Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-10 / 28. szám
A KULTÚRA HEgyománybontőan kezdődött idén a már hagyományosnak számító gombaszögí országos kulturális ünnepély, amelyet huszonnegyedszer rendeztek meg a festői völgyben. A kulturális bemutatók sorozatát pénteken a Szenei (Senec) Magyar Tannyelvű Általános Iskola Ifjú Gárda színjátszó cső portja kezdte meg: a rozsnyóí városháza nagytermében Vad- nay Dezső A táncos csizma című mesejátékával lépett a közönség elé. Az Ifjú szenetek ezt a kitüntetést a Duna menti Tavasz fesztiválon elért győzelemmel érdemelték ki. A péntek esi író-olvasó találkozók is már szervesen az ünnepséghez tartoznak. Az Igazi (megszokott) „Gombaszög“ azonban szombaton és vasárnap zajlott le a szabadtéri színpadon. A szombati műsor négy, egymástól eltérő részből tevődött össze. Az első részben (KÖSZÖNTŐ) a legjobb gyermek- és felnőtttánc- csoportok léptek fel. Esztrád- szerű felépítésével nem tért el a már évek óta Ismert műso roktól. A műsor második részé ben a budapesti FONOGRAF együttes mutatkozott be. Talán fölösleges is megemlíteni, hogy erre a bemutatóra „zsúfolásig“ megtelt a gombaszögi völgy. A fiatalok érdeklődése a könnyű zene tránt közismert, kár, hogy ezt nem vették figyelembe e> rendezők Is a műsor összeállításától. A FONOGRAF után ugyanis a nézőtér jócskán kiürült és az utána kővetkező MATESZ művészeinek csak „félház“ előtt adatott meg bemutatkozniuk. A két műsor felcserélésével talán színházunkat is többen megtekintették volna. Ez megérte volna még akkor Is, ha »színpadi világítás Igénye későbbi ÜNNEPE időpontra tolja el a kezdést. Megérte volna már csak azért is, mert Mikszáth Kálmán Beszélő köntöse a MATESZ tolmácsolásában maradandó élményt adott azoknak, akik maradtak. A komáromiak (f.kiket idén az időjárás Is pártfogásába vett) Konrád József rendezésében bizonyították, hogy t- lyen nehéz körülmények között Is (színpadtechnikai hiányosságok, problematikus „be- hangosftás* és a nézőtér körüli „mellékzörejek“) képesek művészi élményt nyújtani a közönségnek. Nem túlozunk, ha azt móndjuk, hogy a Beszélő köntös az Idei gombzszögl rendezvény egyik legkiemelkedőbb produkciója volt. A késő szombat éjszakába nyúló műsort a Szőttes fellépése zárta be. Bár Quittner János hosszú lélegzetű tánckompozíclőja ellentétes véleményeket váltott ki, a világítástechnikát eredeti módon igénybe vevő alkotás, a koreográfus és az interpretálók elismerést érdemelnek, és elnyerték a (sajnos már kis számú) közönség tetszését. Ez a kompozíció behatóbb elemzést Is megérdemelne a- fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Szőttes eddigi művészi fejlődésének figyelembe vételével. Vasárnap délelőtt a négy vendégegyüttesé volt a színpad. A cottbusi (NDK) táncegyüttes, a budapesti Bartók Béla Tánc- együttes, a preéovl Karpatya- nyln Ukrán Népi Együttes és a SariSan együttes kedves színfoltja, volt az eseménysorozatnak. Délután következett az ünnepség fénypontja, a gálaműsor. Már megszokottá vált, hogy ennek a műsornak egy részét a Csehszlovák Televízió élőben közvetíti. Éppen azért, mert a műsornak ezzel széles körű publicitást biztosítanak, érthető a rendezőik igyekezete » legjobb/ produkcióra. Az idén először