Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-13 / 46. szám

mzmr. M 7- hetedik oldal - hetedik oldal - hét Al úgynevezett középhullámnak egyik legjobb szlovákiai képviselője Karol Duchoű. Tíz éve, hogy megjelent a színen, s azóta szép sikereket mondhat magáénak. Nyert már Arany­lírát, két nagylemeze mellett számos kislemezen hallhattuk őt. Iskolázott hangja lehetővé teszi, hogy nehezebb fajsúlyú dalokat is műsorába iktasson. Az utóbbi időben keveset hallatott magáról, nem koncerte­zett, s lemeze sem jelent meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy visszavonult, csak éppen külföldi „vizeken evezett“. — Első utam a Szovjetunióba vezetett. Tizenegyedszer vol­tam ott, ezúttal az Arany ősz és a Barátság melódiája című nagyszabású programokban léptem fel. Orosz dalokat és vi­lágslágereket énekeltem. A következő állomásom Lengyelor­kziROl ÖUChOKÍ szág, pontosabban Katowice volt. Centrumnak hívják azt a népszerű kabarét, amelyben szerepeltem. Ebben a műsorban már sok európai híresség bemutatkozott, a mieink közül pél­dául Matúáka, Kom, Vondráöková, Läufer... Az NDK-ban is különböző szórakoztató összeállításokban szerepeltem, azon­kívül néhány lemezfelvételt készítettünk az Amiga lemezki­adónál. Külföldi fellépések után, most a hazai közönséget szeretné meglepni új koncertprogrammal. A kisérőegyüttes szerepét a rutinos Lubo Bélák zenekarára bízta. Sokat segíthet régi nép­szerűségének visszaszerzésében harmadik albuma. — A nagylemez csupa eredeti számot tartalmaz, majd a legjobb hazai szerzők és szövegírók (Hammel, Lehotsky, Pe­teraj stb.) bevonásával készül. Remélem, jobban sikerül, mint az első kettő, amelyekkel nem voltam megelégedve. Kíváncsian várjuk tehát az új programot és a nagylemezt, amely az énekes tíz évi igyekezetének a bizonyítványa lehet. —gyökér-­umtus n i ■ — GALINA Kislányos jelenség. Ha az utcán látnám, azt hinném, diák­lány. Középmagas, nádszálkarcsú, olykor még kamaszosan szertelen mozgású. Pedig már elismert színésznő, Galina Bel- jajevának hívják. Voronyezsi lány. Már ötéves kora óta táncol, és még csak másodikos elemista volt, amikor az énektanára javaslatára úgy döntött a tantestület, hogy bár kitűnő tanuló — meg­válnak tőle. — Túlságosan tehetséges ahhoz, hogy elkallódjék — mond­ta az énektanárnő. Galina így jutott a voronyezsi balettinté­zetbe. Már utolsóéves volt, amikor tanára azt javasolta az inté­zet művészeti tanácsának, Galina Beljajevát ne ajánlják e- gyetlen balett-társulatba sem. — Hogyan? Az intézet egyik legtehetségesebb, legígérete­sebb növendékét? — Kár lenne érte, nagyszerű színészi adottságai vannak. Fél évvel később így került a balettintézet diplomájával Moszkvába, a Vahtangov Színház színészképző stúdiójába. £s már első színpadi szereplésekor (parányi epizód egy mai szovjet drámában) tudtán kívül megkapta élete első filmfő­szerepét, sőt férjet is talált. A véletlen különös játékaként ezen az estén a Vahtangov Színház előadásán ott ült Emil Lotjanu, az ismert kritikus és filmrendező, aki éppen hetedik filmje előkészítésével fog­lalkozott. Csehov Dráma a vadászaton című regényének meg­filmesítésére készült, csak éppen főszereplőt nem talált el­képzeléseihez. Mikor Galina Beljajeva színre lépett, már tudta: megvan a főszereplő. Másnap már jelentkezett a színház igazgatójá­nál. — Külső adottságai tökéletesen megfelelnek szerepelkép­zelésemnek — mondta az igazgatónak —, s ha önök elég tehetségesnek tartják, és hozzájárulnak, szerződtetném a fő­szerepre. — Nem mondunk önnek semmit, és nem engedem, hogy bárkivel is beszéljen erről a lányról — felelte az igazgató. — Egy filmszerep nem tréfadolog. Azt azonban lehetővé teszem, hogy néhány napig látogathassa a színészképző stú­dió foglalkozásait, és közvetlen közelről tanulmányozhassa növendékeink munkáját, Galina Beljajeváét is. Néhány nap múlva a rendező tudta: érdemes szerződtet­nie Galinát. Hat héttel a szerződés aláírása után