Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-23 / 43. szám

4

„Rock-zene koncertek közönsége kizárólag a fiatalokból, tinédzserkorúakból tevődik össze. Se szülők, se pedagógusok nincsenek jelen, akik figyelmeztetnének, ellenőriznének, esetleg rendre utasítanának. Lehet lazítani a viselkedésen, én, a tinédzser oldom az önkontrólt, s elengedem magam. Persze a fiatalok között azért van kölcsönös ellenőrzés, élesen figyelik, hogy a szomszédjuk alkalmazkodik-e azokhoz az értékekhez, normákhoz, amelyeket ők is elismernek és amelyek tiszteletben tartását egymástól elvárják. A srácok fönn a pódiumon isteniek, a ruhájuk, mozgásuk eszményi, ordít a zene, forró a ritmus, átjárja az idegeket, felkavarja az érzelmeket, lángra gyújtja az agyvelőt — hát nem kell felüvölteni? Nem. Biztos vagyok benne, hogy egy fiatal sem üvöltene, ha az e- gyüttes csak neki lépne fel, egy magánkoncerten meg sem merne moccanni az ülőhelyén. Hogy őszinték-e a zenészek? A szöveg tartalma másodlagos, legyen a zene nagyon hangos, hogy felkorbácsolja az Idegeket, ez a fontos. És nem az, hogy ki is Révész Sanyika, mit csinál vagy mit nem csinál, ha nincs pódiumon. Tudott-e jó fiú lenni, tudott-e valamit azonkívül, hogy most ott fönn énekel?

Kedves fiatalok, amikor még Sanyika 8 Generálban énekelt, együttesükkel nyolc napig jártam Lengyelországot mint tolmács Nem akarom közzétenni észrevételeimet ez nem tartozik ide. Az azonban biztos hogy Sanyika viselkedése messze állt egy példaképtől.

Remélem, hogy a Piramis-rajongók kijózanodtak, miután elolvasták a Som Lajossal készített Interjút. Engem meghökkentett az együttes vezetőjének arrogáns elbizakodottsága. Senki sem várja el egy beat- -zenésztől, hogy zseni legyen, de az ő gondolkodásmódja kirívóan ' sivár. Ködösen és demagóg módon állandóan csak az őszinteségre hivatkozik, más mondanivalója nagyon nincs is. Mert csakis nagyfokú korlátoltságból fakadhat az az összehasonlítás a művészeti ág többi képviselőivel, a- melyből Som könnyelműen, győztesen kerül ki: miszerint a Piramis azért sikeresebb náluk, mert őszinte zenét csinál. E szébe sem jut, hogy olyan műfajt művel, amelynek befogadása a közönségtől a legkisebb értelmi érettséget igényli?

Mária Trepáková" „A Piramis rohamosan, naqyon rövid idő alatt nőtt nagy Piramissá, És ez nem véletlen. Hiáha mond bárki bármit. Nem rabolnak el más együttesektől számokat, sem • szöveget, sem zenét. Amit müveinek, az e- redett. Révész úgy adja elő a számokat, hogy az szinte utánozhatatlan. Koncertjeiken nemcsak a lányok, de a fiúk ts ilvöl- fenek. Enélkül a jellépésük már el sem képzelhető. Nem véletlen, hogy az utcán lépten-nyomon olyan fiúkkal találkozunk, akik öltözékükkel vagy viselkedésükkel a Piramis-tagokat utánozzák.

Egy rajongó“

„Véleményem szerint az Ifjúsági Magazinban megjelent „Kell-e nekünk Piramis- -brigád“ című cikk sokkal őszintébb, eredetibb hangnemben íródott, mint az 0] Ifjúságban megjelent.

Az utóbbiban szerintem felesleges a gúnyos hangnem, a riporternek igazán nincs rá oka, hogy ie-Sanyikázza Révészt, lepe- nészvirágozza a körülötte forgolódó lányokat. Ha a Piramis helyében lennék, a cikk elolvasása után egy árva plakátot sem adnék az Űj Ifjúságnak.

Nem állítom, hogy az üvöltés megold valamit a fiatalok problémáiból. Nem hiszem, hogy azért üvöltünk, mert a szülők állandóan harácsolnak, vagy hogy csak a- nyagilag foglalkoznak velünk. Egyszerűen azért üvöltünk, mert a színpadon olyan hangulat uralkodik, hogy üvöltésre késztet bennünket, vagy mert a mellettem lévő Is üvölt. Aránylag kevés azoknak a száma, a- kik „szívből“ iivöltenek, mert magával ragadta őket a zene, az előadásmód.

Egy III. B-s lány" „Idézünk Zolczer János riportjából: Révész koszos fehér vászon ruhában befut... Som Lajos is levetette tiszta farmerjét, kopott bőrnadrágba bújt és egy elnyűtt földig érő kabátot öltött meztelen testére ...“

Mivel mi is részt vettünk az együttes koncertjén (Nitra — Galanta — Komárnoj, *s úgyszólván testközelben voltunk Révész Sanyival, tanúsíthatjuk, hogy először: a vá szonnadrág nem volt koszos; másodszor: Som Lajos bőrnadrágja sem lehetett kopott, mert ki látott már egy kikopott bőrnadrágot. A kabátja sem volt földigérő és szerintünk a riporter is örülhetne, ha ilyen öltözékben jelenhetne meg.

Hat aláírás:

D. M. pri SPTS Dun. Streda"

„Azzal, hogy a fiatalok a koncerteken kiordibálják magukat, azzal még senkinek semmilyen gondja, baja nem oldódik meg. Helyes, hogy a fiatalok látják a hibákat, de ezt nem ordítással és, üvöltéssel kell a másik tudtára adni, hanem a családokban, iskolákban, munkahelyeken kellene megoK dást keresni rájuk. Ha kell, akkor akár Piramis-brigádokban is.

Borsányt László

Folytatjuk a vitaindítónak szánt riportunkra beérkezett válaszok, vélemények, hozzászólások érdekesebb részleteinek közlését.

,fikt úgy érzi, hogy a Piramis nem az ő szája íze szerint játszik, ne menjen a koncertjeire. Tudhatja előre, hogy ott mindenki őrjöng, tolong, hogy közelebbről láthassa azt, amit már szinte betéve tud és látott, hogy fülébe ordítson az elcsépelt sláger.

Az a lány, akt a koncerten elveszítette a cipőjét, bizonyára további pár cipőjét is odaadná a Piramis következő koncertjéért. Kell a Piramis, ez így igaz. S a kritika a- kármit ts mond róluk, akkor is megörülünk Sanyikáért, mozgásáért, hangjáért.

Edit“

„A Piramis-koncert után nagyon megváltoztam, tény, hogy már nem bolondulok annyira értük. Még három héttel ezelőtt, ha anyu azt mondja, hogy elmehetek a 23-1 Piramis-koncertre az ifi-parkba, nem is tudom, mit adtam volna érte. Most mindenesetre nem sokat .adnék. A cikk, amely az Gj Ifjúságban megjelent, nagyon tetszett. Volt mondanivalója, s ami a fő, érthető volt. Olvastam az Ifjúsági Magazinban a Piramis-brigád sorozatot, de hatvan százalékát nem értem, amit meg értek, nem tetszik. Pedig nem vagyok sem hülye, sem gyenge felfogású.

Mónika"

„Nekem tetszett az Oj Ifjúságban megjelent cikk, mert úgy érzem, hogy a szerző nem a Piramis-jelenség ellenségeként írta azt, hanem csupán arról írt, ami van.

A Piramis megérdemelten népszerű, ez tény. A rock-zenének természetes velejárója az őrjöngés, az eksztázis — nem a Pira mis-rajongók találták fel. Azon sem csodálkozom, hogy Magyarországon a Piramisról neveznek el őrsöket, brigádokat. Szerintem nem a mai világban él az a fiatal, akit egy Piramis-szám nem ragad meg, aki nem érzi, hogy neki és róla szól a dal. Nagyon szeretem a zenét, sokat járok Budapestre, minden elérhető koncerten ott vagyok. Tudom, milyen érzés részt venni egy Piramis, P. Mobil, Dinamit, Korai vagy Hobo Blues Band koncerten, és ez az érzés semmihez sem hasonlítható, ez kell, ezért nem sajnálom a pénzt, fáradságot, lemondást. Es ezeket ■ a koncerteket nem lehet ülve hallgatni, tombolni kell, együtt énekelni, kezünket nyújtani, hagyni, hogy a zene hatalmába kerítsen. Jó együtt lenni a többiekkel, akik ugyanazt érzik, amit én, és ilyenkor a boldogságtól és a fájdalomtól egyaránt üvölteni kell, mert ezt másképp nem lehet elviselni. A rock-zenét soha nem fogja legyőzni a diszkózene, ami csillogásával próbálja elhitetni, hogy minden szép és jó. Persze a rock sem fogja megváltani a világot, de nem is akarja. Rock csak

van, mert kell, hogy legyen, és kell, mert van.

Jelige: Blue Jeans“

„A Piramis problémáinkról, örömeinkről énekel. Az igaz, de ezeket az érzéseket nem élik át az együttes tagjai. Csak arról írnál;, énekelnek, amit látnak. Meri nagyon nagy különbség van egy Piramis-rajongó és az együttes tagja között. Valamennyi koncert csupán újabb pénzszerzési lehetőség, mert nincs az az emberi nyomorúság, a- miből ne származnék haszon másoknak. Az üvöltésről csupán annyit, mint a tenger, úgy az ember is kitombolja magát, utána megnyugszik, és minden megy a maga rendjén.

Amikor ezeket a sorokat írom, stílusosan a Piramis harmadik albumának számai ü- völtenek a lemezjátszóról.

Bajkai Ferenc“

„Tulajdonképpen mi is a Piramis? Valami különleges tünemény, hogy mindenütt róluk beszélnek? Talán ártanak azzal, hogy foglalkoznak az ifjúság problémáival? Elítélem azokat, akik Piramis-rajongóknak nevezik magukat csak azért, mert Alex az ideáljuk, „ök az angyalai“ Hát nem röhej?l Az ilyenek bebeszélik maguknak, hogy i- genis a Piramis a jó, de lefogadnám, hogy közülük csak néhányon gondolkoztak el a dalok szövegén, mondanivalóján. Elmennek a koncertre, és bármit is megtennének a- zért, hogy Révész legalább egyszer rájuk nézzen.

Jelige: Én“

„Miért kell üvölteni? Hiszen egymás ü- völtésétől már lassan nem is lehet érteni, hogy mit énekel Révész Sanyi. Felgyülemlett energia? Nevetséges. Miért éppen ü- völtésre kell használni?! Problémák? Talán a Piramis megoldja azokat a problémákat amelyekkel a fiatalok nem fordulnak a szüleikhez vagy pedagógusaikhoz? Ámítás az egészl A szerkesztőség is ahelyett, hogy egy szép könyvet adna a vita hozzászólói nak, Piramis-plakáttal ösztönzi őket.

Horváth Gabriella"

„Szeretem a Piramist, és még jobban szeretném őket, ha nem túloznák el fellépéseiket. A megjelenésük, az öltözködésük és nem utolsósorban az, amit a koncerteken müveinek, az borzasztó. Es az az ember, aki úgy élvezi zenéjüket, hogy ordít, az egyszerűen hülyeI

Zálogosdi

Egész nap a fővárosban, Bratislavában, lő- tok-futok, bevásárolok, ügyes-bajos dolgaimat intézem. Délben az ebédről Is megfeledkezem. csak akkor torpanok meg, amikor a Mihály-kapu utcai Perllíka talponálló mellett elhaladva frissen sült lángos illata csapja meg az orrom. Már-már elfog a kísértés, hogy az ebédet egy ropogós léngos- sal intézzem el, de aztán inkább a talponálló mellett döntök; mégiscsak többet ér egy jó rántott szelet majonézes krumpllsalá- tával.

A pultnál kifizetem az ételt, és evőeszköz után nézelődöm. Villa van akármennyi, de kést egyet sem látok. Hopp, megvan! De miért kell a késeket ilyen mély, keskeny dobozfélébe rakni? Már nyálok a dobozba, amikor az elárusitónő rám szól: „Azok piszkos kések!“ Még mond valamit, de a nagy hangzavarban nem értem. Nem is keli. Amit valószínűleg közölni akart velem, egy tábla is hirdeti: „Kések csak 5,— K6s előlegért kaphatók.“ Hát, sajnos, ennyi pénzem mér nincs. A nagy bevásárlás után, éppen csak a tányéromon mosolygó rántott szeletre futotta a pénzemből. Van ugyan még 1 koronám, de az villamosra kell, s különben sem hiszem, hogy az én két szép szememért valaki hajlandó lenne holmi árkedvezményre. Hja, hiaba, az előírások! Nincs mese, azokat be kell tartani. Az ám) Jó lenne ntá- nanézni, létezik-e egyáltalán olyan előírás, amely engedélyezi vagy egyenesen előírja az ilyen zálogosdit. Kedvem lenne megkérdezni az üzletvezetőtől. Addigra azonban kihűlne az étel, no meg, vallják be, nem szívesen kellemetlenkedik az ember olyan helyen, ahol már csaknem törzsvendégnek számít. Miközben villával és jobb híján kanállal marcangolom a húst, (elég nehéz mutatvány, ahogy azt egy rakoncátlan hásdarab okozta folt is mutatja a kabátomon), azon gondolkodom, miért épp a kés olyan értékes, miért nem a kanál vagy a villa? Lopnának az emberek? De csak kést lopnak?“ Különc csodabogarak lennének polgártársaim, akik 1 a kés mellé nem igényelnek kanalat, villát Is? Vagy a kések lennének olyan drága, egyedi darabok? Nézegetem őket, de semmi különlegeset nem tndok rajtuk felfedezni, olcsó, tömpe-tompa késecskék, már amilyeneket Ilyen talponállókban használnak. Valahogy nem ízlik már az étel. Vagy inkább nem is érzem az ízét; figyelem magamat, nem ágaskodik-e bennem is valami eddig rejtve lappangó késlopásl hajlam. Mivel, ha jobban meggondolom, ez a tábla azt jelzi, hogy a talponálló személyzete minden egyes belépőben potencionális késtolvajt lát. Szerencse, hogy nem tettek ki német, angol, esetleg eszperantó nyelven is ilyen táblácskát, talán udvariasságból, talán nyelv-nem- tudásbúl, esetleg azért, mert a késiapás honi sajátosság. Ok tudják, hisz nem egy külföldi turista fordul meg Itt, a város szívében, egyik legforgalmasabb utcánkon, ahol történelmi nevezetesség, látnivaló is akad bőven, és nem minden külföldi ragaszkodik a Devin- vagy a Carlton szálló étterméhez.

Hm, a Calton! Egyik ismerősöm elbeszéléséből kiderült, hogy ott Is érték a kés, és általában az evőeszköz. No, nem az étteremben. Az ott lakó vendégtől féltik, akik a szobájukban szeretnék elfogyasztani a megrendelt reggelit, vacsorát, amit pedig a szállodai szabályzat engedélyez, sőt egyenesen ajánl a kedves vendégnek.

Nem mondom, eltűnhet dónként egy-egy villa, kés. A hotel természetéből következik, hogy mindenféle ember megfordul benne, tehát olykor-olykor felelőtlen elemek Is, Ezzel a rizikóval azonban a vendéglátóiparban számolni kell. s helytelen lenne minden vendéget egy kalap alá venni. Pedig sokan esnek ebbe a hibába. Ismerősöm is, aki a Carlton recepcióján dolgozott, hiába kérlelte konyhai és felszolgáló kollégáit: a vendég fent, a szobáján szeretné elfogyasztani a vacsoráját. „Már megmondtuk, hogy nem viszünk tel a szobára ételt, mert mindig eltűnik az evőeszköz! — hangzott a válasz. De ez nem akárki — érvelt ismerősöm —, ez egy világhírű zongoraművész, olyan ember, akit Amerikában és japánban Is ismernek, csodálnak, akinek aligha van szüksége az itteni késekre, villákra. A kollégákat a világhír sem győzte meg. ..Azért még nyugodtan lejöhet étkezni, nem esik le a korona a tejéről.“ A másik ellenérv sem hatott, hogy a zongoraművész fáradt és beteg, évek óta egy csővel a torkában beszél és eszik, bizonyára ezért nem óhajt az étteremben vacsorázni. Nem maradt más hátra, minthogy ismerősöm, aki nagy zenerajongó, esténként felcsapott pincérnek és sajátkezű- lég szolgálta fel Anda Gézának szobáján a vacsorát. Távozása előtt a művész még megállt a recepción. Bizonyára nem tudta mire vélni, miért áll a pult mögött a „pincér“, mindenesetre meg leheteti vele elégedve, mivel a szálloda történetében példátlanul vagy borravalót nyújtott át neki. Meghökkent szabadkozására kedvesen rámosulygntt: Elutazom, ki tudja, mikor jövök még ide, nem tudom elkölteni ezt a pénzt. Önnek adom. mert olyan kedves volt hozzám.“ Nagyon suk pénz volt. Legalább két teljes evőeszközkészletet lehetett volna rajta venni.

9

—nk—

t.

J. P. Rim. Sobota“.