Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-10 / 28. szám
Eltöző. A polcokon szőke, llbarna parókák, kalapok, < “fátylak. A zsúfolt szekrényben jelmezek és egy nagy halom cipő. Az asztalon púder, szemfesték, ajakfény. gyűrűk, láncok, karperecek, félig szívott cigaretták, üres kávéscsé szék. Sunyovszky Szilvia, a buda pesti Madách Színház tagja kedvesen mosolyog: — Próba vagy előadás után mindig úgy lest az öltöző, mint a csatatér, de ne zavartassa magát. Üljön csak a kanapéra. Vadas Kornélia ügyvédnő e- legáns szürke kosztüméről mindketten megfeledkezünk. Ar mikor észreveszem, hogy mire telepedtem, már késő. — Polgár András Kettős helyszín című darabjában viselem ezt a ruhát. Mielőtt elkezdtük volna próbálni a darabot, ha csak tehettem, tárgyalásokra jártam. Érdekelt, hogyan viselkedik egy ügyvédnő, milyen a magatartása, a lelkiállapota, és hogyan védi a vádlottat. A klasszikus szerepeknél persze nincs meg az a lehetőségem, hogy személyes talál kozások után formáljam meg a figurát, s ebben az esetben a szituáció is kötöttebb. De ha mai nőt kell életre keltenem, sosem vagyok rest utána járni, csakhogy a figura lélekraj- za a lehető legpontosabb legyen. Sunyovszky Szilvia először ösztöndíjasként került Buda pestre. Pályáját ugyanis a bra tislavai Színművészeti Főiskolán kezdte. Másodéves volt, a- mikor az első lépéseket tette a Hviezdoslav Színház színpadán. — látszottam a Cyranóban.a Salemi boszorkányokban. Igaz, egyik sem volt nagy szerep, de nekem ma sem ezen múlik. Akkor úgy éreztem, befogadtak a kollégák, de néhány héttel később véglegesen döntöttem: Budapesten folytatom a tanulmányaimat. Az egyik vizsgaelőadáson u- gyanis furcsa dolog történt velem. Arra lettem figyelmes, hogy a nézőtéren összesúgnak az emberek — és mosolyog nak. Nem értettem, mi lehet komikus egy drámai jelene ten. Az osztálytársaimtól tud tam meg, hogy néhány mon datot magyarul mondtam el a szövegemből. Pedig folyéko nyan beszéltem szlovákul. A harmadik évet Budapesten kezdte. Piros Ildikóval, Bodnár Erikával és Kern Andrással e gyütt 1970-ben kapta meg a diplomát. Kassán (Koäice) a Thália Színpadon kezdte az első évadját. — Szabó Rózsi, Csendes László, Gyurkovics Mihály és u többiek, Judom, ma is tiszta szívvel, becsülettel, odaadással és kitartással dolgoznak. A következő évben már a szíve húzta vissza Budapestre. Szőnyi G. Sándor, a tehetséges tévéfilmrendezö felesége lett és a Madách Színházzal kötött szerződést. — Aránylag keveset játszom férjem alkotásaiban, mert csak olyan szerepeket oszt rám, a melyek nekem is testre szabottnak tűnnek. Legutóbb a Párkák és a Néró felvételeihez hívott meg. Néhány hónappal ezelőtt a Fekete gyémántokban láthattuk. — Amikor elolvastam Jókai regényét, nyíltan megmondtam Várkonyi Zoltánnak, a film rendezőjének, hogy Evelyn nem az én típusom. A fókai-hösnő borzasztó naiv, ártatlan, szentimentális lélek. A forgatókönyvbeli nőalakra viszont i- gent mondtam. Várkonyi Eve- lynje ugyanis közelebb állt a mához. Fiatal és ráadásul szép színésznő. — Tudom, hiába ts bizonygatnám, hogy ezen a pályán a testi szépség nemcsak előny, hátrány is, úgysem hinné el senki. Pedig így van. Engem azzal lehet leginkább feldühíteni, ha egy bemutató után úgy gratulálnak, hogy „Szép voltár. Vagy ha a kritikus azt írja rólam, hogy dekoratív va gyök. Ez a legnagyobb támadási felületem. Szerintem a színpadon a nem éppen elő- ‘hyös külsejű színésznő is széppé válik, ha a szerep úgy kívánja. En különben sem értem, miért is tartanak szépnek. Az öregségtől most még nem fél. Az a típus, aki minél é- rettebb, annál foglalkoztatot- tabb színésznő. — Az idő nekem kedvez, ezért sem tud elkeseríteni a gondolat, hogy valamikor mamaszerepeket osztanak majd rám. Igaz, most még könnyű erről beszélnem .. . Délután két óra volt, amikor elbúcsúztam tőle. Utána bolt ba sietett, aztán haza, a kislányához. Este már francia ki rálylányként lépett színpadra Shakespeare Lóvá tett lova gok című játékában. Másnap A csősz feleségéből adott elő részleteket (szlovák nyelven!) a Csehszlovák Kultúra Házá ban. — Nem az a fontos, hogy milyen nyelven beszél az ember, csak ember legyen. A szú legnemesebb értelmében. G. Szabó László SUNYOVSZKY SZILVIA Evila [Sunyovszky Szilvia/ és Berend Iván IHuszti Péter) a Fekete gyémántokban [Markovics Ferenc felvétele) W* 1 A KERÍTÉS § Amikor L. Papi huszonnégy éves fiatalember a vádlottak padjára került, átkozta a sorsot, amely némely embernek szerencsét, neki viszont börtönt hoz ... Már háromszor ült a vádlottak padján, tehát most várja flastTO- mokkal teli arccal negyedszer a bírák ítéletét. Az ember azt hlhetné, hogy ő volt az áldozat, mert még a lábát is feltűnően húzza. De nem ő volt, hanem egy 30 éves, csinos, a 'egmodernebb szerelésben megjelent, fekete hajú, mosolygós asz- izony húzta a rövldebbet. . I Az este ott kezdődött, amikor Pepi figyelmét a város pereme vonta magára, ahol este tíz órakor már csak az megy az utcára, akinek muszáj, Ilyenkor már a kutyasétáltatók Is otthon vannak. Pepi végignézett az utcán, és látta, hogy egy törékeny fiatal nő igyekszik hazafelé, senki más nincs a láthatáron. A. következő este ismét elfoglalta leshélyét. A fiatal törékeny nő ismét ott Tépkedett magányosan az úton. Csend volt, még a kutyák sem ugattak. Harmadnap aztán odasompolygott az asszonyhoz: — Egy utunk van, kedves — mondta —, és Ilyen szép, holdvilágos estén nem kellemes egyedül bandukolni. Gondolom, maga Is így van vele. Egy Ilyen csinos asszony, és egyedül ... méghozzá ilyen késő este . .. — Nézze, ne szónokoljon, nem érdekeli Menjen csak nyugodtan a maga útján tovább,— mondta P. Éva határozottan. — Ne legyen má{ ilyen szívtelen! — tolakodott továbbra is az alkalmi gavallér, és hozzálátott, hógy csókkal tetézze szép szavait. Nem gondolt arra, hogy P. Éva nem azért tartja kezében a kulcscsomót, hogy a kaput kinyithassa, hanem azért, hogy a tolakodót jól fejbe kóllntsa vele. Raflnáltan először lerántotta a férfi sapkáiét, és amikor az megpróbálta a táskát kirántani a kezéből, jól kupán vágta. Hősünk jobbnak látta volna ellszkolnl, mikor azonban üres zsebére gondolt, megpróbálta a kulcsot elvenni Évától, de annak csizmába bújtatott kis lába alaposan bokán rúgta. Tetejébe Éva még egy autónak Is Integetni kezdett. A vezető már Jelzett Is. Erre Pepi meghátrált, miközben azon morfondírozott, hogy de cudar Is ez az élet, pedig akkor még nem Is sejtette, ml vár rá. Nekilódult, átugrott egy kerítést — azaz csak átugrotta volna, ha fent nem akad egy hegyes karón. Csak akkor szabadult, amikor a nadrágja kettészakadt, és Pepi fejjel előre bukott a túloldalra. Recsegés-ropogás hallatszott, amikor arccal valamibe belezuhant. Az volt az érzése, hogy egy befagyott tavat hasított fel a feje. Amikor felkászálódott, akkor látta, hogy egy kertben van és egy üvegházat sikerült szétvernie. Arcából patakzott a vér. Annyira megijedt, hogy azonnal a készültségre rohant, és azt állította, hogy Ismeretlen tettes támadta meg. • A nővér elnevette magát: — Fiatalember, ne meséljenl Magát kergették. Ugyanígy szakította el a férjem Is a nadrágját annak idején, mikor még a kerítésen át Járt hozzám ... Pepi ezután a rendőrség „oltalma“ alá került. Ártatlan, csodálkozó volt a tekintete. Egy évet kapott, és sosem bocsátja meg magának, hogy nem sortban Indult a vállalkozásra. -slVEüH AN1AL: a U PERC „Jani!" Nagy ll-nek sző!. „Jani, fe rúgd'!“ Másutt már mindig a pénteki edzésen eídőT, hogy ki rúgja a tizenegyest, „Mester, én most nem vagyok annyira játékban!“ A Mester visszafordul. Nem meri azt mondani, hogy: akkor is te rú« god! Jani visszaballag a mi térfelünkre. A Tribün újra felordít. „Goldil Verd be neki!“ 'Goídmayer lent ül a földön, a combját tapogatja^ „Goídmayer!“ A Mester újra a pálya felé fordul! ^Meghúzódtam’!