Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-10 / 28. szám
6 fftíg MI VÄR RANK JÚLIUSBAN? PIHENÉS SZÓRAKOZÁS. SPORT A gyermekek spartakíád sportnapjai keretében a járási, kerületi, szlovákiai és országos fordulókkal sor került már a SZISZ SZKB 1978-79-es évre szóló sportnaptárában szereplő lépcsőzetes sport- és honvédelmi versenyekre. Július a nyári szünidő, a pihenés hónapja. Ezalatt új erőt gyűjtünk, majd nagy lendülettel látunk munkához, hogy tettekre váltsuk pártunk XV. és Ifjúsági szövetségünk TI. kongresszusának határozatait. A SZISZ- a lapszervezetek és plonfrcsapatok sportélete azonban a vakáció, a szabadság alatt sem hagy alább. A lépcsőzetes versenyek után a természet . tárt karokkal várja az ezüstösen csillogó tavak, folyók, a fürdőmedencék, zöld mezők, turtstaösvények, hegyek kedvelőit. A SZISZ alapszervezetei és a plonfrcsapatok további sport, turista- és honvédelmi versenyeket szerveznek. Ennek kapcsán hadd említsük meg a SZISZ átrbal alapszervezetét, amely a helyi testnevelési egyesülettel és a Nemzeti Front más tömegszervezeteivel együtt 1979. július 8-án megrendezi a kis Strbai maratoni futóverseny harmadik évfolyamát. A résztvevők négy csoportban állnak rajthoz: 1. regisztrált férfiak 30 kilométeren, 2. nem regisztrált férfiak 30 kilométeren, 3. ifik tíz kilométeren, 4. idősebb tanulók öt' kilométeren. Az érdeklődők a jelentkezőiben tűntessék fel teljes nevüket, születési adataikat, SZTSZ-alap- szervezetük (esetleg sportegyesületük) címét és küldjék el a következő címre: Pavol Erdztak. ,059 30 Strba, ő. 213. A, regisztrált és nem regisztrált férfiak 15 korona rajtdijat fizetnek. Az igényesebb turisták versenye lesz az alacsonytátra-l SZNF-mene- telés jubileumi, XV. évfolyama, amelyet a SZISZ Spania Dollna-l szervezete rendez július közepén a Svermo- vo — Spania Dolina szakaszon. Július első felében kerülnek sorra a tájékozódási futóverseny.- járási fordulói a SZISZ jb-k szervezésében. A SZISZ kerületi bizottságai pedig a lábtenisz kerületi fordulóit vállalták magukra. ' A középiskolásokat várják a kerü leti üszótanfolyamok — a SZISZ kerületi bizottságai szervezzik a szünidő alatt — és a honvédelmi táborok. E tanfolyamok sikeres befejezése után a résztvevők a SZISZ hon- j védelmi-nevelési oktatóiként, a SZISZ 1 testnevelő-honvédelmi nevelőiként, vagy harmadosztályú úszóoktatóként folytathatják Ifjúsági szervezeti sporttevékenységüket. Az érdeklődők részletes felvilágosítást- a Szocialista Ifjúsági Szövetség járási vagy kerületi bizottságain kérhetnek. Azokat a diákokat, akik a SZISZ nyári építőtáborait választották a szünidő hasznos eltöltésére, szintén tarka sportélet várja, az egyes csoportok sportfelelősei gazdag sport-, turista és honvédelmi programot készítettek elő számukra. De nem tétlenkednek a pionírok sem. A pionírtáborokban, a píonircsa- patak nyári építőtáboraiban, az ifjúsági és pionírházakban egész sor sport-, turista és honvédelmi verseny várja őket. Ha ezt halljuk, Rysy, mindenki arra a rendezvényre gondol, amikor az ifjúsági szervezet tagjai, valamint a baráti országok fiataljai együt teszik meg az utat a Magas Tátra-í gyülekezőhelyről a Rysy csúcsára. Erre a nagyszabású találkozóra összesen 5000 hazai és külföldi fiatalt vár a rendezőség. A Rysy-találkorót 1979. augusztus 8—12 között, a SZNF 35. évfordulójának és az 1980. évi csehszlovák spartakíád tiszteletére rendezi meg a SZISZ KB. A festői szépségű