megkezdődött a for­gatás. — Mint kezdő színésznő léptem a kamerák elé, és mint kezdő feleség fejeztem be a forgatást — meséli Galina. — A felvételek közben egymásba szerettünk. A filmstúdióban hamar híre futott az eseménynek, és ami­kor a művészeti tanács elé került az elkészült film, Galina újabb ajánlatot kapott, mégpedig egy musicalben. Z. M. ■nsmqfMas A MAGYAR MÜZENE MEGTEREMTŐJE TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN A XVI. század magyar történetírásának zenei motívumokkal színesített históriása. Megalapozta a magyar műzenét, amely tartalmával, dallamával példaképül és hiteles forrásul szolgál a történe­lem Iránt érdeklődő utókornak. Baranya megyéből származott szegény Jobbágy- családból. Születési Idejét pontosan nem tudják, a hírforrások szerint az 1505 — 1510 közti évek­ben. Török Bálint udvarában nevelkedett előbb Dombóváron, majd Szigetváron. Mint Iródeákféle, íőura levelezéseit Intézte. Kijutott neki a kemény katonaéletből Is, hiszen Itt figyelhette meg közel­ről — saját bőrén tapasztalva — a harci eseménye­ket, amelyeket aztán versbe foglalt, s ez a kato­nai-harci versszerzés lett félszázados életének kí­sérője. 1451-ben írta első tudósító énekét „Buda ve- széséről“, majd amikor a török elfogta urát és Konstantinápolyba hurcolta, írta meg második éne­két „Az Török Bálint fogságáról“, elpanaszolta benne ura elvesztését. Török Bálint fogságba esé­se után Szigetvárról mennie kellett. Állását el­vesztve kenyérkereset után kellett néznie. Eddigi két énekét még az elődök egyhangú verselésl mo­dora jellemzi. 1542-ben beállt deákoskodnl Verbőczy Imréhez, s Itt írta meg „Verbőczy Imrének viadaljait, s ez az. öntudatos, már-már poetlkus hanghordozású ének előhírnöke a század új, legfontosabb műfajá­nak, a hlstórlás éneknek. Verbőczynél ismerkedett meg Nádasdy Tamás­sal, korának kimagasló humanistájával (Sylvester pártfogoltjával), aki élete végéig pártfogolta Ti­nódit. ö ismertette meg az európai horizontú po­litikával, s további versek írására ösztönözte. Ti­nódi mint jótevőjének politikai szószólója, heves vitákat folytatott korának közéleti személyiségei­vel, s' közben helyesen mérte fel az európai hadi és politikai szempontokat. Életét végleg a nagy cél, a török elleni küzdelempek, az ország teljes egysége visszaállításának szentelte. Tudósító énekeihez az adatokat legtöbbször a helyszínen, a csata kellős közepén mint a végvá­ri harcok szemtanúja szerezte. Ez a gyűjtés pedig állandó vándorlásra késztette. Nem csupán a je- “u eseményei érdekelték, hanem országa jövőjére Is gondolt. Énekeiben meg akarta örökíteni az egy­szerű katonák bátor helytállását, a végvári vité­zek hősi küzdelmét, hiteles történetét, példaként szolgálva az utókornak. Ezért 1554-ben Cronlca címmel a kolozsvári Hoffgreff nyomdában kinyom­tatta hlstórlás énekelnek gyűjteményét, amely­ben az énekek dallamát Is közölte. Hlstórlás éne­keiben a szemtanú pontosságával örökítette meg a hadjáratok (Buda! All basa históriája 1553, Var kucs Tamás Idejében lőtt csaták Egerből 1548) és várostromok (Az vég Temesvárban 1552, Eger via­dala 1553) lefolyását. Munkásságát kora híres, emberei már életében megbecsülték. 1553-ban költői tevékenységéért Ferdlnánd király nemességgel jutalmazta, a neki ajánlott kötetért pedig 50 forintot adományozott a költőnek. Tizenhét tudósító éneket Irt a török-magyar har­cokról, Buda elfoglalásától (1541) Eger viadaláig (1552). Ismertebb alkotásai: Az szálkái mezőn való viadal (1554), Losonczy István halála (1552), Erdé- 11 história (1553) stb. Maradandót alkotott a hls­tórlás ének többi műfajéban Is. Regényes hlstö rlája a Jázon és Medea. A reformáció hatására Irt 'Judit asszony históriája az egyedüli fennmaradt vallásos tárgyú írása. Krónikás énekel közül em­lítésre méltó a Zsigmond király és császár króni­kája című műve. Mint hírneves énekes-költő és nemesi rang bir­tokosa, társadalmi helyzete alapján mégiscsak az