“ Goldi kibiceg a pálya szélére, int Sanyigyürönak, hogy hozzon neki valamit. Odarohan Lévy doktor is. Az Állóhelyen óriási a röhögés. „Kérem, hajlandók elrúgni a tizenegyest vagy nem? Hol a csapatka« pitány?“ „Én vagyok!“ „Tessék! Ki rúgja a tizenegyesüket?“ Már mindenki elhelyezkedett a hatoson kívül. A kapus szétterpesztett lábakkal guggol a gólvonalon. Kinézek a kispad felé. A Mester int. „Te rúgod!“ Nem lenne szabad rúgnom. Nem bízott bennem .,. Csak harmadiknak jelölt Még nagyobb nevetés az Állóhely felől. Nem baj! Úgy beverem neki, hogy szétmegy a háló« A középhátvéd odarohan a kapushoz. Súg neki valamit. A bíró látvá* nyosan kiparancsolja. Odamegyek a labdához-. Felveszem, Megnézem, hogy ne a szelep fe« lőli oljlalába rúgjak. Leteszem egy centivel előrébb, mint ahova a játék« vezető tette. ' Nagy I. jön oda hozzám. „Vigyázz, mert a kapus el fog mozdulni, de ez a piszok nem fújja lel“ „Nem baj, sarokba rúgom.“ A jobb sarokba szoktam rúgni a tizenegyest jobb belsővel. Vajon tudja ezt rólam ez a kapus? Mindegy. Még egy pillantás hátra. Bige a kapuban a háló felé fordulva áll, A Tribünön is rengetegen hátat fordítanak a nézőtérnek. Aztán olyan csend lesz, mintha kilométerekre egyetlen élőlény se lenne a környé* ken. Elindulok. Jobbra fog vetődni. De akkor én hogy rúgjam jobbra? Rúghatom bal» ra is, de az nem olyan biztos... Miért vállaltam el? Én őrült? Olyan nagy dicsőség egy tizenegyest berúgni? Az természetes, hogy be kell rúgni. De ha kihagyom ... Mielőtt a labdához érne a lábam, a kapus eldől a jobb kapufa felé. Persze, hogy arra vetődik ... De a lába még nem mozdult el. Most már teljes felsőtestével jobb felé fordul. Balra kell rúgnom. Elmozdul jobbra, jól van. Már a lába se éri a talajt. Én még nem é- rintettem a labdát. Visszakaphatnám a lábamat,' hiszen elmozdult. Balra rúgom'1’ 44 Int a karjával: széthúzni a mezőnyt, Gordmayer és Kism'árton marad* janak kint a szélen. Goldmayert néha kézzel-lábbal akadályozzák, rácsimpaszkodnak. Le* rázza őket. Aztán lehetetlen lábtarlással belerúg a labdába. Bekotorja a sarokba. , De nem most. Most még semmi sem sikerült neki. Talán majd középről. De három-négy embert is ki kell cseleznie, hogy lövő helyzethez jusson. Ment ő már át öt emberen is. 40., perc „Goldi!“ — felordít a Tribün. „Goldinak labdát!“ Goldmayernek nem kell mindig labdát adni, ha akar, szerez ő ma« gának, Belekalamol a lábával minden csinbe, aztán csak azt venni észre, már ki is emelte onnan a labdát. Vekerdy tudott neki jó labdákat adni. De hol van már Vekerdy? A Tribünön a felesége mellett. „Nekem már mindegy. Én már úgyse leszek NB I«es! Tizenkét évig hajtottam,,. Akik az idén jöttek, könnyedén besétálnak a csapattal. Hát igazság ez?“ Bolond ez a Vekerdy! Éppen a futball körül akarja az igazságot ke* resni? Ennyit nem vett észre... Ebből is lesz egy vezetőségi! Goldmayer ellenállhatatlan. Annyian vannak már ott a tizenhatoson belül, hogy Goldinak néha ki kell cseleznie a saját emberünket is... Kikotorja a labdát a védők közül... Megiramodik. Már nem lehet lőni.., Vagy beviszi a labdát a lábak között a hálóig, vagy elakad miieden lövése. Dől körülötte a nép. Nem tudják szerelni Már csak két láb táncol előtte. Megkerüli a középhátvédet. Kirohan a kapus. Mellette is elhúz. A kapus rávetődik Goldi lábára. Megfogja! „Tizenegyes! Mi a tizenegyes, ha nem ez?" Goldi estében is eléri a labdát. Alányúl. Kapura íve!. Száll a labda a háló felé. Visszarohan a középhátvéd, Nem tud belefejelnl. Kézzel üti a kupu fölé..*“ V. fejezet 4L perc Goídmayer már az idén el akart menni. Állítólag van egy papírja a vezetőségtől, hogy ha most nem kerül be a csapat, ő odamegy ahová neki tetszik. Bárkinek kiadják. Bárkinek kiadni Goldmayert minden feltétel nélkül: Vajon ide hoztak már valakit, csak ügy? Nekünk adtak már ki valakit feltételek nélkül? „Nem így lesz az, kispofám!“ Guszti erről is tud mindent. „Mert mindeevifcőtökről felfektettünk egy fegyelmi lapot. Akiről meg*
