Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-23 / 43. szám

A nők szerepe a szovjet népgazdaságban igen Jelentős. Vannak azon­ban olyan pályák, ahol szerepük döntő. Ilyen a pedagóguspálya. Népszámlálás lesz a Szovjetunióban. Az első népösszeírást 1920-ban Lenin rende­letére hajtották végre, a legutóbbi pedig 1970-ben volt. Egy-egy népszámlálás ha­gyományosan az egész szovjet társadalum Ugye, mert az adatok a népgazdaságot, an­nak tervezését és az egész nép életét szol­gálják. A népesedés összetételének alakulása és jelenlegi megoszlása, a néhol jelentkező munkaerőhiány, valamint a következő öt­éves tervek munkaerő-szükségletei az utób­bi időben a szovjet közvélemény figyelmét a demográfiára, a népességet elemző tu­domány megállapításaira irányította. A 250 milliós ország további fejlődése ugyanis egyre inkább az új gazdasági övezetekben • végzett munkától függ. A jó eredmények eléréséhez ezért nemcsak elegendő és kép­zett munkásra van szükség, hanem a né­pességmozgás alapos ismeretére is. A szovjet népesség életkor szerinti meg­oszlására a hullámforma, a nagyszámú és kisszámú nemzedékek állandó váltakozása jellemző. Ma azok a generációk számsze­rűen a legerősebbek, amelyek a húszas és a harmincas évek második felében, vala­mint az ötvenes években kezdték az életet, a közbeesők gyengébbek. 1943 és 19B9 kö­zött viszonylag '-kevés gyermek született. Most ismét hullámcsúcs képződik: 1970 óta megint több a gyermek. A következő évtized elején azok lépnek munkába, akik 1965 után jöttek a világra, vagyis akkor, amikor még a kis családra való törekvés uralkodott. Ennek következ­ményét még csak erősíti a világháború a- lacsony népszaporulata által okozott nem­zedékhiány is. A népességstatisztika kimutatta, hogy míg a Szovjetunió európai területein a szü­letések száma visszaesett, a közép-ázsiai köztársaságokban 25—29 százalék a termé­szetes szaporulat. Vagyis ezer lakosra 25— 29 élveszületés jut. A háború húszmillió szovjet halottjának többsége férfi volt, ezért hosszú ideig több volt a menyasszonyjelölt, mint a vőlegény- korú fiatalember. A lányok és a fiúk ará­nya a szovjet népességen belül hamarosan erőteljesen megváltozik. Fordul a kocka: lényegesen több házasodni- vágyó fiatalem­ber lesz, mint eladókorú lány. Minden 1960-ban született száz fiú például csupán nyolcvanhét 1963-ban világra jött leány kö­zött találhatja meg szíve választottját. Az 1963-ban született minden száz fiatalember­nek pedig már csak nyolcvanöt 1968-os lány jnt. A három év különbség azért sze repel a statisztikában, mert a szovjet fér­jek átlagosan három évvel idősebbek fe­leségüknél. Néhány év múlva viszonylag nehezebb lesz tehát megnősülni a szovjet fiatalembe­reknek, míg a hölgyek könnyebben talál nak majd partnert. Mindez az érettebb nők életére is kihat. Annak valószínűsége u- gyanis, hogy az elvált asszonyok másod­szor is férjhez mehetnek, megnőtt: egysze­rűbb lesz vőlegényt találni, mint menyasz- szonyt. A hatvanas években született viszonylag kevés szovjet lány élete minden bizonnyal könnyebben indul majd, mint nővéreiké va­lamikor korábban. Űk lesznek azok, akik férjet választhatnak ... Érni Péter HA AMERIKÁBAN A FŐNŐK KIMONDJA: „ELBOCSÁTOM!“ Az U. S. News and World Report több milliós példányszámú amerikai hírmagazin az úgynevezett „amerikai életmód“ lelkes propagálásáról ismert szerte a világon. De az utóbbi időben ez a lap sem térhet ki az USA lég'agyobb nemcsak gazdasági, de társadalmi problémája elől: és ez a munkanél­küliség. A cikkben az olvasó bizonyára észreveszi majd, még palástolni sem prubálják azt a nézetet, hogy az embert csak áruba bocsátott munkaerőnek tekintik. Az Egyesült Államokban Idén is millió­kat bocsátanak el állásukból, s nagyon kevesen lesznek felkészülve arra, hogy megbirkózzanak az őket ért csapás trau- matikus következményeivel. John C. Crystal író véleménye szerint a dolgozónak nem szabad halálos csapás­ként fogadnia az elbocsátást, kellő előre­látással még a saját Javára is változtathat- jEy ha megtanulja, hogyan értékesítse te­hetségét. Ez irányú tanácsait Crystal elő­adásokban, munkahelyi szemináriumokon ismerteti. — Melyek a leggyakoribb okok, amiért a dolgozókat elbocsátják? — Az okok, amelyekkel a munkáltatók az elbocsátásokét indokolják és a tényle­ges okok nem szükségszerűen azonosak. A leggyakrabban ezekkel az Indokokkal tá­masztják alá a munkáltatók az elbocsátá­sokat: Nem Jól látja el e munkáját. Vagy: Az ön munkája nem felel meg az általunk szabott Igényeknek. Nagyon gyakran egy­szerűen arról van szó, hogy a munkálta­tó és a dolgozó szembekerül egymással. Gyakori eset az Is, hogy a rossz Üzletme­net vagy az üzem technikai fejlesztése tesz feleslegessé munkaerőket. — Sokszor előfordul, hogy egy új veze­tő elbocsát régi dolgozókat, hogy magával hozhassa saját embereit? — Igen, rendkívül gyakori eset. — Évente hányán változtatnak munkahe­lyet ez Egyesült Államokban? — A kórmánystatisztikák alapján körül­belül ennyit mondhatok: a munkaerő kö­rülbelül 100 millió fő. Tegyük fel, hogy a munkanélküliség egy adott évben átla­gosan 6 százalékos, s a munkanélküliség tipikus időtartama körülbelül száz nap. H:: a foglalkoztatottságban a változások, mint­egy 8 millió dolgozót érintenek negyedé­venként — egyesek visszamennek dolgozni, mások távoznak munkahelyükről —, egy 12 hónapos Időszakban talán 24 millió dol­gozó éli át a munkanélküliség állapotát. — Mit 'tehet a dolgozó, ha váratlanul el­bocsátják? — Engedje meg, hogy mindenekelőtt rá mutassak: kicsit elkésett az a dolgozó, aki csak akkor kezd el töprengeni a prob­lémán, amikor már elbocsátották. Nagyon soktn önelégültségünkben nem veszünk tu­domást arról, hogy a kialakuló helyzet ben szükségszerűen előbb vagy utóbb új munkahely után kell néznünk. Tipikusan ilyen helyzetben vannak a mérnökök és az építőipar dolgozói. A magam részéről sok száz embert ismerek, akik olyan progra­mokon dolgoznak, amelyekről tudják, egy bizonyos Időpontban elkészülnek. Mégsem készülnek fel időben arra az Időszakra, amikor foglalkoztatottságuk szükségszerű­en véget ér. H& a dolgozó szakszervezeti tag, a szerződésben számára kedvező elő­írások szerepelnek. De a legtöbb vezető ál­lásban dolgozó vagy fehérgalléros alkal­mazott esetében nem sokat lehet tenni, még akkor sem, ha az elbocsátás igazság­talannak tűnik, kivéve a vitathatatlan tör­vénysértést. — Az állás elvesztése a legtöbb ember számára traumatikus élmény ... — Nemcsak traumatikus, hanem pusztító erejű Is. Kulturális rendszerünk nem ké­szít fel bennünket erre a helyzetre. Ma­gunkra maradunk. S ha valakiben nincs elegendő önbizalom, tönkremehet az elbo­csátás okozta megpróbáltatásban. Korunk egyik el nem mondott története, hogyan vesztik el teljesen a talajt a lábuk alól az elbocsátott dolgozók. A vezető állásúaknál a válási arány 75 százalékos. Az állásukat elvesztett vezetők nagyon gyakran az alko­holban, & kábítószerekben keresnek mene­déket, gyakoriak körükben a pszichoszo­matikus betegségek. Sokan követnek el ön­gyilkosságot. Ismerek vezető állású dolgo­zókat, akik képtelenek voltak közölni fe­leségükkel, hogy elbocsátották őket. Reg­gelente felkelnek, elmennek „dolgozni“, mindent a megszokott módon. De kit tud­nak becsapni? Az igazság kiderül a hó­nap elején, Emikor nem visznek haza fize­tést. — Az állás elvesztése kevésbé megrázó esemény azokban a családokban, ahol mindkét házasfél dolgozik? — Majdnem azonos a helyzet ilyen ese­tekben is, mert a legtöbben közülünk a keresetünkhöz szabjuk életvitelünket. Persze bizonyos biztonságot mégiscsak jelent, hs- legalább az egyik fél tovább dolgozhat. De