egyszerű nép, a közkatonák, a nincstelenek közé tartozott. Kapcsolatba került korának hasonló és alacsonyabb rangú énekeseivel. Az eseményeket egyszerűen, prózalan, már-már színtelenül adta elő. Míg korának humanistái kü­lönböző műgonddal, formailag a régi veretű, klasz- szlkus római versekhez Igazodtak, ő az egyhan­gúan Ismétlődő rímekkel, a sorok végén olykor a sok „vala-vala“ rímpótlóval töltötte fel verselt. De fő értéke, hogy a néphez, a népről Irt. Ver­seihez saját maga szerzett dallamot. Ezért a ze­netörténet Tinódit a magyar műzene megteremtő­iéként tartja számon. Verselt, énekelt magyarul irta, ezzel megterem­tette a magyar nyelvű költészetet, s a kard mellett már megjelent a kísérő lant Is’, amely az elkövet­kezendő századokban szimbóluma lett a szabad­ságnak, a hazaszeretetnek. Munkássága a magyar Irodalomban új, eddig is­meretlen utat nyitott, amelyen a következő évti­zedekben olyan neves költőutódok jártak, mint Balassi Bálint és llosval Selymes Péter. 1558-ban Sárvárott, munka közben érte a halál. Kavács Gyula A szakmabeliek úgy vélekednek, hogy] 1 a macska tulajdonságainak megítéld sében nincs középút. Akik kedvelik, azt tartják, g macska játékos, jókedvű, kedves, ragaszkodó teremtés. Az ellentábor­hoz tartozók azt állítják róla, hogy alatto­mos, bizalmatlan, kegyetlen, hűtlen. Az i- gazság az, hogy ezek a jelzők mind ráil- lenek a macskára, de függ a környezettől, a körülményektől, a bánásmódtól, egyszó­val az embertől is, hogy melyik tulajdon­ságai tűnnek ki a legjobban. A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjá­ban a közelmúltban megrendezett macska­kiállításon a kiismerhetetlen oldalukról mu­tatkoztak be. A kiállítócsarnokban függöny­nyel, csipkével felclcomázott ketreceikben, díszpárnájukon elnyüjtőzva, ügyet sem vet­ve a látogatók seregére közömbösen visel­kedtek. Mit tudhatunk meg hát akkor ezen a ki­állításon a macskákról? Megismerhettünk számos szép fajtát, de ez maradandó élmény volt mindazok szá­mára, akik eljöttek erre a macskaparádé­ra. Meggyőződhettünk róla, hogy a macska sem „mostohagyerek“ a tenyésztett álla­tok népes táborában, s hogy nálunk van­Szép, bosszú szőrű macska a gazdájával [Jura] Jurík felvételei) Macskaparádé nak macskatartók, akik nem ügyelnek a jaj tisztaságára, s így akaratlanul is hozzá­járulnak a korcsok elszaporodásához, de szép számban vannak azok is, akik gondo­san ügyelnek arra, hogy a fajok ne ke­veredjenek. A kiállításon tizenhét fajta, tlsztavérü macska szerepelt, vagyis képviselve volt a világon ismert minden jelentősebb fajta. A hosszú szőrű macskákat huszonhárom zömök törzsű, vaskos végtagú, selymes sző­rű, kerekded fejű, fekete, fehér, kék, pi­ros, krém, füst s még számtalan más szí­nű perzsamacska, tizenöt, az előbbiekhez hasonló testalkatú, ragyogó sötétkék sze­mű, foltos khmermacska, három birma- macska, egy török és egy nór erdei macs­ka képviselte. Mintegy tizenkét fajta rövid szőrű macs­kát is láthattunk. Karcsú, finom csontú, jégszerűen világos, csokoládé-, fagylila-, kék színű, kékfoltos sziámi macskákat, szé­les homlokú, széles mellkasú, krém-, már­vány-, teknöcszínű, csíkos európai macs­kákat, s az előbbiekhez hasonlóan értékes karthauzi, abesszin, rex s további hét u- gyancsak elragadóan szép macskafogát. A nem mindennapi esemény alkalmával a szép példányok megtekintése során a Kisállattenyésztők Szövetsége keretében működő Nemesített Macskákat Tenyésztők Klubja bratislavai helyi szervezetének mun­kájáról is képet alkothattunk. A klub tag­jai vállalták a rendezés szép, de nehéz fel­adatát, erre pedig a tavalyi, első országos kiállítás iránti nagy érdeklődés ösztönözte őket. Az idei kiállításnak is sikere volt, úgy látszik, nemcsak a macskatenyésztők szá­ma nőtt meg, hanem népesebb lett e do­romboló, szép állatok kedvelőinek a tábora is. Kovács Elvira hetedik oldal - hetedik oldal - hét _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom