem meredezünk a vízen víz alatt víz fölött csermelyben patakban mocsárban folyóban tengerben világóceánban világűróceánban mikrokozmoszok habjában krisztus lyukas markában fáraók jobbjában mozgunk mozgunk a propeller szagú hímbimbóját ennek a bokszgyűrü-cicomás világnak nem ácsorgunk a pályán nyomás mi van az áldóját közlegény péklegény vérszegény halottkém kanalasgém visszér aranyér hová ér? sehová na és akkor bucc bucc ml van jó reggelt szép halál sekély vízben libaszárnyak csattogása ágyak ropogása gyerekek játéka sors-almák hullása körték potyogása az indulat míg hűl hüllő gondolatok több indulatra ntncs idő — elfogyott lapos bogarak bogaras az ül ts nem vezetnek szárnyas ajtó fonák tintatartók törnek rókák rónák rókák dob pereg sereglenek a tenyerek emberek egerek egyelek szemeket merengenek a tengerek — kukoricatáblák gondolhatjátok menő bokréták taraját fodrozom míg robognak az órák divatos hordák zászlaját lengetem bordáim közt sár habarék fáradtolaj piszok kavarog s kimondanom kényelmetlen rossz és hogy nem bírom sem szusszal sem idegekkel azért hadarok háborog elmém míg maradok Takács Jolán: Öcsém gitárral jtusrajz) m BETTES ISTVÁN ^..előhúztam féltett eltitkolt furulyám s elkezdtem a fagyos fennsík dalát fgy lopakodott halálom az é)ben kísért könyörtelen csontpengéjű hold." Eredendő, jókedvű mesélőkedv és togvacogtató, lúdbőrző életérzés kü lönös ötvöződését mutatja a fiatal Bettes István születőben lévő. Igére lesen Induló költészete. A magyar II rában csak hellyel-közzel, de a vt '.ágirodalomban ]61 megfigyelhető ez e> hang — nemrégiben magyarul Is megjelent belőle egy kötetre való, Bukfencező múzsa címmel. Olvasva Bettes István verselt, egy vidám kópé meg egy vásott angyal játékait érhetjük bennük tetten: ha hotáznak és meghökkentenek, gúnyolódnak a világgal — nem hajlandók se élni, se látni, se láttatni a világ megszokott, klasszikus rendjét. Sok kai inkább a képzelet merészségére bízzák a világ költői megismeréséi és Interpretálását, úgy, hogy a képzetek, a fogalmak, a szavak egymás- ;| ra halmozásából csillanjon elő a köl- I tészet újfajta ve lósága, azaz a való- B ság újfajta költészete. A fiatal költő : játékai mögül az ostromló, a megismerő ember okos tekintete villan elő, egy olyan szempár csillog a so rokba rejtve, amely Igen jól ismeri a szavek értékét meg a szavak hatalmát, de azt Is, hogy a szavak devalválódhatnak, elkophatnak, nulla értékűvé válhatnak, ha frázisoké t, bárgyúságokat, szentimentalizmust közvetítenek. Ezért az élére és fo nákjára állított világ verseiben, meg azért Is, hogy e groteszk tükörben gyorsabban meglássuk hibáinkat és bajainkat, a kicsiket meg a ntgyokat Is, hogy Jól lássuk kicsi és nagy, de valóságos veszélyeinket, buktatóinkat. | Végső soron teremtés tehát ez a h magatartás, mint minden őszinte szel | leml, alkotó magatartás. Mert a meg I ismerés szenvedélye, a dolgok birtok ba vételének a láza ég a fiatal köl tő soraiban — első pillantásra bármennyire látszik mindez csak meg- hökkentésnek, bizarr polgárpukkrsz tásnak: kópéságnak vagy vásottság nak. Jelzésnek — Indulásnak és Indít- I tatásnak ennyit. XVI. ÉVFOLYAM. Ügy tetszik, hogy már az elején kifulladva kezd neki a munkának, s azonnal bele is fullad az egészbe: az érzésekbe, az értelembe, a nyelvbe. Bs minden káosszá válik maga körül, minden szál elszakad: szentimentális érzéstöredékek váltakoznak képtelen képzavarokkal, frázisok kicsikart képzeletekkel. Röviden: legyőzi magát az anyag, a meg nem hódított élet ellenáll, kissé tréfásan szólva, a valóság úgy játszik magával, mint macska szokott az egérrel. Fegyelmezettebben kell dolgoznia: „pontosan és szépen.* MM. „Egy kicsit foglalkozom a versírással“ — írja levelében; egyetértünk — valóban csak „egy kicsit", egy ict-picit foglalkozik vele, amolyan műkedvelő módon, ha úgy tetszik, vasárnapi költőként. Az eredmény: teljesen kidolgozatlan-kialakulatlan valóság-értelmezés, szentimentális interpretálása valami megfoghatatlan- nak, nem-létezőnek, a semmi és a minden sápadt sóvárgása, tttokzatoskodó megidézése. K. I. Ártatlan, naiv kis dalocskát mind egy húron pendülnek: úgynevezett erkölcsi alapigazságokat pendít meg újra és újra, távol maradva minden igazi és nagy embert és társadalmi problémától. Es nemcsak az kevés, amit megvalósít, de az is, ahogyan teszi: jobbára prózát sorokat rlmeltet — igen szürke vagy csacska rímekkel. P. G. Verse végére még odakívánkozott volna: Itt a vége, fuss el véle. Ugyanis csak így válhatna egy 18 éves fiatal tollából hitelessé ez a megdöbbentően mézes-cukros írás — így válhatna önmaga tudatosan kuncogó paródiájává. GÖMÖR. Két négysorosát tudomásul vettük. Bár a Gő- mör címűben halványan a groteszk is fölcsillan, egészében véve zavarokkal zsúfolt, kezdetleges, igénytelen kísérletekről van szó. A. I. Az írás: alkotás. Nem lehet gépiessé tenni: fölírni egy, aztán sok-sok téma címét, s a szöveget gombnyomásra alázsongant a címnek, mindig ugyanúgy, ártatlan bárgyúsággal, érzéketlenül, egyhangúan — mit sem törődve a valóság egymásra és egymás ellen ható törvényeivel, mit sem törődve még — saját érzéseinkkel és gondolatainkkal sem. Nem lehet, mert ez a szellemi tunyaság értékteremtés helyett — értékrombolás. T. E. Betti clmú novellája — tgaz, fenntartásokkal — tetszik. Kifogásolható itt-ott az írás direktsége, s egykét helyen idegen vadhajtás éktelenkedik a novella bokrán. Ezek lényesésével közölhető lenne. Ha van ú- jabb írása ts, küldje el, s a elmét ts írja meg. S. J. Sértődés ne essék szólván, szokták volt egykoron mondogatni némely versfaragókra, hogy a lelke Petőfi, a szíve Arany, de az esze Tompa. Csintalan, bővérű humor csillog e szállóigében, nem is szó szerint értendő — inkább csak leleményessége dicsérhető. Hamis, vagy még inkább komisz dolog esett meg magával; lehorgonyozva Petőfi vélt szellemében, leveleket kezdett írni „kedveséhez" — úgymond rímes strófákat, Es így ütött ki a balhé, mert a vers klcsújolta magát, komikussá tette. Ha prózában mondja el /írja megj mindezt „kedvesének", biztosan igazabban, egyszerűbben és őszintébben — emberibben sült volna el a dolog. De hát: megesik ez néha.