mindenképpen csökkenteni kell a családi költségvetést. — Mit ért ön azon, hogy a munkanél­küli „nem hagyományos“ módon keressen magának új munkát? — A munkanélküli tekintse magát vál­lalkozónak, aki a piacon értékesíteni akar­ja áruját: a tehetségét. Az esetleges jövő­beni főnökkel közölni kell, hogy milyen előnyökkel járna számára, ha alkalmazná őt. Ha esetleg meg tudná mondani, ho­gyan segíthet a profit bizonyos mérvű nö­velésében, s pontosan mennyibe kerülne, hogy ehhez igénybe vegye az 6 szolgálatait: jószerivel már meg is kapná az állást. Sok különóra, súlyos helyzet A BÉCSI DIE PRESSE ClMÜ LAP NEMRÉGEN ÉRDEKES ELEMZÉST KÖZÖLT AZ OSZTRÁK KÖ­ZÉPISKOLÁKBAN TAPASZTALHATÓ HIÁNYOSSÁ­GOKRÓL, ÉS AZOK HASZONÉLVEZŐIRŐL. AZ ALÁBBIAKBAN A CIKK SZÖVEGE. Ausztriában csupán az általános és középiskolások szülei naponta egymillió schillinget adnak ki a külön­órákra. Ezt derítette ki az vizsgálat, amelyet két bécsi kutató végzett 2600 diák megkérdezésével. Mindez öt év­vel ezelőtt történt. A jelek szerint azóta a helyzet to­vább romlott. Mindazonáltal semmiféle megbízható adat nincs arról, hogy pontosan hány gyermek is bővíti ismereteit külön­órákon. A helyzetet jól ismerők azonban úgy vélik, hogy a diákok 25—70 százaléka él ezzel a lehetőséggel. A Die Presse saját vizsgálatot végzett három, bécsi középiskola 24 osztályában, s az adatok figyelmeztetőek: minden osztályban több mint 30 százalék a tanulók aránya, akik rendszeresen különórákat vesznek. Az érettségi előtt állóknál egyszerűen katasztrofális a helyzet: egyetlen olyan diák sem akadt, aki meg tudott volna lenni külön­órák nélkül! Még súlyosabb a helyzet, ha azt vesszük: mennyit ad­nak ki a szülök. Az általunk megvizsgált osztályokban a 6—7—8-osok között egyetlen olyat sem találtunk, aki­nek a szülei ne lettek volna hajlandók 2—300 schillin- get fizetni egyetlen különóráért. A tapasztalatok szerint azokban a hónapokban, amikor különösen szőrit a cipő — tehát április-május-júniusban — a tanárok diákon­ként és havonta 5000 schillinget is megkeresnek. Rudolf Lounek professzor, a magántanárok szakszer­vezetének elnöke a saját, valamint a több mint 270 nyug­díjas magántanár nevében erőteljesen visszautasítja az ezzel kapcsolatos rágalmakat. „Tulajdonképpen a szo­ciális kérdésekkel foglalkozó minisztérium hatásköréhez tartozik — vallja. Mi soha nem kérünk 130 schilling- nél többet óránként — hangsúlyozza, de a beszélgetés során kiderül, hogy azért tud olyan esetekről, amikor nem éppen jogszerűen jártak el. Vannak olyan diákok, akik egyszerűen beiratkoznak az egyetemre, kiválaszt­ják a legdivatosabb szakokat, aztán különórák adásából tartják el magukat. Ilyen esetben természetesen nem le­het minőségről beszélni, s az ár is a magasba kúszhat. A hallgatónak saját magának kell eldöntenie, mit tud, s ez alapján mit követelhet tanítványától!“ Fred Sinowatz oktatási miniszter valamikor arról be­szélt, hogy a különórákat fölöslegessé kell tenni. Nos, ez most igen távoli célnak tűnik. Annál is inkább, mert az általa életre hívott szakkörszerű továbbképzés az iskolákon belül meglehetősen akadozik. Jóllehet az el­múlt tanévben a diákok egyötöde (36 0QO) látogatta a szakköröket — a matematika vezet az angol és a latin előtt —, mind a tanulók, mind a szülők kételkednek ezek hatásosságában. „A különórán nagyobb intenzitás­ra van szükség“ — mondja a 17 éves Angela Szivaz, az egyik bécsi iskola osztálytitkára, s arról is meg van győződve, hogy a szakkörök jó részében a diákok csak % ellazsálják a délutánokat. Éppen ezért a szakkörös ta­nulók között is egyre több a lógós, pedig szó sincs arról, hogy kötelező lenne részt venni a foglalkozásokon. A szülők meg vannak győződve arról, hogy a gyerekek szakköröket látogatnak — aztán csak a bizonyítványosz­táskor következnek a kellemetlenebb