láttunk olyan részletet, amikor nem sablonos esztrádműsor került a képernyőre. Az együttesek párhuzamos, egyidejű szerepeltetése új utak keresését jelezte, és ez jő. Kár, hogy a műsor kezde- dete a szereplők felvonulásával és vérszegény (meg pontatlan) élőkép beiktatásával kezd már sematikussá válni. Itt is valami új gondolat kívánkozna. Bár a gálaműsor hagyományosan a legjobb hazai és vendégegyüttesek bemutatkozása, az ideiben (nyilván anyagi szempontoktól is vezérelve), mivel a zselfzi ONF-en nem volt verseny, t keleti országrész együttesei domináltak Szlovákia nyugati részét csak a Cselló Somorjáből (Samorínl és a diószegi (SládkoviCovo) 0] Hajtás képviselte. Bár az első még csak a szárnyát bontogatja, hiszen nemrégen alakult, a műsorban nem lehetett különbséget látni a két együttes között. Ez a somorjatak nagy Igyekezetéről ad tanúval lomást, no meg arról is, hogy a többszörösen díjnyertes Űj Hajtás az idén a megszokott nál halványabban szerepelt. összegezve csak annyit mond hatunk, hogy az idei gombaszögi ünnepség, bár hagyományos keretek között, de néhány érdekes, új mozzanattal lépett ki a jubileumi, XXV. évfolyam felé. Horváth Rezső Foto: PrandI Sándor Egy hónap - egy könyv Befejeződött a tanév, így nemigen lehet már írni róla. Nem téma. En viszont most sem tudok szabadulni néhány vele kapcsolatos gondolattól. Kapuzárás előtt ugyanis meglátogattuk a Duna utcai magyar iskola ötö-' I dik osztályát, hogy lássuk, milyen eredményeket értek el az Egy hónap — egy könyv címen meghirdetett olvasómozgálomban. Es ez az, ami írásra késztet: élvezet volt hallgatni a gyerekek beszámolóit. Polgár Tibor — 6 olvasott a legtöbbet az utolsó hónapban az osztályban — egy kis toronyra való könyvet sorakoztatott fel. Mások szerényebb mennyiségről számoltak be, de olvasott még az is, akinek a családjában hem éppen a könyv a legmegbecsültebb családi szerzemény. Vagyis a kis „tudósjelöltek' rengeteget olvasnak, és ha valaki kitalál egy értelmes és okos mozgalmat, versenyt a számukra, azt biztos, hogy Ok nyerik meg, de ez a mozgalom most nem elsősorban rájuk, hanem azokra gondolt, akiknek a szülei még nem fogták fel a könyv jelentőségét, de arra szívesen áldoznak pénzt, hogy az ő gyerekeik is pallérozódfa- nak. Azt hiszem, ebből a szempontból nagyon is lényeges lenne jobban odafigyelni arra, amit Koncsol László és felesége — aki egyébként az említett ötödik osztály osztályfőnöke — elkezdtek. Előttünk a két hónap, t- lyenkor arról is gondolkodunk, mit és hogyan csinálunk az elkövetkezőkben. Miközben pihenünk, olykor eszünkbe jut az előttünk álló tíz hónap, fő lenne, ha gondolatainkban, estleg értekezleteinken, szakmai megbeszéléseinken azt is fontolóra vennénk, hogyan Is lehetne ezt a mozgalmat országos méretűvé szélesíteni. Mert igaz ugyan, hogy sok mindent el lehet a felnőttekkel is érni, de legjobb már a gyermekekkel elkezdeni. Aki gyerekkorában megszereti a könyvet, rájön az olvasás ízére, az nemcsak olvasni fog, de értelmesebben, okosabban is fog élni. Rengeteg rá a példa. Kis és nagy nemzetek váltak így erősebbekké. Kodály Zoltán, miközben a legnagyszerűbb zenedarabokat írta, ar- rra is módot talált, hogy értő közönséget neveljen a zenének, mert már ö is felismerte és vallotta, hogy akt jókedvűen és örömmel énekel, az jobb kedvvel dolgozik, értelmesebben él. Es ugyanez áll a könyvre is. Márpedig szorgalmas és dolgos népünk anyagiakban egyre jobban gyarapodik, de ló lenne, ha az anyagiak mellett szellemiekben sem maradna el. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha valaki vagy valakik az utat mutatják. Az Egy hónap — egy könyv egyike lehet ezeknek az utaknak, de csak akkor, ha mindnyájan odafigyelünk, és magunk is teszünk érte, hogy az legyen. Németh István ■B33 sejtjük, hogy le akar lépni, feldátumozzuk a lapját, átadjuk a fegyelmi bizottságnak. Mindenkinek van a füle mögött valami. Mindenkire elő tudtunk valamit rángatni. Legfeljebb nem lesz igaz... De a kivizsgálás eltart két hétig ts. Sőt, Azalatt vége a kedvezményes átigazolásnak. Csak egy éves kivárással mehettek! De kinek kelletek ti úgy, hogy egy évig etetnek, Itatnak benneteket, Játék meg nuku!“ Ebben lehet valami, amit Guszti mond. Mert aki ellen fegyelmi eljárás folyik, az nem igazolható ... Ezek minden aljasságra képesek! Guszti többet tud az átigazolásokról, mint az Elnök sporttárs vagy akár az egész vezetőség. Ű száguldozik az új játékosok után ... De az átigazolást — valójában Dani bácsi sofőrje irányítja. Nála meg- szállottabb labdarúgásbolond nincs a földön. Az újságok sportrovatát tízszer-tizenötször átolvassa naponta, jegyzetel. Azoknál, akik a mezőny legjobbjai voltak, akik a gólokat rúgják az alsóbb osztályokban — kartont készít. Ha valakinek a neve után 'ott áll, hogy háromszor volt a me= zőny legjobbja, azután már Guszti repül is... Van, aki egy meccsen két-három gólt rög. Azonnal, Hogy el ne hap- polják előlünk .. Amíg Dani bácsi tárgyal, iszik vagy vadászatokra viteti magát, addig a sofőrjének olvasni kell! Volt már olyan Is, hogy egy harminchat éves játékos után négyszáz kilométert robogott Guszti. Az a manusz az NB Ill-ban négy gólt lőtt egy meccsen. Guszti annyi játékost szed össze, amennyit akar. „Beültetem a hintába. Megszédítem egy kicsit..." Azt mondta, hogy az átigazolásokról már írhatott volna egy könyvet. „Azt ti el sem hiszitek, kispofáim, hogy miket kell végigcsinálnia az embernek az átigazolások időszakában. A szövetségtől engedélyt kér az ember, hogy tárgyalhasson az Illetővel. De hát miért kell engedélyt kérni, ha még azt sem tudjuk, hogy jön-e a srác vagy sem? Ha megadják az engedélyt, akkor jelentkezik az ember a sportegyesttletüknéí. ők mit szólnak hozzá? Na, vajon mit? Esküszök, bogy nem volt normális, aki ezt így kitalálta. De arra is meg mernék esküdni, hogy az előírt szisztéma szerint játékost még em- bér nem igazolt ebben az országban. Hát most mondjátok meg ti. ,. ha valamelyikőtöket máshová akarnak igazolni... mi vagyunk az utolsók, akik megtudjuk ... Elmegy az ember abba a városba Körülszagol. Vendéglőben, fodrász» nál. Keresni kell egy olyan ürgét, aki ismeri az ipsét. Először azzal be» szélnt Hozzon össze az illetővel... Volt már olyan, hogy a srácot hivattam valakinek a lakására, aztán tízen jöttek el... Mi még olyan játékost nem igazoltunk, akinek ne adtunk volna lakást. Nálunk annyi lakás van, hogy az egész NB I. összesen nem tudna annyit adni, amennyit mi fogunk most szétdobálni. Ha megegyeztünk a hapsival, akkor már érdemes tárgyalási engedélyt kérni rá.” És mit mond a Szövetség? „Ma már nem tudunk engedélyt adni, csak holnapi“ „De hát ezért a kis vacak papírért várjak itt holnapig?“ „Értse meg a spnrttárs, hogy ma már nem lehet.“ „Az utcán aludjak vagy a kocsiban? Nem kaptam szállodát.” „Talán ha a kisasszonnyal beszélne! Azzal a platinaszőkével. És ha ő elő tudná keríteni a kulcsot.“ Uzsgyl, előbb le a Delicatesbe. Ennek Is egy Üveg Napóleon konyak, annak Is. „Van kulcs, nyomtatvány, pecsét.“ De ezzel még nincs elintézve minden... „Hahal Hogy képzel Ilyet a sporttárs? Minket lekeny erezni?. Még csak az hiányzik, hogy valaki meglássál“ „Fogadjunk, hogy volt annyi tárgyalási engedélyem az idén is, hogy az NB II. első öt helyezettjének összesen nem volt annyi!“ Gusztinak az orra is csodálatos... „Én odafentről előbb megtudom azt is, hogy melyikőtökre adtak ki tárgyalási engedélyt.“ Mert ott nemcsak tárgyalási engedélyt lehet szerezni, értesüléseket is. „Lehet, hogy Goldinak az idén csakugyan utána nyúl valaki." Goldi törülközik, odarohan Sanyigyúrőhoz, iszik egy korty vizet. Ki=> öblíti a száját, hátradől, és a vizet kiengedi a mellére. Hadd hűtsön. Nem tudta a bíró nem megadni. Annyira tizenegyes volt... A Tribün, az Állóhely zsibong. Aztán hangos kurjongatások: „Goldi beveri!“ „Jani, te rúgd!” „Mestér, Gáborral!“ „Nem rúgják be ezek a hülyék. Fogadjunk, hogy nem rúgják be!" Forgáts rúgja a legbiztosabban a tizenegyest. 0 most a kispadon ül. Hát mégiscsak meglesz.,. Vezetni fogunk egy-nullra. A bíró rendelkezik, hóna alá fogja a labdát. „Bíró sporttárs, nem tetszett látni? Előtte fellökött.“ A középhátvédjük magyarázkodik. „Az életben nem megy el így mellettem, ha fel nem lök." Még csak az hiányzik, hogy megdumálják a bírót. Az az új játékosuk is ott van. „De hát, bíró sporttársam, lehetett látni, hogy fellökött. Támaszkodott ... Alám feküdt.“ A bíró kimegy a partjelzőjéhez. Ez csakugyan akar valamit! De hát már megadta... Ha visszavonja, le kell fognom Melukot és Goldmayertl Hát nem jobb lenne most valamelyik falusi iskola katedráján? Szépen, csendben ... Hát nem jobb lenne? „Albérlet, lavór, egy stupid igazgató... Nekem is háromszobás laká» som van! Éppen olyan, mint a Nagy I-é. Nyolcvanhét négyzetméter. Nagy I. azt mondta, rövidesen úgy ér egymilliót, mint a pinty. Milyen hülye vagyok én Is.“ Amíg a bíró a partjelzővel tárgyal, megszólal az Állóhely: „Csürhe, csürhe ...“ Rohangásztk a rendezőség. „Le fogom fújni a mérkőzést!“ A bíró visszaszalad, megint a tizenegyesre mutat. A sunyi! Még akart valamit variálni a partjelzővel. Leteszi a labdát a tizenegyes pontra. A másik csapat edzője ott áll a partvonal mentén Int. „Hagyjátok!" 42. perc A tizenegyes rúgásokat mindig edzés végén szoktuk gyakorolni. Soma és Bige felváltva véd. Aki egyet kihagy, mehet öltözni. Aki fáradt, és nincs kedve vagy siet valahová, az a második-harmadik rúgásnál kiszáll. Legtovább Forgáts, Nagy II. és én szoktunk maradni. Néha Meluk,' Kardos meg Goldmayer is. Az idén már három tizenegyest hagytunk ki, ha az mind egy-egy pon» tot ért volna, akkor most olyan mindegy lenne, hogy ez bemegy vagy >em... A Mester Is feláll a kispadról.