Magas-Tátrának ezen a csúcsán a részt vevő fiatalok megemlékeznek Vlagyimir IIjics -Leninről Is, akt 1913 augusztus elején szintén megtette ezt a túrát, amikor a lengyelországi Po- -. ronlnban tartózkodott. A XXIII. év- . folyam rendezősége gazdag politikai nevelő, sport- és kultúrműsort készít elő. A SZISZ járási bizottságai választják majd ki — meghatározott számban"— azokat a fiatalokat, akik részt vehetnek az illető járásbői ezen a rangos nemzetközi Ifjúsági találkozón. PhDr. Jozef KOKOSKA, a SZISZ SZKB testnevelési és ‘honvédelmi osztályénak vezetője rnmtsm Egy korábbi jelvétel az 1973. évi világbajnokságról, a boldog páros Zsuk edzővel. Furcsa dolog rekkenő nyári hőségben műkorcsolyázókról írni, de ez egyszer bocsássa meg az olvasó, hogy kivételt teszünk, mert olyan. világnagyságokről van szó, akiket még nem hordott eddig ez a „jéggolyó“. A magyarázatot különben is megtudják az alábbi beszélgetésből. A kis Szása február 23-án érkezett. A moszkvai Arbat kerület egyik csendes utcájában Irina Rodnyína és Alekszandr Zajcev családja gyarapodott. Az örömteli esemény után sokan kérdezgették: vajon visszatérnek-e? — Folytatjuk — nyilatkozta Irina, majd Alekszandr hozzáfűzte: — Hiszen olimpia következik ... — Es ha jövőre nem rendeznének olimpiát? — Akkor talán meggondolnánk magunkat — vette át a szót Irina. — A szovjet műkorcsolyázó-párosok tizennégy éves világbajnoki elsőség után az idén Bécsben a második helyre szorultak. Három páros mindössze egy dobogós helyezést szerzett. Lake Placidben ilyen nem történhet meg. Ha már visszatérünk, győzni a- karunk. — Mikor kezdték az edzést? — Jómagam a télen is edzésben voltam. Taraszova edzőnk mellett segédkeztem. Irina akkoriban mással volt elfoglalva, március végén aztán mezei futással kezdte, s április elején már megjelent a jégen. — Irina, hogy érezte magát? — Mintegy három héten keresztül olyan bizonytalanul álltam a jégén, akár egy kezdő. Elindultam., ugrani akartam, csak éppen az ugráshoz elengedhetetlenül szükséges lendület hiányzott... Ráadásul nagyon hamar elfáradtam. — Viszont nagyszerűen lest. — Most már igen. Naponta másfél-két órát gyakorlunk a jégen, és erőnléti edzéseket Is tartunk. — Ki vigyáz a fiárg?- — Vagy a mama, vagy a húgom marad mellette. — Oj műsorra készülnek? — Tátjana' Taraszova edzőnkkel még csak a zenét keressük — mondta a férj. — Kipróbálunk néhány változatot, új elemek begyakorlásán fáradozunk. A kür kialakulása után a kosztümtervezőkkel tárgyalunk. — A ruha függ a zenétől? — De még mennyire! — állította Irina. — A versenyzők ruhájára nemcsak a nézők, hanem a pontozók is figyelnek. Az öltözet nagyon fontos. Rövidesen bemutatkozunk Ogyesszá- ban. Ezt követően a Válogatottal több városban tartunk bemutatót; — Mikor indulnak újra versenyen, és mi a véleményük az ellenfelekről? — Moszkvában a Nouvelle Moscou vándordíjas versenyen indulunk előm •i»» O 'A magyar labdarúgás válsága szüntelenül visszatérő beszédtéma. Eddig nem sok jel mutat arra, hogy valami jóra fordulna. Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke sem valami derülátó. A közelmúltban például a következőket írta: „Mert ha valaki most azt várja tőlem, hogy mint a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke csak egyik napról a másikra elővarázsolják egy aranycsapatot, az kénytelen lesz csalódni. Meg leszek elégedve — és talán a hozzáértő szurkolók is ha a jövőben olyan játékosok öltik magukra a válogatott mezt, akiket nem lenéznek, hanem akikre megbecsüléssel felnéznek, és akik számára mindig lesznek nagy elődök, mint Bene, Tichy, Albert, Mészöly, Mátrai vagy Göröcs és Sípos, akiknek a példáját túl akarják majd. szárnyalni. S ha ez sikerül Törőcsiknek, Nyilasinak és társaiknak — ha nem is születik egy új álomcsapat —, valóra válik egy régi álom.“ Szerintünk addig még sokat kell majd aludni... ooo Sportolnak a diplomaták. Legalábbis a Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek különböző sportágakban vetélkedtek. Labdarúgásban a Vietnami Szocialista Köztársaság csapata győzött a magyarok előtt, 3. Szovjetunió, 4. Csehszlovákia. A találkozók meleg baráti légkörben zajlottak le, és lehet, még megérjük azt is, hogy komoly nemzetközi kérdéseket is a sportpályán döntik majd el. ooo A „Don Balon" című spanyol lap egyik munkatársa vette a fáradságot, és körkérdéssel fordult nyolc ország bajnokcsapata öt legjobb játékosához, hogy mennyit keresnek évente. Először is összeadta, hogy ezekben az országokban (Anglia, NSZK, Olaszország, Portugália, Franciaország, Hollandia, Belgium és Spanyolország) januártól decemberig bezárólag átlagban hány órát edzenek, játszanak a labdarúgók, mennyi az összbevételük és ebből levonva az adót, mi az a pénzmeny - nyiség, ami tisztán megmarad nekik. Nem kis meglepetésre a spanyolok kerültek az első helyre: a megkérdezett él játékosok évente 444 munkaórát töltenek el a labdarúgással, s levonva a ker-esetükböl a 25 százalékos adót, egy-egy órára szőr. öt évvel ezelőtt itt ismerkedtünk meg a jelenlegi világbajnok Babilónia — Gardner amerikai párossal. Akkor még elég halványan szerepeltek, azóta sokat fejlődtek, sajátos stílust dolgoztak ki. — Egyesek szerint ez nagyon egyszerű. — Ezt nem állítanám. Programjuk nehéz, s ami a legfontosabb, tökéletesen kidolgozott, a nézőknek az a benyomása, hogy könnyen, erőfeszítés nélkül futnak. Az amerikaiak nem szeretik a kockázatot, várható győzelmük esetén már elhagyják a nehéz elemeket. — A Cserkaszova — Sahraj kettős is nagyon tehetséges — folytatta Alekszandr. — Sajnos, néha nemcsak ellenfelekkel kell megküzde- nünk. Egyes külföldi pontozók előítélettel értékelik futásukat, idegenkednek a testsúlyban és magasságban mutatkozó különbség miatt. Marina most nőtt, szép jövőt jósolnak neki. — Mi a Rodnyína — Zajcev páros sikerének titka? — Türelmesek vagyunk, -igyekszünk elkerülni a veszekedést, nem vitatkozunk apróságokon. Ezzel sok energiát takarítunk meg — így Alekszandr. A páros műkorcsolyázásnál sok függ a társ figyelmes viselkedésétől, magatartásától. Ebben a vonatkozásban Alekszandr eszményi partner. Az utóbbi években szerencsére a komolyabb sérülések is elkerültek — mondta Irina. — Mit terveznek 1981-re? — A sportban már aligha .., — Várj csak, Irina. A kis Szása lassan felnő. Manapság a gyerekek korán lépnek a jégre, megpróbálhatnánk megvárni, míg felvált bennünket a dobogó legmagasabb fokán. De ez csak tréfa, valóban csak 1980-ra tervezünk. Sz. V. —i^—■WB—MUIIW Tűltenni önmagunkon Ha reggel öt és hat óra között a laktanyában keresnénk, nem találnánk rá. Ilyenkor már javában gyúrja a kilométereket. A környező dombok között már igen ■ jól kiismeri magát, annak ellenére, hogy az ország másik végéből jött ide, Vojtek Ludvík az egység legjobb sportolói közé tartozik. Nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy egységünk a katonai középiskolák versenyén a 3. helyen végzett. — Nem elégedhetünk azonban meg az. elért eredményekkel, nem akarunk egy helyben topogni — vélekedik Ludvík. — Elsősorban még többet kell dolgoznunk. A jó feltételek is erre köteleznek bennünket. Ö valóban sokat dolgozik. Minden nap lefutja a szokásos 20 kilométerét. Szombaton-vasárnap is, mert tudja, hogy az atlétika egész embert követel. A lazítás megmutatkozik az eredményeken. — Néha már úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Válságba kerülök, de ősszeszorltom a fogamat és leküzdöm — mondja. - Ez a legnehezebb küzdelem, küzdelem önmagunkkal. A győzelem viszont annál inkább fűt. Legjobban azonban annak örülök, hogy Nitrán rendszeresen edzhetek. Vezetek egy naplót, amelyikbe bejegyzem a tapasztalataimat az edzésekről és a versenyekről. Ha a versenyeken találkozom a Dukla Banská Bystrica sportolóival, mindig feljegyzem az edzők tanácsait. Hasznosítom őket az edzéseken. Ludvík élete azonban nemcsak sportból áll. Elsősorban a tisztiiskola növendéke, ami azt jelenti, hogy teljesítenie kell iskolai és katonai kötelességeit. Tudatosítja, hogy csak kitartással állhat mindenben helyt. És hogy kitartó, edzője, Palo- vic István is bizonyítja: — Aranyos fiú. Bár több lenne belőlük az iskolában! Az egész egységnek példaképül szolgál. A sok elfoglaltság mellett mindig talál- időt arra, hogy segítsen a gyengébb tanulóknak a testgyakorlatoknál. Szénást Béla csaknem 200 dollárt kapnak. A második helyen az AC Milan labdarúgói szerepelnek 532 órával és 150 dolláros órabérrel, utána a Benjica, majd az Ajax játékosai következnek. Érdekes, hogy a legnagyobb az adólevonás Hollandiában, ahol 50 százaléktól „szabadítják meg“ a jól kereső labdarúgókat, míg Portugáliában 35, Spanyolországban 25, a többi országban 20 százalék esik le a jövedelemből. ooo Most azt mondják, hogy még akkor is van mit a tejbe aprítaniuk. Mielőtt azonban elragadtatnák magukat, vessenek egy pillantást arra, mi ennek az ára. A budapesti Népsport hosszú beszélgetést közölt Günter Netzerrel, az NSZK válogatottjának egykori tagjával, és az újdonsült bajnokcsapat Hamburger SF jelenlegi menedzserével. Ha nem olvast-ák volna, közöljük néhány részletét, amelyből sok mindent megértenek. „Mi egy kézzel adunk, de egy zsákkal követelünk vissza' — mondja ki a profi egyesületek krédóját Netzer, majd egy további kérdésre válaszolva így nyilatkozik: „A játékosok és én nem barátok, hanem üzlettársak vagyunk, Szigorú, kegyetlen törvények között élünk, amelyek nem engedik meg egyik félnek sem a barátságból fakadó törvényszerű pártosságot, elfogultságot.“ A Népsport munkatársa megkérdezte tőle: „Mit csinálna például olyan esetben, ha idősebb labdarúgó felkeresné, mondván: Günter, segíts! Tudom, hogy már nem sok hasznot húztok belőlem, de neked csak egy szavadba kerül, hogy szerződésemet egy évvel még meghosszabbítsák.“ Íme a válasz: „Őszintén szólva, még nem kerültem hasonló helyzetbe, de, úgy látszik, a menedzser is holtig tanul... Ennek a bizonyos futballistának jó erősen megszorítanám a kezét, a vállát átölelve kikísérném az ajtóig, ott azután szépen, barátságosan, de örökre elválnék tőle.“ Na és végül az egyik legérdekesebb megállapítása: „A játékosnak lehet véleménye, de hogy végső soron mikor, hogyan és mit csinál, azt a menedzsere és az edzője határozza meg.“ Ebből világos, hogy a hivatásos labdarúgó teljesen ki van szolgáltatva a klubjának, afféle modern rabszolga. (palágyi) V