meglepetések. Felmerült azonban az a gyanú is, hogy a szakköröket a tanárok is megpróbálják saját hasznukra fordítani, fgy például kiderült, hogy az egyik bentlakásos iskolában a szakköröket 14 éves diákok vezették — tanáraik he­lyett. Az iskola ily módon megtakarította az állam által a szakkörök támogatására nyújtott nem éppen jelen­téktelen összeget — ráadásul a pedagógusoknak sem kellett fáradozniuk. — fisig 5 Az emberiség javara A Varsói Szerződés tagállam mai parlamenti képviselőineik konzultatív találkozója zajlott le az elmúlt héten Prágában. A prágai találkozó résztvevőit fogadta Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársa-! Ságunk elnöke is. Husák elv­társ beszédében hangsúlyozta, hogy hasonlóan, mint ikét évvel ezelőtt Lemingrádban, ez a ta­nácskozás is fontos tényezője a szocialista országok egysége és együttműködése megszilár­dításának és elmélyítésének. A tanácskozásra olyan idő­pontban került sor, amikor a világ közvéleménye élénk ér­deklődéssel fivyeli, miképp re­agálnak majd a nyugati hatal­mak Brezsnyev elvtárs Berlin­ben elhangzott javaslataira. Ez a beszéd szerte a világon a jó­zan gondolkodású emberek kö­zött nagyon kedvező visszhang­ra talált. Brezsnyev elvtárs most is olyan kiváló államfér­fiként beszélt, aki tudatában van országa népének életéért, sőt az egész emberiség jelené­ért és jövőjéért való felelőssé­gének. Amint azt Gustáv Hú­súk elvtárs üzenetéből is kitű­nik, Csehszlovákia népe az é- gész világ haladó közvélemé­nyével együtt örömmel fogadta és teljes mértékben támogatja az előterjesztett szovjet javas­latokat, melyek célja az, hogy megakadályozzák az európai fegyverzetek új nukleáris esz­közökkel való bővítését, és hogy megállapodjanak e fegy­verzetek számának csökkenté­sében. Örömmel fogadjuk — ír­ja Husák elvtérs üzenetében — a szovjet kormánynak azt a készségét, hogy csökkenti a Szovjetunió nyugati részén el­helyezett középhatótávolságú nukleáris fegyvereinek a szá­mát abban az esetben, ha Nyu- gat-Európában nem helyeznek el középhatőtávolságú atom­fegyvereket. Ugyancsak fontos lépés a katonai feszültség eny­hítése és az európai országok kölcsönös bizalma megszilár­dítása útján a szovjet kormány­nak az a döntése, hogy egyol­dalúan csökkenti a Német De­mokratikus Köztársaságban ál­lomásozó csapatainak létszámát s az ott elhelyezett fegyverzet állományát. Ezek a javaslatok ismét meggyőzően bizonyítják azt, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország őszin­tén törekszik a békének és a világ békés életének biztosítá­sára. • A napilapokból olvasóink bi­zonyára ismerik a CSKP KB El­nöksége és a szövetségi kor­mány nyilatkozatát Leonyid Brezsnyev berlini beszédével kapcsolatban. Ebben Csehszlo­vákia egész népe nevében is­mételten nagyra értékelte az SZKP és a Szovjetunió követke­zetes békepolitikáját. Ezzel a nyilatkozattal kap­csolatban hangsúlyozni kell, hogy a csehszlovák diplomácia is mindent megtesz az enyhülés további előrehaladásáért. Az ENSZ-közgyülás 34. ülésszaka foglalkozik majd azzal a cseh­szlovák javaslattal, amely szor­galmazza, hogy fogadják el a leszerelési célok elérése végett kifejtett nemzetközi együttmű­ködésről szóló nyilatkozatot. Éppúgy, mint a többi szövetsé­ges országot, Csehszlovákiát is diplomáciai aktivitásának foko­zása jellemzi. Az elmúlt idő­szakban diplomáciánkat nsm kevés pozitív eredmény elérése jellemezte. Ezért hangsúlyoz­hatta a prágai találkozón Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés el­nöke, hogy Csehszlovákia leg­felsőbb képviselő testületének tagjait büszkeséggel tölti el az, hogy országunk szilárdan küzd a békéért, a haladásért és a demokrá iáért a front helyes oldalán, a Szovjetunióval és a többi szocialista szövetségessa* vállvetve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom