Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-23 / 43. szám

HosszK névsor kerekedne azoknak a híres énekeseknek és együtteseknek a nevéből, akik és amelyek már szerepeltek a bratislaval Kultúra és Pihenés Parkjának színpadán. Október 13-án este kevésbé híres, de annál lelkesebb előadóknak tapsolhatott az összegyűlt nézősereg. Itt zajlott a csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek versenyének döntője, a Melódia 79.

A fesztivál megrendezését a CSEMA- DOK Központi Bizottsága vállalta, de társrendezőként besegített a SZISZ SZKB, valamint a Bratislava! Népművelési Intézet. Nekik köszönhetjük, hogy kellemes környezetben, jól szer* vezett műsornak voltunk tanúi.

A verseny közvetlen előzményeiről tudnunk kell, hogy a zsűri Papp S. elnökletével egy nappal korábban a ga- lántai járásbeli Rétén lebonyolított elődöntőn választotta ki azt a tíz énekest, akiket érdemesnek tartott a döntőben való szereplésre. Csak elismeréssel szólhatok az énekeseket kísérő zenekarról, a Duna1 utcai Gimnázium rock-zenekaráról, amelyet hivatásos muzsikusokból álló vonós zenekar e- gészített ki. A zenekar Botos Jenő karmester vezényletével a nagy fesztiválok hangulatát Idézte. A vendégként meghívott Fonográf együttes sem okozott csalódást. Zenéjüket az amatőr lendület és a» profi kivitelezés Jellemezte,

ooo

Nem tartom szerencsésnek a rendezőség állásfoglalását a dalok kiválasztásában. Az előadott számok közül négy kétszer is elhangzott az est folyamán. Mivel a fesztivál az előadók, nem pedig a dalok versenye volt, biztosan a- kadt volna a magyar táncdalkínálatból húsz olyan szám, amelyen felmérhették volna az énekesek felkészültségét. Azt, hogy az ugyanazon számot előadó énekesek egymás után szerepeljenek — végképp hiba volt

Az előadók színvonaláról szólva nem hallgathatok el két eléggé szembetűnő gyengét, amelyek kevés kivétellel az egész mezőnyt jellemezték. Elsősorban a színpadi megjelenítésre, a színpadi mozgásra gondolok. Az énekesek többségének nem sikerült leküzdenie merevségét, különösen a zenekari részeknél nem tudtak mit kezdeni végtagjaikkal. A másik dolog az egyéni éneklési mód hiánya. A dalokból kirítt &z aradé ti megszólaltató stílusa. Ez részír/; érthető, hiszen lemezről vagy magnószalagról tanulva a dallam és a szöveg mellett az énekes hanghordozása is rögződik, s ettől nehéz szabadulni. A megoldás a csehszlovákiai magyar szerzők

műkedvelőinknek komponált számai lennének.

ooo

A három díjazott fiatal tudása (történetesen mindhárman bratislavaiak) messze kimagaslott a mezőnyből. Harmadik díjjal jutalmazta a zsűri Rácz Alajost, akinek tehetsége mindenképpen figyelemreméltó. Kitűnő hanganyaggal rendelkezik, s előadása sem feszélyezett. Kissé rontotta az összhatást, hogy a magasabb részeknél nem fékezte kellőképpen hangjának erősségét, de ez a mikrofonéneklés problémaköréhez tartozik, s még inkább hangtechnikusi hiba. A második helyezett Nagy Lea jó hangja mellett elsősorban mozgásával imponált. Az egész szereplőgárdából neki sikerült a legtöbb színt, lendületet vinni az előadásba. Kétségkívül a legkiforrottabb produkciót az első helyezett Farkas Zsuzsától láttuk. Ne sírj című igényes dala jő stílusérzékről és fejlett hangtechnikáról árulkodott. Ilyen magas színvonalú énekléshez már nem elég a puszta tehetség, ehhez szorgalomnak is párosulnia kell. Érdemes megfigyelni, hogy a helyezettek közül kettő, Rácz Alajos és Farkas Zsuzsa a két évvel ezelőtti döntőn is szerepelt, s azóta sokat fejlődtek. A siker titka elsősorban a fáradhatatlan önképzés, tanulás. Csak ez a járható üt azoknak, akik a pop-éneklésben értékeset akarnak nyújtani.

ooo

Az öltözőben a lányok nem is látszanak a gratulálők között. Sűrű kézfogások, az örömtől kipirult arcokon cuppanó puszik közepette szakítanak időt számomra. Farkas Zsuzsát arról faggatom, mit csinál akkor, amikor nem énekel.

— Elsőéves főiskolai hallgató vagyok, építészmérnöknek készülök. Bár még csak az elején járok, a szakmát nagyon vonzónak, érdekesnek találom. Az éneklés régi vesszőparipám, a rádió

gyermekkórusában kezdtem és a Duna utcai fiúkkal folytattam.

— Kitől tartottál a legjobban?

— Mindenkitől, azaz leginkább önmagámtól. A színpadon bármi történhet, elsiklik a hangom, vagy megakadok a szövegben.». Szerencsére minden simán ment, s most nagyon boldog vagyok.

— Győzelemmel a tarsolyodban, hogyan képzeled el a jövődet?

— Ha elvégzem a főiskolát, mindenképpen a szakmában szeretnék dolgozni, persze az éneklést sem hagyom abba. Botos Jenő vezetésével már készülünk egy show-műsorra, amelyet a csehszlovákiai magyar közönségnek szánunk. Reméljük, sok helyen bemutathatjuk.

Nagy Lea a Duna utcai gimnázium tanulója.

— Minek tulajdonítod jő szereplésedet?

— Akaraterőmnek, kitartásomnak, hiszen kiskorom óta csinálom, de ez még önmagában nem' volna elég. A legtöbb szakmai segítséget Botos Jenőtől kaptam, így a második díj az ő érdeme is

— Számítottál valamilyen helyezésre?

— Egyáltalán nem. Természetesen a zsűri döntése örömmel tölt el, de a legszebb jutalom számomra a közönség tapsa volt? Ezért érdemes volt fáradoznom.

ooo

A zenekarvezető Botos Jenő nyilatkozata már kevésbé derülátó. Úgy hallom, nem vagy megelégedve a zsűri munkájával.

— Sajnos, azt kell mondanom, nem járt el igazságosan az elődöntő folyamán,

— Ezek szerint nem a tíz legtehetségesebb énekest láttuk?

— A legjobb hét itt volt, három kimaradt a döntőből. A Kultúra és Pihenés Parkjában szerepelni kitüntetés. Azt a hármat igazságtalanul fosztották meg ettől a lehetőségtől, és nem csodálkoznék, ha ez kedvüket szegné. Zenei életünk nem dúskál a tehetségekben, nem szabadna visszaélni bizal- mukkaL

Én e bíráló szavak mögött a szakember aggodalmát érzem a csehszlovákiai magyar pop-zene fölött. A féltés érthető, hiszen a fesztivál folyamán az erények mellett a hibák is felszínre kerültek. Ezt értékelve kell már a Melódia ’81 felé tekintenünk, hogy a hibákból okulva azt még gazdagabbá tegyük. Nem szervezési, hanem oktatói, nevelői kérdéseken áll vagy bukik a következő fesztivál sikere.

STRIEZEN EC SÁNDOR Rácz Alajos, 111,

— Nem szokás kollégával, volt munkatárssal Interjút készíteni, ám a rendhagyó beszélgetésre azért került sor, mert Pál hó Károly a Szabad Földműves főszerkesztője, amikor átvette a köztársasági elnökünk által adományozott Munkaérdemrendet, néhány köszönést kifejező mondat után a ma ifjúságáról kezdett beszélni. Akkor csak baráti körben voltunk, most a nagy nyilvánosság előtt is hajlandó vagy arra a kérdésre válaszolni, hogy milyenek is a mai fiatalok?

— A legtalálóbb felelet talán az lesz, ha erre a kérdésre azt mondom, hogy a mai fiatalok valóban fiatalok. Olyan emberek, akiknek többségét a szülők, de mondhatRENDHAGYÓ BESZÉLGETÉS

nám úgy is, hogy a társadalom mentesíti a létfenntartás anyagi gondjaitól.

Egyébként az természetes, hogy a fiatalok megítélésekor helytelen egyéni jellembeli tulajdonságokat általánosítani. Elfogadható véleményt csak úgy lehet másokról alkotni, ha egyénenként és sajátos helyzetükkel, lehetőségeikkel összhangban ítéljük meg az embereket. Ha ebből a szemszögből ítélem meg az ifjúságot, arra a következtetésre jutok, hogy a mai fiatalok semmivel sem rosszabbak, sőt talán job bak és tehetségesebbek, mint valamikor mi voltunk. Az persze igaz, hogy az emberi magatartás és tehetség bizonyításához a mai fiataloknak sokkal több lehetőségük van, mint egykor nekünk volt. Ez a tény azonban egyáltalán nem homályosíthatja el azoknak a fiataloknak az erényeit, érdé-' meit, akik tettekkel, a tanulásban vagy a munkában való helytállásukkal bizonyítják emberi kiállásukat, illetve azt, hogy a fiatal nemzedék sorsának formálásához példásan akarnak hozzájárulni. Persze a fiataloknak adott lehetőségekből kiindulva önkéntelenül felfigyel az ember azokra a fiatalokra is, akik — szerencsénkre kevesen vannak, de veszélyes tünetként jelentkeznek — az életfelfogásukkal — stílusukkal gyarapítják azoknak az idősebbeknek a számát, akik ilyen vagy olyan formában élősködni szeretnének a társadalmon. Míg az idősebbeken nehezebb segíteni, életstílusukat nehéz megváltoztatni, addig a fiatalok olyanok, mint a jő nyersanyag, hozzáértéssel és türelemmel, társadalmi összefogással hasznos ember formálható belőlük.

A fiatalok megítélésénél azonban soha, egy pillanatra sem szabad a nyugodt és megfontoltságot tükröző éltes korból kiindulni. Nem baj, sőt hasznos, ha a fiatal emberek politikai helytállása, munkaaktivitása néha túlzottnak tűnő ambícióval, vidámsággal és irreálisnak is tekinthető igényekkel párosul. Főleg a növekvő igények ösztönözhetik az ifjúságot olyan tettekre, illetve termelési és egyéb szociális vívmá nyok létrehozására, amelyekre mi, az idősebb elégedettek a fiatalok nélkül képtelenek lennénk.

— Ifjúságunk nem szereti, ha állandóan a múltat idézzük, és magunkat állítjuk reflektorfénybe, hogy mennyit küzdöttünk, milyen nehéz életet éltünk. Véleményed szerint itt és most mi az ifjúság feladata?

— Ha az ifjúság tudatosítja azt, hogy a fejlett szocialista társadalom gyümölcsét, illetve a gyümölcs többségét ő szüretelheti le, a társadalom boldogulásának anyagi feltételeit is segíti megteremteni, s ha e javak gyarapodásához fiatalos lendülettel hozzájárul — véleményem szerint — akkor teljesíti küldetését függetlenül attól, hogy hol dolgozik.

— Kik voltak a példaképeid?

— Lehet, kissé furcsán hangzik, hogy nem a közismert nagy haze fiaikra hivatkozom. De ha rájuk hivatkoznék, nem lennék őszinte. Ugyanis jellemeim és egyéniségem kialakulását — főleg gyermek- és serdülő koromban — legjobban szüleim befolyásolták. Szorgalmas emberek voltak, és ha kellett, márpedig nagyon gyakran kellett, akartak és tudtak is a közös ügyért áldozatot hozni. Elsősorban is ők tudatosíthatták velem, hogy emberi kötelességem a társadalmi haladás ügyét szolgálni. Fejlődésemre persze rendkívül hatottak a munkásmozgalom közismert harcosai — főleg azok, akiket személyesen ismertem, így Major István, Steiner Gábor, a muzslai Nagy János és mások, vagyis o- lyan emberek, akik nemcsak magukért éltek, hanem a dolgozó emberiségért is nagyon sokat tettek.

— Na ma fiatal lennél, mit tennél másképpen?

— Elsősorban is megtenném azt, amire a kapitalista, társadalmi viszonyok között nem nyílt módom. Mindent elkövetnék a- zért, hogy gépész- vagy vegyészmérnök lehessek. A termelőeszközök korszerűsítéséhez szeretnék hozzájárulni, a tudományos- -müszaki forradalom kibontakozását meggyorsítani. De mert nem szeretem hamis illúziókban ringatni magamat, elfogadom azt, ami részemre megadatott, amit több évtizeden keresztül igyekeztem felelősséggel végezni, ami lényegében saját érzésem szerint kielégített, vagyis teljessé tette az életemet.

— Befejezésül mit szeretnél még elmondani az uj Ifjúság olvasóinak?

— Maradjanak örökfiatalok. Keressék és találják meg mindenben a szépet. Ugyanis minden hivatásnak, minden munkának meg van a szép oldala is, s aki azt felismeri, akit £ szép lebilincsel, az nem tudatosítja az évek nyomasztó súlyát, vagyis idősebb korában is fiatalos lendülettel végzi feladatait, és úgy érzi, hasznos tagja a tár- sadalomnek.

Beszélgetett: Csikmák Imre